The Beauty and the Bear - 143. fejezet

143. fejezet

(Anne szemszöge)

Nagyon izgultam a kis kirándulásunk miatt, és amiatt is, hogy Demetri vajon tudja-e majd teljesíteni a feladatot, amit kiszabtam rá. Mindenképpen igyekeztem olyan dolgot kitalálni, ami fizikailag abszolút teljesíthető, de azért nem túl könnyű, így megvan benne mindkettőnk számára az izgalom is. Bár nem nagyon titkolom magam előtt sem, és Demetri előtt sem, hogy szeretném, hogyha időben visszaérne. Mert az meg kell hagyni, hogy ugyan már csókolóztam egyszer Edwarddal, de azt dühből tettem, és úgy nyilván nem volt tökéletes. Bár ez természetesen nem Edward hibája volt, nekem nem kellett volna szinte ráugranom szegényre.

-          Készen vagy? – kopogtatott be az ajtón Demetri. Hm… milyen udvarias. Nem is értem, hogy első nap miért rontott úgy be a szobámba, és vetette kis híján rám magát. Különös érzésem van az üggyel kapcsolatban, és valami különös érzés fogott el Kathy-vel kapcsolatban is. Örültem, hogy Edward jön át este vigyázni rám, mert így legalább megtudhatom, hogy sikerül-e megoldani azt, amit kértem. – Anne, jól vagy? – kérdezte bizonytalanul.

-          Hát persze, bocsánat, csak elgondolkodtam – válaszoltam megnyugtatóan. Még a végén félreérti a dolgot, és azt hiszi, hogy inamba szállt a bátorságom.

-          Semmi gond, bejöhetek? – kérdezte kedvesen.

-          Hát persze, gyere csak, már elkészültem – mondtam határozottan.

-          Csináltam neked néhány szendvicset az útra – mutatta fel büszkén a kis táskát.

-          Ez nagyon kedves tőled – mosolyogtam rá hálásan. – Akkor menjünk – fűztem még hozzá.

-          Helyes, induljunk, mert csak estig van időnk – fogta meg a kezem, és összefűzte az ujjainkat. Ez talán kicsit túlságosan is bizalmas mozdulat volt, de mégis élveztem. Jó érzés volt, hogy ilyen közel enged engem ő is magához. Olyan természetesek voltak a mozdulatok közöttünk. – Ugye nem zavar? – nézett le egy pillanatra a kezeink felé.

-          Nem, természetesen nem zavar – vágtam rá sietve. Szerettem, amikor hozzámér, és egyáltalán nem akartam, hogy vége legyen.

-          Akkor jó, nem szeretnék tolakodó lenni – bólintott rá. – Szóval, felkészültél?

-          Igen, már alig várom, hogy induljunk – vágtam rá boldogan.

-          Akkor már megyünk is – kapott hirtelen a karjaiba. Majd futni kezdett velem, és fogalmam sem volt, hogy hová. Abban az egyben biztos voltam, hogy egy vízesés felé. – Na, felkészültél a vadvízi túrára? – kérdezte csillogó szemekkel, amikor a lábaimra állított.

-          Még szép, hogy felkészültem – mosolyodtam el a látványtól. Ez a táj egyszerűen csodálatos volt. Nem találtam rá szavakat, annyira lélegzetelállítóan szép volt itt minden.

-          Akkor indulás – mondta, majd ismét felkapott a következő pillanatban pedig már egy csónakban találtam magam.

-          Te jó ég – kerekedtek el a szemeim a látványtól. Azért ez egy kicsit félelmetes, azt hiszem. Még sosem voltam kockázatos helyen életemben, de azt hiszem, hogy tetszik. Izgalmas a szituáció.

-          Mi a baj? Már késő meggondolni magad – kuncogott fel Demetri.

-          Sosem gondolnám meg magam – szegtem fel az állam.

-          Akkor helyezkedj el kényelmesen, mert indulunk – kacsintott rám. Majd egy mozdulattal eltépte a kötelet, ami a csónakot tartotta eddig a parton.

-          Öhm… nem rossz irányba tartunk? – nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy nem elfelé evez a vízeséstől, hanem arra tart, hogy lezúduljunk rajta.

-          Nem, ez vadvízi evezés, márpedig ebben az esetben a veszély felé kell tartanunk. Érezned kell, hogy milyen, amikor szétárad a testedben az adrenalin – mondta áhítattal. – Majd te is ráérzel az ízére, ebben egészen biztos vagyok.

-          Remélem is, hogy úgy lesz, mert most egy pillanatra elbizonytalanodtam – nyeltem egy nagyot.

-          Ne félj, nem hagynám, hogy bajod essen. Gyere – ölelt magához gyengéden. Én pedig szinte azonnal megnyugodtam a karjaiban. Nagyon jól esett a közelsége. – Indulhatunk?

-          Nem mondanám, hogy biztos vagyok benne, hogy akarom, de azért menjünk – bújtam még jobban a mellkasához, de azért kikukucskáltam a mellkasából, mert nagyon is izgatott ez az egész. – Ez óriási – sikoltottam fel, amikor túljutottunk az első kis vízesésen. – Ne hagyd abba – sikoltottam nevetve, amint az újabb békés részhez értünk.

-          Ez az, kezdesz ráérezni az ízére – nevetett velem Demetri is.

-          De még mennyire, azt hiszem, hogy mostantól kezdve egyfolytában ide kell majd hoznod – mondtam határozottan.

-          Ezen ne múljék, de a java csak most jön – mutatott előre, és akkor megláttam a minden eddiginél nagyobb lejtőt.

-          Ez már valami – mondtam döbbenten.

-          Az biztos – vágta rá Demetri azonnal. – Ha eddig tetszett, akkor szerintem ez is tetszeni fog.

-          Menjünk, ha már eddig eljutottunk, akkor menjünk végig – mondtam ellentmondást nem tűrve. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire vonzhat engem az adrenalin, de azt hiszem, hogy én is függő leszek.

-          Ez a beszéd, kisasszony – mondta Dem elismerően. Majd még gyorsabb tempóra kapcsolt. Én pedig boldogan sikítoztam az élvezettől. – Huh, nem hittem volna, hogy ennyire ráérzel az ízére. Elképesztő nő vagy, Anne – nézett végig rajtam vágyakozva. Én pedig azonnal elpirultam ettől a tekintettől. Annyira átható volt, olyan belsőséges. Mintha meztelenül állnék itt előtte.

-          Te is egészen más vagy, mint ahogy elképzeltelek az első találkozásunk után – mondtam komolyan.

-          Nos, néha jobb megismerni a másikat, mielőtt még rossz következtetéseket vonunk le – állapította meg Demetri.

-          Azt hiszem, hogy ebben most már határozottan egyetérthetünk – bólintottam rá.

-          Na és még mindig szeretnéd, hogy hozzak neked egy végzetcserjét mielőtt még… - hagyta félbe a mondatot, és egyre közelített az ajkaim felé az ajkaival.

-          A fogadás, az fogadás – tértem ki előle gyorsan, majd gyengéd puszit nyomtam az arcára.

-          Oké, felfogtam, hogy téged aztán semmivel sem lehet eltéríteni a céljaidtól – emelte fel a kezeit védekezően, majd hátrált egy lépést.

-          Még szép, hogy nem. Egy lány csókjáért igenis tessék megdolgozni – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Rendben van, értettem – sóhajtott fel Demetri. – Csak el sem tudod képzelni, hogy mennyire kacér és kívánatos tudsz lenni, de nőszemély.

-          Ez már csak így van a lányoknál – kuncogtam fel. Na jó, talán nem kéne ennyire húzni az idegeit. – Viszont vigasztaljon a gondolat, hogy én mindig és mindenkor betartom a szavam, úgyhogy, ha teljesíted az adott feltételek mellett a feladatod, akkor egy vérpezsdítő csókban fogsz részesülni, ezért kezeskedem.

-          A nyelvedet azt felvágták, az egyszer biztos, de ez határozottan tetszik benned – mondta a fejét csóválva. – A csók vérpezsdítő részéről pedig magam fogom gondoskodni – fűzte még hozzá.

-          Azt hiszem, hogy a te nyelvedet is jobban felvágták, mint kellene – állapítottam meg.

-          Inkább hazaviszlek, hogy vegyél fel száraz ruhát – forgatta meg a szemeit Demetri nevetve.

-          Talán az neked sem ártana – állapítottam meg kissé csípősen.

-          Veled ellentétben én nem fázom meg – vágott vissza finoman.

-          Te mindig mindent jobban tudsz? – kérdeztem incselkedve.

-          Természetesen – vágta rá azonnal.

-          Majd meglátjuk – vontam fel a szemöldököm. Ki kell találnom valamit, hogy megtréfáljam ezt a férfit. Majd én megmutatom neki, hogy milyen fából faragtak.

-          Már most rettegek, de akkor is hazaviszlek – dobott fel a vállára, majd valahonnan előszedett egy pokrócot, és körém tekerte.

-          Hé… tudok járni – állapítottam meg.

-          Tudom, hogy tudsz járni, de szeretlek vinni – mondta határozottan.  Majd még gyorsabb tempóra kapcsolt velem visszafelé. Nem sokkal később pedig már ott is voltunk a háznál. – Éhes vagy?

-          Igen, azt hiszem, hogy most már megeszem a szendvicseimet – mondtam határozottan. – Csak előtte veszek egy fürdőt.

-          Ne tartsak veled? – kérdezte vigyorogva.

-          Az attól függ – néztem rá gonoszan.

-          Mitől is? – lepődött meg.

-          Hogy van-e nálad fürdőnadrág – kacsintottam rá.

-          Hát az momentán nincs, de mit szóltál egy alsónadrághoz? – kérdezte reménykedve.

-          Hm… nem is tudom – mondtam elgondolkodva.

-          Van többek között fekete is, ha nem tudnád, hogy nem fürdőnadrág, akkor magadtól rá se jönnél – mondta határozottan. – Persze csak akkor, hogyha nem szállt inadba a bátorságod, ahogy kimondtad a burkolt ajánlatot – fűzte még hozzá győzelemittasan. Na, ez az az eset, amikor a fagyi visszanyal. Állapítottam meg magamban, de most már azért sem fogom hagyni magam.

-          Ha kapok egy hátmasszázst közben, akkor várlak a fürdőben öt per múlva – húztam ki magam büszkén.

-          Áll az alku – nyújtotta felém a kezét Demetri. Amit én gondolkodás nélkül elfogadtam és megráztam. – Akkor öt perc múlva a kádban, Anne – mondta sejtelmes mosollyal az arcán. Azután pedig egy szempillantás alatt eltűnt. Én pedig már rohantam is a fürdőbe, és megengedtem a vizet. A fürdőruhámat nem cseréltem le, hiszen felesleges lett volna, így csak belebújtam a tűzforró vízbe, ami egyszerűen csodálatos érzés volt a hideg víz után, amiben eddig voltunk Demetrivel. – Készen vagy? – kopogtatott be az ajtómon.

-          Én már a kádban vagyok, gyere be nyugodtan – válaszoltam azonnal.

-          Hé, nem vártál meg?

-          Megbocsátasz, hogyha azt mondom, hogy nagyon fáztam? – néztem rá kérdőn.

-          Ebben az esetben természetesen megbocsátok – kapta le a köntösét, és feltárult előttem testi valója, természetesen leszámítva az alsónadrágot, ami valóban hasonlított egy sima fürdőnadrághoz. – Valami talán nem tetszik? – kérdezte, miután ki tudja meddig bámultam őt leplezetlenül. Jézusom, ez nagyon ciki. Mi a fenét képzeltem?

-          Dehogynem, minden tetszik – vágtam rá talán kicsit túlságosan is gyorsan.

-          Nos, ebben az esetben egész nyugodtan vizsgáld meg a testem alaposan – tárta szét a karjait, majd körbefordult, és pedig még nagyobb zavarba jöttem. Egyszerűen már nem tudtam, hogy merre nézzek, így inkább nagy levegőt vettem, és lebuktam a víz alá. Nem sokkal később éreztem, ahogy Demetri beül mögém a kádba, majd gyengéden felhúz a felszínre, és magához szorít. – Ne haragudj – kezdett bele komolyan. – Néha megfeledkezem róla, hogy kislány vagy még – mondta bűnbánóan.

-          Nem vagyok kislány – vágtam rá morcosan.

-          Testben nem, de lélekben még akkor is kislány vagy – nyomott puszit az arcomra. – Talán nem kellene erőltetnem a fogadást.

-          Szerintem pedig kellene, ugyanis most is nagyon jól érzem magam veled itt, és nagyon is kész vagyok új távlatokat nyitni az életemben, hogyha teljesíted a rád eső részt – mondtam határozottan.

-          Abban nem lesz hiba – kuncogott fel a hátam mögött.

-          Helyes, akkor most jöhet a masszázs, amit ígértél – dőltem kicsit előrébb.

-          Rendben, ha már megígértem, akkor be is tartom a szavam – puszilt bele a nyakamba, amitől különös, de nagyon is jóleső bizsergés futott végig az egész testemben.

-          Akkor ess neki nyugodtan – fordultam hátra egy pillanatra.

-          Rendben van, akkor csak engedd el magad, a többit pedig csak bízd rám – mondta mosolyogva. Bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-          Én kész vagyok… - kezdtem volna bele, de ezután csak egy sóhajtásra futotta tőlem, mert Demetri keze annyira gyengéden, mégis annyira jólesően kezdett el masszírozni, hogy nem találtam szavakat.

-          Úgy látom, hogy tetszik – dorombolta Demetri a fülembe.

-          Nem tagadom, hogy sokkal tehetségesebb vagy, mint ahogy képzeltem – válaszoltam halkan. – Bár, ha belegondolok, volt időd tökéletesíteni a technikádat.

-          Bizony, hogy volt, de még senkin sem próbáltam ki igazán a módszereket, amiket elsajátítottam – magyarázta halkan. – Voltál már teljes test masszázson?

-          Még nem, de jól hangzik, viszont most koncentrálj a hátmasszázsra, kérlek – mondta egy kicsit hátrébb dőlve.

-          Mindenekelőtt természetesen arra koncentrálok, bár a szemeim néha bevallom, hogy másfelé járnak. Miért nem viselsz sűrűbben mélyen dekoltált ruhát? Ezeket az idomokat vétek nem megmutatni a világnak – csúsztak előre a kezei egy pillanatra, és végigsimított a dekoltázsomon.

-          Hékás, kezek a háton, nem pedig máshol – csaptam rá egy kicsit a rosszalkodó mancsaira.

-          Csak egy kicsit elkalandoztam, ez előfordul a férfiaknál – mondta ártatlanul.

-          Az még egy kicsit korai lenne – ráztam meg a fejem nemlegesen.

-          Na jó, talán egy kicsit – egyezett bele végül Demetri. – Mondjuk, hogy elnézést kérek, bár bevallom, hogy annyira azért nem bántam meg.

-          Igen, tudom, hogy benned bujkál a kisördög, de elfogadom a bocsánatkérést, és fátylat rá – mondtam békülékenyen. Kár lenne túl nagy feneket keríteni egy ilyen apróságnak.

-          Köszönöm, cserébe megígérem, hogy viselkedem, bár nem ártana kiszállnunk lassan a vízből – simított végig a hátamon még utoljára.

-          Már miért kéne? – kérdeztem nyűgösen.

-          Azért, mert már teljesen kihűlt a víz, legalábbis csak nagy jóindulattal mondhatnám azt, hogy langyos – kuncogott fel.

-          Nahát, tényleg – borzongtam meg hirtelen. – Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk.

-          Ez igazán hízelgő rám nézve, azt hiszem – mondta büszkén Dem. – Mindenesetre megyek, és hagylak megtörölközni és felöltözni, addig készítek neked egy kis vacsorát.

-          Rendben van, ez egy remek terv – mondtam, de mire befejeztem a mondatod Demetri már el is tűnt a fürdőszobából. Vajon miért menekült ki olyan gyorsan, hogy jóformán semmit nem is láttam belőle? Ez különös. Mindenesetre szép napunk volt, és azt hiszem, hogy ez a lényeg…