The Beauty and the Bear - 141. fejezet

141. fejezet

(Nadine szemszöge)

Nem igazán örültem, hogy ott kell hagynom a védencemet és az egyik volt angyalomat a földön, de eleget kellett tennem a Tanács kérésének, bár fogalmam sem volt, hogy miben segíthetnék azok után, hogy mindent eldöntöttek helyettem.

-          Mit kívántok? – álltam eléjük, majd meghajoltam.

-          Nadine, mind tudjuk, hogy nem értesz egyet – kezdett bele Ezekiel. – Ami azt illeti, első hallásra nekem sem tetszett a dolog, de logikusan átgondolva nem is rossz az ötlet – mondta határozottan.

-          Azért ne essünk túlzásokba, szerinte megmagyarázhatatlan, hogy hagytátok Kathy-t a saját feje után menni – vetettem ellent.

-          Ami azt illeti, volt már angyalunk, aki a saját feje után ment, és elég sok jó dolog sült ki belőle már eddig is – vágott közbe Malakiás. Gabriel viszont csak magába roskadva hallgatott.

-          Jól vagy? – kérdeztem tőle halkan.

-          Nem mondhatnám, de elfogadtam a döntését. Kettőnkért is teszi, amit tesz, nemcsak a védencéért, és ezért örökké hálás leszek neki – nézett rám komolyan. – Neked is el kell fogadnod a tényt, hogy ez az ő ötlete volt, és mint ilyen tiszteletben kell tartania mindenkinek, aki szereti őt. Viszont most nem is ez a lényeg – mondta nagyon határozottan. – Azért hívattunk fel, mert meg kell beszélnünk Kathy fokozott védelmét.

-          Miért kéne most már fokozottan védeni? Vámpír lett, így gyakorlatilag kiesik a történetből. Lucifer már nem tudja megöletni Aro segítségével – néztem rájuk értetlenül.

-          Valóban nem tudja már megöletni olyan könnyen, viszont rászállhat Kathy-re, méghozzá azzal a céllal, hogy átcsábítsa a másik táborba, saját magához. Ő nem kerülhet át arra az oldalra, mert onnan nem tudom visszahozni. Onnan egyikünk sem tudja visszahozni – mondta Gabriel idegesen.

-          Kathy soha – kezdtem volna bele…

-          Kathy vámpír lesz, méghozzá újszülött, pontosan ugyanolyan, mint amilyen a többiek is. Féktelenség, vérszomj, befolyásolhatóság. Minden adott ahhoz, hogy fekete angyal legyen belőle. A kedvesem ismerte a kockázatot, és én tettem neki egy ígéretet, amit be is fogok tartani, hogy a szükség megkívánja. Úgyhogy nagyon ügyesnek kell lennetek. Jobbaknak, mint valaha, mert vagyok hajlandó még egyszer elveszíteni, most, hogy visszaszereztem.

-          Nem fogod elveszíteni, erről kezeskedem – mondtam határozottan. – Mindenesetre nem kellett volna a hátam mögött intézni ezt az egész dolgot – fűztem hozzá sértetten. Hogyha normálisan elmagyarázzák a tervet, akkor nem ér engem sokként a helyzet.

-          Rendben van, ez jogos, de ez is Kathy döntése volt – vágta rá Gabriel. – Azt mondta, hogy mindenképpen megpróbáltad volna megakadályozni a dolgot.

-          Ez így is van, mint a felettese és barátnője kötelességem lett volna megpróbálni, hogy lebeszéljem erről az őrültségről.

-          Azt hittem, hogy szurkolsz nekünk – állapította meg Gabriel.

-          Ez így is van – válaszoltam azonnal.

-          Akkor miért nem tetszik az ötlete? – kérdezte kíváncsian.

-          Azért, mert, ahogy ti is mondtátok, ez egy nagyon veszélyes ötlet. Rengeteg a kockázat, és lassan nincs több tapasztalt védelmező, aki tudna mindenkire figyelni, akire kell.

-          Kathy-re én is figyelni fogok, és, ha kell, akkor közbelépek – mondta Gabriel ellentmondást nem tűrve.

-          Ezt valahogy sejtettem – mosolyodtam el.

-          Amivel mi továbbra sem értünk egyet. Jelenleg nem mehetsz a közelébe – tiltakozott Malakiás és Ezekiel azonnal.

-          Engem sohasem bántana – vágta rá Gabriel.

-          Az is lehet, hogy emlékezni sem fog rád. Az angyalok, akik visszatérnek a földre, nem emlékeznek a múltjukra.

-          Kathy más, neki…

-          Nem más, csak nem akartuk elmondani neked, hogy van még egy kockázat – tették kezüket a testvérük vállára.

-          Miért ne emlékezne? Hiszen küldetésben van, és Sandra is – nézett rájuk értetlenül Gabriel.

-          Igen, csakhogy Sandra lement, de nem azért, hogy újjászülessen, hanem, hogy beépüljön az ellenség soraiba. Kathy viszont új életet él most odalent.

-          Nem tehetitek ezt velem – nyögött fel Gabriel.

-          Lehetséges, hogy emlékezni fog, csupán nem tudjuk garantálni – mondták mindketten.

-          Ebbe bele sem gondoltam – temette az arcát a kezeibe.

-          Én emiatt nem aggódnék – mosolyodtam el.

-          Mire gondolsz? – néztek rám kíváncsian mindhárman.

-          Arra, hogy eddig Kathy emberként élt Gabriellel. Talán rátok, és ránk nem fog emlékezni, de Gabrielre annál inkább – mondtam elégedetten.

-          Gondolod? – csillant meg a remény mindhármuk szemében.

-          Nem csak gondolom, hanem tudom, egyszerűen érzem – vágtam rá határozottan. – Vissza fogjuk őt szerezni magunknak.

-          Úgy legyen – biccentettek.

-          Akkor én most mennék is a dolgomra, hogyha nem gond – néztem rájuk kérdőn. – Természetesen, ha nincs más, amit szeretnétek megbeszélni velem ezen kívül.

-          Menj csak a dolgodra, Nadine. Ennyit akartunk – bocsátott el mentorom.

-          Akkor, viszlát – mondtam, majd már el is tűntem mellőlük. Néhány pillanattal később pedig felbukkantam szerelmem mellett. – Mi a helyzet? – kérdeztem azonnal.

-          Nem sok dolog történt. Anne elaludt, Demetri pedig őt nézi megigézve. Lucifer vagy távol van, ami nagyon gyanús, vagy jelenleg rejtőzködik. Az egyik lehetőség áll fent a kettő közül, mert, hogy nem figyel árkus szemekkel azt teljesen kizártnak tartom – mondta szerelmem, miközben átölelt. – Na és odafent mi a helyzet? Gabriel hogy viseli?

-          Tartja magát, de látszik rajta, hogy nincs túl jól, mindenesetre, ha ezt kibírják, és a terv beválik, akkor nemsokára egyetlen egy percre sem kell majd elválniuk egymástól, ami nagyon is jó hír. Addig viszont nem lesz egy perc nyugtunk sem, az egészen biztos, mert kizárt, hogy Lucifer ne találna ki valami őrültséget most, hogy egyre több sebezhető pontunk van.

-          Igen, ezen én is gondolkodtam – biccentett Nathan. – Attól tartok, hogy Kathy alapötlete az volt, hogy így Lucifer majd rá összpontosít, mert pontosan tudja, hogy jelent Gabriel számára. Ezzel pedig megmentheti az egész Cullen családot, viszont ő elveszhet.

-          Igen, én is ettől tartok. Kathy túlságosan is önzetlen, már-már annyira, hogy azt szavakkal le sem lehet írni – bólintottam rá.

-          Van valami konkrét tervünk? Most már Demetrire is vigyáznunk kell, hogyha elválnak egymástól Anne-nel, hiszen jelenleg ő is veszélyeztetett.

-          Nagyon érdekes ez a kis csevegés, egyetlen egy dolgot engedjetek meg, hogy kijavítsak a kis történetetekben – jelent meg hirtelen Lucifer. – A kis barátotok nagyon nagy szívességet tett nekem azzal, hogy vámpírt csináltatott magából, ugyanis ezzel felhozott egy számotokra igencsak nagy problémát.

-          Na és mi lenne az? – forgattam meg a szemeimet. Ne nézzen már ennyire hülyének. Kathy biztosan körültekintő volt.

-          Nagyon egyszerű, az öngyilkosság még mindig olyan bűn, ami miatt sokan hozzám kerülnek – vágta rá.

-          Csakhogy Kathy nem lett öngyilkos, hanem vámpír – vágtam rá.

-          Most még valóban nem lett öngyilkos – biccentett Lucifer. – Viszont, hogyha a későbbiekben vissza akar térni közétek, hogy folytathassa ezt a csöpögő lányregényt az ő drága Gabrieljével, akkor meg kell halnia. Na már most, mint tudjuk a vámpírok halálozási aránya elég ijesztő – vigyorodott el.

-          Kathy nem lesz öngyilkos, ebben biztos lehetsz – sóhajtottam fel. Miért kell ennek az idiótának mindig előkerülnie? Most már egy kicsit kezd belőle elegem lenni.

-          Én nem lennék benne olyan biztos – rántotta meg a vállát hanyagul. – Ha megkéri a Culleneket, akkor az öngyilkosság ténye nem áll fenn, hiszen ő is akarja. Ha nomádokat keres, és kiprovokálja, hogy megöljék, akkor megint csak öngyilkosságot követ el. Ha bosszantja a Volturit, akkor a Cullen család fogja látni a kárát. Egyértelmű, hogy hála neki most nyeregbe kerültem, végre – mondta elégedetten, majd egy szempillantás alatt eltűnt úgy, ahogy jött.

-          Oh, csak egy kicsit szeretném megölni – csaptam a tenyerembe a másik öklömmel.

-          Nadine, ne törődj vele, megtaláljuk a kibúvót, csak fel akar idegesíteni, mert készül valamire, ez egészen biztos – mondta Nathan határozottan. – Már érzi a vesztét, csak még próbálkozik, hátha elronthat valamit valahol.

-          Hm… remélhetőleg igazad van, mert Kathy-t sem veszíthetjük el, semmiképpen – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Nem is fogjuk elveszíteni, hamarosan újra velünk lesz. Emiatt nem kell aggódnod, kedvesem. Van egy ötletem.

-          Mire gondolsz? – néztem rá kíváncsian.

-          Úgyis be akart épülni a Volturiba, úgyhogy megkérem Sandrát, hogy figyeljen. A gondolatait úgyis levédtük Edward és Aro elől, úgyhogy őt nyugodtan beavathatjuk a részletekbe, és az új feladatának súlyosságába.

-          Ez nagyon jó ötlet – csillantak fel a szemeim.

-          Akkor megyek is, és beszélek vele, addig te maradj itt velük – vágta rá Nathan. Majd gyors csókot nyomott a számra, és már el is tűnt.

-          Na végre, már idegesített a fickó. Mindig is bosszantó volt – jelent meg ismét Lucifer mellettem. – Ajánlanék egy alkut.

-          Alkut? Te? Akkor tényleg érzed már a veszted – vigyorodtam el.

-          Vagy csak rendes akarok lenni hozzád, és nem akarok elcsenni tőled minden védencet – vetette ellen azonnal.

-          Na ne röhögtess – forgattam meg a szemeimet.

-          Az ajánlatom egyszer ajánlat, angyalkám – mondta továbbra is komolyan.

-          Na és, ha engem nem érdekel?

-          Pedig érdekelhetne, mert roppant kegyes hangulatomban vagyok – nézett rám komolyan.

-          Na halljuk, úgysem hagysz békén, ameddig nem hallgatlak meg – sóhajtottam fel.

-          Látod, egészen tanulékony van – mondta elégedetten. – Szóval, az ajánlatom a következő. Megkapsz mindenkit, kivéve Anne-t. Demetri és Anne Volterrában marad, te pedig megkapod a szép életet Rosalie számára, visszakapod Kathy-t is. Na, mit szólsz?

-          Én is teszek egy ajánlatot neked – néztem rá komolyan.

-          Nocsak, kíváncsian hallgatlak – nézett rám érdeklődve.

-          Megtartom a barátaimat, és a védenceimet, de visszaengedlek téged harc nélkül a pokolba, ahol a helyed van.

-          Hm… megfontolandó – kezdett el gondolkodni.

-          Végre megjön az eszed? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nem, angyalkám, de még mindig szórakoztatóak a csevegéseink – kacsintott rám.

-          Legalább az egyikünket szórakoztatják – emeltem az ég felé a tekintetem.

-          Nemcsak, hogy szórakoztatóak, de új információkat is hoznak magukkal – nevetett fel. – Szóval, Sandra – mondta önelégülten. – Sejtettem, hogy valami nem stimmel az a kis újszülöttel, de most már konkrétan tudom, hogy mi az. Ez nagyon is sokféle szórakozási lehetőséget von maga után. Ahogy az is, hogy Kathy végre eljutott odáig, hogy átváltozzon. Tudtam, hogy ide fogja vinni a szeretete, amit érez Anne, Rose és a Cullen család iránt, na meg persze a szerelme Gabriel iránt. Kár, hogy fekete angyal lesz belőle. Bár, ha jobban belegondolunk, az én szemszögemből ez inkább áldás, és nem pedig sajnálatos eset.

-          Hagyd békén Sandrát, és ha Kathy közelébe mész, akkor nem érdekel az egyensúly, megtalállak, és örökre a pokolba küldelek – mondtam neki dühösen.

-          Egy angyal sosem tehet meg ilyet, mert akkor felborul az egyensúly – mondta Lucifer ártatlanul.

-          Csak figyelj – emeltem fel a mutatóujjamat fenyegetően.

-          Alig várom a műsort – bólintott rá azonnal. Azután pedig azonnal eltűnt.

-          Komolyan mondom, hogy egyszer még megverem, akármennyire is ellentmond az elveimnek – dörzsöltem meg az orrnyergem behunyt szemmel.

-          Kit versz meg egyszer? – jelent meg Nathan. – Miről maradtam le, Nadine? – nézett rám kérdőn.

-          Lucifer ismét itt járt, hogy alkut ajánljon nekünk – kezdtem bele a történetbe.

-          Na és milyen örültséget ajánlott ezúttal? – kérdezte a szemeit forgatva.

-          Az volt a lényeg, hogyha neki adjuk Anne-t, akkor Rose, és Kathy is megkapják azt, amit szeretnének, és amit mi szeretnénk nekik – meséltem el a dolgot.

-          Ez nagyon jó hír – nevetett fel Nathan.

-          Már hogy lehetne ez jó hír? – néztem rá úgy, mintha őrült lenne. Tulajdonképpen ebben a pillanatban annak is tűnt.

-          Úgy lenne ez nagyon jó hír, hogy próbál alkudozni, tehát már ő maga sem hisz benne, hogy eléri az eredeti tervét, ezért inkább megpróbál egyvalakit megszerezni közülük. Hát nem érted? Egyre közeledik a teljes győzelmünk – mondta Nathan határozottan.

-          Gondolod, hogy tényleg így van? – néztem rá bizonytalanul.

-          Nem csak gondolod, biztos vagyok benne – vágta rá komolyan. – Ismerem már a szokásait. Elég sok időm volt megfigyelni őt, amíg odalent voltam. Amikor alkudozni kezd valakivel, akkor érzi, hogy veszíteni fog.

-          Te megfigyelted? – kérdeztem döbbenten.

-          Hát persze, reméltem, hogy valahogy ki lehet játszani azt az őrületet, amit maga köré teremtett. Hogy a sötét angyalainak vannak gyenge pontjai.

-          Na és vannak? – kérdeztem kíváncsian.

-          Természetesen vannak – bólintott azonnal.

-          Hogyne lennének. Például mindegyik megdermed egy pillanatra, amikor felsejlik előtte egy emlék az emberi életének szörnyűségéből. Erre lehet alapozni. A baj csak az, hogy mindenkinek nem tudom, hogy mi a gyenge pontja. Aztán ott van még Lucifer kis kedvence. Már találkoztál vele te is, azt hiszem. A legsötétebb angyala, akit az őrületbe kergetett, még annál is jobban, mint amennyire magától őrült volt.

-          Igen, emlékszem rá – bólintottam rá.

-          Érte érdekes módon bármit megtenne, még a védenceinket is békén hagyná, hogy visszakaphassa.

-          Nem túlságosan tisztességes módszerre csábítasz – állapítottam meg.

-          Nem tisztességes, de a szabályokon belül van – rántotta meg a vállát.

-          Rendben van, dolgozzuk a tervet – egyeztem bele. Végül is veszítenivalónk nem igen van…