159.
fejezet
KEDVES OLVASÓIM! BEFEJEZŐ RÉSZ ÉS EPILÓGUS KÖVETKEZIK, TEHÁT MÉG KÉT FEJEZET A VÉGÉIG :D PUSZI, DRUSILLA
(Nadine
szemszöge)
Mindannyian
izgatottan vártuk, hogy Sarah és Kathy megérkezzen. A csatába természetesen nem
szólhattunk bele, mert azzal befolyásoltunk volna nem is egy dolgot, de a
szabad akaratot mindenképpen. Úgyhogy innen figyeltük végig az eseményeket, és
vártuk, hogy szeretteink visszatérjenek hozzánk.
-
Sarah – mosolyodtam el, amikor feltűnt
teljes valójában.
-
Hát megérkeztem – sóhajtott fel kissé
csalódottan.
-
Mi a baj? – öleltem magamhoz.
-
Nincs baj, én csak egy kicsit furcsán
érzem magam – állapította meg.
-
Hogy érted azt, hogy furcsán érzed
magad?
-
Nem is tudom, különös, hogy megint
itthon vagyok – mosolyodott el. – Már olyan régen állhattam ebben a teremben,
és elszoktam tőle, azt hiszem.
-
Végül is, ez teljesen érthető – bólintottam
rá. – Jól érzed magad? Esetleg vigyünk a gyógyító-terembe egy időre?
-
Nem, köszönöm, megleszek – legyintett
Sarah azonnal. – Inkább egy kicsit egyedül lennék, hogyha nem gond – nézett rám
kérdőn.
-
Természetesen semmi akadálya. Csak pihend
ki magad. Nem könnyű először visszatérni, én is átéltem. Különös újra itt
lenni, miután újra megtapasztaltad a földi létet.
-
Valóban így érzek, de kérlek, ne értsd
félre, mert nem szeretnék hálátlannak tűnni, semmiképpen sem – mondta komolyan.
-
Senki sem gondolta, hogy hálátlan vagy,
gyermekem, egyetlen egy pillanatig sem – mondta Ezekiel kedvesen. – Az is
várható volt, hogy megkedveled őket, de ha megengeded, akkor adnánk egy
jutalmat is, amiért a saját érdekeidet és érzéseidet háttérbe szorítva, mégis visszatértél
közénk.
-
Igazán? – lepődött meg Sarah. –
Megtiszteltetés számomra, hogy jutalmat ajánlotok nekem. Mi lenne az?
-
Hogyha Rosalie emellett a valóság
mellett dönt, akkor sok dolog megváltozik, és neked vezetned kell majd
Edwardot, hogy megtalálja Bellát, ahogy legutóbb is. Természetesen csak akkor,
hogyha nem túl nagy teher a számodra, hogy elkísérd Edwardot a neki kijelölt
úton – nézett Sarah-ra kérdőn.
-
Dehogyis teher – rázta meg a fejét
hevesen. – Mindig is imádtam ezt a párt, ezért is voltam képes őt ott hagyni,
mert tudtam, hogy Bellával újra egymásra kell találniuk – lelkesedett fel. –
Őrangyali pozíciót kapok mellette? Igazán? – kérdezte boldogan.
-
Igen, igazán, hogyha szeretnéd –
bólintottak rá mindhárman.
-
Köszönöm – hajold meg. Majd elviharzott
a teremből.
-
Azt hiszem, hogy csodálatos ajándékot
adtál neki – biccentettem Ezekiel felé. Aki csak szélesen elmosolyodott.
-
Ismerem az angyalaimat, így tisztában
vagyok Sarah ki nem mondott vágyaival is – állapította meg.
-
Mindjárt itt lesz – pattant fel Gabriel
a helyéről. – Kathy, már elindult.
-
Igen, már én is érzem – bólintottam rá
mosolyogva. A következő pillanatban pedig megjelent Kathy teljes valójában, de
mégis rengeteget változott. Amint megérkezett hatalmas hófehér aura lengte
körbe, és a szárnyai hatalmasabbak, és szebbek voltak, mint bármelyik angyalé,
akivel valaha is találkoztam.
-
Úrnőm? – termett előtte Gabriel
boldogan. Majd mélyen meghajolt.
-
Nem vagyok én, Úrnő – kuncogott fel barátnőm.
– Csak egy lány, aki még mindig nagyon szeret téged – fűzte még hozzá. –
Köszönöm az ajándékot, időben megkaptam, és neked, vagyis, gondolom nektek hála
emlékeztem az életemre, és arra, hogy miért is kell meghalnom a küzdelem vége
előtt – mondta hálásan.
-
Szeretlek – szorította magához gyengéden
Gabriel.
-
Én is, szeretlek, és boldog vagyok, hogy
most már örökre együtt maradhatunk – villantotta rá a világ talán legboldogabb
mosolyát Kathy a kedvesére. – Egyébként miért nézek ki most ennyire, nem is
tudom. Ennyire másnak?
-
Azért, mert teljes értékű égi lettél,
mint a párom, de természetesen választhatsz. Ez csak akkor marad így, hogyha te
is szeretnéd – mondta Gabriel határozottan.
-
Természetesen szeretném – bólintott rá
Kathy azonnal. – Hiszen ezért is találtam ki a tervet, hogy vámpírrá válok –
állapította meg.
-
Igen, tudom, de meg is gondolhattad
magad ennyi idő, és fájdalom elviselése után – húzta el a száját Gabriel. –
Éreztem a fájdalmad, amikor átváltoztál, és egy kis félelmet a haláltól, amikor
az előbb megöltek téged.
-
Nem volt annyira félelmetes, mint
hittem, hogy lesz, végül is tudtam, hogy visszatérek hozzád, és így már nem is
volt annyira rossz. Már csak azt sajnálom, hogy Anne-t, nagyon meg fogja
viselni a dolog – húzta el a száját Kathy. – Felébredt már?
-
Nem, még alszik. Carlisle még egy ideig
kómában fogja tartani, hogy ne legyenek túl nagy fájdalmai – simított végig a
hátán Gabriel. – Amennyiben tényleg nem gondoltad meg magad, akkor esetleg
megmutatnám a lakosztályunkat – nézett mélyen Kathy szemébe. – Persze csak
akkor, hogyha nem gondoltad meg magad.
-
Nem, természetesen nem gondoltam meg
magam – rázta meg a fejét azonnal.
-
Rendben, kaptok két napot, utána pedig
elkezdhetjük Kathy beavatási szertartását – fűzte hozzá Malakiás.
-
Tessék? – fordultunk feléje mindannyian
döbbenten.
-
Kathy mostantól teljes jogú égi, mint
Gabriel felesége – vágta rá egyértelműen.
-
De hát mi még nem is…
-
Két nap bőven elég, hogy megszervezzük –
állapította meg Ezekiel.
-
Egy kicsit kevésbé is lehetett volna
lényegre törően – szólt rájuk Gabriel dühösen.
-
Nem… én számítottam rá, illetve
reméltem, csak nem hittem, hogy ennyire hirtelen fog megtörténni – sütötte le a
szemeit Kathy.
-
Nem muszáj ilyen gyorsan, ha nem
szeretnéd – mondta Gabriel határozottan.
-
Dehogynem szeretném – vágta rá barátnőm
gondolkodás nélkül.
-
Akkor két napig zárkózzatok be
nyugodtan, és mi addig mindent elintézünk – csapta össze a tenyereit Malakiás. –
Gabriel, addig is megtaníthatod Kathy-t használni az új képességeit, és erejét.
-
Megengeded? – nyújtotta felé a karját
Gabriel.
-
Örömmel – fogadta el Kathy azonnal a
felajánlott kart. Majd mindketten távoztak a teremből.
-
Nagyszerű, most, hogy már
hallótávolságon kívül vannak, azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy beszéljünk
Lucifer ténykedéséről – kezdett bele Ezekiel.
-
Tessék? – néztem rá döbbenten. – Miféle
ténykedés?
-
Marcus éppen összegyűjti a megmaradt
újszülötteket, és meggyőzi őket, hogy képes újra emberré tenni őket, hogyha
segítenek neki a Cullen családot megölni – mondta mentorom határozottan.
-
Hogy mi? Na és ez mikor történt? –
néztem rá kikerekedett szemekkel.
-
Ez még nem történt meg, csak most
történik éppen, és hogyha sikerrel jár, akkor szörnyű veszteség fogja érni a
Cullen családot – mondta határozottan.
-
Kik? – néztem rá félve.
-
Carlisle, és Esme – vágta rá azonnal.
-
Az nem történhet meg, eddig azért
harcoltunk, hogy mindannyian együtt lehessenek örökké – mondtam ellentmondást
nem tűrve.
-
Akkor tegyetek ellene, mert Kathy és
Sarah már nagyon is megtette a magáét – mondta Malakiás ellentmondást nem
tűrve. – Nadine, Nathan rajtatok múlik, hogy az áldozat, amit hoztak hiábavaló
volt-e, vagy sem.
-
Már itt sem vagyunk – vágtam rá azonnal.
Majd kedvesemet kézen ragadva eltűntem a teremből, és Marcus mellett bukkantam
fel legközelebb, na és persze Lucifer mellett.
-
Áh, éppen időben jöttetek hozzá, hogy
jól mulassatok velem együtt – vigyorgott ránk azonnal. – Vagy még mindig áll az
ajánlatom, Nathan.
-
Nem fogod letéríteni Marcust a helyes
útról – vágta rá Nathan dühösen.
-
Nocsak, miért is? Szerintem olyan jól
csinálom – állapította meg elégedetten. – Nézzetek csak rá, vérszomjas, dühös,
már évszázadok óta nem tudom kizökkenteni a jófiú szerepéből, de végre
sikerült.
-
Nem hiszem, hogy sikerült volna, ez csak
egy pillanatnyi elmezavar, amit a gyász hozott ki belőle – mondtam
határozottan. Majd Marcus felé fordultam. – Te nem akarod ezt tenni. A bátyáid
elvesztése fájdalmas, és tragikus, de te is tudod, hogy milyen kegyetlenek
voltak. Megérdemelték a halált, de neked még van esélyed. Egy igazságos, és jó
vezető lehetsz, olyan, akire már régóta vár a vámpír társadalom. Gondolkozz egy
kicsit, és higgadj le. Egyébként is, mi értelme, ha hazudsz ennek a sok
újszülöttnek? A harc után téged is megölnek, hogyha kiderül, hogy hazudtál. Van
ennek értelme?
-
Már hogyne lenne értelme. A testvéreid
voltak, örökké együtt lehetettek volna, de elvették tőled őket. Két fivér
helyett most már egyedül kell a trónra ülnöd, és az egészen biztos, hogy egy
gyengekezű királynak, aki megadta magát az ellenségnek senki sem fogja követni
az utasításait. Gyenge akarsz lenni, akit megtámadnak és leigáznak? Példát kell
statuálnod – mondta Lucifer behízelgő hangon.
-
Gondold át tárgyilagosan a dolgot –
sugallta Nathan Marcus felé. – Te vagy a leghiggadtabb a hármak közül. Mindig
is az voltál, és te vagy az, akit életben hagytak. Hogyha olyan forrófejű
lettél volna, mint a fivéreid, akkor te is ott veszel, méghozzá azonnal, így
viszont kaptál még egy esélyt az élettől, és ezt az esélyt ki kellene használnod,
hogy javítsd a vámpírok, a fajtád életminőségét. Jó vezető lehet belőled, és
ezért is kell ezt itt és most abbahagynod. Inkább segíts ezeknek az
újszülötteknek, akik most össze vannak zavarodva. Szükségük van valakire, aki
elmondja nekik a szabályokat, és segít nekik beilleszkedni az új életükbe.
-
Várjunk csak – állt meg Marcus hirtelen.
– Mit művelek? Hiszen ígéretet tettem.
-
Ígéretet tettél, de egyáltalán nem
kellene emiatt nem megtenni, amit igazán akarsz – mondta Lucifer határozottan.
– Hogyha most nem teszel valamit, akkor később már késő lesz, és a végén
átveszik feletted az uralmat. Ezt akarod? Gyenge vezető akarsz lenni?
-
Nem attól lesz valaki erős vezető, hogy
rajtaüt egy békés családon – vágott a szavába Nathan. – Attól lesz valaki erős vezető,
hogy megtartja a szavát, és ésszerűen gondolkodik. Nem pedig attól, hogy
alattomosan, és hátulról támad. A testvéreid ezért nem lettek soha jó vezetők.
-
Nem tehetem ezt, mindig is fontos volt
számomra a tisztességes, és normális viszony a többi fajtársammal szemben. Carlisle
és családja pedig soha nem támadtak volna ránk, hogyha nem lépünk fel ellenük
erőszakosan. Ráadásul számos testőrünk a Cullen klán pártjára árt velünk
szemben. Ez is sok mindent elárulhat a családunkról. Hogyha a testvéreim jó vezetők
lettek volna, akkor talán még életben lennének, de nem voltak azok. Agresszíven
és kegyetlenül viselkedtek a fajtájukkal szemben. Én például egyáltalán nem is
sejtettem, hogy Renata nem önszántából van velünk, hanem Aro megfenyegette –
gondolkodott el Marcus.
-
Jól érzi magát, Mester? – kérdezte meg
bizonytalanul az egyik embere. – Olyan nem is tudom, bizonytalannak, és
zavarodottnak tűnik.
-
Mert valóban az is vagyok – vágta rá
Marcus. – Szerinted helyesen cselekszem, amikor meg akarom bosszulni a testvéreimet
az ígéretem ellenére? – néztem kérdőn a lányra.
-
Lehetek teljesen őszinte? – nézett rá
bizonytalanul.
-
Pontosan azt szeretném kérni – bólintott
rá azonnal Marcus.
-
Nem tartom tisztességesnek azt, amire
készül, de tökéletesen megértem az indokokat, amik erre késztetik. Azt hiszem,
hogy én is nagyon dühös lennék, hogyha lennének testvéreim, és valaki a szemem
láttára megölné őket. Viszont meg tudom érteni a Cullen család indítékait is,
hiszen veszélyben voltak, és csupán védekeztek.
-
Összességében a lelkiismereted mit
diktálna, ha a helyemben lennél?
-
Nos, azt hiszem, hogy végső soron
betartanám a szavam, amit adtam azért, hogy elengedtek, és megpróbálnék nagyon
jó vezetővé válni. Nem hiszem, hogy most helyénvaló a példa statuálása.
-
Azt kell, hogy mondjam, hogy igazad van
– sóhajtott fel Marcus. Ez az egész bosszúálló hadjárat csak egy pillanatnyi
elmezavar volt. Azt hiszem, hogy jobb is lesz, hogyha most mindent elmagyarázok
az újszülötteknek, beleértve azt is, hogy miért is lettek azok, amik. Aztán
majd meglátjuk, hogy hajlandóak lesznek-e életben hagyni.
-
Azért ennyire ne nézzen minket
szerencsétlennek, Mester – szólt közbe az egyik testőr. – Önt mindig is
kedvelte a testőrség nagy része, úgyhogy olyan könnyedén nem fogják tudni
bántani, hacsak nem ez az, amit akar. Bár nem gondolom, hogy öngyilkos hajlamai
lennének.
-
Jó megfigyelőképesség – állapította meg
Marcus. – Hogy hívnak? Caius testőre voltál, igaz?
-
Igen, Caius testőre voltam, és a nevem
Julia – vágta rá a lány.
-
Nos, Julia, nem akarom egyedül
irányítani a Volturit, és te nagyon is körültekintőnek tűnsz. Elvállalnád, hogy
segítesz nekem ebben a feladatban? – kérdezte meg Marcus a lányt.
-
Ezt most komolyan mondta, vagy viccel,
Mester? – vonta fel a szemöldökét a lány.
-
Természetesen komolyan mondtam – vágtam
rá Marcus.
-
Ez esetben nagyon szívesen segédkezem –
bólintott rá Julia. – Megtiszteltetés – fűzte még hozzá. – Azt hiszem, hogy az
első dolgom az lesz, hogy rendesen felvilágosítom a helyzetről a megmaradt
újszülötteket.
-
Azt hiszem, hogy ezt talán inkább nekem
kéne – állapította meg Marcus.
-
Nos, megtehetjük akár együtt is –
javasolta Julia. – A képességem le tud védeni mindkettőnket egyszerre,
végszükség esetén.
-
Ez nagyon jól hangzik – egyezett bele
Marcus. – Köszönöm – mosolyodott el egy pillanatra.
-
Nagyon szívesen – biccentett a lány.
-
Azt hiszem, hogy ezt a csatát megnyertük
– vigyorodott el szerelmem mellettem.
-
Elismerem, hogy most ti voltatok a
jobbak – bólintott rá Lucifer. Micsoda? Ennyi? Semmi ellenvetés? Semmiféle új
ötlet, hogy megkeserítse Rose és Emmett életét? Ez egyáltalán nem normális
dolog.
-
Lucifer? – néztem rá kérdőn mielőtt még
eltűnt volna. – Te most feladtad?
-
Miért? Most már az is baj, hogyha
befejezek egy játékot? – forgatta meg a szemeit azonnal.
-
Te megkedvelted őket – mosolyodtam el.
Bármilyen hihetetlen, de még maga a sátán is képes volt megkedvelni a Cullen
családot.
-
Én soha nem kedvelek senkit, ezt jegyezd
meg – vágta rá Lucifer. – Az nem az én világom. Utálom a nagy összeborulásokat,
amiket ti úgy imádtok. Egyébként is, ez a család unalmas, nem lehet őket rossz
útra téríteni, majd keresek másikat – fűzte még hozzá. – Remélem, hogy
hamarosan újra találkozunk egy kis játékra, de addig is foglalkoznom kell az új
lakóimmal – mondta fülig érő szájjal. Majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-
Nem vagyok még profi a kérdésben, de jól
érzékelem, hogy győztünk? – kérdezte Nathan döbbenten.
-
Igen, Lucifer éppen most mondott le
Rose-ról és a családjáról – vágtam rá boldogan.
-
Akkor ünnepeljünk – kapott a karjaiba
szerelmem, amin muszáj volt felnevetnem. Majd hagytam, hogy felvigyen a szobánkba,
és gyengéden lefektessen az ágyunkra…
Szia!
VálaszTörlésJaj de jóó, bár egy percre frászt kaptam, de aztán megnyugodtam beavatás, és na az milyen lesz, és fogunk tudni olvasni az utolsó érészben h Edward és Bella egymásra találnak, mint a végén egy kis rész, hiszen Edward szerelmes lett Sarahba?!:) Hiszen Sarah-nak is kavarodtak az érzelmei
Örülök, hogy kezd boldog vég lenni, bár kicsit szomorú vagyok, hogy vége lesz ennek a történetnek is, de helyette biztos jön vmi új:)
Öröm olvasni téged,
Melinda
Szia, nem haladok olyan gyorsan az olvasással mint terveztem :( de azért haladgatok. Azért ide írok mert szerintem itt hamarabb megtalálod mint a korábbi bejegyzéseidnél meg talán aki itt tart annak nincs spoilerveszély. Ha mégis akkor Spoilerveszély!! Szóval Rosalie még mindig a 2. alternatívában tart de már nemsoká döntenie kell. Azért nem vagy semmi, elég kegyetlen döntés elött áll, hiszen ha az eredeti világát választja akkor le kell mondania arról a babáról akit a szíve alatt hordott? Hát egy igazi anyától lehet ilyet kérni? Biztos megszakadna a szívem... De azt is tudja milyen érzés lehet vámpírként elveszíteni az egyetlen lényt akit szeretsz egy örökkévalóságra. Borzasztó döntés. Sejtem mit fog választani, de azt is észrevettem már hogy te nem igazán szereted a negatív történéseket ezért kíváncsian várom ezt hogy oldottad meg :)Vagy tévedek? Mindig pozitívba csavarod a végét (Rose apuka felbukkanása). Nem tudom mikor érek a végére de már alig várom hogy megszülessen a döntés és kíváncsi vagyok utána hogyan tovább. A szokás nagy úr én is szokás szerint bő lére eresztettem :D
VálaszTörlészitus0928
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy Lucifer végre feladta már azt hittem
sosem fogja.. :D Kathy és Gabriel is végre egymásra találtak és együtt lehetnek :)Kicsit sajnálom Edwardod amiért még egy ideig várnia kell Bellára... Amikor azt mondták, hogy Carlisle és Esme megfog halni kicsit megijedtem...(kedvenc karaktereim) :D Marcus jól döntött, tényleg jó vezető lesz. :)És akkor most Rosenak ez már a teljesen végleges döntése igaz?
Van egy elírási hiba az elején ami egy kicsit összezavart, Ezekiel helyett Eleazart írtál. ;)
Nagyon tetszett ez a fejezet is, csavaros és izgalmas. :)
Üdv.Allstars
Szia!
VálaszTörlésÉrdekes, izgalmas volt ez a fejezet is. Örülök annak, hogy Kathy és Gabriel együtt lehetnek.
Tetszett ez a szemszög. Lucifer felbukkanása után végig izgultam.
Amikor viszont a zárást olvastam, akkor kicsit csalódott voltam. Én nem örülök annak, hogy ilyen egyszerűen feladta. Ő nem erről volt híres. Nem erre számítottam.
Ettől függetlenül már nagyon várom kövit. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
Puszi Abby!
Szia Melinda!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a történet :D Igen, lesz egy kis kitekintés is a történet végén :)
Puszi
Szia Zitus0928!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszik a történet még mindig :D Hát igen, hajlamos vagyok a boldog végekre, ezt bevallom. Pedig szeretem a romantikus drámákat is. Az egyik legkedvesebb filmem pl. Angyalok városa, ami igaz, hogy nem teljesen boldog vég, mégis gyönyörű, legalábbis szerintem. De valóban jól ismersz, én már csak ilyen vagyok :)
Puszi
Szia Allstars!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Rose végleges döntése a következő fejezetben lesz :) Az elírásért pedig bocsánat, néha túlcsordulnak a gondolataim írás közben :P Javítani fogom.
Puszi
Szia Abby!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet. Hát előbb-utóbb Lucifernek is fel kell adnia harcot, nem igaz? Mindenesetre hamarosan hozom a folytatást :D
Puszi