The Beauty and the Bear - 148. fejezet

148. fejezet

(Rosalie szemszöge)

Éppen szerelmemmel sétáltunk az egyik folyosón, amikor váratlanul feltűnt velünk szemben Anne és Demetri. A megdöbbenéstől szinte moccanni megdermedtem. Egymástól távol sétáltak a folyosó két végén, és mindketten savanyú képet vágtak. A savanyú nem is kifejezés. Jobb lenne talán úgy mondani, hogy világfájdalmas arcot vágtak.

-          Kicsim, mi történt? – sietett Emmett azonnal lányunk elé, de ő csak hátrébb ugrott, hogy az apja hozzá se tudjon érni.

-          Bántottad? – vicsorogtam Demetrire. Hacsak egyetlen egy mondattal is megbántotta a lányomat, akkor eddig élt.

-          Nem bántott – válaszolt helyette Anne.

-          Akkor mégis mi történt, és miért nem érhetek hozzád? – kérdezte Emmett idegesen.

-          Azt hiszem, hogy van egy képességem, és senkit sem akarok bántani, ezért nem erőltetném a személyes kontaktust – húzta el a száját lányom.

-          Miféle képességed van? – kérdeztem kíváncsian.

-          Én, felgyújtok dolgokat, vagyis inkább személyeket – kezdett bele halkan.

-          Konkrétabban? – néztem rá értetlenül.

-          Én, meggyújtottam Félixet, azután pedig Demetri kabátját is – vallotta be az ajkába harapva.

-          Viszont a fát nem, és a medvét sem – fűzte hozzá Demetri.

-          Még mindig nem értem, hogy ebből mi következik – szusszantott Anne bosszúsan.

-          Nem mindenkire hat a képessége. Szerintem csak férfiakat gyújt fel, akikben nem bízik meg feltétel nélkül – vágta rá Demetri.

-          Én bízom benned – mondta Anne határozottan.

-          Anne, ebbe most ne menjünk bele, megértem, hogy még nem fogadtál tökéletesen a bizalmadba – válaszolta gyengéd hangod.

-          Hogy került Félix a képbe? – kérdeztem kíváncsian. Nem egészen értettem, hogy hogyan találkozott a lányommal, és Demetrivel.

-          Aro küldte, hogy megfigyelje, hogy is mondjam, kellőképpen haladunk-e a dolgokkal – magyarázta pirulva.

-          Vagy úgy – mordultam fel halkan. – Most azonnal beszélek vele.

-          Szerintem inkább Anne-nek kellene – mondta Demetri határozottan.

-          Igen, már tudom, hogy mit akarok – bólintott rá Anne ellentmondást nem tűrve. – Most azonnal megyek, és beszélek vele. Demetri, kérlek, te is gyere, és ti is, anya és apa.

-          Hát persze, édesem – bólintottam rá azonnal. – Melletted állunk.

-          Igen, tudom – bólintott rá Anne. Majd óvatosan megérintette a kezemet, miután pedig látta, hogy én nem gyulladok fel az érintésétől, azonnal szorosan magához ölelt. – Hiányoztál.

-          Te is nekem, kincsem – válaszoltam mosolyogva. El sem tudja képzelni, hogy mennyire fontos nekem ő és a testvére. Velük tökéletes minden, még akkor is, hogyha olykor nehéz is az életünk.

-          Én is kérek ölelést – lépett hozzánk szerelmem. Majd egy határozott mozdulattal átölelt mindkettőnket. Kislányunk egy pillanatra megszeppent, de amikor nem történt semmi azon kívül, hogy Emmett mindkettőnket átölelt, és mi belesimultunk az ölelésébe, rögtön megnyugodott. – Úgy látom, hogy apádban azért feltétel nélkül megbízol – mondta szerelmem lelkesen.

-          Nálatok jobban senkiben sem bízom – nyomott cuppanós puszit apja arcára. Imádtam nézni őket ilyenkor.

-          Ezt akartam hallani, kislány – emelte fel a kezét Emmett. Anne pedig azonnal belecsapott a tenyerébe. – Csak bátran, szívem, itt vagyunk mögötted.

-          Bátran, de tiszteletteljesen – javítottam ki Emmett mondanivalóját.

-          Ne aggódjatok, pontosan tudom, hogy mit fogok mondani – válaszolta elszántan.

-          Édesem, valamit nekünk is el kellene mondanunk – kezdtem bele halkan.

-          Majd utána mindent megbeszélünk, anya – nézett rám komolyan.

-          Rendben, Anne, legyen, ahogy szeretnéd – egyeztem bele. Végül is, Kathy most a szobájában van, és nem szeretném megzavarni őt, na meg persze a lányomat sem, úgyhogy jobb lesz neki, ha kicsit később áruljuk el a fejleményeket.

-          Helyes, akkor irány a trónterem – indult meg az említett hely felé. Mi pedig gondolkodás nélkül követtük.

-          Kedvesem, hogyhogy ilyen korán érkeztetek vissza? Talán nem tetszett az ajándék kiruccanás, amit tőlem kaptál? – állt fel Aro azonnal, ahogy beléptünk a terembe.

-          Az ajándék tökéletes volt, Aro, leszámítva a kíváncsi szemeket – nézett lányom dühösen Félix irányába.

-          Igen, hallottam, hogy milyen sajnálatos esemény történt a vadászatotok közben – bólintott rá Aro. – Félix nevében is elnézést kérek, amiért megzavart titeket. Ami azt illeti csak a biztonságod miatt aggódtam, és ezért küldtem utánatok a legerősebb emberemet. Nem megfigyelés volt a cél, hanem védelem. Csak sajnos félreértette a feladatát, aminek természetesen meglesznek a következményei- magyarázta Aro nyájasan.

-          Nos, egyáltalán nem úgy tűnt nekem, hogy csupán védelmező a szándéka. Sőt, mondhatni ajánlatot tett nekem – vágott vissza Anne.

-          Kérlek, csak mondd meg, hogy hogyan engesztelhetnénk ki, és mindent elkövetünk, hogy elnyerjük a bocsánatodat – mondta határozottan.

-          Még akkor is, hogyha most azonnal távozni kívánok a családommal és Demetrivel együtt? – vonta fel a szemöldökét Anne.

-          Természetesen – vágta rá Aro. Nekem pedig leesett az állam. Ennyi? Elenged minket egy szó nélkül, még a saját emberét is?

-          Köszönöm, ez esetben megyek csomagolni – biccentett Anne.

-          Kathy-t természetesen bármikor meglátogathatjátok – szólt utánunk hirtelen.

-          Tessék? – pördült meg Anne a saját tengelye körül egy pillanat alatt.

-          Oh, hát a családod még nem tájékoztatott róla, hogy a barátnőd is egy lett közülünk? – mosolyodott el Aro. – Hát nem csodálatos? Így soha nem kell elhagynotok egymást.

-          Ki volt az? – mordult fel lányom dühösen.

-          Nem a mi családunkból változtatták át, ezt a családod is meg tudja erősíteni – vágta rá Aro azonnal.

-          Anya? – fordult felém Anne kérdőn.

-          A barátnődnek balesete volt, és ez volt az egyetlen mód – válaszolt helyettem Emmett.

-          Megkérdeztétek, hogy akarja-e? – kérdezte kétségbeesetten.

-          Természetesen a beleegyezésével történt – vágtam rá azonnal.

-          Hol van most?

-          A szobájában – válaszoltam ismét.

-          Na és miért ne vinnénk őt is magunkkal? – fordult ismét Aro felé.

-          Azért, mert még közveszélyes, így a mi vendégszeretetünket élvezi addig, amíg nem tanulja meg kezelni a vámpírságot. Nem kockáztathatjuk meg, hogy lebukjon, mert akkor halál vár, bármennyire is kedves a szívednek.

-          Carlisle több vámpírt is megtanított már az önuralomra lebukás nélkül – vetettem ellent.

-          Valóban, csakhogy Kathy Volterrában él, és itt is változott át – válaszolta Aro higgadtan.

-          Az még nem jelenti azt, hogy maradni is akar – állt mellénk Emmett is.

-          Részemről nyugodtan megkérdezhetitek, de ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy egyszerre elengedem minden kedves vendégemet úgy, hogy haraggal távoztok – nézett ránk Aro határozottan. – Nem szeretem, ha egy befejezés nem alakul pozitívan mindenki szempontjából.

-          Én nem haragszom, csupán Félixben jelenleg nem túlzottan bízom meg. Ráadásul biztonságosabb lenne, ha most nem lenne túl sok férfi a közelemben, akikben nem bízom meg túlságosan. Félix nyílván beszámolt róla részletesen, hogy mi történt – nézett az említettre Anne gyilkos pillantással.

-          Igen, már volt szerencsém látni mindent a helyzettel kapcsolatban – bólintott rá Aro.

-          Nem félted az embereidet, vagy saját magadat? – kérdezte lányom.

-          Te nem vagy gyilkos, gyermekem – válaszolta Aro magától értetődően.

-          Még lehetek – mondta Anne idegesen.

-          Állapodjunk meg – javasolta Aro.

-          Miben? – kérdezett vissza Anne.

-          Maradjatok még egy hétig, hogyha azután sem bízol meg bennünk, és távozni kívánsz, akkor megteheted, de előtte be kell mutatnod a tudásod egy tagunkon, hogy bizonyítsd a bizalmad hiányát. A tagot természetesen én választom ki.

-          Anne, ez csapda – szakadt ki belőlem azonnal. Nyilvánvaló, hogy Demetrit fogja tesztalanynak választani, hogyha tényleg távozni akarunk.

-          Legyen, de van egy feltételem – vágta rá a lányom hirtelen.

-          Hallgatlak, kedvesem – bólintott rá Aro.

-          A családom akkor is távozhat Kathy társaságában, hogyha megtagadom a próbatételedet. Ebben az esetben én természetesen maradok – mondta határozottan, majd a kezét nyújtotta Aro felé.

-          Tökéletesen érthető ajánlat – fogadta el az apró kezét Aro azonnal.

-          Nem – vágtam rá idegesen. – Ebbe nem fogok belemenni, semmilyen körülmények között.

-          Az egyezség megkötetett, a rendszer már nagyon régóta működik így, úgyhogy nem tudtok tenni ellene semmit – szólalt meg Caius határozottan.

-          Dehogynem, Anne még gyerek, nem hozhatja meg ezt a döntés önállóan – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Nekem eléggé felnőttnek látszik – mondta Caius határozottan.

-          Képes vagyok önálló döntéseket hozni – húzta ki magát lányom is.

-          Hallgass – förmedtem rá.

-          Kicsim, alternatív megoldás kell, itt most nem tehetsz semmit. Majd hatszemközt megbeszéljük ezt Anne-nel – szorította meg a kezem Emmett. – Ha megengeded, akkor mi most távoznánk is, mindent megbeszéltünk, amit kellett – fordult Aro felé.

-          Menjetek csak, persze – biccentett Aro vigyorogva. Egyszer még letörlöm azt az undorítóan elégedett vigyort a képéről, az egyszer biztos. Lehet, hogy ügyesen keveri a szálakat, hogy elérje, amit akar, de biztosan képes még ő is hibázni.

-          Indulás, lányok – ragadta meg mindkettőnk kezét Emmett, és szinte kihúzott minket a teremből, és megindult a szobánk felé. Amikor odaértünk egy határozott mozdulattal betessékelt mindkettőnket, és dühösen megállt előttünk. – Mégis mi a fészkes fenét képzeltetek? Te, hogy merészelsz jelenetet rendezni, amikor ilyen kényes a helyzet már így is? Nem szeretném, hogyha valamelyik cellában végeznéd, vagy ami még rosszabb, talán holtan – fordult felém dühösen. – Te pedig, hogy képzelted, hogy ilyen ajánlatba belemész, amikor pontosan tudod, hogy ez csapda? – fordult most a lányunk felé. – Most már mindenképpen maradni fogunk. Hiszen, hogyha tudod már uralni a képességedet, akkor maradhatunk, hiszen nem jelentesz veszélyt a Volturikra, ha pedig nem tudod, akkor nyilvánvalóan Demetrit fogja eléd vetni, hogy egyszerűen égesd el.

-          Én nem így látom – rázta meg a fejét lányunk mosolyogva.

-          Hanem? – kérdeztünk vissza kedvesemmel egyszerre.

-          Ha tudom uralni a képességem, az még nem jelenti azt, hogy nem történhetnek a további ittlétünk alatt balesetek, amibe egy-két számomra nem szimpatikus, például Félix féle tag sajnos áldozatul esik. Hogyha pedig nem tudom uralni a képességem, akkor egyszerűen itt maradok, amíg megtanulom, ti pedig hazamehettek – mondta elégedetten.

-          Te sem gondoltad komolyan, hogy egyszerűen itt fogunk hagyni téged, ez abszurdum. Nem megyek el innen nélküled – mondta Emmett ellentmondást nem tűrve.

-          Ahogy én sem – bólintottam rá azonnal.

-          Nem értitek a lényeget – sóhajtott fel Anne. – Hogyha nincs itt a családom, akkor Aro nyilván azt hiszi, hogy befolyásolhatóvá válok. Akkor rendezünk egy hangos kis előadást Demetrivel, mintha megtörténne, amire Aro annyira vágyik, utána pedig Demetri és én felkerekedünk, hogy meghívjunk titeket az esküvőre, és eltűnünk egy időre. Dem nélkül nem fognak megtalálni, hogyha nem akarjuk. A világ túlságosan is hatalmas hely.

-          Nem rossz az elmélet, de szerintem ennyire egyszerűen nem tudnád lerázni Arót – vetettem ellent.

-          Ha így nem tetszik, akkor majd egyszerűen rám un, hiszen a képességem veszélyes, és nem tudom szabályozni, én pedig továbbra sem vagyok értékes kísérleti alany a számára, hiszen nem lettem még mindig termékeny, és talán soha nem is leszek, tehát nem tud kísérletezgetni, hogy mi lesz egy félvérből és egy vámpírból – magyarázta Anne lelkesen. – Egyébként pedig soha nem mondta, hogy nem távozhatok, tehát elméletileg nem is vagyok túsz, az, hogy ő próbál engem meggyőzni különféle undorító módszerekkel, hogy maradjak itt egy dolog, de bármikor összecsomagolhatok és elmehetek.

-          Most már nem, hiszen alkut kötöttél vele, vagyis behúzott a csőbe, kicsim – vágott közbe Emmett. – Képes lennél Demetrit elégetni, hogyha a sors úgy hozza?

-          Természetesen – vágta rá Demetri az ajtóból. – Majd teszek róla, hogy sor kerül rá, akkor megtegye – sétált be a szobába határozottan.

-          Azt akár már most elfelejtheted, hogy én kárt teszek majd benned – nézett rá Anne mérgesen.

-          Te pedig már most elfelejtheted, hogy hagyom, hogy miattam itt maradj – vágott vissza Demetri.

-          A képességem uralni fogom egy hét múlva – nézett farkasszemet vele Anne.

-          Attól, hogy az elméd uralja, fizikai ingerre még valószínűleg beindul majd – mondta Demetri határozottan.

-          Fizikai ingerre? – néztem rá ingerülten. – Nem fogod bántani a lányomat, mert akkor én foglak megölni – förmedtem rá.

-          Csakis a saját érdekében bántanám – válaszolta Dem ellentmondást nem tűrve. – Hogyha elégeti azt, akit Aro választ, akkor mind szabadon távozhattok, elmesélitek minél több vámpírnak az esetet, és így védve lesztek, mert a világunk felfigyel rátok, és tudni fogja, hogy mi történt. Így már a Mester sem tehet semmit, ami ellenetek szól, és ti békében élhettek.

-          Ez egy nagyon rossz terv – mondta Anne letörten.

-          Hidd el, hogy nekem sem a kedvenc alternatívám, de hogyha ezzel ki tudlak juttatni téged örökre, akkor gondolkodás nélkül megteszem.

-          Azt hiszed, hogy kedvelsz, mi? – lettek könnyesek Anne szemei.

-          Nem, most már tudom, hogy szeretlek – válaszolta Demetri mosolyogva. Mi pedig meglepetten néztünk össze szerelmemmel. Anne tényleg felolvasztotta egy Volturi katona régen nem dobogó szívét.