The Beauty and the Bear - 142. fejezet

142. fejezet

(Nathan szemszöge)

Anne és Demetri éjszakája tökéletes volt. Dem igazi úriemberként viselkedett, míg Anne hozta a maga kedves, és kislányos formáját. Tökéletes páros, ahogy Kathy is megjósolta. Szegény Kathy, neki is már csak egy napja van hátra addig, amíg befejeződik az átváltozása.

-          Biztos vagy benne, hogy így jó lesz? – jelent meg hirtelen Nadine.

-          Természetesen – vágtam rá. – Én elmegyek Demetrivel az útra, és vigyázok rá, amíg te itt maradsz Anne-nel, Rose-zal és Kathy-vel. Na és persze a többiek is. Szerintem ez így lesz a legjobb. Így levédünk mindenkit.

-          Ez így igaz, már csak az a kérdés, hogy Lucifer mit tervez, és hogy hogyan ejtsük túszul a Nadja nevű lányt, aki Lucifer kedvenc, és legsötétebb angyala – sorolta Nadine a tennivalókat.

-          Nos, ha visszajöttem, akkor kidolgozzuk a tervet Nadja elfogásához, de előtte segítenünk kell Demetrinek és Anne-nek, hogy lehetőségük legyen egy boldog életre, azután pedig Kathy-t is vissza kell juttatnunk Gabriel mellé – szorítottam magamhoz egy pillanatra.

-          Ez egy remek terv – vágta rá Nadine elégedetten.

-          Köszönöm, nagyon igyekeztem, de most menj még vissza egy kicsit Kathy-hez, örülne neked, nemsokára pedig úgyis elveszíti az emlékeit rólunk egy kis időre, úgyhogy használd ki. Én addig vigyázok rájuk. Anne lassan ébredezni kezd, Edward pedig néhány óra múlva itt lesz, és bevall mindent neki, nehéz napja lesz szegénynek.

-          Gondolod, hogy Edward el fogja neki mondani? – kérdezte kedvesem kíváncsian.

-          Számomra teljesen egyértelmű, hogy el fogja neki mondani, hiszen a nagybátyja, és tudja, hogy jobb neki, hogyha tudja. Nem sokkolhatják le akkor, amikor visszatér Demetrivel – mondtam határozottan.

-          Nos, ebben lehet valami – bólintott rá Nadine. – Szegény kislány, nagyon ki fog akadni.

-          Majd te biztatod. Minden rendben lesz, és még örülni is fog a dolognak egyszer, majd meglátod – mondtam teljes meggyőződéssel. Éreztem, hogy így lesz. Anne egy kis része örülni fog, hogy nem kell többé titkolóznia a barátnője előtt, és így, hogy vámpír lett, elég erős lett ahhoz is, hogy ne kelljen tartania a Volturi bármely tagjától.

-          Milyen bizakodó vagy – villantott rám egy mosolyt.

-          Nos, sokáig elég pesszimista voltam, de amióta ott vagyok, ahová tartozom, azóta úgy érzem, hogy bármire képes vagyok.

-          Képes is vagy – vágta rá Nadine egyértelműen.

-          Az ömlengés most már kicsit sok lesz, nem gondoljátok? – jelent meg Lucifer hirtelen. Már megint itt van ez a pokolfajzat. Mi lenne, hogyha egyszer egy kicsit békén hagyná az embert. Legalább egy pár órára.

-          Menj és kínozz meg valakit az otthonodban – mondta szerelmem a szemeit forgatva.

-          Nos, az is szórakoztató tevékenység, de nektek keresztbe tenni sokkal izgalmasabb. Hogy van a kis angyalka? Hamarosan alkalmas lesz gyilkolászásr, végre – vigyorodott el. – Már alig várom, hogy köszönthessen Kathy-t, a vad és tisztességes angyalt a sorainkban.

-          Soha nem fog ilyesmi történni – nézett Nadine mélyen Lucifer szemébe.

-          Ha ezt most megfélemlítésnek szántad, akkor nem igazán volt rám hatással – állapította meg Lucifer. – Szóval, továbbra is áll az ajánlatom. Adjátok nekem Anne-t, és megkaptok mindenki mást, akit akartok, legalábbis ebből a családból.

-          Nem fogadjuk el az ajánlatodat, ugyanis le tudunk győzni – vágtuk rá kedvesemmel egyszerre.

-          Huh, a dinamit duó, még a végén megijedek – forgatta meg a szemeit. – Várjunk csak, mégsem – kuncogott fel. – Maradjunk annyiban, hogy majd meglátjuk, ki nevet a végén.

-          Remek elmélet, most hagyj minket békén – álltam Nadine elé védekezően.

-          Nyugi, apuci, nem akarom bántani az angyalkádat. Nekem túlságosan porhanyós és puha husi lenne, jobban szeretem azokat a hölgyeket, akikben van egy kis egészséges vadság, mint például Bellában, vagy Anne-ben, de talán még a kis Kathy-ben is lapul egy vadmacska.

-          Egyiküket sem fogod megkapni – kezdett Nadine ideges lenni.

-          Sajnálatos, hogy a kis beszélgetéseink mindig unalmasan végződnek. Ti azt mondjátok, hogy nem, én azt mondom, hogy igen, azután pedig ott vagyunk, ahol a part szakad. Mindenesetre, hamarosan találkozunk – intett egyet a kezével, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.

-          Annyira leütném néha – sóhajtott fel Nadine. – Tudom, hogy nem léphetünk fel egymással szemben tettlegesen, de néha annyira úrrá lennének rajtam az ösztöneim. Attól tartok, hogy ezek még mindig megmaradtak bennem emberkoromból.

-          Igen, ez már elég régóta nyilvánvaló, szerintem – nevetettem fel. – Ami azt illeti, mindig is imádtam benned ezt a vadmacskát, aki anyatigrisként vigyáz minden számára kedves emberre.

-          Hm… jó reggelt, gyönyörűm – szakított ki Demetri hangja a gondolatainkból.

-          Neked is jó reggelt – nyomott puszit Anne Dem arcára.

-          Ennél jobb már nem is lehetne. Ez létezésem legszebb ébredése. Természetesen átvitt értelemben – simított végig Anne karján gyengéden.

-          Fura is lenne, hogyha máshogy értetted volna, tekintve, hogy vámpír vagy – kuncogott fel Anne.

-          Na és mit ennél reggelire? Engedd meg, hogy meglepjelek – ajánlotta a lehetőséget.

-          Hogy állsz a rántotta sütéssel? – nézett rá kíváncsian Anne.

-          Azt hiszem, hogy fel tudok nőni a feladathoz – válaszolta Demetri komolyan. – Mit tehetek bele?

-          Mondjuk egy kis sonkát, és paprikát – gondolkozott el Anne. – Ha pedig még sajt is van benne, akkor azt extra jópontnak fogom értékelni.

-          Rendben van, akkor az is lesz benne – bólintott rá azonnal Dem.

-          Aranyosak – állapítottam meg mosolyogva.

-          Tényleg azok – egyezett bele Nadine is. – Bár még van bennem egy kis kétely, hogy Demetri mire lesz képes a lányért, de tény, hogy nagyon szép pár. Viszont én most megyek, hogy még megnézzem Kathy-t, és meglátogassam Sandrát is, na meg persze Rose-ra is ránézek, azután pedig este visszajövök, amikor Demetri elindul a kis fogadásuk miatt, mert attól tartok, hogy Lucifer még mindig szeretne játszadozni Anne és Edward érzelmeivel.

-          Igen, én is ettől tartok – bólintottam rá. Jó esély van rá, hogy elszórakozzon egy kicsit velük, amíg kettesben vannak, főleg, hogy nagyon ráizgult valamiért Bellára. Mondjuk azt nem értem, hogy miért pont Bella szerinte a tökéletes feleség, de majd ezt is kiderítjük egyszer.

-          Jól van, akkor este váltalak – nyomott gyors csókot a számra szerelmem, majd egy szempillantás alatt eltűnt. Én pedig visszafordultam Anne és Demetri felé, hogy lássam, hogyan is alakul ez a reggel, bár valószínűleg nincs mitől tartani.

-          Egy rántotta sonkával, paprikával, és sajttal, ahogy a hölgy kérte – sétált be Dem a szobába mosolyogva.

-          Hm… ágyba reggeli, micsoda kiszolgálás. Még a végén nem is lesz kedvem visszamenni a kastélyba.

-          Ezt örömmel hallom – tette a tálcát Anne ölébe. – Jó étvágyat, mindjárt hozom a kakaódat is.

-          A kakaómat? – vonta fel Anne a szemöldökét.

-          Igen, megfigyeltem az étkezési szokásaidat, és reggel mindig kakaót iszol, sőt néha még a vacsorához is.

-          Gondolhattam volna, hogy alapos leszel – húzta el a száját Anne.

-          Hogy érted?

-          Tudod, megfigyelés – forgatta meg Anne a szemeit.

-          Jaj, nem úgy értettem – szusszantott fel Demetri. – Nem Aro kedvéért figyeltem meg, hogy mit szeretsz, hanem azért, mert én voltam rá kíváncsi. Szerettem volna a kedvedre tenni. Elkényeztetni téged, amennyire csak lehet.

-          Nos, ez esetben nagyon hízelgő, hogy megfigyelted a szokásaimat – kezdett el Anne lelkesen falatozni. – Hihetetlen. Tökéletes arányok. Azt hiszem, hogy te Esme nagyit is megfigyelted.

-          Talán egy egészen kicsit – vallotta be Demetri nevetve. – Tudod, Esme meglepően kedvesen bánt velem, amikor faggatóztam egy kicsit.

-          Esme mindig, mindenkivel csak kedvesen tud bánni – mondta Anne melegséggel telt hangon. Hát igen, Esme nagyon különleges. Kár, hogy nem emlékszik Nadine-ra ő sem. Nem sok védenc létezik a földön, aki visszautasítja a második lehetőséget azért, mert úgy érzi, hogy végül is jó helyen van ő ott, ahol most van. pedig lehetett volna neki is saját gyermeke, de annyira szereti a fogadott gyerekeit, és Carlisle-t, hogy eszébe sem jutott, hogy elfogadja a soha vissza nem térő ajánlatot. Nagyon különleges lélek.

-          Ezzel a ténnyel nem tudok vitatkozni – bólintott rá Dem. – Azt hiszem, hogy ő az első olyan vámpír nő, akiről, hogyha nem tudnám, hogy tényleg vámpír, akkor kételkednék a dologban. Túlságosan lágy, simulékony, és gyengéd.

-          A vámpírság, és ezek a tulajdonságok nem zárják ki egymást – mondta Anne határozottan. – Több példával is tudok szolgálni.

-          Igen, a családod minden tagjával, gondolom – állapította meg Demetri.

-          A családom minden tagja. A barátaink minden tagja Denaliban, na és még egy valaki, akit nemrég ismertem meg, de a jelek szerint nagyon sokkal inkább emberi, mint amilyennek gondolja magát.

-          Nocsak, és ki lenne az? – hajolt Anne-hez olyan közel Demetri, hogy az orruk már-már összeért.

-          Nem is tudom, hogy eláruljam-e – kuncogott Anne. – Talán, hogyha megkapom végre a beígért kakaómat, akkor megered a nyelvem.

-          Hát, ha csak ennyi kell ahhoz, hogy megeredjen a nyelved, akkor már itt is van – tűnt el hirtelen Dem, majd szinte abban a pillanatban vissza is ért az itallal, méghozzá úgy, hogy egyetlen cseppet sem borított ki belőle.

-          Ez aztán a sebesség – ismerte el Anne is a teljesítményt.

-          Minél előbb szeretném megtapasztalni azt, amikor „megered a nyelved” – kacsintott rá Demetri.

-          Ami azt illeti, ez meglehetősen kétértelmű volt – állapította meg Anne pirulva.

-          Oh, neked még az effajta beszédet nem kellene értened – vigyorgott Demetri kajánul.

-          Attól, hogy nem vagyok felnőtt, még tudom, hogy hogyan lesz a baba – forgatta meg a szemeit Anne. – A nagypapa könyvtárában meglehetősen széles körű ismeretterjesztésre leltem. Bár inkább biológiai alapon, mint egyéb. Úgy értem, hogy orvosilag.

-          Ebből a beszélgetésből már nem jössz ki jól – kuncogott fel Demetri.

-          Dehogynem, lyukat beszélek a hasadba, méghozzá úgy, hogy észre sem veszed – villantak meg Anne szemei.

-          Na ezt azért nehezen tudom elhinni – vágta rá Dem. – Erre egy napon bizonyítékot fogok követelni.

-          Hogyha elég türelmes leszel, akkor egyszer talán bebizonyítom. Vagy, esetleg azt is köthetjük egy jó kis fogadáshoz – ajánlotta Anne nevetve.

-          Nagyon az apád lánya vagy, le sem tagadhatnád, az egyszer biztos – kuncogott fel Demetri. – Egy enyhe fogadásmánia benned is van.

-          Azért, mert a fogadások szórakoztatóak, és hogyha az ember ügyes, akkor olyasmiket tud nyerni, amire vágyik, de talán nem meri megszerezni magának – harapott az ajkába idegesen.

-          Hm… ígéretesen hangzik – simított végig az enyhe píron az arcán Dem. Azt hiszem, hogy nem sokáig fogják már húzni azt a bizonyos első csókot. Azért remélem, hogy Anne kivárja most már a próbatétel végét, mert így van benne kihívás és izgalom, az pedig bármelyik férfinek hatalmas adrenalin löket lehet.

-          Khm… nem adom magam ilyen könnyen – húzódott el Anne huncut fénnyel a szemében.

-          Rendben, értettem – emelte fel a kezeit Demetri, és ő is hátrált néhány centit. – Csak gondoltam megpróbállak elkápráztatni, de úgy látom, hogy nem mindenkire hat.

-          Nem, valóban nem, az erős akaratúaknál nem válik be – kacsintott rá Anne.

-          Makacs egy nőszemély vagy te, de egyben lenyűgöző is – mondta Demetri elképedve. – Ha én nem is kápráztatlak el téged, de te mindenképpen elkápráztatsz engem.

-          Ez nagyon hízelgő, de akkor sem mondok le a végzetcserjémről – mondta Anne határozottan.

-          Jól van, te nyertél, elhozom neked azt a cserjét bármi áron – ígérte meg Dem.

-          Előbb-utóbb megkapnád a csókot anélkül is – mosolygott rá Anne.

-          Bármikor hoznék neked egy ilyen virágot a csóktól függetlenül is – kontrázott Demetri.

-          Ezt örömmel hallom – mondta Anne sugárzó mosollyal az arcán.

-          Nos, mit szeretnél csinálni ma mielőtt Edward megérkezik?

-          Csinálhatnánk valami őrültséget, még sosem csináltam semmilyen őrült dolgot. Van ötleted?

-          Őrült dolgot? – gondolkodott el Demetri. – Elég meleg van ma, siklottál már le vízesésen?

-          Még nem, de nagyon jól hangzik – gondolkodott el Anne. – Azt hiszem, hogy van nálam egy fürdőruha is.

-          Akkor öltözz át, és már indulhatunk is – biccentett Demetri. – Addig én előkészítem a felszerelést.

-          Felszerelést? – kérdezte Anne döbbenten. – Vámpír vagy, te akármit csinálhatsz jóformán, és nem fog bajod esni – állapította meg.

-          Az lehet, de te csak félig vagy vámpír, én pedig nem vagyok hajlandó megkockáztatni, hogy akár egy hajad szála is meggörbüljön. Te csak öltözz át, a többit bízd rám, profi vagyok az extrém sportokban.

-          Pedig nem nézném ki belőled – mondta Anne pimaszul.

-          Majd megmutatom én neked, hogy mennyire értek is ehhez. Ha eddig nem is, de most el foglak kápráztatni ebben biztos lehetsz. Na persze csak akkor, hogyha nem táncolsz vissza.

-          Ne reménykedj. Öt perc múlva indulunk – mondta Anne felszegett fejjel. Majd már rohant is felvenni a fürdőruháját. Hajaj, azt hiszem, hogy érdekes nap vár ránk…

The Beauty and the Bear - 141. fejezet

141. fejezet

(Nadine szemszöge)

Nem igazán örültem, hogy ott kell hagynom a védencemet és az egyik volt angyalomat a földön, de eleget kellett tennem a Tanács kérésének, bár fogalmam sem volt, hogy miben segíthetnék azok után, hogy mindent eldöntöttek helyettem.

-          Mit kívántok? – álltam eléjük, majd meghajoltam.

-          Nadine, mind tudjuk, hogy nem értesz egyet – kezdett bele Ezekiel. – Ami azt illeti, első hallásra nekem sem tetszett a dolog, de logikusan átgondolva nem is rossz az ötlet – mondta határozottan.

-          Azért ne essünk túlzásokba, szerinte megmagyarázhatatlan, hogy hagytátok Kathy-t a saját feje után menni – vetettem ellent.

-          Ami azt illeti, volt már angyalunk, aki a saját feje után ment, és elég sok jó dolog sült ki belőle már eddig is – vágott közbe Malakiás. Gabriel viszont csak magába roskadva hallgatott.

-          Jól vagy? – kérdeztem tőle halkan.

-          Nem mondhatnám, de elfogadtam a döntését. Kettőnkért is teszi, amit tesz, nemcsak a védencéért, és ezért örökké hálás leszek neki – nézett rám komolyan. – Neked is el kell fogadnod a tényt, hogy ez az ő ötlete volt, és mint ilyen tiszteletben kell tartania mindenkinek, aki szereti őt. Viszont most nem is ez a lényeg – mondta nagyon határozottan. – Azért hívattunk fel, mert meg kell beszélnünk Kathy fokozott védelmét.

-          Miért kéne most már fokozottan védeni? Vámpír lett, így gyakorlatilag kiesik a történetből. Lucifer már nem tudja megöletni Aro segítségével – néztem rájuk értetlenül.

-          Valóban nem tudja már megöletni olyan könnyen, viszont rászállhat Kathy-re, méghozzá azzal a céllal, hogy átcsábítsa a másik táborba, saját magához. Ő nem kerülhet át arra az oldalra, mert onnan nem tudom visszahozni. Onnan egyikünk sem tudja visszahozni – mondta Gabriel idegesen.

-          Kathy soha – kezdtem volna bele…

-          Kathy vámpír lesz, méghozzá újszülött, pontosan ugyanolyan, mint amilyen a többiek is. Féktelenség, vérszomj, befolyásolhatóság. Minden adott ahhoz, hogy fekete angyal legyen belőle. A kedvesem ismerte a kockázatot, és én tettem neki egy ígéretet, amit be is fogok tartani, hogy a szükség megkívánja. Úgyhogy nagyon ügyesnek kell lennetek. Jobbaknak, mint valaha, mert vagyok hajlandó még egyszer elveszíteni, most, hogy visszaszereztem.

-          Nem fogod elveszíteni, erről kezeskedem – mondtam határozottan. – Mindenesetre nem kellett volna a hátam mögött intézni ezt az egész dolgot – fűztem hozzá sértetten. Hogyha normálisan elmagyarázzák a tervet, akkor nem ér engem sokként a helyzet.

-          Rendben van, ez jogos, de ez is Kathy döntése volt – vágta rá Gabriel. – Azt mondta, hogy mindenképpen megpróbáltad volna megakadályozni a dolgot.

-          Ez így is van, mint a felettese és barátnője kötelességem lett volna megpróbálni, hogy lebeszéljem erről az őrültségről.

-          Azt hittem, hogy szurkolsz nekünk – állapította meg Gabriel.

-          Ez így is van – válaszoltam azonnal.

-          Akkor miért nem tetszik az ötlete? – kérdezte kíváncsian.

-          Azért, mert, ahogy ti is mondtátok, ez egy nagyon veszélyes ötlet. Rengeteg a kockázat, és lassan nincs több tapasztalt védelmező, aki tudna mindenkire figyelni, akire kell.

-          Kathy-re én is figyelni fogok, és, ha kell, akkor közbelépek – mondta Gabriel ellentmondást nem tűrve.

-          Ezt valahogy sejtettem – mosolyodtam el.

-          Amivel mi továbbra sem értünk egyet. Jelenleg nem mehetsz a közelébe – tiltakozott Malakiás és Ezekiel azonnal.

-          Engem sohasem bántana – vágta rá Gabriel.

-          Az is lehet, hogy emlékezni sem fog rád. Az angyalok, akik visszatérnek a földre, nem emlékeznek a múltjukra.

-          Kathy más, neki…

-          Nem más, csak nem akartuk elmondani neked, hogy van még egy kockázat – tették kezüket a testvérük vállára.

-          Miért ne emlékezne? Hiszen küldetésben van, és Sandra is – nézett rájuk értetlenül Gabriel.

-          Igen, csakhogy Sandra lement, de nem azért, hogy újjászülessen, hanem, hogy beépüljön az ellenség soraiba. Kathy viszont új életet él most odalent.

-          Nem tehetitek ezt velem – nyögött fel Gabriel.

-          Lehetséges, hogy emlékezni fog, csupán nem tudjuk garantálni – mondták mindketten.

-          Ebbe bele sem gondoltam – temette az arcát a kezeibe.

-          Én emiatt nem aggódnék – mosolyodtam el.

-          Mire gondolsz? – néztek rám kíváncsian mindhárman.

-          Arra, hogy eddig Kathy emberként élt Gabriellel. Talán rátok, és ránk nem fog emlékezni, de Gabrielre annál inkább – mondtam elégedetten.

-          Gondolod? – csillant meg a remény mindhármuk szemében.

-          Nem csak gondolom, hanem tudom, egyszerűen érzem – vágtam rá határozottan. – Vissza fogjuk őt szerezni magunknak.

-          Úgy legyen – biccentettek.

-          Akkor én most mennék is a dolgomra, hogyha nem gond – néztem rájuk kérdőn. – Természetesen, ha nincs más, amit szeretnétek megbeszélni velem ezen kívül.

-          Menj csak a dolgodra, Nadine. Ennyit akartunk – bocsátott el mentorom.

-          Akkor, viszlát – mondtam, majd már el is tűntem mellőlük. Néhány pillanattal később pedig felbukkantam szerelmem mellett. – Mi a helyzet? – kérdeztem azonnal.

-          Nem sok dolog történt. Anne elaludt, Demetri pedig őt nézi megigézve. Lucifer vagy távol van, ami nagyon gyanús, vagy jelenleg rejtőzködik. Az egyik lehetőség áll fent a kettő közül, mert, hogy nem figyel árkus szemekkel azt teljesen kizártnak tartom – mondta szerelmem, miközben átölelt. – Na és odafent mi a helyzet? Gabriel hogy viseli?

-          Tartja magát, de látszik rajta, hogy nincs túl jól, mindenesetre, ha ezt kibírják, és a terv beválik, akkor nemsokára egyetlen egy percre sem kell majd elválniuk egymástól, ami nagyon is jó hír. Addig viszont nem lesz egy perc nyugtunk sem, az egészen biztos, mert kizárt, hogy Lucifer ne találna ki valami őrültséget most, hogy egyre több sebezhető pontunk van.

-          Igen, ezen én is gondolkodtam – biccentett Nathan. – Attól tartok, hogy Kathy alapötlete az volt, hogy így Lucifer majd rá összpontosít, mert pontosan tudja, hogy jelent Gabriel számára. Ezzel pedig megmentheti az egész Cullen családot, viszont ő elveszhet.

-          Igen, én is ettől tartok. Kathy túlságosan is önzetlen, már-már annyira, hogy azt szavakkal le sem lehet írni – bólintottam rá.

-          Van valami konkrét tervünk? Most már Demetrire is vigyáznunk kell, hogyha elválnak egymástól Anne-nel, hiszen jelenleg ő is veszélyeztetett.

-          Nagyon érdekes ez a kis csevegés, egyetlen egy dolgot engedjetek meg, hogy kijavítsak a kis történetetekben – jelent meg hirtelen Lucifer. – A kis barátotok nagyon nagy szívességet tett nekem azzal, hogy vámpírt csináltatott magából, ugyanis ezzel felhozott egy számotokra igencsak nagy problémát.

-          Na és mi lenne az? – forgattam meg a szemeimet. Ne nézzen már ennyire hülyének. Kathy biztosan körültekintő volt.

-          Nagyon egyszerű, az öngyilkosság még mindig olyan bűn, ami miatt sokan hozzám kerülnek – vágta rá.

-          Csakhogy Kathy nem lett öngyilkos, hanem vámpír – vágtam rá.

-          Most még valóban nem lett öngyilkos – biccentett Lucifer. – Viszont, hogyha a későbbiekben vissza akar térni közétek, hogy folytathassa ezt a csöpögő lányregényt az ő drága Gabrieljével, akkor meg kell halnia. Na már most, mint tudjuk a vámpírok halálozási aránya elég ijesztő – vigyorodott el.

-          Kathy nem lesz öngyilkos, ebben biztos lehetsz – sóhajtottam fel. Miért kell ennek az idiótának mindig előkerülnie? Most már egy kicsit kezd belőle elegem lenni.

-          Én nem lennék benne olyan biztos – rántotta meg a vállát hanyagul. – Ha megkéri a Culleneket, akkor az öngyilkosság ténye nem áll fenn, hiszen ő is akarja. Ha nomádokat keres, és kiprovokálja, hogy megöljék, akkor megint csak öngyilkosságot követ el. Ha bosszantja a Volturit, akkor a Cullen család fogja látni a kárát. Egyértelmű, hogy hála neki most nyeregbe kerültem, végre – mondta elégedetten, majd egy szempillantás alatt eltűnt úgy, ahogy jött.

-          Oh, csak egy kicsit szeretném megölni – csaptam a tenyerembe a másik öklömmel.

-          Nadine, ne törődj vele, megtaláljuk a kibúvót, csak fel akar idegesíteni, mert készül valamire, ez egészen biztos – mondta Nathan határozottan. – Már érzi a vesztét, csak még próbálkozik, hátha elronthat valamit valahol.

-          Hm… remélhetőleg igazad van, mert Kathy-t sem veszíthetjük el, semmiképpen – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Nem is fogjuk elveszíteni, hamarosan újra velünk lesz. Emiatt nem kell aggódnod, kedvesem. Van egy ötletem.

-          Mire gondolsz? – néztem rá kíváncsian.

-          Úgyis be akart épülni a Volturiba, úgyhogy megkérem Sandrát, hogy figyeljen. A gondolatait úgyis levédtük Edward és Aro elől, úgyhogy őt nyugodtan beavathatjuk a részletekbe, és az új feladatának súlyosságába.

-          Ez nagyon jó ötlet – csillantak fel a szemeim.

-          Akkor megyek is, és beszélek vele, addig te maradj itt velük – vágta rá Nathan. Majd gyors csókot nyomott a számra, és már el is tűnt.

-          Na végre, már idegesített a fickó. Mindig is bosszantó volt – jelent meg ismét Lucifer mellettem. – Ajánlanék egy alkut.

-          Alkut? Te? Akkor tényleg érzed már a veszted – vigyorodtam el.

-          Vagy csak rendes akarok lenni hozzád, és nem akarok elcsenni tőled minden védencet – vetette ellen azonnal.

-          Na ne röhögtess – forgattam meg a szemeimet.

-          Az ajánlatom egyszer ajánlat, angyalkám – mondta továbbra is komolyan.

-          Na és, ha engem nem érdekel?

-          Pedig érdekelhetne, mert roppant kegyes hangulatomban vagyok – nézett rám komolyan.

-          Na halljuk, úgysem hagysz békén, ameddig nem hallgatlak meg – sóhajtottam fel.

-          Látod, egészen tanulékony van – mondta elégedetten. – Szóval, az ajánlatom a következő. Megkapsz mindenkit, kivéve Anne-t. Demetri és Anne Volterrában marad, te pedig megkapod a szép életet Rosalie számára, visszakapod Kathy-t is. Na, mit szólsz?

-          Én is teszek egy ajánlatot neked – néztem rá komolyan.

-          Nocsak, kíváncsian hallgatlak – nézett rám érdeklődve.

-          Megtartom a barátaimat, és a védenceimet, de visszaengedlek téged harc nélkül a pokolba, ahol a helyed van.

-          Hm… megfontolandó – kezdett el gondolkodni.

-          Végre megjön az eszed? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nem, angyalkám, de még mindig szórakoztatóak a csevegéseink – kacsintott rám.

-          Legalább az egyikünket szórakoztatják – emeltem az ég felé a tekintetem.

-          Nemcsak, hogy szórakoztatóak, de új információkat is hoznak magukkal – nevetett fel. – Szóval, Sandra – mondta önelégülten. – Sejtettem, hogy valami nem stimmel az a kis újszülöttel, de most már konkrétan tudom, hogy mi az. Ez nagyon is sokféle szórakozási lehetőséget von maga után. Ahogy az is, hogy Kathy végre eljutott odáig, hogy átváltozzon. Tudtam, hogy ide fogja vinni a szeretete, amit érez Anne, Rose és a Cullen család iránt, na meg persze a szerelme Gabriel iránt. Kár, hogy fekete angyal lesz belőle. Bár, ha jobban belegondolunk, az én szemszögemből ez inkább áldás, és nem pedig sajnálatos eset.

-          Hagyd békén Sandrát, és ha Kathy közelébe mész, akkor nem érdekel az egyensúly, megtalállak, és örökre a pokolba küldelek – mondtam neki dühösen.

-          Egy angyal sosem tehet meg ilyet, mert akkor felborul az egyensúly – mondta Lucifer ártatlanul.

-          Csak figyelj – emeltem fel a mutatóujjamat fenyegetően.

-          Alig várom a műsort – bólintott rá azonnal. Azután pedig azonnal eltűnt.

-          Komolyan mondom, hogy egyszer még megverem, akármennyire is ellentmond az elveimnek – dörzsöltem meg az orrnyergem behunyt szemmel.

-          Kit versz meg egyszer? – jelent meg Nathan. – Miről maradtam le, Nadine? – nézett rám kérdőn.

-          Lucifer ismét itt járt, hogy alkut ajánljon nekünk – kezdtem bele a történetbe.

-          Na és milyen örültséget ajánlott ezúttal? – kérdezte a szemeit forgatva.

-          Az volt a lényeg, hogyha neki adjuk Anne-t, akkor Rose, és Kathy is megkapják azt, amit szeretnének, és amit mi szeretnénk nekik – meséltem el a dolgot.

-          Ez nagyon jó hír – nevetett fel Nathan.

-          Már hogy lehetne ez jó hír? – néztem rá úgy, mintha őrült lenne. Tulajdonképpen ebben a pillanatban annak is tűnt.

-          Úgy lenne ez nagyon jó hír, hogy próbál alkudozni, tehát már ő maga sem hisz benne, hogy eléri az eredeti tervét, ezért inkább megpróbál egyvalakit megszerezni közülük. Hát nem érted? Egyre közeledik a teljes győzelmünk – mondta Nathan határozottan.

-          Gondolod, hogy tényleg így van? – néztem rá bizonytalanul.

-          Nem csak gondolod, biztos vagyok benne – vágta rá komolyan. – Ismerem már a szokásait. Elég sok időm volt megfigyelni őt, amíg odalent voltam. Amikor alkudozni kezd valakivel, akkor érzi, hogy veszíteni fog.

-          Te megfigyelted? – kérdeztem döbbenten.

-          Hát persze, reméltem, hogy valahogy ki lehet játszani azt az őrületet, amit maga köré teremtett. Hogy a sötét angyalainak vannak gyenge pontjai.

-          Na és vannak? – kérdeztem kíváncsian.

-          Természetesen vannak – bólintott azonnal.

-          Hogyne lennének. Például mindegyik megdermed egy pillanatra, amikor felsejlik előtte egy emlék az emberi életének szörnyűségéből. Erre lehet alapozni. A baj csak az, hogy mindenkinek nem tudom, hogy mi a gyenge pontja. Aztán ott van még Lucifer kis kedvence. Már találkoztál vele te is, azt hiszem. A legsötétebb angyala, akit az őrületbe kergetett, még annál is jobban, mint amennyire magától őrült volt.

-          Igen, emlékszem rá – bólintottam rá.

-          Érte érdekes módon bármit megtenne, még a védenceinket is békén hagyná, hogy visszakaphassa.

-          Nem túlságosan tisztességes módszerre csábítasz – állapítottam meg.

-          Nem tisztességes, de a szabályokon belül van – rántotta meg a vállát.

-          Rendben van, dolgozzuk a tervet – egyeztem bele. Végül is veszítenivalónk nem igen van…