143.
fejezet
(Anne
szemszöge)
Nagyon
izgultam a kis kirándulásunk miatt, és amiatt is, hogy Demetri vajon tudja-e
majd teljesíteni a feladatot, amit kiszabtam rá. Mindenképpen igyekeztem olyan
dolgot kitalálni, ami fizikailag abszolút teljesíthető, de azért nem túl
könnyű, így megvan benne mindkettőnk számára az izgalom is. Bár nem nagyon
titkolom magam előtt sem, és Demetri előtt sem, hogy szeretném, hogyha időben
visszaérne. Mert az meg kell hagyni, hogy ugyan már csókolóztam egyszer
Edwarddal, de azt dühből tettem, és úgy nyilván nem volt tökéletes. Bár ez
természetesen nem Edward hibája volt, nekem nem kellett volna szinte ráugranom
szegényre.
-
Készen vagy? – kopogtatott be az ajtón
Demetri. Hm… milyen udvarias. Nem is értem, hogy első nap miért rontott úgy be
a szobámba, és vetette kis híján rám magát. Különös érzésem van az üggyel
kapcsolatban, és valami különös érzés fogott el Kathy-vel kapcsolatban is.
Örültem, hogy Edward jön át este vigyázni rám, mert így legalább megtudhatom,
hogy sikerül-e megoldani azt, amit kértem. – Anne, jól vagy? – kérdezte
bizonytalanul.
-
Hát persze, bocsánat, csak elgondolkodtam
– válaszoltam megnyugtatóan. Még a végén félreérti a dolgot, és azt hiszi, hogy
inamba szállt a bátorságom.
-
Semmi gond, bejöhetek? – kérdezte
kedvesen.
-
Hát persze, gyere csak, már elkészültem
– mondtam határozottan.
-
Csináltam neked néhány szendvicset az
útra – mutatta fel büszkén a kis táskát.
-
Ez nagyon kedves tőled – mosolyogtam rá
hálásan. – Akkor menjünk – fűztem még hozzá.
-
Helyes, induljunk, mert csak estig van
időnk – fogta meg a kezem, és összefűzte az ujjainkat. Ez talán kicsit túlságosan
is bizalmas mozdulat volt, de mégis élveztem. Jó érzés volt, hogy ilyen közel
enged engem ő is magához. Olyan természetesek voltak a mozdulatok közöttünk. –
Ugye nem zavar? – nézett le egy pillanatra a kezeink felé.
-
Nem, természetesen nem zavar – vágtam rá
sietve. Szerettem, amikor hozzámér, és egyáltalán nem akartam, hogy vége
legyen.
-
Akkor jó, nem szeretnék tolakodó lenni –
bólintott rá. – Szóval, felkészültél?
-
Igen, már alig várom, hogy induljunk –
vágtam rá boldogan.
-
Akkor már megyünk is – kapott hirtelen a
karjaiba. Majd futni kezdett velem, és fogalmam sem volt, hogy hová. Abban az
egyben biztos voltam, hogy egy vízesés felé. – Na, felkészültél a vadvízi
túrára? – kérdezte csillogó szemekkel, amikor a lábaimra állított.
-
Még szép, hogy felkészültem –
mosolyodtam el a látványtól. Ez a táj egyszerűen csodálatos volt. Nem találtam
rá szavakat, annyira lélegzetelállítóan szép volt itt minden.
-
Akkor indulás – mondta, majd ismét
felkapott a következő pillanatban pedig már egy csónakban találtam magam.
-
Te jó ég – kerekedtek el a szemeim a
látványtól. Azért ez egy kicsit félelmetes, azt hiszem. Még sosem voltam
kockázatos helyen életemben, de azt hiszem, hogy tetszik. Izgalmas a szituáció.
-
Mi a baj? Már késő meggondolni magad –
kuncogott fel Demetri.
-
Sosem gondolnám meg magam – szegtem fel
az állam.
-
Akkor helyezkedj el kényelmesen, mert
indulunk – kacsintott rám. Majd egy mozdulattal eltépte a kötelet, ami a
csónakot tartotta eddig a parton.
-
Öhm… nem rossz irányba tartunk? –
nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy nem elfelé evez a vízeséstől, hanem
arra tart, hogy lezúduljunk rajta.
-
Nem, ez vadvízi evezés, márpedig ebben
az esetben a veszély felé kell tartanunk. Érezned kell, hogy milyen, amikor
szétárad a testedben az adrenalin – mondta áhítattal. – Majd te is ráérzel az
ízére, ebben egészen biztos vagyok.
-
Remélem is, hogy úgy lesz, mert most egy
pillanatra elbizonytalanodtam – nyeltem egy nagyot.
-
Ne félj, nem hagynám, hogy bajod essen.
Gyere – ölelt magához gyengéden. Én pedig szinte azonnal megnyugodtam a
karjaiban. Nagyon jól esett a közelsége. – Indulhatunk?
-
Nem mondanám, hogy biztos vagyok benne,
hogy akarom, de azért menjünk – bújtam még jobban a mellkasához, de azért
kikukucskáltam a mellkasából, mert nagyon is izgatott ez az egész. – Ez óriási
– sikoltottam fel, amikor túljutottunk az első kis vízesésen. – Ne hagyd abba –
sikoltottam nevetve, amint az újabb békés részhez értünk.
-
Ez az, kezdesz ráérezni az ízére –
nevetett velem Demetri is.
-
De még mennyire, azt hiszem, hogy
mostantól kezdve egyfolytában ide kell majd hoznod – mondtam határozottan.
-
Ezen ne múljék, de a java csak most jön
– mutatott előre, és akkor megláttam a minden eddiginél nagyobb lejtőt.
-
Ez már valami – mondtam döbbenten.
-
Az biztos – vágta rá Demetri azonnal. –
Ha eddig tetszett, akkor szerintem ez is tetszeni fog.
-
Menjünk, ha már eddig eljutottunk, akkor
menjünk végig – mondtam ellentmondást nem tűrve. Sosem gondoltam volna, hogy
ennyire vonzhat engem az adrenalin, de azt hiszem, hogy én is függő leszek.
-
Ez a beszéd, kisasszony – mondta Dem
elismerően. Majd még gyorsabb tempóra kapcsolt. Én pedig boldogan sikítoztam az
élvezettől. – Huh, nem hittem volna, hogy ennyire ráérzel az ízére. Elképesztő
nő vagy, Anne – nézett végig rajtam vágyakozva. Én pedig azonnal elpirultam
ettől a tekintettől. Annyira átható volt, olyan belsőséges. Mintha meztelenül
állnék itt előtte.
-
Te is egészen más vagy, mint ahogy
elképzeltelek az első találkozásunk után – mondtam komolyan.
-
Nos, néha jobb megismerni a másikat,
mielőtt még rossz következtetéseket vonunk le – állapította meg Demetri.
-
Azt hiszem, hogy ebben most már
határozottan egyetérthetünk – bólintottam rá.
-
Na és még mindig szeretnéd, hogy hozzak
neked egy végzetcserjét mielőtt még… - hagyta félbe a mondatot, és egyre
közelített az ajkaim felé az ajkaival.
-
A fogadás, az fogadás – tértem ki előle
gyorsan, majd gyengéd puszit nyomtam az arcára.
-
Oké, felfogtam, hogy téged aztán
semmivel sem lehet eltéríteni a céljaidtól – emelte fel a kezeit védekezően,
majd hátrált egy lépést.
-
Még szép, hogy nem. Egy lány csókjáért
igenis tessék megdolgozni – mondtam ellentmondást nem tűrve.
-
Rendben van, értettem – sóhajtott fel
Demetri. – Csak el sem tudod képzelni, hogy mennyire kacér és kívánatos tudsz
lenni, de nőszemély.
-
Ez már csak így van a lányoknál –
kuncogtam fel. Na jó, talán nem kéne ennyire húzni az idegeit. – Viszont
vigasztaljon a gondolat, hogy én mindig és mindenkor betartom a szavam,
úgyhogy, ha teljesíted az adott feltételek mellett a feladatod, akkor egy
vérpezsdítő csókban fogsz részesülni, ezért kezeskedem.
-
A nyelvedet azt felvágták, az egyszer
biztos, de ez határozottan tetszik benned – mondta a fejét csóválva. – A csók
vérpezsdítő részéről pedig magam fogom gondoskodni – fűzte még hozzá.
-
Azt hiszem, hogy a te nyelvedet is
jobban felvágták, mint kellene – állapítottam meg.
-
Inkább hazaviszlek, hogy vegyél fel
száraz ruhát – forgatta meg a szemeit Demetri nevetve.
-
Talán az neked sem ártana – állapítottam
meg kissé csípősen.
-
Veled ellentétben én nem fázom meg –
vágott vissza finoman.
-
Te mindig mindent jobban tudsz? –
kérdeztem incselkedve.
-
Természetesen – vágta rá azonnal.
-
Majd meglátjuk – vontam fel a
szemöldököm. Ki kell találnom valamit, hogy megtréfáljam ezt a férfit. Majd én
megmutatom neki, hogy milyen fából faragtak.
-
Már most rettegek, de akkor is
hazaviszlek – dobott fel a vállára, majd valahonnan előszedett egy pokrócot, és
körém tekerte.
-
Hé… tudok járni – állapítottam meg.
-
Tudom, hogy tudsz járni, de szeretlek
vinni – mondta határozottan. Majd még
gyorsabb tempóra kapcsolt velem visszafelé. Nem sokkal később pedig már ott is
voltunk a háznál. – Éhes vagy?
-
Igen, azt hiszem, hogy most már megeszem
a szendvicseimet – mondtam határozottan. – Csak előtte veszek egy fürdőt.
-
Ne tartsak veled? – kérdezte vigyorogva.
-
Az attól függ – néztem rá gonoszan.
-
Mitől is? – lepődött meg.
-
Hogy van-e nálad fürdőnadrág – kacsintottam
rá.
-
Hát az momentán nincs, de mit szóltál
egy alsónadrághoz? – kérdezte reménykedve.
-
Hm… nem is tudom – mondtam
elgondolkodva.
-
Van többek között fekete is, ha nem
tudnád, hogy nem fürdőnadrág, akkor magadtól rá se jönnél – mondta
határozottan. – Persze csak akkor, hogyha nem szállt inadba a bátorságod, ahogy
kimondtad a burkolt ajánlatot – fűzte még hozzá győzelemittasan. Na, ez az az
eset, amikor a fagyi visszanyal. Állapítottam meg magamban, de most már azért
sem fogom hagyni magam.
-
Ha kapok egy hátmasszázst közben, akkor
várlak a fürdőben öt per múlva – húztam ki magam büszkén.
-
Áll az alku – nyújtotta felém a kezét
Demetri. Amit én gondolkodás nélkül elfogadtam és megráztam. – Akkor öt perc
múlva a kádban, Anne – mondta sejtelmes mosollyal az arcán. Azután pedig egy
szempillantás alatt eltűnt. Én pedig már rohantam is a fürdőbe, és megengedtem
a vizet. A fürdőruhámat nem cseréltem le, hiszen felesleges lett volna, így
csak belebújtam a tűzforró vízbe, ami egyszerűen csodálatos érzés volt a hideg
víz után, amiben eddig voltunk Demetrivel. – Készen vagy? – kopogtatott be az
ajtómon.
-
Én már a kádban vagyok, gyere be
nyugodtan – válaszoltam azonnal.
-
Hé, nem vártál meg?
-
Megbocsátasz, hogyha azt mondom, hogy
nagyon fáztam? – néztem rá kérdőn.
-
Ebben az esetben természetesen
megbocsátok – kapta le a köntösét, és feltárult előttem testi valója,
természetesen leszámítva az alsónadrágot, ami valóban hasonlított egy sima
fürdőnadrághoz. – Valami talán nem tetszik? – kérdezte, miután ki tudja meddig
bámultam őt leplezetlenül. Jézusom, ez nagyon ciki. Mi a fenét képzeltem?
-
Dehogynem, minden tetszik – vágtam rá
talán kicsit túlságosan is gyorsan.
-
Nos, ebben az esetben egész nyugodtan
vizsgáld meg a testem alaposan – tárta szét a karjait, majd körbefordult, és
pedig még nagyobb zavarba jöttem. Egyszerűen már nem tudtam, hogy merre nézzek,
így inkább nagy levegőt vettem, és lebuktam a víz alá. Nem sokkal később
éreztem, ahogy Demetri beül mögém a kádba, majd gyengéden felhúz a felszínre,
és magához szorít. – Ne haragudj – kezdett bele komolyan. – Néha megfeledkezem
róla, hogy kislány vagy még – mondta bűnbánóan.
-
Nem vagyok kislány – vágtam rá morcosan.
-
Testben nem, de lélekben még akkor is
kislány vagy – nyomott puszit az arcomra. – Talán nem kellene erőltetnem a
fogadást.
-
Szerintem pedig kellene, ugyanis most is
nagyon jól érzem magam veled itt, és nagyon is kész vagyok új távlatokat nyitni
az életemben, hogyha teljesíted a rád eső részt – mondtam határozottan.
-
Abban nem lesz hiba – kuncogott fel a
hátam mögött.
-
Helyes, akkor most jöhet a masszázs,
amit ígértél – dőltem kicsit előrébb.
-
Rendben, ha már megígértem, akkor be is
tartom a szavam – puszilt bele a nyakamba, amitől különös, de nagyon is jóleső
bizsergés futott végig az egész testemben.
-
Akkor ess neki nyugodtan – fordultam
hátra egy pillanatra.
-
Rendben van, akkor csak engedd el magad,
a többit pedig csak bízd rám – mondta mosolyogva. Bár nem láttam, de hallottam
a hangján, hogy mosolyog.
-
Én kész vagyok… - kezdtem volna bele, de
ezután csak egy sóhajtásra futotta tőlem, mert Demetri keze annyira gyengéden,
mégis annyira jólesően kezdett el masszírozni, hogy nem találtam szavakat.
-
Úgy látom, hogy tetszik – dorombolta
Demetri a fülembe.
-
Nem tagadom, hogy sokkal tehetségesebb
vagy, mint ahogy képzeltem – válaszoltam halkan. – Bár, ha belegondolok, volt
időd tökéletesíteni a technikádat.
-
Bizony, hogy volt, de még senkin sem
próbáltam ki igazán a módszereket, amiket elsajátítottam – magyarázta halkan. –
Voltál már teljes test masszázson?
-
Még nem, de jól hangzik, viszont most
koncentrálj a hátmasszázsra, kérlek – mondta egy kicsit hátrébb dőlve.
-
Mindenekelőtt természetesen arra
koncentrálok, bár a szemeim néha bevallom, hogy másfelé járnak. Miért nem
viselsz sűrűbben mélyen dekoltált ruhát? Ezeket az idomokat vétek nem
megmutatni a világnak – csúsztak előre a kezei egy pillanatra, és végigsimított
a dekoltázsomon.
-
Hékás, kezek a háton, nem pedig máshol –
csaptam rá egy kicsit a rosszalkodó mancsaira.
-
Csak egy kicsit elkalandoztam, ez előfordul
a férfiaknál – mondta ártatlanul.
-
Az még egy kicsit korai lenne – ráztam
meg a fejem nemlegesen.
-
Na jó, talán egy kicsit – egyezett bele
végül Demetri. – Mondjuk, hogy elnézést kérek, bár bevallom, hogy annyira azért
nem bántam meg.
-
Igen, tudom, hogy benned bujkál a
kisördög, de elfogadom a bocsánatkérést, és fátylat rá – mondtam békülékenyen.
Kár lenne túl nagy feneket keríteni egy ilyen apróságnak.
-
Köszönöm, cserébe megígérem, hogy
viselkedem, bár nem ártana kiszállnunk lassan a vízből – simított végig a
hátamon még utoljára.
-
Már miért kéne? – kérdeztem nyűgösen.
-
Azért, mert már teljesen kihűlt a víz,
legalábbis csak nagy jóindulattal mondhatnám azt, hogy langyos – kuncogott fel.
-
Nahát, tényleg – borzongtam meg
hirtelen. – Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk.
-
Ez igazán hízelgő rám nézve, azt hiszem
– mondta büszkén Dem. – Mindenesetre megyek, és hagylak megtörölközni és
felöltözni, addig készítek neked egy kis vacsorát.
-
Rendben van, ez egy remek terv –
mondtam, de mire befejeztem a mondatod Demetri már el is tűnt a fürdőszobából.
Vajon miért menekült ki olyan gyorsan, hogy jóformán semmit nem is láttam
belőle? Ez különös. Mindenesetre szép napunk volt, és azt hiszem, hogy ez a
lényeg…
Szia!
VálaszTörlésNagyon élveztem az egészet.. Anne és Demetri is végre elengedte magát..:), de ha kellett akkor időben észbe kapott. a közös fürdőzés pedig mit ne mondjak kezdik feszengetni a határokat.. de Anne igazi nővé tud érni azt hiszem Demetri felé, attól függetlenül h még félig kislány:) De talán ezért van meg benne az a bizonyos báj, ami vonzza a férfiakat:)
Kiíváncsi vagyok a h hogyan fog reagálni Anne azokra az eseményekre amik a várban történtek..:) És vajon Edward h fogja viselni mind ezt.. h Anne és Demetri össze melegedtek?
Melinda
Melinda
Szia!
VálaszTörlésnagyon tetszett a fejezet :D nagyon várom a folytatást, csak ne legyél most gonosz, hogy a kövi rész nem Anne és Demetri szemszöge lesz, mert akkor nagyon mérges leszek :P
már nagyon várom az első csókjukat, úgyhogy tessék csak róluk írni, Kathy ráér még néhány fejezetig :P
várom nagyon a folytatást
puszi
Mono
Szia Drus! :)
VálaszTörlésRég írtam már... de mindig minden héten olvasom a fejezeteket! Én már nagyon nagyon várom azt a bizonyos 1. csókot, úgyhogy most már tessék arról írni!!! :D Kathy ráér még! Én azthiszem értem miért menekült ki Demetri... szegény :D :D
Puszi: Henci
Szia Melinda!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást, amiben lesz Edward is, Anne is és Demetri is :D
Puszi
Szia Mono!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :) Nem leszek gonosz, egye-fene :) Még egy fejezetet itt maradunk a házikóban.
Puszi
Szia Hencii!
Tényleg nem hallottam már rólad egy ideje, de örülök, hogy ismét itt vagy :) Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet. :)
Puszi