157.
fejezet
(Rosalie
szemszöge)
A
hangulat több volt, mint feszült, amikor kimentünk a Volturi elé. Ahogy a kis
csapatunk megállt a hatalmas sereg előtt egyszerűen úrrá lett rajtam a félelem.
Megéri mindez a fájdalom, és harc? Talán mégsem kellene bolygatnom az idők
folyamát, és vissza kellene térnem oda, ahonnan elindultam? Mi értelme a szép
új életnek, hogyha nem oszthatom meg minden családtagommal? Ezek a gondolatok
cikáztak végig rajtam, amint végignéztem az oly nagy, és eddig legyőzhetetlen
seregen. Az eredeti valóságomban is félelmetes volt ez a pillanat, amikor
eljöttek Nessie-ért, és értünk, de most valahogy még jobban megrémültem tőle.
Azt hiszem, hogy most már értem, hogy mit érezhetett akkor Bella pontosan.
-
Rose, minden rendben? – szorította meg a
kezem szerelmem, ezzel kiszakítva a gondolataimból.
-
Igazából semmi sincs rendben, hiszen itt
állunk a halálra várva gyakorlatilag – néztem rá idegesen.
-
Azért ennyire nem drasztikus a helyzet,
megoldjuk – mondta Emmett határozottan.
-
Én nem vagyok benne biztos, hogy képesek
leszünk megoldani – húztam el a számat.
-
Legyél egy kicsit pozitívabb, kérlek –
nézett rám kedvesem gyengéden.
-
Carlisle – biccentett Aro.
-
Aro – válaszolt azonnal Carlisle. –
Megtudhatnám, hogy mivel vádoltok bennünket?
-
Nem elég, hogy elhagytátok a
vendégszeretetünket, még arra is képesek voltatok, hogy elcsábítsátok az egyik
legjobb emberemet. Megvádollak titeket azzal, hogy szándékosan megszereztétek
az egyik legerősebb emberemet, és sereget gyűjtötök ellenem, mivel már hárman
is hűtlenek lettek hozzám a testőreim közül.
-
Egyáltalán nem szándékosan szereztek
meg. Egyszerűen csak beleszerettem Anne-be, semmiféle hátsó szándék nincs ebben
az egészben – szólalt meg Demetri határozottan.
-
Most ezt mondod, mert eszedet vette a
szerelem, de egyértelmű, hogy szándékosan cserkészett be a kis perszóna.
Egyébként most merre jár?
-
Fogalmam sincs – vágta rá Demetri.
-
Na és ezt most komolyan el kellene
hinnem? – vonta fel a szemöldökét.
-
Mester, azt hiszel el, amit akarsz, de
mint láthatod te is, Anne nincs itt.
-
Valóban nincs itt, és hiányzik a kis
barátnője is – nézett körbe a társaságon. – Viszont akkor hol lehet? Gondolom,
hogy senki nem tud róla semmit.
-
Miért jöttél igazából? – vágott közbe Emmett.
-
Pontosan azért jöttem, amit mondtam –
vágta rá Aro. – Az embereimet haza fogom vinni – mondta ellentmondást nem
tűrve.
-
Miért is? – kérdezte Dem határozottan. –
Mintha nemrég még azt mondtad volna, hogy bárki szabadon távozhat Volterrából,
hogyha nem kíván tovább ott maradni.
-
Ez ebben a formában igaz is, de mivel a
családjukban van érzelmeket irányító vámpír, így biztosak lehetünk benne, hogy
nem önszántadból jöttél el velük.
-
Meddig akarsz még szórakozni az egész
világgal? Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire magabiztos vagy azok után,
hogy Anne alaposan helybenhagyta a Volturi minden egyes tagját, hiszen a
képességével bárkit legyőzhet. Egyébként pedig tanúk is alátámaszthatják, hogy
nekem van igazam – mondta Demetri ellentmondást nem tűrve.
-
Miféle tanúk? Azokra a vámpírokra
gondolsz, akik ott voltak velünk a nagyteremben? – vonta fel a szemöldökét Aro.
– Amint híre megy, hogy megtámadtatok, mi pedig védekeztünk már el is lesz
felejtve a szerencsétlen kis incidensünk. Ti eltűntök a föld színéről, én pedig
megkapom Alice-t, Edwardot, és Anne-t.
-
Talán ésszerűen is tárgyalhatnánk –
ajánlotta a lehetőséget Carlisle. – A családom soraiból senki sem bujtott fel
senkit Voltrera kastélyában. Megértettétek? – kérdezte most már egy cseppet sem
barátságosan.
-
Tehát szerinted hazudok? – vonta fel a
szemöldökét Aro.
-
Nem, szerintem nem hazudsz, Aro. Csupán
nem vagy tisztában az igazság minden egyes részletével – mondta fogadott apánk
most már szinte agresszíven.
-
Értem, tehát én nem tudom megítélni a
helyzetet – forgatta meg a szemeit Aro, de látszott rajta, hogy közben
gondolatban a tenyereit dörzsölgeti. Hihetetlen, hogy ennyi rosszindulat és
kapzsiság van ebben a vámpírban.
-
Pontosítsunk, te nem is akarod megítélni
a helyzetet. Te csak azt akarod, hogy legyen melletted minél több nagyhatalmú
vámpír – morgott rá Jasper. – Azt viszont lesheted, hogy én mikor fogom hagyni,
hogy elvidd Alice-t, vagy bármi mást.
-
Ha a harcban is olyan jók vagytok, mint
a szócsatában, akkor talán még van is értelme félni tőletek, ellenkező esetben
nem hiszem, hogy különösebb gondot okoz egy maréknyi vámpír egy sereggel
szemben.
-
Alábecsülsz bennünket – vágta rá Emmett.
– Elbírok az összes embereddel, hogyha a helyzet megkívánja.
-
Oh, hidd el, hogy hamarosan meg fogja
kívánni – vigyorodott el Aro. – Jane, kedves, légy szíves, és láss neki a feladat
elvégzésének – nézett most a kis csitri felé. A kis szörnyeteg pedig azonnal
elkezdte meredten bámulni Emmettet, de szerelmemnek még csak az arca sem
rándult meg egy pillanatra sem. – Jane? – kérdezte Aro csodálkozva.
-
Sajnálom, Mester, de Sarah levédte őket
– húzta el a száját. - Ha egyszer a kezeim közé kaparintalak, akkor véged lesz
– mondta Jane dühösen.
-
Sosem fogsz a kezeid közé kaparintani,
mert csak a hangod nagy, a képességed viszont nem ér sokat, hogyha valaki tud
ellene harcolni – mondta Sarah egy elégedett mosoly kíséretében.
-
Azt majd meglátjuk – vágta rá Jane
dühösen.
-
Gondolom, akkor Alec is hiába
próbálkozna – sóhajtott fel Aro unottan. – Hála Sarah igencsak hasznos
képességének. Tulajdonképpen miért is hagytál el minket, kedvesem?
-
Nem értek egyet a módszereiddel, Aro –
vágta rá Sarah azonnal. – Ez a család ártatlan, és ezt te is tudod – mondta
határozottan. Majd hirtelen megjelent mellettünk Félix is.
-
A mindenit, Félix már te is? – vonta fel
a szemöldökét Aro. – Neked mi a panaszod?
-
Nem igen értékelem, hogy meg akartál
öletni Anne-nel, hogy utána egy életre magad mellé láncolhasd – morgott rá
Félix.
-
Ugyan már, Félix – legyintett Aro. –
Szerintem tökéletesen egyértelmű volt, hogy nem fog megölni. A Cullen klán
nagyon békés, nincsenek közöttük gyilkosok. Csupán teszteltem, hogy még mindig
így van-e, de szinte biztos voltam az igazamban. Amikor megfogtam Anne kezét
magam is láttam, hogy nem akar téged megölni, legfeljebb egy kicsit
megleckéztetni.
-
A nyelved mindig is jól forgott, Mester,
de ezzel most nem győztél meg róla, hogy így is gondolod – válaszolta Félix.
-
Hát jól van, akkor nincs mit tenni,
hogyha velük maradtok, akkor rátok is az vár, ami rájuk – sóhajtott fel Aro.
-
Ahhoz előbb egy valódi váddal is elő
kellene állnod – mondta Carlisle határozottan. – Az elítéléshez egy kicsit
többre van szükség, minthogy eljöttünk Volterra várából. Azt pedig nem tudod
bizonyítani, hogy a volt embereid bármilyen befolyás alatt is állnak.
-
Való igaz, Carlisle – mosolyodott el
Aro. – Csakhogy ezt a világon senki nem fogja megtudni, soha – állapította meg
vigyorogva.
-
A hátunk mögül – kiáltott fel Edward.
Majd azonnal megfordult, ahogy mi is. A látvány pedig letaglózott. Hogy került
ide egy csapatnyi újszülött.
-
Gondoltam, bemutatom nektek az új
embereimet – állapította meg Aro nevetve. – Így csak egy egyszerű balesetben
pusztultok el, hiszen újszülött horda bárhol lehet a világon. Mi pedig sajnos
már későn érkeztünk, hogy megfékezzük őket – mondta tetetett sajnálattal.
-
Emmett – fogtam meg a kezét
kétségbeesve. Sokan voltak, és erősebbek nálunk, hiszen még csak most változtak
át.
-
Nem lesz baj, ez csak egy kis buli
azelőtt, mielőtt elintézzük ezt a bájgúnárt. Csak maradj a közelemben, hogy
szemmel tudjalak tartani téged és Gabrielt is – mondta Emmett határozottan.
-
Rendben – bólintottam rá azonnal.
-
Tanya, még elmehettek, nem kell, hogy
még jobban belekeveredjetek – mondta Carlisle halkan.
-
Ti talán otthagynátok minket fordított
helyzetben? – mosolygott ránk Tanya.
-
Természetesen nem – vágtuk rá
mindannyian.
-
Akkor maradjunk is ennyiben – biccentett
azonnal. – Végül is, mindenki nem élhet örökké – fűzte még hozzá.
-
Ne legyetek ennyire pesszimisták, elég
jó vagyok az irtásban – állapította meg Félix. – Ennél nagyobb csapatokat is
elintéztünk már néhányan – fűzte még hozzá.
-
Tapasztalatlanok, és képzetlenek –
mondta Edward hirtelen. – Aro azt mondta nekik, hogyha segítenek neki, akkor
utána szabadon távozhatnak, de igazából az a terve, hogy a tehetségeseket
megtartja, a többit kivégzi – koncentrált rá az új vámpírokra Edward.
-
Tárgyalóképesek? – kérdezte Carlisle.
-
Elszántak, és mivel nem ismernek minket,
nem igazán érdekli őket a tény, hogy élünk, vagy halunk – vágta rá fogadott
bátyám azonnal.
-
Van valamelyiknek veszélyes képessége? –
kérdezte Jasper.
-
Amíg Sarah levéd minket, addig nincs –
mondta határozottan.
-
Akkor nincs – vágta rá Sarah azonnal. A
következő pillanatban pedig elértek minket, és megkezdődött a harc az
életünkért, és a boldogságomért. Ha pedig vesztünk, akkor még mindig dönthetek
úgy, hogy visszatérek abba a valóságban, ahonnan jöttem, és mindez meg sem
történik majd. Akkor majd csak annyit kérek Nadine-tól, hogy törölje az
emlékeimet arról a világról, ahol gyermekeim voltak.
-
Sarah, figyelj oda – kiabált rá Edward,
majd elkapta az őt fogva tartó vámpírt.
-
Vagy odafigyelek, vagy megvédem az
elméteket – vágta rá Sarah. – Inkább iktassátok ki valahogy Jane-t, és Alec-et,
akkor teljes értékű harcossá tudok válni – mondta, de ahogy kimondta ismerős
égett szag csapta meg az orromat, és miután letéptem az áldozatom fejét azonnal
arrafelé fordultam. Anne már Jane-t fogta, ő pedig egyre nagyobb lángokban
égett, míg Kathy rávetette magát a döbbent Alecre, és Anne másik kezébe lökte.
A két gonosz kis szörnyeteg pedig alig egy perc alatt porrá égett. Érdekes
módon a többiek valahogy nem akarták megmenteni Jane-t, ebből is látszik, hogy
még a saját klánja sem kedvelte igazán. Alec-et ugyan néhányan megpróbálták
megmenteni, de már késő volt
-
Kapjátok el őket, élve – kiáltotta Aro
magánkívül.
-
Kicsim, Kathy, fussatok – sikoltottam
fel. Majd el akartam indulni feléjük, de erős karok szorítottak magukhoz, és
löktek le a földre. Az újszülött satuba fogott, míg egy másik elém állt és
megfogta a fejemet, hogy leválassza a testemről.
-
Abból nem eszel – ragadta meg a kezeit
fiam, majd valaki az engem lefogó vámpírt is leszedte rólam. Hálásan fordultam
meg, de a látvány, ami fogadott nagyon is meglepett.
-
Szívesen – mosolygott rám Sarah. Majd
egy szempillantás alatt visszatért a harchoz. Én pedig visszafordultam a Volturi felé, hogy
megkeressem a lányomat, és a barátnőjét.
-
Mindenki álljon meg most. Különben a két
lány meghal, és ez nem üres fenyegetés. Gondolkodás nélkül megöletem őket. Vagy
kipróbáljuk, hogy hogyan hat a mérgem Anne-re? Végül is, ilyen kísérletet még
senki nem tett – kiáltotta el magát Aro, éppen akkor, amikor megláttam a
lányomat az egyik testőr kezében. Kathy pedig mellette volt egy másik férfi
fogságában.
-
Ereszd el őket – morogtam rá.
-
Nem ajánlom, hogy újat húzz a
türelmemmel – kezdett el morogni Emmett és Dem is.
-
Szerintem mindenki higgadjon le –
állapította meg Aro. – Lássuk csak. Elvesztettem miattatok öt jó emberemet.
Akkor most szükségem van öt másik jó emberre. Tehát a helyzet a következő.
Beáll közénk öt tehetséges vámpír, a többiek pedig életben maradhatnak. Vagy
erőszakkal viszünk magunkkal öt tehetséges vámpírt, és a többieket itt helyben
kivégezzük. Szabad a választás – mondta elégedett vigyorral. – Az öt tehetség,
akinek örülnék, nem más, mint Alice, Edward, Emmett, Jasper, és természetesen
Anne. Ti öten eldönthetitek, hogy a család többi része életben maradjon
jutalmul, hogy beálltok a Volturi sorai közé, vagy sem. Természetesen a Denali
klán, és a barátotok sorsa is pontosan eszerint a döntés szerint alakul majd.
-
Ehhez hozzáfűznék valamit, hogyha
megengeded – szólalt meg hirtelen Kate.
-
Hallgatlak – vonta fel a szemöldökét
Aro.
-
Van még tehetség a jelen levők között,
és talán többet is érek a többieknél – mondta komolyan.
-
Csakugyan? – vonta fel a szemöldökét
Aro.
-
Ha megengeded, megmutatom – ajánlotta Kate.
-
Kíváncsivá tettél, gyermekem –
vigyorodott el. – Gyere, mutasd meg, hogy mire vagy képes.
-
Magammal vihetem a társamat? Ő is
tehetséges, és szívesen megmutatná, hogy mit tud.
-
Természetesen szívesen megnézzük őt is –
bólintott rá Aro.
-
Kate, mi a fenét csinálsz? Hogy van
képes elárulni minket? – termett előtte Edward. Majd hatalmasat lökött rajta,
amitől Kate a földre is zuhant. Mi van? Edward megüt egy nőt? Ő soha nem tenne
ilyet, még akkor sem, hogyha az élete múlna rajta. Főleg nem az egyik Denali
rokonunkat.
-
Ne nyúlj a barátnőmhöz – rontott rá
Garrett Edwardra, aki úgy tett, mintha sokkot kapott volna. Majd a földre
zuhant. Nem egészen értettem, hogy mi történik, de abban biztos vagyok, hogy
gondolatban megbeszélték Edwarddal.
-
Érdekes a képességed, Garrett – ámult el
Aro. – Kérlek, gyertek közelebb.
-
Ne gyertek ide, el fognak fogni titeket
is – mondta lányom. Mire a férfi, aki fogva tartotta befogta a száját.
-
Mik a lehetőségeink, Jasper? – kérdezte Carlisle
suttogva.
-
Hála Anne-nek a két legveszélyesebb
testőrének már vége, és ha jól sejtem, hogy mi Kate terve, akkor nagyon gyorsan
kell reagálnunk, mert ezen múlik minden. Az életüket kockáztatják értünk,
úgyhogy nagyon gyorsan kell reagálnunk mindenre. Alice, mit döntött el Kate?
-
Még nem biztos benne, hogy melyik
megoldást válassza – súgta Alice halkan. – Két lehetőségen gondolkodik.
-
Jó lenne, ha gyorsan eldöntené, mert
nincs túl sok időnk – állapította meg Emmett.
-
Mi történt az újszülöttekkel? – kaptuk mindannyian
a fejünket a távolodó alakjuk felé. Azt hittük, hogy Aro parancsol nekik.
-
Utólagos engedelmetekkel
felvilágosítottam őket az igazi helyzetről, és maradjunk annyiban, hogy Arótól
nem azt az információt kapták, hogy a húgomat akarja, hanem úgy tudták, hogy mi
vagyunk a felelősek az ő vámpírrá válásukért. Itt mi történt, amíg nem figyeltem?
-
Még semmi, de reméljük, hogy Kate ügyes
lesz – szorítottam meg fiam kezét.
-
Újszülöttek, hová menekültök? – kiáltott
utánuk Aro döbbenten.
-
Meggondolták magukat a bosszút illetően –
vágta rá fiam határozottan. Majd Renata felé kacsintott, aki erre lesütötte a
szemeit. Én pedig kíváncsian sandítottam kettejük között. Valamiről lemaradtam?
Hiszen amíg Volterrában voltunk állandóan marták egymást, legalábbis én mindig
csak így láttam őket…
Szia!
VálaszTörlésNa ne már.....ez nem lehet igaz.....Mindig is tudtam hogy Aro hogy hatalomra éhes és h szenvedélybeteg a gyűjtögetése miatt, de hogy ennyire..
Remélem, h nem lesz rossz vége. és nem tér vissza Rosalie az eredeti valósághoz..
És mit hoz a sors egy újabb szerelem van kibontakozóban Renata és Gabriel??Ejha...
Várom a folytatást,
Melinda
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a fejezet is. De miért itt kell abbahagyni.
Már nagyon várom a következő fejezetet.
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésJaaj ,de izgi *-* :D
Már nagyon érdekel, hogy mi lesz ennek a csatának meg a történetnek a végkifejlete! :)
Üdv.Allstars
Hűha Renata és Gabriel? Először nem esett le most ki kacsintott kire aztán újra olvastam és hűha ez nem semmi. Aro az menjen már a pokolba úgy utálom!! Kate-nek terve van? ez jól hangzik :) Remélem Cullenék győznek és mi van Nadine-ékkal? ott vannak a csatánál, vagy Lucifer ellen küzdenek éppen? Jézusom tiszta lázba égek. imádom az összes fejit az üssze írásod sose okoztál csalódást csak így tovább!! Kíváncsian várom a folytatást!! :)
VálaszTörlésÜdv: Solya :)
Szia Melinda!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást :) Hamarosan kiderül az is, hogy mi van Gabriel és Renata között.
Puszi
Szia Abby!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igen, talán egy kicsit gonosz voltam, hogy itt hagytam abba, de mindjárt hozom a folytatást.
Puszi
Szia Allstars!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást :D
Puszi
Szia Solya!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást, abból sok minden ki fog derülni :D
Puszi