148.
fejezet
(Rosalie szemszöge)
Éppen szerelmemmel sétáltunk az egyik folyosón,
amikor váratlanul feltűnt velünk szemben Anne és Demetri. A megdöbbenéstől
szinte moccanni megdermedtem. Egymástól távol sétáltak a folyosó két végén, és
mindketten savanyú képet vágtak. A savanyú nem is kifejezés. Jobb lenne talán
úgy mondani, hogy világfájdalmas arcot vágtak.
-
Kicsim, mi történt? – sietett Emmett
azonnal lányunk elé, de ő csak hátrébb ugrott, hogy az apja hozzá se tudjon
érni.
-
Bántottad? – vicsorogtam Demetrire.
Hacsak egyetlen egy mondattal is megbántotta a lányomat, akkor eddig élt.
-
Nem bántott – válaszolt helyette Anne.
-
Akkor mégis mi történt, és miért nem
érhetek hozzád? – kérdezte Emmett idegesen.
-
Azt hiszem, hogy van egy képességem, és
senkit sem akarok bántani, ezért nem erőltetném a személyes kontaktust – húzta
el a száját lányom.
-
Miféle képességed van? – kérdeztem
kíváncsian.
-
Én, felgyújtok dolgokat, vagyis inkább
személyeket – kezdett bele halkan.
-
Konkrétabban? – néztem rá értetlenül.
-
Én, meggyújtottam Félixet, azután pedig
Demetri kabátját is – vallotta be az ajkába harapva.
-
Viszont a fát nem, és a medvét sem –
fűzte hozzá Demetri.
-
Még mindig nem értem, hogy ebből mi
következik – szusszantott Anne bosszúsan.
-
Nem mindenkire hat a képessége.
Szerintem csak férfiakat gyújt fel, akikben nem bízik meg feltétel nélkül –
vágta rá Demetri.
-
Én bízom benned – mondta Anne
határozottan.
-
Anne, ebbe most ne menjünk bele,
megértem, hogy még nem fogadtál tökéletesen a bizalmadba – válaszolta gyengéd
hangod.
-
Hogy került Félix a képbe? – kérdeztem
kíváncsian. Nem egészen értettem, hogy hogyan találkozott a lányommal, és
Demetrivel.
-
Aro küldte, hogy megfigyelje, hogy is mondjam,
kellőképpen haladunk-e a dolgokkal – magyarázta pirulva.
-
Vagy úgy – mordultam fel halkan. – Most
azonnal beszélek vele.
-
Szerintem inkább Anne-nek kellene –
mondta Demetri határozottan.
-
Igen, már tudom, hogy mit akarok –
bólintott rá Anne ellentmondást nem tűrve. – Most azonnal megyek, és beszélek
vele. Demetri, kérlek, te is gyere, és ti is, anya és apa.
-
Hát persze, édesem – bólintottam rá
azonnal. – Melletted állunk.
-
Igen, tudom – bólintott rá Anne. Majd
óvatosan megérintette a kezemet, miután pedig látta, hogy én nem gyulladok fel
az érintésétől, azonnal szorosan magához ölelt. – Hiányoztál.
-
Te is nekem, kincsem – válaszoltam
mosolyogva. El sem tudja képzelni, hogy mennyire fontos nekem ő és a testvére.
Velük tökéletes minden, még akkor is, hogyha olykor nehéz is az életünk.
-
Én is kérek ölelést – lépett hozzánk
szerelmem. Majd egy határozott mozdulattal átölelt mindkettőnket. Kislányunk
egy pillanatra megszeppent, de amikor nem történt semmi azon kívül, hogy Emmett
mindkettőnket átölelt, és mi belesimultunk az ölelésébe, rögtön megnyugodott. –
Úgy látom, hogy apádban azért feltétel nélkül megbízol – mondta szerelmem
lelkesen.
-
Nálatok jobban senkiben sem bízom –
nyomott cuppanós puszit apja arcára. Imádtam nézni őket ilyenkor.
-
Ezt akartam hallani, kislány – emelte
fel a kezét Emmett. Anne pedig azonnal belecsapott a tenyerébe. – Csak bátran,
szívem, itt vagyunk mögötted.
-
Bátran, de tiszteletteljesen –
javítottam ki Emmett mondanivalóját.
-
Ne aggódjatok, pontosan tudom, hogy mit
fogok mondani – válaszolta elszántan.
-
Édesem, valamit nekünk is el kellene
mondanunk – kezdtem bele halkan.
-
Majd utána mindent megbeszélünk, anya –
nézett rám komolyan.
-
Rendben, Anne, legyen, ahogy szeretnéd –
egyeztem bele. Végül is, Kathy most a szobájában van, és nem szeretném
megzavarni őt, na meg persze a lányomat sem, úgyhogy jobb lesz neki, ha kicsit
később áruljuk el a fejleményeket.
-
Helyes, akkor irány a trónterem – indult
meg az említett hely felé. Mi pedig gondolkodás nélkül követtük.
-
Kedvesem, hogyhogy ilyen korán
érkeztetek vissza? Talán nem tetszett az ajándék kiruccanás, amit tőlem kaptál?
– állt fel Aro azonnal, ahogy beléptünk a terembe.
-
Az ajándék tökéletes volt, Aro,
leszámítva a kíváncsi szemeket – nézett lányom dühösen Félix irányába.
-
Igen, hallottam, hogy milyen sajnálatos
esemény történt a vadászatotok közben – bólintott rá Aro. – Félix nevében is
elnézést kérek, amiért megzavart titeket. Ami azt illeti csak a biztonságod
miatt aggódtam, és ezért küldtem utánatok a legerősebb emberemet. Nem
megfigyelés volt a cél, hanem védelem. Csak sajnos félreértette a feladatát,
aminek természetesen meglesznek a következményei- magyarázta Aro nyájasan.
-
Nos, egyáltalán nem úgy tűnt nekem, hogy
csupán védelmező a szándéka. Sőt, mondhatni ajánlatot tett nekem – vágott
vissza Anne.
-
Kérlek, csak mondd meg, hogy hogyan
engesztelhetnénk ki, és mindent elkövetünk, hogy elnyerjük a bocsánatodat –
mondta határozottan.
-
Még akkor is, hogyha most azonnal
távozni kívánok a családommal és Demetrivel együtt? – vonta fel a szemöldökét
Anne.
-
Természetesen – vágta rá Aro. Nekem
pedig leesett az állam. Ennyi? Elenged minket egy szó nélkül, még a saját
emberét is?
-
Köszönöm, ez esetben megyek csomagolni –
biccentett Anne.
-
Kathy-t természetesen bármikor meglátogathatjátok
– szólt utánunk hirtelen.
-
Tessék? – pördült meg Anne a saját
tengelye körül egy pillanat alatt.
-
Oh, hát a családod még nem tájékoztatott
róla, hogy a barátnőd is egy lett közülünk? – mosolyodott el Aro. – Hát nem
csodálatos? Így soha nem kell elhagynotok egymást.
-
Ki volt az? – mordult fel lányom
dühösen.
-
Nem a mi családunkból változtatták át,
ezt a családod is meg tudja erősíteni – vágta rá Aro azonnal.
-
Anya? – fordult felém Anne kérdőn.
-
A barátnődnek balesete volt, és ez volt
az egyetlen mód – válaszolt helyettem Emmett.
-
Megkérdeztétek, hogy akarja-e? –
kérdezte kétségbeesetten.
-
Természetesen a beleegyezésével történt
– vágtam rá azonnal.
-
Hol van most?
-
A szobájában – válaszoltam ismét.
-
Na és miért ne vinnénk őt is magunkkal?
– fordult ismét Aro felé.
-
Azért, mert még közveszélyes, így a mi
vendégszeretetünket élvezi addig, amíg nem tanulja meg kezelni a vámpírságot.
Nem kockáztathatjuk meg, hogy lebukjon, mert akkor halál vár, bármennyire is
kedves a szívednek.
-
Carlisle több vámpírt is megtanított már
az önuralomra lebukás nélkül – vetettem ellent.
-
Valóban, csakhogy Kathy Volterrában él,
és itt is változott át – válaszolta Aro higgadtan.
-
Az még nem jelenti azt, hogy maradni is
akar – állt mellénk Emmett is.
-
Részemről nyugodtan megkérdezhetitek, de
ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy egyszerre elengedem minden kedves
vendégemet úgy, hogy haraggal távoztok – nézett ránk Aro határozottan. – Nem
szeretem, ha egy befejezés nem alakul pozitívan mindenki szempontjából.
-
Én nem haragszom, csupán Félixben
jelenleg nem túlzottan bízom meg. Ráadásul biztonságosabb lenne, ha most nem
lenne túl sok férfi a közelemben, akikben nem bízom meg túlságosan. Félix
nyílván beszámolt róla részletesen, hogy mi történt – nézett az említettre Anne
gyilkos pillantással.
-
Igen, már volt szerencsém látni mindent
a helyzettel kapcsolatban – bólintott rá Aro.
-
Nem félted az embereidet, vagy saját
magadat? – kérdezte lányom.
-
Te nem vagy gyilkos, gyermekem –
válaszolta Aro magától értetődően.
-
Még lehetek – mondta Anne idegesen.
-
Állapodjunk meg – javasolta Aro.
-
Miben? – kérdezett vissza Anne.
-
Maradjatok még egy hétig, hogyha azután
sem bízol meg bennünk, és távozni kívánsz, akkor megteheted, de előtte be kell
mutatnod a tudásod egy tagunkon, hogy bizonyítsd a bizalmad hiányát. A tagot
természetesen én választom ki.
-
Anne, ez csapda – szakadt ki belőlem
azonnal. Nyilvánvaló, hogy Demetrit fogja tesztalanynak választani, hogyha
tényleg távozni akarunk.
-
Legyen, de van egy feltételem – vágta rá
a lányom hirtelen.
-
Hallgatlak, kedvesem – bólintott rá Aro.
-
A családom akkor is távozhat Kathy
társaságában, hogyha megtagadom a próbatételedet. Ebben az esetben én
természetesen maradok – mondta határozottan, majd a kezét nyújtotta Aro felé.
-
Tökéletesen érthető ajánlat – fogadta el
az apró kezét Aro azonnal.
-
Nem – vágtam rá idegesen. – Ebbe nem
fogok belemenni, semmilyen körülmények között.
-
Az egyezség megkötetett, a rendszer már
nagyon régóta működik így, úgyhogy nem tudtok tenni ellene semmit – szólalt meg
Caius határozottan.
-
Dehogynem, Anne még gyerek, nem hozhatja
meg ezt a döntés önállóan – mondtam ellentmondást nem tűrve.
-
Nekem eléggé felnőttnek látszik – mondta
Caius határozottan.
-
Képes vagyok önálló döntéseket hozni –
húzta ki magát lányom is.
-
Hallgass – förmedtem rá.
-
Kicsim, alternatív megoldás kell, itt
most nem tehetsz semmit. Majd hatszemközt megbeszéljük ezt Anne-nel –
szorította meg a kezem Emmett. – Ha megengeded, akkor mi most távoznánk is,
mindent megbeszéltünk, amit kellett – fordult Aro felé.
-
Menjetek csak, persze – biccentett Aro
vigyorogva. Egyszer még letörlöm azt az undorítóan elégedett vigyort a képéről,
az egyszer biztos. Lehet, hogy ügyesen keveri a szálakat, hogy elérje, amit
akar, de biztosan képes még ő is hibázni.
-
Indulás, lányok – ragadta meg
mindkettőnk kezét Emmett, és szinte kihúzott minket a teremből, és megindult a
szobánk felé. Amikor odaértünk egy határozott mozdulattal betessékelt
mindkettőnket, és dühösen megállt előttünk. – Mégis mi a fészkes fenét
képzeltetek? Te, hogy merészelsz jelenetet rendezni, amikor ilyen kényes a
helyzet már így is? Nem szeretném, hogyha valamelyik cellában végeznéd, vagy
ami még rosszabb, talán holtan – fordult felém dühösen. – Te pedig,
hogy képzelted, hogy ilyen ajánlatba belemész, amikor pontosan tudod, hogy ez
csapda? – fordult most a lányunk felé. – Most már mindenképpen maradni fogunk.
Hiszen, hogyha tudod már uralni a képességedet, akkor maradhatunk, hiszen nem
jelentesz veszélyt a Volturikra, ha pedig nem tudod, akkor nyilvánvalóan
Demetrit fogja eléd vetni, hogy egyszerűen égesd el.
-
Én nem így látom – rázta meg a fejét
lányunk mosolyogva.
-
Hanem? – kérdeztünk vissza kedvesemmel
egyszerre.
-
Ha tudom uralni a képességem, az még nem
jelenti azt, hogy nem történhetnek a további ittlétünk alatt balesetek, amibe
egy-két számomra nem szimpatikus, például Félix féle tag sajnos áldozatul esik.
Hogyha pedig nem tudom uralni a képességem, akkor egyszerűen itt maradok, amíg
megtanulom, ti pedig hazamehettek – mondta elégedetten.
-
Te sem gondoltad komolyan, hogy
egyszerűen itt fogunk hagyni téged, ez abszurdum. Nem megyek el innen nélküled
– mondta Emmett ellentmondást nem tűrve.
-
Ahogy én sem – bólintottam rá azonnal.
-
Nem értitek a lényeget – sóhajtott fel
Anne. – Hogyha nincs itt a családom, akkor Aro nyilván azt hiszi, hogy
befolyásolhatóvá válok. Akkor rendezünk egy hangos kis előadást Demetrivel,
mintha megtörténne, amire Aro annyira vágyik, utána pedig Demetri és én felkerekedünk,
hogy meghívjunk titeket az esküvőre, és eltűnünk egy időre. Dem nélkül nem
fognak megtalálni, hogyha nem akarjuk. A világ túlságosan is hatalmas hely.
-
Nem rossz az elmélet, de szerintem
ennyire egyszerűen nem tudnád lerázni Arót – vetettem ellent.
-
Ha így nem tetszik, akkor majd
egyszerűen rám un, hiszen a képességem veszélyes, és nem tudom szabályozni, én
pedig továbbra sem vagyok értékes kísérleti alany a számára, hiszen nem lettem
még mindig termékeny, és talán soha nem is leszek, tehát nem tud kísérletezgetni,
hogy mi lesz egy félvérből és egy vámpírból – magyarázta Anne lelkesen. –
Egyébként pedig soha nem mondta, hogy nem távozhatok, tehát elméletileg nem is
vagyok túsz, az, hogy ő próbál engem meggyőzni különféle undorító módszerekkel,
hogy maradjak itt egy dolog, de bármikor összecsomagolhatok és elmehetek.
-
Most már nem, hiszen alkut kötöttél
vele, vagyis behúzott a csőbe, kicsim – vágott közbe Emmett. – Képes lennél
Demetrit elégetni, hogyha a sors úgy hozza?
-
Természetesen – vágta rá Demetri az
ajtóból. – Majd teszek róla, hogy sor kerül rá, akkor megtegye – sétált be a
szobába határozottan.
-
Azt akár már most elfelejtheted, hogy én
kárt teszek majd benned – nézett rá Anne mérgesen.
-
Te pedig már most elfelejtheted, hogy
hagyom, hogy miattam itt maradj – vágott vissza Demetri.
-
A képességem uralni fogom egy hét múlva
– nézett farkasszemet vele Anne.
-
Attól, hogy az elméd uralja, fizikai
ingerre még valószínűleg beindul majd – mondta Demetri határozottan.
-
Fizikai ingerre? – néztem rá ingerülten.
– Nem fogod bántani a lányomat, mert akkor én foglak megölni – förmedtem rá.
-
Csakis a saját érdekében bántanám –
válaszolta Dem ellentmondást nem tűrve. – Hogyha elégeti azt, akit Aro választ,
akkor mind szabadon távozhattok, elmesélitek minél több vámpírnak az esetet, és
így védve lesztek, mert a világunk felfigyel rátok, és tudni fogja, hogy mi
történt. Így már a Mester sem tehet semmit, ami ellenetek szól, és ti békében
élhettek.
-
Ez egy nagyon rossz terv – mondta Anne
letörten.
-
Hidd el, hogy nekem sem a kedvenc
alternatívám, de hogyha ezzel ki tudlak juttatni téged örökre, akkor
gondolkodás nélkül megteszem.
-
Azt hiszed, hogy kedvelsz, mi? – lettek
könnyesek Anne szemei.
-
Nem, most már tudom, hogy szeretlek –
válaszolta Demetri mosolyogva. Mi pedig meglepetten néztünk össze szerelmemmel.
Anne tényleg felolvasztotta egy Volturi katona régen nem dobogó szívét.
Rég nem jelentkeztem. Sok résszel lemaradtam, de végre pótoltam.
VálaszTörlésNekem tetszik még mindig. sajnálom, hogy pár hónap és vége :-(
Nem tudom hogyan, de tudom, hogy megoldod, hogy mindenki boldog legyen. Ennyi Anne után már ne menjen vissza az eredeti valóságba :-(, maradjanak itt! Igaz, nekem az előző is bejött :-D De Anne kell, és Dem is, és még mindig zavar Alice jóslata jó pár résszel ezelőttről.
Szia!
VálaszTörlésEz a fejezet egy picivel jobb volt, mint az előző. Értettem a fejezetet, érdekes is volt.
Még nem érzem azt, hogy Emmett/Rosalie kapcsolatáról szól a történet, de ez valószínűleg meg fog változni.
Anne hirtelen jött képességével még nem sikerült megbarátkoznom.
Azt meg kell jegyeznem, hogy te vagy az egyik kedvenc fanfiction íróm.
Még több ehhez hasonló fejezetet várok. Csak így tovább!
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésjajj ne máááááár... utálom Arot...
hát most jó nagy pácba kerültek, mert ahogy a lényeget sikerült kibogoznom :P, akkor egyik se kedvez az egész családnak, csak egy részének...
és most, hogy Dem szerelmet vallott, nem szeretném ha rosszul érne véget a történet, bár biztos vagyok benne, hogy teszel bele néhány csavart, de minden jól fog alakulni :D
várom a kövi részt
puszi
Mono
Szia Odile!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy még mindig tetszik a történet. :) Hamarosan hozom a folytatást.
Puszi
Szia Abby!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy ez a fejezet már jobban tetszett, mint az előzőek. Igyekszem tartani ezt a színvonalat, sőt, talán még tudom egy kicsit fokozni is a vége felé :D Megtisztelő, hogy én vagyok az egyik kedvenc fanfic íród. Köszönöm szépen :)
Puszi
Szia Mono!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást is :) Abban egy-két apróság megint történik, és hamarosan jön a meglepi :D
Puszi