138.
fejezet
(Nadine
szemszöge)
Nagyon
elégedett voltam a védelem megerősítésével mindkét fronton, valamint azzal a
ténnyel is, hogy Sandra ilyen gyorsan, könnyen és hatékonyan beépült a
Volturihoz. Már csak azt remélem, hogy Anne és Demetri között is ilyen jól
alakulnak majd a dolgok, ahogy eddig is, és akkor semmi okunk nincs az
aggodalomra.
-
Molly, Erik, történt valami? – jelentem
meg mellettük. Most ők voltak beosztva Anne és Dem mellé.
-
Két sötét árnyék folyamatosan itt
settenkedik, de nem tettek semmit sem eddig. Gondolom, parancsra várhatnak,
vagy Lucifer éppen most dolgozza ki a legújabb stratégiáját – válaszolta Erik
elgondolkozva. Hát igen, általában Lucifernél semmi sem biztos, csak az, hogy
halál jár a nyomában, és szenvedés.
-
Nagyszerű, akkor minden rendben ment –
biccentettem elégedetten.
-
Igen, de nem hiszem, hogy sokáig
pihennek, ismerve a természetüket – fűzte hozzá Molly.
-
Jogos meglátás – biccentettem azonnal. –
Azért jöttem, hogy leváltsalak titeket, Nathan is azonnal ideér – mondtam
határozottan.
-
Rendben, akkor holnap jövünk –
válaszolták egyszerre, majd már el is tűntek. Én pedig visszafordultam a mi kis
gerlepárunk felé. Úgy látszott, legalábbis szemmel láthatóan mindenképpen, hogy
határozottan jó úton haladnak a dolgok közöttük. Sőt, talán még a vártnál is
sokkal jobban, hiszen én nem fűztem túl sok reményt egy Volturi katonához.
-
Nem volna kedved esetleg ma az én
szobámban aludni? – kérdezte Demetri hirtelen. Én pedig azonnal ledermedtem,
ahogy Anne is. Ennyi, kész, vége az idillnek, nálam elásta magát ez a fickó,
méghozzá már megint.
-
Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne –
harapott Anne az ajkába. – Megmondtam neked, hogy…
-
Jaj, nem, félreérted a helyzetet – vágta
rá Demetri az orrnyergét masszírozva. – Valószínűleg máshogy hangzott, mint
ahogy én gondoltam. Úgy értettem, hogy van-e kedved nálam aludni, hogy szó
szerint, tényleg csak aludni. Vagyis te aludnál, én pedig csak néznélek,
esetleg átölelnének, ha érzed magad feszélyezve tőlem. Semmiféle hátsó szándék
nem volt bennem, amikor felajánlottam a lehetőséget. Csak úgy gondoltam, hogy
jó lenne együtt lenni, ennyi.
-
Vagy úgy – mosolyodott el Anne. – Ne
haragudj, hogy félreértettem.
-
Semmi gond, talán egy kicsit
kétértelműen hangzott a dolog – legyintett Dem azonnal. – Egyébként, tudom,
hogy nem fogsz örülni, de én tegnap éjjel is belopóztam hozzád – vallotta be.
-
Micsoda? – kerekedtek el Anne szemei.
-
Nem tettem semmit, csak figyeltem, ahogy
alszol – mondta Demetri teljes komolysággal, és én most még hittem is neki.
Hiszen, ha bármivel is próbálkozott volna, akkor arról azonnal kaptam volna
jelentést, márpedig itt semmi ilyesmi nem történt.
-
Oh – lepődött meg Anne. – Na és miért
olyan érdekes, hogy alszom?
-
Azért, mert nekem már nagyon régóta nem
volt rá lehetőségem, és nem is lesz soha, ezért szeretem nézni, ahogy mások
alszanak. Főleg téged szeretlek nézni.
-
Miért, kit szoktál még nézni, ahogy
alszik? – kérdezte Anne kíváncsian.
-
Amikor küldetésben vagyok, akkor szoktam
látni embereket aludni. Sokszor utazom éjszaka, hiszen akkor nincs olyan
veszély felfedhetem magam a napfény miatt, ami bármikor kisüthet. Az emberek
pedig előszeretettel nem húzzák le a redőnyöket, és így könnyedén beláthatok az
ablakon. Az alvás kincs, erre csak akkor jön rá bárki is, amikor többé már nem
képes rá – sóhajtott fel vágyakozva. – Emlékszem, hogy régen én is olyan sokat
álmodtam. Volt, hogy szépet, volt, hogy kevésbé szépet, de mindig feltöltődve
ébredtem utána, mert alvás közben elszállnak a tudatalatti problémák, hiszen
azokat dolgozzuk fel. Fantasztikus szerkezet az emberi test, csak meg kell
tanulni értékelni.
-
Fantasztikus, és veszélyes is –
egészítette ki Anne.
-
Veszélyes? – kérdezett vissza Demetri
döbbenten.
-
Igen, veszélyes – vágta rá ismét Anne.
-
Ezt kérlek, fejtsd ki – vonta fel Dem a
szemöldökét.
-
Egyszerűbb a válasz, mint gondolnád –
vágta rá Anne. – A vámpírok, és mi félvérek csak akkor bántunk másokat, ha
szükséges, hogy oltsuk a szomjunkat, de az emberek legtöbbször maguknak
csinálják a bajt. Az irigység, amit mások iránt éreznek, vagy a fájdalom, amit
gond nélkül okoznak másoknak. Mások kirekesztése maguk közül, csak azért mert
különböznek a többségtől. Furcsa faj az ember, nem gondolod?
-
Valóban furcsa, de mégis egyedi –
válaszolta Demetri. – Sok izgalmas tulajdonságuk is van – fűzte még hozzá.
-
Például? – kérdezte Anne kíváncsian.
-
A szerelem, amit érezni tudnak, amiért
akár meghalni is képesek, a szenvedély egy egészséges formája, amit a szerelmük
iránt táplálnak…
-
A szerelmet és a szenvedélyt mi is
minden gond nélkül tudjuk produkálni – vágott közbe Anne. – Azt hittem, hogy mi
remek példa vagyunk erre.
-
Valóban, de a mi szenvedélyünk gyakran
beteges méreteket ölt – mondta Dem határozottan.
-
Hogy érted ezt? – lepődött meg Anne.
-
Úgy, hogy aki iránt fellobban bennünk a
vágy, azt akár a világ másik végére is gondolkodás nélkül követjük, és
megszerezzük magunknak bármi áron. Ha valaki énekel neked, akkor azt nem tudod
figyelmen kívül hagyni.
-
Az énekesed? Te már találkoztál vele?
Állítólag nagyon ritka, hogy megtalálod – lett izgatott Anne azonnal. – Ki volt
az? Mi történt vele? – kérdezte lelkesen. – Oh, várjunk csak, az énekeseknek
csak nagyon kis százaléka marad életben – húzta el a száját, Anne.
-
Ne aggódj, az én énekesem jól van, és
nem eshet soha semmi baja sem, hogyha rajtam múlik – mondta Demetri
határozottan.
-
Nagyon szerencsés – mondta Anne egy
kicsit kevésbé lelkesen. – Na és hol van most?
-
Éppen itt ül mellettem – vágta Demetri,
miközben mélyen beszívta Anne illatát.
-
Hogyan? – hökkent meg Anne, ahogy én is.
Észre sem vettem, hogy Anne Dem énekese. Nem reagált rá olyan hevesen, mint
ahogy az normális lenne. Mi a fene? Ezt sajnos még Lucifer is csúnyán
kijátszhatja. – Öhm… biztosan tévedsz – mondta
határozottan.
-
Én nem hinném – rázta meg a fejét
Demetri. – Tudom, hogy más vagy, és az illatod is elképesztően csábít, éreztem
már akkor is, amikor először megláttalak.
-
Akkor miért nem támadtál rám a véremért?
– kérdezte kíváncsian.
-
Azért, mert jobban lekötött a szépséged,
még a véred illatánál is sokkal jobban.
-
Nem vagyok szebb, mint egy vámpírlány –
vetette ellen.
-
Dehogynem – tiltakozott Dem azonnal. –
Te nem látod magad tisztán, Anne. A bőröd olyan márványszínű, és selymes,
akárcsak egy vámpíré, legalábbis ránézésre, de te meleg vagy, és puha.
Egyszerűen semmihez sem fogható. Ráadásul az enyhe pír, ami mindig játszik az
arcodon egyszerre kislányos, és vadító egyszerre. Káprázatos nő leszel, vagyis
már most is az vagy természetesen.
-
Nos, azt hiszem, hogy túlzásokba estél,
nem is kicsit, de azért köszönöm – mondta még jobban elpirulva. – Visszatérve
pedig az éjszakára, azt hiszem, hogy szeretnék veled aludni. Fürdés után
átmegyek, ha így megfelel. Majd köntösben alszom a hálóingen kívül. Úgyis
hűvösek az esték errefelé.
-
Igen, alaposan betakaróztál tegnap éjjel
is. Gondoltam, hogy hűvösnek érezted az időt.
-
Nem vagyok fázós, de egy picit
melegebbhez vagyok szokva, ennyi az egész – magyarázta halkan.
-
Nos, ezen segíthetünk. Ugyanis nálam is
van néhány takaró, csak nem tudtam, hogy szükséged van-e rá. Ha gondolod, akkor
készséggel felajánlom őket.
-
Nos, mindenképpen meggondolom – vágta rá
Anne mosolyogva.
-
Amit csak szeretnél – biccentett
Demetri.
-
Fogadjunk, hogy nem tudsz bármit
kivitelezni a kedvemért – mosolyodott el Anne hamiskásan.
-
Rendben, fogadjunk, hogy én bármit
megszerzek neked huszonnégy órán belül – szállt be Dem a játékba.
-
Lefogadom, hogy ez nem fog sikerülni –
mondta határozottan.
-
Mi a tét? – kérdezte hirtelen Demetri.
-
Nem tudom – gondolkodott el Anne
tanácstalanul. – Nem vagyok jó fogadásokban. Pedig legalább az apám révén
érthetnék hozzá. Apa nagyon jól tud fogadni.
-
Nos, nekem lenne egy javaslatom –
ajánlotta Demetri a lehetőséget azonnal.
-
Halljuk – nézett rá Anne kíváncsian.
-
Legyen a tét egy csók – nézett Anne-re
határozottan. – Természetesen csak akkor jár, hogyha teljesítem a kívánságod –
fűzte még hozzá.
-
Mennyi időt kapok kidolgozni a
kívánságomat? – kérdezte Anne kíváncsian.
-
Mondjuk pontosan annyit, amennyit én
fogok a feladatra. Huszonnégy órád van mostantól, hogy kitaláld a vágyad pontos
részleteit, akkor indulok el, hogy teljesítsem.
-
Megegyeztünk – nyújtotta a kezét Anne
Demetri felé. Aki azonnal gyengéden a kezébe fogta Anne apró tenyerét, és kezet
ráztak egymással. – Én fogok nyerni.
-
Azt majd meglátjuk, mert abban biztos
lehetsz, hogy ennyire elszánt talán még sohasem voltam létezésem során – mondta
Dem ellentmondást nem tűrve.
-
Nos, talán még örülök is, hogyha nyersz
– kacsintott rá Anne.
-
Nocsak, előbb éled benned a kacér nő,
mint valaha is gondoltam volna – vigyorodott el Demetri.
-
Akármennyire is fiatal vagyok még, attól
még én is nő vagyok. Melyik lánynak ne imponálna, hogyha ilyen jóképű férfi
találná vonzónak.
-
Nocsak, már bókot is kapok? – kérdezte
Demetri felcsillanó szemekkel.
-
Sosem mondtam, hogy nem vagy jóképű
férfi – állapította meg Anne.
-
Viszont eddig azt sem mondtad, hogy
vagyok, tehát ez egyértelműen bók – mondta Dem tárgyilagosan.
-
Jaj, hagyjuk ezt – temette Anne a
kezeibe az arcát. – Inkább szerezz nekem valami vacsorát. Éhes vagyok, és
üresek a szekrények.
-
Te jó ég, tényleg nem hozták még
Volterrából neked az ételt – kerekedtek ki Demetri szemei. – Nagyon éhes vagy?
Ma még csak reggeliztél – nézett Anne-re bűntudatosan.
-
Semmi gond, még csak kezdek éhes lenni,
de azt hittem, hogy ennél egy kicsit gyorsabban küldenek nekem enni. Azért
napokig nem fogok kibírni étel nélkül.
-
Nos, ez esetben első sorban menjünk el
vásárolni – ajánlotta Demetri.
-
Mégis hova? – kérdezte Anne döbbenten.
-
Van egy kis falu nem messze innen, van
ott egy kellemes kisbolt, és egy étterem is, ami éjjel-nappal nyitva tart. Talán
meghívhatlak egy meleg vacsorára, és be is vásárolhatunk neked néhány napra.
-
Nincs nálam egy vas sem – húzta el a
száját Anne. – Egyébként tetszene a terv. Viszont hogyan akarsz emberek között
vacsorázni? Mármint…
-
Attól, hogy a szemeim vörösek még nem
tűnök fel gyertyafénynél. Egyébként pedig hány embert láttál már őszintén a
szemedbe nézni a családodon kívül. Néha az emberek ostobák, akkor sem veszik
észre a veszélyt, hogyha elsétál mellettük.
-
Különös figura vagy te – kuncogott fel
Anne.
-
Pedig még alig ismersz. Tartogatok még
meglepetéseket a számodra. Szóval, hölgyem, elvihetem vacsorázni? – nyújtotta
karját Demetri. – Ne aggódj, van nálam pénz a vacsorára, és a vásárlásra is
bőségesen. Úgyhogy bármit megkaphatsz, amit csak kívánsz – mondta komolyan.
-
Vigyázz, hogy mit mondasz, mert velem
veszélyes boltba menni – fogadta el Anne a felajánlott kart.
-
Felnövök a feladathoz – kapta a karjaiba
Demetri Anne-t.
-
Hé, mit művelsz? – sikkantott fel Anne.
-
Elviszem a hölgyet vacsorázni – vágta rá
Dem egyértelműen.
-
Van lábam – állapította meg Anne.
-
Igen, tudom, hogy van lábad, de a faluig
futni fogunk. Márpedig te nem futhatsz éhesen – mondta határozottan.
-
Azért futni még tudok, csak egy kicsit
vagyok éhes – tiltakozott Anne.
-
Mi lenne, ha egyszerűen csak hagynád,
hogy egy kicsit úriembernek érezzem magam? – sóhajtott fel Demetri.
-
Demetri, te úriember vagy, efelől
momentán soha nem volt kétségem – forgatta meg Anne a szemeit.
-
Nos, megtiszteltetés, hogy így érzel, de
te jobbnak látsz engem, mint amilyen igazából vagyok – mondta kissé letörten.
-
Nem, én olyannak látlak téged, amilyen
lehetnél. Én látok egy jövőt, ami a tiéd lehet, csak akarnod kell.
-
Nocsak, talán te is olyan képességekkel
bírsz, mint Alice? – kérdezte Dem kíváncsian.
-
Nem, én csak érzem, hogy lehet másmilyen
életed is, hogyha szeretnéd – mondta Anne teljes meggyőződéssel. – Szerintem te
kedvelnéd a békét, és a boldog családi életet.
-
Ki ne kedvelné? – vonta fel a
szemöldökét Demetri.
-
Hát nem tudom, Jane felöl lennének
kétségeim – húzta el a száját Anne.
-
Oké, ott a pont. Jane, hogy is mondjam,
tényleg nem könnyű eset – bólintott rá a férfi.
-
Jesszus, nincs egy zacskód? Mindjárt
elhányom magam? – jelent meg mellettem Lucifer. – Mikor csináltál ebből a tuti
kis szörnyetegből nyáltengert úgy, hogy én nem vettem észre? – nézett rám
rosszullétet színlelve.
-
Nos, talán nem mindenki olyan romlott
Volterrában, mint ahogy hiszed – állapítottam meg. – Vannak olyan vámpírok,
akikben van lehetőség. A Cullen család tökéletes példa erre. Szemmel láthatóan
pedig Demetriben is megvan a szikra, hogy változzon. Jaspernek is csak a
megfelelő lány kellett, emlékszel? – villantak meg a szemeim.
-
Néha még neked is lehet szerencséd,
angyalkám – vonta meg a vállát Lucifer. – Néha csatát megnyertél, de a háború
még el sem kezdődött – mondta határozottan.
-
Ez már csak kapálózás a részedről, mert
érzed, hogy elvesztetted a harcot ellenem – mondtam határozottan. Tényleg így
éreztem. Eljött végre a mi időnk. Képesek vagyunk Lucifer ördögi tervét meghiúsítani,
és meg is tesszük, csak ezt ő még nem hajlandó beismerni.
-
Nos, meglátjuk, hogy tényleg annyira
ügyes vagy-e, mint amekkora a szád – simított végig az arcomon, majd megint
eltűnt.
-
Ó, ha tudnád, hogy milyen meglepetések
várnak még rád – vigyorodtam el, majd visszafordultam Anne és Demetri felé. Nem
is lesz olyan nehéz megnyerni Demetrit az ügyünknek, mint hittem…
Szia!
VálaszTörlésGrazie mille :D imádtam :D bár meglepődtem, hogy csak így bevágta Dem, hogy aludjon nála Anne :D nagyon nagyon kíváncsi leszek az este további részére, illetve a feladatra is :D
Dem azért a csókért mindent meg fog tenni, ebben biztos vagyok :)
nagyon nagyon várom a kövi részt. :D nem tudnád megoldani, hogy heti 2 rész legyen??????, :'(
puszi
Mono
Szia! Nagyon tetszett! ÁÁ, az a fogadás. Nem mintha Anne bánná ha Demetri győzne. Lucifer... hát ő már tényleg csak kapálódzik. De azért biztos vagyok benne, hogy készül még valamivel. Kíváncsi leszek. Várom a folytatást.
VálaszTörlésSzia
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy mit fog kitalálni Anne. Olyan aranyosak együtt.
Nem szeretem Lucifert, biztos neki is vannak még meglepetései, és előre félek, hogy nehogy elrontson itt valamit, mert túl szép eddig, hogy ne bolygass bele :-(
Nem is jutott eszembe, hogy Jasper-Alice páros is ilyen lehetett egykor, de igaz: egy öldöklő-gép+angyal :-D csak Jasper mögött nem állt ott a Volturi :-(
Én félek Arotól, hisz igazi gyűjtő, ha nem is áll Demék kapcsolata útjába, attól még a gyerekeikre fájhat a foga, és mivel alakul közöttük valami....
Na jó, ezt már megint túlkomplikáltam!
Várom a következőt:
Odile
Szia Mono!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet:D Hamarosan hozom a folytatást. Az még mindenképpen Anne-Demetri rész lesz :) Sajnos nem tudom megoldani a heti két frisst, mert két történetem van, és időm sajnos kevés:( Szívesen írnék többet, de nem tudok több időt szakítani rá :(
Puszi
Szia Aileen!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytit. :)
Puszi
Szia Odile!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan jön a folyti, abban bele lesz a fogadás tárgya is, és még néhány apróság. Hamarosan pedig Lucifer is ismét akcióba lép.
Puszi