The Beauty and the Bear - 142. fejezet

142. fejezet

(Nathan szemszöge)

Anne és Demetri éjszakája tökéletes volt. Dem igazi úriemberként viselkedett, míg Anne hozta a maga kedves, és kislányos formáját. Tökéletes páros, ahogy Kathy is megjósolta. Szegény Kathy, neki is már csak egy napja van hátra addig, amíg befejeződik az átváltozása.

-          Biztos vagy benne, hogy így jó lesz? – jelent meg hirtelen Nadine.

-          Természetesen – vágtam rá. – Én elmegyek Demetrivel az útra, és vigyázok rá, amíg te itt maradsz Anne-nel, Rose-zal és Kathy-vel. Na és persze a többiek is. Szerintem ez így lesz a legjobb. Így levédünk mindenkit.

-          Ez így igaz, már csak az a kérdés, hogy Lucifer mit tervez, és hogy hogyan ejtsük túszul a Nadja nevű lányt, aki Lucifer kedvenc, és legsötétebb angyala – sorolta Nadine a tennivalókat.

-          Nos, ha visszajöttem, akkor kidolgozzuk a tervet Nadja elfogásához, de előtte segítenünk kell Demetrinek és Anne-nek, hogy lehetőségük legyen egy boldog életre, azután pedig Kathy-t is vissza kell juttatnunk Gabriel mellé – szorítottam magamhoz egy pillanatra.

-          Ez egy remek terv – vágta rá Nadine elégedetten.

-          Köszönöm, nagyon igyekeztem, de most menj még vissza egy kicsit Kathy-hez, örülne neked, nemsokára pedig úgyis elveszíti az emlékeit rólunk egy kis időre, úgyhogy használd ki. Én addig vigyázok rájuk. Anne lassan ébredezni kezd, Edward pedig néhány óra múlva itt lesz, és bevall mindent neki, nehéz napja lesz szegénynek.

-          Gondolod, hogy Edward el fogja neki mondani? – kérdezte kedvesem kíváncsian.

-          Számomra teljesen egyértelmű, hogy el fogja neki mondani, hiszen a nagybátyja, és tudja, hogy jobb neki, hogyha tudja. Nem sokkolhatják le akkor, amikor visszatér Demetrivel – mondtam határozottan.

-          Nos, ebben lehet valami – bólintott rá Nadine. – Szegény kislány, nagyon ki fog akadni.

-          Majd te biztatod. Minden rendben lesz, és még örülni is fog a dolognak egyszer, majd meglátod – mondtam teljes meggyőződéssel. Éreztem, hogy így lesz. Anne egy kis része örülni fog, hogy nem kell többé titkolóznia a barátnője előtt, és így, hogy vámpír lett, elég erős lett ahhoz is, hogy ne kelljen tartania a Volturi bármely tagjától.

-          Milyen bizakodó vagy – villantott rám egy mosolyt.

-          Nos, sokáig elég pesszimista voltam, de amióta ott vagyok, ahová tartozom, azóta úgy érzem, hogy bármire képes vagyok.

-          Képes is vagy – vágta rá Nadine egyértelműen.

-          Az ömlengés most már kicsit sok lesz, nem gondoljátok? – jelent meg Lucifer hirtelen. Már megint itt van ez a pokolfajzat. Mi lenne, hogyha egyszer egy kicsit békén hagyná az embert. Legalább egy pár órára.

-          Menj és kínozz meg valakit az otthonodban – mondta szerelmem a szemeit forgatva.

-          Nos, az is szórakoztató tevékenység, de nektek keresztbe tenni sokkal izgalmasabb. Hogy van a kis angyalka? Hamarosan alkalmas lesz gyilkolászásr, végre – vigyorodott el. – Már alig várom, hogy köszönthessen Kathy-t, a vad és tisztességes angyalt a sorainkban.

-          Soha nem fog ilyesmi történni – nézett Nadine mélyen Lucifer szemébe.

-          Ha ezt most megfélemlítésnek szántad, akkor nem igazán volt rám hatással – állapította meg Lucifer. – Szóval, továbbra is áll az ajánlatom. Adjátok nekem Anne-t, és megkaptok mindenki mást, akit akartok, legalábbis ebből a családból.

-          Nem fogadjuk el az ajánlatodat, ugyanis le tudunk győzni – vágtuk rá kedvesemmel egyszerre.

-          Huh, a dinamit duó, még a végén megijedek – forgatta meg a szemeit. – Várjunk csak, mégsem – kuncogott fel. – Maradjunk annyiban, hogy majd meglátjuk, ki nevet a végén.

-          Remek elmélet, most hagyj minket békén – álltam Nadine elé védekezően.

-          Nyugi, apuci, nem akarom bántani az angyalkádat. Nekem túlságosan porhanyós és puha husi lenne, jobban szeretem azokat a hölgyeket, akikben van egy kis egészséges vadság, mint például Bellában, vagy Anne-ben, de talán még a kis Kathy-ben is lapul egy vadmacska.

-          Egyiküket sem fogod megkapni – kezdett Nadine ideges lenni.

-          Sajnálatos, hogy a kis beszélgetéseink mindig unalmasan végződnek. Ti azt mondjátok, hogy nem, én azt mondom, hogy igen, azután pedig ott vagyunk, ahol a part szakad. Mindenesetre, hamarosan találkozunk – intett egyet a kezével, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.

-          Annyira leütném néha – sóhajtott fel Nadine. – Tudom, hogy nem léphetünk fel egymással szemben tettlegesen, de néha annyira úrrá lennének rajtam az ösztöneim. Attól tartok, hogy ezek még mindig megmaradtak bennem emberkoromból.

-          Igen, ez már elég régóta nyilvánvaló, szerintem – nevetettem fel. – Ami azt illeti, mindig is imádtam benned ezt a vadmacskát, aki anyatigrisként vigyáz minden számára kedves emberre.

-          Hm… jó reggelt, gyönyörűm – szakított ki Demetri hangja a gondolatainkból.

-          Neked is jó reggelt – nyomott puszit Anne Dem arcára.

-          Ennél jobb már nem is lehetne. Ez létezésem legszebb ébredése. Természetesen átvitt értelemben – simított végig Anne karján gyengéden.

-          Fura is lenne, hogyha máshogy értetted volna, tekintve, hogy vámpír vagy – kuncogott fel Anne.

-          Na és mit ennél reggelire? Engedd meg, hogy meglepjelek – ajánlotta a lehetőséget.

-          Hogy állsz a rántotta sütéssel? – nézett rá kíváncsian Anne.

-          Azt hiszem, hogy fel tudok nőni a feladathoz – válaszolta Demetri komolyan. – Mit tehetek bele?

-          Mondjuk egy kis sonkát, és paprikát – gondolkozott el Anne. – Ha pedig még sajt is van benne, akkor azt extra jópontnak fogom értékelni.

-          Rendben van, akkor az is lesz benne – bólintott rá azonnal Dem.

-          Aranyosak – állapítottam meg mosolyogva.

-          Tényleg azok – egyezett bele Nadine is. – Bár még van bennem egy kis kétely, hogy Demetri mire lesz képes a lányért, de tény, hogy nagyon szép pár. Viszont én most megyek, hogy még megnézzem Kathy-t, és meglátogassam Sandrát is, na meg persze Rose-ra is ránézek, azután pedig este visszajövök, amikor Demetri elindul a kis fogadásuk miatt, mert attól tartok, hogy Lucifer még mindig szeretne játszadozni Anne és Edward érzelmeivel.

-          Igen, én is ettől tartok – bólintottam rá. Jó esély van rá, hogy elszórakozzon egy kicsit velük, amíg kettesben vannak, főleg, hogy nagyon ráizgult valamiért Bellára. Mondjuk azt nem értem, hogy miért pont Bella szerinte a tökéletes feleség, de majd ezt is kiderítjük egyszer.

-          Jól van, akkor este váltalak – nyomott gyors csókot a számra szerelmem, majd egy szempillantás alatt eltűnt. Én pedig visszafordultam Anne és Demetri felé, hogy lássam, hogyan is alakul ez a reggel, bár valószínűleg nincs mitől tartani.

-          Egy rántotta sonkával, paprikával, és sajttal, ahogy a hölgy kérte – sétált be Dem a szobába mosolyogva.

-          Hm… ágyba reggeli, micsoda kiszolgálás. Még a végén nem is lesz kedvem visszamenni a kastélyba.

-          Ezt örömmel hallom – tette a tálcát Anne ölébe. – Jó étvágyat, mindjárt hozom a kakaódat is.

-          A kakaómat? – vonta fel Anne a szemöldökét.

-          Igen, megfigyeltem az étkezési szokásaidat, és reggel mindig kakaót iszol, sőt néha még a vacsorához is.

-          Gondolhattam volna, hogy alapos leszel – húzta el a száját Anne.

-          Hogy érted?

-          Tudod, megfigyelés – forgatta meg Anne a szemeit.

-          Jaj, nem úgy értettem – szusszantott fel Demetri. – Nem Aro kedvéért figyeltem meg, hogy mit szeretsz, hanem azért, mert én voltam rá kíváncsi. Szerettem volna a kedvedre tenni. Elkényeztetni téged, amennyire csak lehet.

-          Nos, ez esetben nagyon hízelgő, hogy megfigyelted a szokásaimat – kezdett el Anne lelkesen falatozni. – Hihetetlen. Tökéletes arányok. Azt hiszem, hogy te Esme nagyit is megfigyelted.

-          Talán egy egészen kicsit – vallotta be Demetri nevetve. – Tudod, Esme meglepően kedvesen bánt velem, amikor faggatóztam egy kicsit.

-          Esme mindig, mindenkivel csak kedvesen tud bánni – mondta Anne melegséggel telt hangon. Hát igen, Esme nagyon különleges. Kár, hogy nem emlékszik Nadine-ra ő sem. Nem sok védenc létezik a földön, aki visszautasítja a második lehetőséget azért, mert úgy érzi, hogy végül is jó helyen van ő ott, ahol most van. pedig lehetett volna neki is saját gyermeke, de annyira szereti a fogadott gyerekeit, és Carlisle-t, hogy eszébe sem jutott, hogy elfogadja a soha vissza nem térő ajánlatot. Nagyon különleges lélek.

-          Ezzel a ténnyel nem tudok vitatkozni – bólintott rá Dem. – Azt hiszem, hogy ő az első olyan vámpír nő, akiről, hogyha nem tudnám, hogy tényleg vámpír, akkor kételkednék a dologban. Túlságosan lágy, simulékony, és gyengéd.

-          A vámpírság, és ezek a tulajdonságok nem zárják ki egymást – mondta Anne határozottan. – Több példával is tudok szolgálni.

-          Igen, a családod minden tagjával, gondolom – állapította meg Demetri.

-          A családom minden tagja. A barátaink minden tagja Denaliban, na és még egy valaki, akit nemrég ismertem meg, de a jelek szerint nagyon sokkal inkább emberi, mint amilyennek gondolja magát.

-          Nocsak, és ki lenne az? – hajolt Anne-hez olyan közel Demetri, hogy az orruk már-már összeért.

-          Nem is tudom, hogy eláruljam-e – kuncogott Anne. – Talán, hogyha megkapom végre a beígért kakaómat, akkor megered a nyelvem.

-          Hát, ha csak ennyi kell ahhoz, hogy megeredjen a nyelved, akkor már itt is van – tűnt el hirtelen Dem, majd szinte abban a pillanatban vissza is ért az itallal, méghozzá úgy, hogy egyetlen cseppet sem borított ki belőle.

-          Ez aztán a sebesség – ismerte el Anne is a teljesítményt.

-          Minél előbb szeretném megtapasztalni azt, amikor „megered a nyelved” – kacsintott rá Demetri.

-          Ami azt illeti, ez meglehetősen kétértelmű volt – állapította meg Anne pirulva.

-          Oh, neked még az effajta beszédet nem kellene értened – vigyorgott Demetri kajánul.

-          Attól, hogy nem vagyok felnőtt, még tudom, hogy hogyan lesz a baba – forgatta meg a szemeit Anne. – A nagypapa könyvtárában meglehetősen széles körű ismeretterjesztésre leltem. Bár inkább biológiai alapon, mint egyéb. Úgy értem, hogy orvosilag.

-          Ebből a beszélgetésből már nem jössz ki jól – kuncogott fel Demetri.

-          Dehogynem, lyukat beszélek a hasadba, méghozzá úgy, hogy észre sem veszed – villantak meg Anne szemei.

-          Na ezt azért nehezen tudom elhinni – vágta rá Dem. – Erre egy napon bizonyítékot fogok követelni.

-          Hogyha elég türelmes leszel, akkor egyszer talán bebizonyítom. Vagy, esetleg azt is köthetjük egy jó kis fogadáshoz – ajánlotta Anne nevetve.

-          Nagyon az apád lánya vagy, le sem tagadhatnád, az egyszer biztos – kuncogott fel Demetri. – Egy enyhe fogadásmánia benned is van.

-          Azért, mert a fogadások szórakoztatóak, és hogyha az ember ügyes, akkor olyasmiket tud nyerni, amire vágyik, de talán nem meri megszerezni magának – harapott az ajkába idegesen.

-          Hm… ígéretesen hangzik – simított végig az enyhe píron az arcán Dem. Azt hiszem, hogy nem sokáig fogják már húzni azt a bizonyos első csókot. Azért remélem, hogy Anne kivárja most már a próbatétel végét, mert így van benne kihívás és izgalom, az pedig bármelyik férfinek hatalmas adrenalin löket lehet.

-          Khm… nem adom magam ilyen könnyen – húzódott el Anne huncut fénnyel a szemében.

-          Rendben, értettem – emelte fel a kezeit Demetri, és ő is hátrált néhány centit. – Csak gondoltam megpróbállak elkápráztatni, de úgy látom, hogy nem mindenkire hat.

-          Nem, valóban nem, az erős akaratúaknál nem válik be – kacsintott rá Anne.

-          Makacs egy nőszemély vagy te, de egyben lenyűgöző is – mondta Demetri elképedve. – Ha én nem is kápráztatlak el téged, de te mindenképpen elkápráztatsz engem.

-          Ez nagyon hízelgő, de akkor sem mondok le a végzetcserjémről – mondta Anne határozottan.

-          Jól van, te nyertél, elhozom neked azt a cserjét bármi áron – ígérte meg Dem.

-          Előbb-utóbb megkapnád a csókot anélkül is – mosolygott rá Anne.

-          Bármikor hoznék neked egy ilyen virágot a csóktól függetlenül is – kontrázott Demetri.

-          Ezt örömmel hallom – mondta Anne sugárzó mosollyal az arcán.

-          Nos, mit szeretnél csinálni ma mielőtt Edward megérkezik?

-          Csinálhatnánk valami őrültséget, még sosem csináltam semmilyen őrült dolgot. Van ötleted?

-          Őrült dolgot? – gondolkodott el Demetri. – Elég meleg van ma, siklottál már le vízesésen?

-          Még nem, de nagyon jól hangzik – gondolkodott el Anne. – Azt hiszem, hogy van nálam egy fürdőruha is.

-          Akkor öltözz át, és már indulhatunk is – biccentett Demetri. – Addig én előkészítem a felszerelést.

-          Felszerelést? – kérdezte Anne döbbenten. – Vámpír vagy, te akármit csinálhatsz jóformán, és nem fog bajod esni – állapította meg.

-          Az lehet, de te csak félig vagy vámpír, én pedig nem vagyok hajlandó megkockáztatni, hogy akár egy hajad szála is meggörbüljön. Te csak öltözz át, a többit bízd rám, profi vagyok az extrém sportokban.

-          Pedig nem nézném ki belőled – mondta Anne pimaszul.

-          Majd megmutatom én neked, hogy mennyire értek is ehhez. Ha eddig nem is, de most el foglak kápráztatni ebben biztos lehetsz. Na persze csak akkor, hogyha nem táncolsz vissza.

-          Ne reménykedj. Öt perc múlva indulunk – mondta Anne felszegett fejjel. Majd már rohant is felvenni a fürdőruháját. Hajaj, azt hiszem, hogy érdekes nap vár ránk…