The Beauty and the Bear - 154. fejezet

154. fejezet

(Emmett szemszöge)

Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudom pontosan mi történik Rose-zal, és Anne-nel, de tudtam, hogy Edward bármi áron megvédi őket, és ez valamilyen szinten megnyugtatott. Bár nyugodtabb lettem volna, hogyha ők is itt vannak velem, ahogy Gabriel. Hiszen addig nem lehetek biztos benne tökéletesen, amíg nincsenek a karomban. Viszont a terv minden bizonnyal be fog válni, hiszen Jasper a legjobb, és ez vitathatatlan tény.

-          Apa, szükség lenne rád, gyere – jelent meg Gabriel a szobámban.

-          Baj van, fiam? – néztem rá kérdőn.

-          Nem, egyáltalán nem – rázta meg a fejét azonnal. – Vagyis nem tudom, Jasper szerint valami készül.

-          Hogy érti, hogy valami készül? – kérdeztem vissza döbbenten.

-          Fogalmam sincs, de gyere és kiderítjük – válaszolta fiam határozottan.

-          Oké, gyerünk, sok a duma – indultam meg Jasper szobája felé, és magam után húztam a fiam is. – Hogy érted azt, hogy valami készül? – rontottam be öcsémhez.

-          Amióta eljöttünk túl nagy a csend, és ez mindig gyanúra ad okot – mondta határozottan. – Nem mellékesen pedig Alice-nek homályosak a látomásai. Olyan, mintha Aro bizonytalan lenne.

-          Bizonytalan? – néztem rá felvont szemöldökkel. Nem jellemző rá, hogy bizonytalan lenne bármilyen kérdésben. – Ő soha nem szokott bizonytalan lenni.

-          Talán rájöttek, hogy különváltunk, vagy most derült ki, hogy Demetri megszökött – gondolkodott el Jasper.

-          Ez is lehetséges – bólintottam rá. – Akkor viszont csak remélni merem, hogy nem Demetrit követik – mondtam, de a következő pillanatban csörömpölés zavarta meg a gondolataimat.

-          Alice? – termett mellette Jasper azonnal. – Kicsim, mit láttál? – kérdezte azonnal, amikor Alice szemei kitisztultak.

-          Nem Demetrit követik – rázta meg a fejét Alice. – Új tervet dolgoztak ki – nyelt egy nagyot.

-          Na és mi az új terv? – kérdeztem idegesen.

-          Az új terv mi vagyunk – válaszolta Alice azonnal.

-          Megölnek, vagy túszul ejtenek? – kérdeztem rá. Azt hiszem, hogy most jött el az ideje annak, hogy Gabriel eltűnjön innen, de gyorsan. A legjobb az lesz, hogyha Carlisle mégis elküldi az egyik barátjához, hogy eltűnjön a szemük elől, remélhetőleg örökké.

-          Ez még nem eldöntött kérdés, engem biztosan a klánba akar – mondta Alice idegesen. – Edwardot is akarja, és természetesen Anne-t. Gabriellel kapcsolatban vívódik, hogy mennyire irányítható. A többiekről még nem döntött el semmit.

-          Ebből még nagy baj lesz – morogtam fel. – Gabriel, most azonnal el fogsz utazni, és alaposan eltűnsz – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Carlisle, hová menjen? Neked mindenhol vannak barátaid. Kiben bízol meg leginkább?

-          Nem fogok elmenni a fenébe is, ti vagytok a családom, és ha történik velünk valami, akkor is itt akarok lenni veletek – csattant fel fiam komolyan.

-          Jane velük van – mondtam dühösen. – Jóformán semmi esélyünk Jane-nel szemben, és még ott van a testvére is. Nem tudlak megvédeni, ha magamat sem tudom megvédeni – vágtam rá dühösen. – Az apád vagyok, és ha tetszik, ha nem, akkor is el fogsz tűnni innen.

-          Ha akarnak, megtalálnak, úgyhogy teljesen felesleges ez a vita – mondta fiam meglepő határozottsággal.

-          Mi történt veled, fiam? – néztem rá hitetlenül.

-          Felnőttem, ez a dolgok rendje – rántotta meg Gabriel a vállát.

-          Ne rángasd nekem itt a vállad, a gyerekem vagy, és hogyha azt mondom, hogy mész, akkor mész – ragadtam meg a két karját dühömben. A következő pillanatban halk reccsenést hallottam a bal kezemnél, a fiam arca pedig eltorzult, de hang nem jött ki a torkán. – Sajnálom – eresztettem el azonnal a karjait, mintha csak tűzbe nyúltam volna.

-          Nagyapa, azt hiszem, hogy zúzódásom lett, ellátnád? – fordult Carlisle felé Gabriel továbbra is rezzenéstelen arccal.

-          Természetesen – bólintott Carlisle azonnal. – Gyere a vizsgálóba.

-          Fiam, én…

-          Ezt majd később megbeszélitek – szólt rám Carlisle szigorú hangon. Majd kisétált az ajtón Gabriel után.

-          Emmett, ez nagyon nagy túlzás volt – dorgált meg Alice komolyan.

-          Igen, tisztában vagyok vele, hogy durva voltam a saját fiamhoz, akire soha életemben eszembe sem jutott kezet emelni.

-          Nem haragszik rád igazán, megérti, hogy aggódsz, viszont dühös rád, amiért még mindig gyerekként kezeled – szólt bele Jasper is a beszélgetésbe.

-          Ne idegesíts már fel te is, Jasper, hiszen még gyerek – csattantam fel.

-          A te szemedben még gyerek, és mindig is az lesz, de Gabriel és Anne tudata és teste is felnőtt már, még akkor is, hogyha nem régen él a földön – mondta Jasper határozottan.

-          Nem érdekel a tudata, és a teste, csak az érdekel, hogy ne legyen itt a tűzvonalban, hogyha eljön az idő. Te is tudod, hogy Jane és Alec nagyon nagy problémát jelent. Nincs vámpír, aki képes lenne a képességüknek ellenállni.

-          Igen, tisztában vagyok a… - válaszolta volna Jasper. Majd hirtelen mélyet szippantott a levegőből. – A francba – morgott fel, majd kiugrott a nyitott ablakon, és rohanni kezdett.

-          Hát ez meg a mi a fészkes fene volt? – fordultam Alice felé.

-          Halvány fogalmam sincs – tárta szét a karjait fogadott húgom. Majd a szél hirtelen idegen vámpír illatát sodorta felénk is.

-          Az az idióta – ugrottam ki én is az ablakon, majd Jasper után iramodtam. Mi a fenéért van genetikailag kódolva minden családtagomba az önfejűség, és a hősködés iránti mérhetetlen vágy? Nem is vagyunk túlnyomórészt vérszerinti rokonok. A fiam hősködik, a lányom szintén, és most már Jasper is meggondolatlan. Mi jöhet még? Mindenesetre úgy rohantam, ahogy csak bírtam, és nem telt bele sok időbe,, és meg is láttam Jaspert, amint egy Volturi köpenyes őr előtt áll, és nyugodtan beszélgetnek. Várjunk csak, emlékszem erre a lányra. Edward neki nem hallotta a gondolatait. Tökéletes mézesmadzag, mert még Ed sem tudná megmondani, hogy tényleg azért jött-e ide, amit állít. Bár még azt sem tudom, hogy tulajdonképpen miért is jött ide.

-          Miért kellene megbíznunk benned? – kérdezte tőle Jasper. Ez az, köszönöm. Már azt hittem, hogy a fogadott öcsinek is elment az esze.

-          Nem kell megbíznod bennem, csak hagynod, hogy segítsek – rántotta meg a vállát a lány.

-          Na és miért segítenél nekünk? – kérdeztem kíváncsian. Már úgy is tudták, hogy itt vagyok, hiszen érezték az illatomat, úgyhogy akár bele is szólhatok a beszélgetésbe.

-          Én sosem akartam a Volturi tagja lenni, és nem is mondtam, hogy az leszek. Egyszer csak rám adták ezt a köpenyt, és közölték, hogy mostantól Aro szolgája vagyok, ami gondolom itt normális is, legalábbis úgy vettem észre. Viszont nekem eszem ágában sincs a hátralévő örökkévalóságomat egy ilyen alak szolgálatában leélni – mondta a lány határozottan.

-          Miért kellene bíznunk benned? – kérdezte Jasper kíváncsian.

-          Ki mondta, hogy meg kell bíznotok bennem? – vonta fel a lány a szemöldökét. – Egyáltalán nem ragaszkodom a bizalmatokhoz, viszont csakis az én segítségemmel tudjátok ezt az egészet élve megúszni.

-          Hogy érted ezt? – morogtam rá. Ez most tényleg amatőröknek néz minket?

-          Mind tudjuk, hogy ti nem vagytok egy agresszív klán – vigyorodott el a lány. – Viszont a Volturihoz nagyon sok agresszív képességű vámpír tartozik. Például vegyük csak Jane-t, vagy Alecet, Félixet a kialakult helyzet fényében már nem veszem ide, ezt hozzá kell tennem. Ő már egyáltalán nem akar nektek ártani.

-          Honnan tudod?

-          Hallgatóztam egy kicsit – rántotta meg a vállát. – Ezért is tudtam, hogy hol vagytok.

-          Térjünk vissza a lényegre – vágott közbe Jasper. – Hogyan tudnál te segíteni nekünk Jane és Alec képessége ellen?

-          Nagyon egyszerű – vágta rá a lány. – Van egy mentális pajzsom. Ha emlékeztek a testvéretek nem tudott olvasni bennem, és ennek ez az oka. A még jobb hír, hogy ki is tudom terjeszteni, így titeket is megvédhetlek Jane és Alec képessége ellen.

-          Érdekes elmélet – gondolkodott el Jasper. – Élesben is kipróbáltad már Jane ellen?

-          Természetesen – bólintott rá azonnal. – Tehát kell a segítségem, vagy sem? Egyszeri ajánlat, és én kevésbé szorulok rátok, mint ti rám.

-          Még egy kérdés – szólaltam meg azonnal.

-          Igen – fordult felém a szemeit forgatva.

-          Miért segítesz nekünk? Őszinte választ szeretnék kapni.

-          Azért, mert megkedveltem a lányodat, és a feleségedet is – vágta rá azonnal, és tökéletesen őszintének is tűnt.

-          Akkor már csak egy utolsó kérdés – néztem rá bocsánatkérően.

-          Igen? – sóhajtott fel a lány.

-          Mi is a neved?

-          Sarah vagyok – kuncogott fel a lány. – Ha vége a vallatásnak, akkor esetleg most már megbeszélhetnénk a tervet is.

-          Talán előbb fáradjunk beljebb – indultam el a ház felé. Sarah pedig azonnal követett, mindenféle gondolkodás nélkül. Talán mégiscsak van esélyünk a Volturi ellen. Legalábbis így. Már csak a fiammal kell kibékülnöm, méghozzá minél gyorsabban, mert nagyon nem örülök neki, hogy összeszólalkoztunk. Bár valószínűleg a bocsánatáért cserébe bele kell törődnöm, hogy itt fog maradni velünk mindvégig. Viszont így Sarah segítségével már annyira nem is bánom, hogy szem előtt tudom majd tartani…

(Nadine szemszöge)

Furcsa volt újra a saját lábamon állni végre, de jó is. Napok óta nem tudtam felkelni, és ez idő alatt Nathan rengeteg dolgot, nagyszerűn elintézett, mint például Sarah, aki most már tud segíteni a Cullen családnak, méghozzá úgy, hogy sosem fognak rájönni, hogy valójában a mi emberünk. Még egy nagy harcunk hátra van Luciferrel, ez egészen biztos, mert garantált, hogy most aztán sugallja Arónak a kegyetlenebbnél kegyetlenebb lehetőségek tárházát, de egyenlőre mi állunk jobban, ebben biztos vagyok. Az egyetlen nagy kérdés a számomra már csak az, hogy Kathy-t hogyan fogjuk visszahozni magunkhoz, és Gabrielhez, hiszen neki ebben a formájában már nem adhatjuk vissza az emlékeit, neki kell emlékeznie valahogy ránk, és Gabrielre, viszont, hogy ezt hogyan leszünk képesek megoldani arról még fogalmam sincs, de találnunk kell valami megoldást, ez egészen biztos.

-          Nadine, örülünk, hogy jobban érzed magad – biccentett Ezekiel azonnal, amint feltűntünk a nagyteremben.

-          Köszönöm – biccentettem a hármak felé. – Meg is ragadnám az alkalmat, hogy szóljak, szeretnék lemenni a földre, és tovább segédkezni Rose-nak és családjának.

-          Gondoltuk, hogy ezt fogod mondani, de neked most valami más feladatot szeretnék adni, nagyon fontos, és bizalmas feladatot – mondta Gabriel határozottan.

-          Kathy?

-          Igen, miatta kérnék tőled egy szívességet – bólintott rá Gabriel azonnal. – Nathan addig elvállalta, hogy továbbra is tartja a frontot Rose és családja mellett.

-          Természetesen – vágtam rá azonnal. Hogyha bármi van, ami segíthet, hogy Kathy könnyebben hazataláljon, akkor örömmel segédkezem. Nekem is nagyon hiányzik, így el sem tudom képzelni, hogy Gabrielnek mennyire hiányozhat.

-          Remek, akkor a megbeszélés után, kérlek, tarts velem és mindent elmondok – mosolygott rám Gabriel.

-          Rendben – bólintottam rá azonnal. – Akkor most gondolom szeretnétek még valamit ezen kívül, ha hívattatok – néztem rájuk kérdőn.

-          Igen, Lucifer nagyon aktív mostanában, bár nem jelenik meg sokszor, de folyamatosan érezhető a jelenléte nem csak Aro környékén, hanem Kathy-nél is érzékeltük néhányszor.

-          Na és mit akarna tőle? – vontam fel a szemöldököm.

-          Kathy újszülött, és mint ilyen, sajnos valószínű, hogy elég, hogyha Lucifer egy kicsit felidegesíti a szomjjal, amit érez, utána pedig küld néhány halandót, akit Kathy esetleg megtámad – mondta Ezekiel egyértelműen.

-          Kathy nem tenné meg, akármit is tervez Lucifer. Képtelen lenne ilyen szintű agresszivitásra – mondtam határozottan.

-          Én is ezt mondtam – állt mellém Gabriel azonnal.

-          Nem akarlak megcáfolni benneteket, de ti nem vagytok pártatlanok a kérdésben – állapította meg Malakiás.

-          Talán nem vagyunk pártatlanok, viszont egészen biztos, hogy reálisan ítélem meg a helyzetet – vágta rá Gabriel.

-          Maradjunk annyiban lehetőség szerint, hogy vigyázzunk Kathy ártatlanságára – nézett rám komolyan Ezekiel.

-          Természetesen, ahogy kívánjátok – bólintottam rá. Az elővigyázatosságból még nem lehet probléma.

-          Rendben, ezt még elfogadom – egyezett bele Gabriel is.

-          Nagyszerű, akkor minden fontos dolgot megbeszéltünk – mondták szinte egyszerre. – Most elmehettek, Nadine, te pedig, akkor, hogyha van egy perced, akkor tarts velem.

-          Már jövök is – indultam el azonnal Gabriel után, majd követtem őt a lakosztálya felé.

-          Kérlek, foglalj helyet – mutatott rá egy kényelmes fotelre, amikor beértünk a lakrészébe.

-          Köszönöm – ültem le azonnal. Majd kíváncsian kémleltem, hogy mit szeretne, de a gondolataiba mélyedt.

-          Amit kérek, az egyáltalán nem veszélytelen – sóhajtott fel.

-          Ezt valahogy magamtól is sejtettem – válaszoltam azonnal.

-          A lényeg, hogy vissza kell menned oda, ahol én a földön jártam. Oda, ahol Lucifer már majdnem elszabadult, ahol boldog voltam Kathy-vel.

-          Nem kedvelem az a kort – nyeltem egy nagyot. Engem is azokban az időkben ítéltek halálra, mint boszorkányt.

-          Igen, tudom, ezért is ajánlom fel, hogy ne fogadd el a küldetést – fogta meg a kezem gyengéden.

-          Nem mondtam, hogy nem fogadom el, de ugye nem kell sokáig ott maradnom?

-          Valószínűleg egy napot sem kell maradnod. Csupán néhány órát – válaszolta Gabriel.

-          Rendben, és mit kell tennem? – néztem rá kérdőn. Ő pedig egy apró dobozt adott a kezembe.

-          Tudod, hogy nem mondhatok konkrétumot, amivel befolyásolhatlak, de pontosan tudni fogod, hogy mit tegyél ezzel a dobozzal, mert tökéletes helyre és időpontra küldelek vissza – vágta rá Gabriel. – A küldetésed végeztével pedig automatikusan visszatérsz a Nathan-nel közös szobátokba.

-          Akkor vágjunk is bele – vettem el tőle a kis dobozt. Ezután azonnal megérintette a homlokomat, én pedig éreztem, hogy már repülök is vissza térben és időben…