154.
fejezet
(Emmett
szemszöge)
Nagyon
rossz érzés volt, hogy nem tudom pontosan mi történik Rose-zal, és Anne-nel, de
tudtam, hogy Edward bármi áron megvédi őket, és ez valamilyen szinten
megnyugtatott. Bár nyugodtabb lettem volna, hogyha ők is itt vannak velem,
ahogy Gabriel. Hiszen addig nem lehetek biztos benne tökéletesen, amíg
nincsenek a karomban. Viszont a terv minden bizonnyal be fog válni, hiszen
Jasper a legjobb, és ez vitathatatlan tény.
-
Apa, szükség lenne rád, gyere – jelent
meg Gabriel a szobámban.
-
Baj van, fiam? – néztem rá kérdőn.
-
Nem, egyáltalán nem – rázta meg a fejét
azonnal. – Vagyis nem tudom, Jasper szerint valami készül.
-
Hogy érti, hogy valami készül? –
kérdeztem vissza döbbenten.
-
Fogalmam sincs, de gyere és kiderítjük –
válaszolta fiam határozottan.
-
Oké, gyerünk, sok a duma – indultam meg
Jasper szobája felé, és magam után húztam a fiam is. – Hogy érted azt, hogy
valami készül? – rontottam be öcsémhez.
-
Amióta eljöttünk túl nagy a csend, és ez
mindig gyanúra ad okot – mondta határozottan. – Nem mellékesen pedig Alice-nek
homályosak a látomásai. Olyan, mintha Aro bizonytalan lenne.
-
Bizonytalan? – néztem rá felvont
szemöldökkel. Nem jellemző rá, hogy bizonytalan lenne bármilyen kérdésben. – Ő
soha nem szokott bizonytalan lenni.
-
Talán rájöttek, hogy különváltunk, vagy
most derült ki, hogy Demetri megszökött – gondolkodott el Jasper.
-
Ez is lehetséges – bólintottam rá. –
Akkor viszont csak remélni merem, hogy nem Demetrit követik – mondtam, de a
következő pillanatban csörömpölés zavarta meg a gondolataimat.
-
Alice? – termett mellette Jasper
azonnal. – Kicsim, mit láttál? – kérdezte azonnal, amikor Alice szemei
kitisztultak.
-
Nem Demetrit követik – rázta meg a fejét
Alice. – Új tervet dolgoztak ki – nyelt egy nagyot.
-
Na és mi az új terv? – kérdeztem
idegesen.
-
Az új terv mi vagyunk – válaszolta Alice
azonnal.
-
Megölnek, vagy túszul ejtenek? –
kérdeztem rá. Azt hiszem, hogy most jött el az ideje annak, hogy Gabriel
eltűnjön innen, de gyorsan. A legjobb az lesz, hogyha Carlisle mégis elküldi az
egyik barátjához, hogy eltűnjön a szemük elől, remélhetőleg örökké.
-
Ez még nem eldöntött kérdés, engem
biztosan a klánba akar – mondta Alice idegesen. – Edwardot is akarja, és
természetesen Anne-t. Gabriellel kapcsolatban vívódik, hogy mennyire
irányítható. A többiekről még nem döntött el semmit.
-
Ebből még nagy baj lesz – morogtam fel.
– Gabriel, most azonnal el fogsz utazni, és alaposan eltűnsz – mondtam
ellentmondást nem tűrve. – Carlisle, hová menjen? Neked mindenhol vannak
barátaid. Kiben bízol meg leginkább?
-
Nem fogok elmenni a fenébe is, ti vagytok
a családom, és ha történik velünk valami, akkor is itt akarok lenni veletek –
csattant fel fiam komolyan.
-
Jane velük van – mondtam dühösen. –
Jóformán semmi esélyünk Jane-nel szemben, és még ott van a testvére is. Nem
tudlak megvédeni, ha magamat sem tudom megvédeni – vágtam rá dühösen. – Az apád
vagyok, és ha tetszik, ha nem, akkor is el fogsz tűnni innen.
-
Ha akarnak, megtalálnak, úgyhogy
teljesen felesleges ez a vita – mondta fiam meglepő határozottsággal.
-
Mi történt veled, fiam? – néztem rá hitetlenül.
-
Felnőttem, ez a dolgok rendje – rántotta
meg Gabriel a vállát.
-
Ne rángasd nekem itt a vállad, a
gyerekem vagy, és hogyha azt mondom, hogy mész, akkor mész – ragadtam meg a két
karját dühömben. A következő pillanatban halk reccsenést hallottam a bal
kezemnél, a fiam arca pedig eltorzult, de hang nem jött ki a torkán. – Sajnálom
– eresztettem el azonnal a karjait, mintha csak tűzbe nyúltam volna.
-
Nagyapa, azt hiszem, hogy zúzódásom
lett, ellátnád? – fordult Carlisle felé Gabriel továbbra is rezzenéstelen
arccal.
-
Természetesen – bólintott Carlisle
azonnal. – Gyere a vizsgálóba.
-
Fiam, én…
-
Ezt majd később megbeszélitek – szólt
rám Carlisle szigorú hangon. Majd kisétált az ajtón Gabriel után.
-
Emmett, ez nagyon nagy túlzás volt –
dorgált meg Alice komolyan.
-
Igen, tisztában vagyok vele, hogy durva
voltam a saját fiamhoz, akire soha életemben eszembe sem jutott kezet emelni.
-
Nem haragszik rád igazán, megérti, hogy
aggódsz, viszont dühös rád, amiért még mindig gyerekként kezeled – szólt bele
Jasper is a beszélgetésbe.
-
Ne idegesíts már fel te is, Jasper,
hiszen még gyerek – csattantam fel.
-
A te szemedben még gyerek, és mindig is
az lesz, de Gabriel és Anne tudata és teste is felnőtt már, még akkor is,
hogyha nem régen él a földön – mondta Jasper határozottan.
-
Nem érdekel a tudata, és a teste, csak
az érdekel, hogy ne legyen itt a tűzvonalban, hogyha eljön az idő. Te is tudod,
hogy Jane és Alec nagyon nagy problémát jelent. Nincs vámpír, aki képes lenne a
képességüknek ellenállni.
-
Igen, tisztában vagyok a… - válaszolta
volna Jasper. Majd hirtelen mélyet szippantott a levegőből. – A francba –
morgott fel, majd kiugrott a nyitott ablakon, és rohanni kezdett.
-
Hát ez meg a mi a fészkes fene volt? –
fordultam Alice felé.
-
Halvány fogalmam sincs – tárta szét a
karjait fogadott húgom. Majd a szél hirtelen idegen vámpír illatát sodorta
felénk is.
-
Az az idióta – ugrottam ki én is az
ablakon, majd Jasper után iramodtam. Mi a fenéért van genetikailag kódolva
minden családtagomba az önfejűség, és a hősködés iránti mérhetetlen vágy? Nem
is vagyunk túlnyomórészt vérszerinti rokonok. A fiam hősködik, a lányom
szintén, és most már Jasper is meggondolatlan. Mi jöhet még? Mindenesetre úgy
rohantam, ahogy csak bírtam, és nem telt bele sok időbe,, és meg is láttam
Jaspert, amint egy Volturi köpenyes őr előtt áll, és nyugodtan beszélgetnek.
Várjunk csak, emlékszem erre a lányra. Edward neki nem hallotta a gondolatait.
Tökéletes mézesmadzag, mert még Ed sem tudná megmondani, hogy tényleg azért
jött-e ide, amit állít. Bár még azt sem tudom, hogy tulajdonképpen miért is
jött ide.
-
Miért kellene megbíznunk benned? –
kérdezte tőle Jasper. Ez az, köszönöm. Már azt hittem, hogy a fogadott öcsinek
is elment az esze.
-
Nem kell megbíznod bennem, csak hagynod,
hogy segítsek – rántotta meg a vállát a lány.
-
Na és miért segítenél nekünk? –
kérdeztem kíváncsian. Már úgy is tudták, hogy itt vagyok, hiszen érezték az
illatomat, úgyhogy akár bele is szólhatok a beszélgetésbe.
-
Én sosem akartam a Volturi tagja lenni,
és nem is mondtam, hogy az leszek. Egyszer csak rám adták ezt a köpenyt, és
közölték, hogy mostantól Aro szolgája vagyok, ami gondolom itt normális is,
legalábbis úgy vettem észre. Viszont nekem eszem ágában sincs a hátralévő
örökkévalóságomat egy ilyen alak szolgálatában leélni – mondta a lány
határozottan.
-
Miért kellene bíznunk benned? – kérdezte
Jasper kíváncsian.
-
Ki mondta, hogy meg kell bíznotok
bennem? – vonta fel a lány a szemöldökét. – Egyáltalán nem ragaszkodom a
bizalmatokhoz, viszont csakis az én segítségemmel tudjátok ezt az egészet élve
megúszni.
-
Hogy érted ezt? – morogtam rá. Ez most
tényleg amatőröknek néz minket?
-
Mind tudjuk, hogy ti nem vagytok egy
agresszív klán – vigyorodott el a lány. – Viszont a Volturihoz nagyon sok agresszív
képességű vámpír tartozik. Például vegyük csak Jane-t, vagy Alecet, Félixet a
kialakult helyzet fényében már nem veszem ide, ezt hozzá kell tennem. Ő már
egyáltalán nem akar nektek ártani.
-
Honnan tudod?
-
Hallgatóztam egy kicsit – rántotta meg a
vállát. – Ezért is tudtam, hogy hol vagytok.
-
Térjünk vissza a lényegre – vágott közbe
Jasper. – Hogyan tudnál te segíteni nekünk Jane és Alec képessége ellen?
-
Nagyon egyszerű – vágta rá a lány. – Van
egy mentális pajzsom. Ha emlékeztek a testvéretek nem tudott olvasni bennem, és
ennek ez az oka. A még jobb hír, hogy ki is tudom terjeszteni, így titeket is
megvédhetlek Jane és Alec képessége ellen.
-
Érdekes elmélet – gondolkodott el
Jasper. – Élesben is kipróbáltad már Jane ellen?
-
Természetesen – bólintott rá azonnal. –
Tehát kell a segítségem, vagy sem? Egyszeri ajánlat, és én kevésbé szorulok
rátok, mint ti rám.
-
Még egy kérdés – szólaltam meg azonnal.
-
Igen – fordult felém a szemeit forgatva.
-
Miért segítesz nekünk? Őszinte választ
szeretnék kapni.
-
Azért, mert megkedveltem a lányodat, és
a feleségedet is – vágta rá azonnal, és tökéletesen őszintének is tűnt.
-
Akkor már csak egy utolsó kérdés –
néztem rá bocsánatkérően.
-
Igen? – sóhajtott fel a lány.
-
Mi is a neved?
-
Sarah vagyok – kuncogott fel a lány. –
Ha vége a vallatásnak, akkor esetleg most már megbeszélhetnénk a tervet is.
-
Talán előbb fáradjunk beljebb – indultam
el a ház felé. Sarah pedig azonnal követett, mindenféle gondolkodás nélkül. Talán
mégiscsak van esélyünk a Volturi ellen. Legalábbis így. Már csak a fiammal kell
kibékülnöm, méghozzá minél gyorsabban, mert nagyon nem örülök neki, hogy
összeszólalkoztunk. Bár valószínűleg a bocsánatáért cserébe bele kell törődnöm,
hogy itt fog maradni velünk mindvégig. Viszont így Sarah segítségével már
annyira nem is bánom, hogy szem előtt tudom majd tartani…
(Nadine
szemszöge)
Furcsa
volt újra a saját lábamon állni végre, de jó is. Napok óta nem tudtam felkelni,
és ez idő alatt Nathan rengeteg dolgot, nagyszerűn elintézett, mint például
Sarah, aki most már tud segíteni a Cullen családnak, méghozzá úgy, hogy sosem
fognak rájönni, hogy valójában a mi emberünk. Még egy nagy harcunk hátra van
Luciferrel, ez egészen biztos, mert garantált, hogy most aztán sugallja Arónak
a kegyetlenebbnél kegyetlenebb lehetőségek tárházát, de egyenlőre mi állunk
jobban, ebben biztos vagyok. Az egyetlen nagy kérdés a számomra már csak az,
hogy Kathy-t hogyan fogjuk visszahozni magunkhoz, és Gabrielhez, hiszen neki
ebben a formájában már nem adhatjuk vissza az emlékeit, neki kell emlékeznie
valahogy ránk, és Gabrielre, viszont, hogy ezt hogyan leszünk képesek megoldani
arról még fogalmam sincs, de találnunk kell valami megoldást, ez egészen
biztos.
-
Nadine, örülünk, hogy jobban érzed magad
– biccentett Ezekiel azonnal, amint feltűntünk a nagyteremben.
-
Köszönöm – biccentettem a hármak felé. –
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy szóljak, szeretnék lemenni a földre, és
tovább segédkezni Rose-nak és családjának.
-
Gondoltuk, hogy ezt fogod mondani, de
neked most valami más feladatot szeretnék adni, nagyon fontos, és bizalmas
feladatot – mondta Gabriel határozottan.
-
Kathy?
-
Igen, miatta kérnék tőled egy
szívességet – bólintott rá Gabriel azonnal. – Nathan addig elvállalta, hogy
továbbra is tartja a frontot Rose és családja mellett.
-
Természetesen – vágtam rá azonnal.
Hogyha bármi van, ami segíthet, hogy Kathy könnyebben hazataláljon, akkor
örömmel segédkezem. Nekem is nagyon hiányzik, így el sem tudom képzelni, hogy
Gabrielnek mennyire hiányozhat.
-
Remek, akkor a megbeszélés után, kérlek,
tarts velem és mindent elmondok – mosolygott rám Gabriel.
-
Rendben – bólintottam rá azonnal. –
Akkor most gondolom szeretnétek még valamit ezen kívül, ha hívattatok – néztem
rájuk kérdőn.
-
Igen, Lucifer nagyon aktív mostanában,
bár nem jelenik meg sokszor, de folyamatosan érezhető a jelenléte nem csak Aro
környékén, hanem Kathy-nél is érzékeltük néhányszor.
-
Na és mit akarna tőle? – vontam fel a
szemöldököm.
-
Kathy újszülött, és mint ilyen, sajnos
valószínű, hogy elég, hogyha Lucifer egy kicsit felidegesíti a szomjjal, amit
érez, utána pedig küld néhány halandót, akit Kathy esetleg megtámad – mondta
Ezekiel egyértelműen.
-
Kathy nem tenné meg, akármit is tervez
Lucifer. Képtelen lenne ilyen szintű agresszivitásra – mondtam határozottan.
-
Én is ezt mondtam – állt mellém Gabriel
azonnal.
-
Nem akarlak megcáfolni benneteket, de ti
nem vagytok pártatlanok a kérdésben – állapította meg Malakiás.
-
Talán nem vagyunk pártatlanok, viszont
egészen biztos, hogy reálisan ítélem meg a helyzetet – vágta rá Gabriel.
-
Maradjunk annyiban lehetőség szerint,
hogy vigyázzunk Kathy ártatlanságára – nézett rám komolyan Ezekiel.
-
Természetesen, ahogy kívánjátok –
bólintottam rá. Az elővigyázatosságból még nem lehet probléma.
-
Rendben, ezt még elfogadom – egyezett
bele Gabriel is.
-
Nagyszerű, akkor minden fontos dolgot
megbeszéltünk – mondták szinte egyszerre. – Most elmehettek, Nadine, te pedig,
akkor, hogyha van egy perced, akkor tarts velem.
-
Már jövök is – indultam el azonnal
Gabriel után, majd követtem őt a lakosztálya felé.
-
Kérlek, foglalj helyet – mutatott rá egy
kényelmes fotelre, amikor beértünk a lakrészébe.
-
Köszönöm – ültem le azonnal. Majd
kíváncsian kémleltem, hogy mit szeretne, de a gondolataiba mélyedt.
-
Amit kérek, az egyáltalán nem
veszélytelen – sóhajtott fel.
-
Ezt valahogy magamtól is sejtettem –
válaszoltam azonnal.
-
A lényeg, hogy vissza kell menned oda,
ahol én a földön jártam. Oda, ahol Lucifer már majdnem elszabadult, ahol boldog
voltam Kathy-vel.
-
Nem kedvelem az a kort – nyeltem egy
nagyot. Engem is azokban az időkben ítéltek halálra, mint boszorkányt.
-
Igen, tudom, ezért is ajánlom fel, hogy
ne fogadd el a küldetést – fogta meg a kezem gyengéden.
-
Nem mondtam, hogy nem fogadom el, de
ugye nem kell sokáig ott maradnom?
-
Valószínűleg egy napot sem kell
maradnod. Csupán néhány órát – válaszolta Gabriel.
-
Rendben, és mit kell tennem? – néztem rá
kérdőn. Ő pedig egy apró dobozt adott a kezembe.
-
Tudod, hogy nem mondhatok konkrétumot,
amivel befolyásolhatlak, de pontosan tudni fogod, hogy mit tegyél ezzel a
dobozzal, mert tökéletes helyre és időpontra küldelek vissza – vágta rá
Gabriel. – A küldetésed végeztével pedig automatikusan visszatérsz a Nathan-nel
közös szobátokba.
-
Akkor vágjunk is bele – vettem el tőle a
kis dobozt. Ezután azonnal megérintette a homlokomat, én pedig éreztem, hogy
már repülök is vissza térben és időben…