The Beauty and the Bear - 155. fejezet

155. fejezet

(Anne szemszöge)

Azt hiszem, hogy jól alakulnak a dolgok. Bár Edward és anya még nem tökéletesen bizakodó, de ők is úgy gondolják, hogy nagyon is jó esélyünk van nyerni, főleg, mivel Demetri és Félix is velünk van már.

-          Min gondolkozol? – jelent meg szerelmem hirtelen.

-          Azon, hogy talán mégiscsak jól alakulnak majd a dolgok – mosolyogtam rá azonnal.

-          Na végre, kedvelem, amikor a családod gyakorolja a pozitív hozzáállást – vágta rá elégedetten. – Amint pedig mondtam, nem fognak megtalálni minket, méghozzá soha – vigyorodott el. – Aro nélkülem vak.

-          Azért erre még ne vegyünk mérget. Elég agyafúrtnak tűnik, legalábbis nekem – húztam el a számat. – Ráadásul apáékat megtalálhatja.

-          Ez lenne a terv – állapította meg Dem.

-          Tessék? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-          A családod egyszer, s mindenkorra szeretné befejezni a küzdelmet a szabadságáért. Ezért van Jaspernek olyan pontos terve. Most viszont menj, és búcsúzz el Edward nagybátyádtól, mert ő is elindul – simított végig a karomon.

-          Hogy érted azt, hogy ő is elindul? – néztem rá kérdőn.

-          Edwardra szükségük lesz, hiszen más nem tudja kiolvasni a gondolataikból, hogy pontosan mire készülnek – vágta rá szerelmem.

-          Ezt most nem mondod komolyan – indultam ki azonnal a szobámból. – Edward, ugye nem gondolod komolyan, hogy itt hagyod a biztonságos házunkat, és elmész.

-          Minden részlet pontosan ki van dolgozva, úgyhogy nincs miért aggódnod – ölelt magához hirtelen. – Demeteri vigyáz rátok, és Félix is hamarosan itt lesz. Úgyhogy nincs miért aggódni.

-          Nincs rá szükség, ugyanis én is veletek megyek – vágtam rá határozottan.

-          Ebbe most ne menjünk bele, jó? Csak tedd, amit kérünk – nézett rám Edward komolyan.

-          Rendben – sóhajtottam fel.

-          Komolyan? – lepődött meg Edward, de, ha jól láttam az arcokon, akkor nem csak ő, hanem mindenki más is.

-          Igen, komolyan – bólintottam rá. – Nézd csak meg a fejemben, hogy nem gondolok semmi rosszra.

-          Tudom, hogy képes vagy átverni, már nem egyszer megtetted – nézett rám felvont szemöldökkel nagybátyám. – Ígérd meg, hogy nem mész annak a Cullen háznak a közelébe, ahová én készülök.

-          Ígérem – biccentettem azonnal.

-          Rendben, hazudni sohasem hazudtál még nekem, úgyhogy hiszek neked – mosolyodott el Edward.

-          El is vártam tőled, hogy ne kételkedj – állapítottam meg.

-          Hiányozni fogsz, kicsim – ölelt magához még egyszer, én pedig boldogan bújtam az ölelésébe.

-          Te is nekem – szipogtam. – Kérlek, add át a többieknek, hogy nagyon-nagyon szeretem őket – néztem rá kérlelőn.

-          Tudják ők azt, Anne, de mindenesetre átadom – simított végig gyengéden az arcomon. – Rosalie, semmiképpen ne próbálj meg utánam jönni, kell, hogy legalább te Anne mellett maradj – mondta szigorúan.

-          Eszembe sem jutna magára hagyni a lányomat – vágta rá anya ellentmondást nem tűrve.

-          Tudom, de Emmett megkért, hogy mindenképpen mondjam el ezt neked – kacsintott rá Emmett.

-          Sejtettem, hogy üzent neked gondolatban még mielőtt eljöttünk – csóválta meg Rose mosolyogva.

-          Csak annyit mondott, hogy mindenképpen mondjam meg nektek, hogy szeret benneteket, és ugyanezt üzente Gabriel is.

-          Mi is nagyon szeretjük őket – mondtam meghatottan.

-          Vigyázz rájuk, még az életednél is jobban – nézett Demetrire határozottan.

-          Ne aggódj, biztonságban lesznek – bólintott rá szerelmem.

-          Köszönöm – válaszolta Edward hálásan.

-          Ez természetes – vágta rá Dem. – Mindig vigyáznék rá, és mindenkire, aki fontos neki.

-          Menj már, mielőtt meggondolom magam, és nem engedlek el – sóhajtottam fel.

-          Jól van, már megyek – kacsintott rám nagybátyám, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

-          Ne aggódj, miattuk, képesek lesznek rá – szorított magához Demetri.

-          Igazán? Akkor miért nem mehettem én is velük? Miért nem mentünk mindannyian velük? – vontam fel a szemöldököm.

-          Anne, tudom, hogy most nem gondolkodsz tárgyilagosan, de hidd el, hogy a terv tökéletes – mondta Demetri határozottan. Majd gyengéd csókot nyomott a számra. – Ne aggódj, tudjuk, hogy mit csinálunk.

-          Rendben van, felfogtam – mosolyodtam el, miután elváltunk.

-          Helyes – biccentett szerelmem. – Na és mit szeretnél csinálni ma? – kérdeztem kíváncsian.

-          Azt hiszem, hogy első körben vennék egy lazító fürdőt – gondolkodtam el.

-          Máris készítem a vizedet – vágta rá Demetri azonnal. – Esetleg veled tartsak én is? – kérdezte boldog vigyorral.

-          Megharagszol, ha most inkább szeretnék egyedül maradni egy kicsit? – néztem rá az ajkamba harapva.

-          A gondolataidba merülnél? – komolyodott el.

-          Igen, szeretnék – bólintottam rá azonnal. – Kérlek, ne haragudj.

-          Dehogy haragszom, kincsem – rázta meg a fejét. – Több kellene ahhoz, hogy magadra haragíts.

-          Mennyivel több? – kérdeztem ezúttal én vigyorogva.

-          Jóval több – vágta rá azonnal. – Pihenj egy kicsit, öt perc múlva meglesz a fürdő – mondta komolyan. Majd egy gyors puszi után már el is tűnt.

-          Köszönöm – szóltam utána, de nem tudom, hogy hallotta-e még. Azután pedig elkezdtem feltűzni a hajamat, hogy ne legyen vizes. Nagyjából öt perc múlva pedig tényleg megjelent.

-          Nagyon szívesen, már el is készült – termett a hátam mögött, és elkezdte kibontani a ruhámat.

-          Nem arról volt szó, hogy egyedül maradhatok egy kicsit? – vontam fel a szemöldököm.

-          Arról volt szó, én csak gondoltam segítek neked kibontani a ruhádat, de ha szeretnéd, akkor visszafűzöm – nyomott csókot a nyakam tövébe.

-          Dehogyis, nehogy visszafűzd – vágtam rá határozottan. – Így sokkal könnyebb lesz kibújni belőle.

-          Gyakorlott vagyok a kérdésben – nevetett fel.

-          Igen, ezt tudjuk – húztam el a számat.

-          Oh, bocsánat, tudod, hogy nem úgy értettem – kért elnézést.

-          Ne aggódj, pontosan tudom, hogy csak vicceltél – legyintettem. – Állítólag pedig az pont jó, hogyha egy férfi tapasztalt – állapítottam meg pimaszul.

-          Erre a kérdésre még visszatérünk, amikor kijöttél a fürdőszobából – csapott finoman a fenekemre.

-          Hm… már alig várom – kacsintottam rá. Majd még mielőtt elérhetett volna becsuktam magam előtt az ajtót, és kizártam szerelmemet.

-          Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad – mondta kuncogva.

-          Nem is reménykedtem ilyesmiben – mondtam, miközben belecsobbantam a vízbe. – Most viszont legalább fél óra áztatás következik, úgyhogy addig kitervelheted, hogy milyen büntetést szeretnél eszközölni rajtam.

-          Ez szerinted jó ötlet? – kérdezte, és közben szinte láttam, ahogy ördögi mosoly van az arcán. Vajon mikor megy már a dolgára? Nagyon itt lenne az ideje, mert az én időm viszont egyre kevesebb.

-          Szerintem nagyszerű ötlet, légy kreatív, és lepj meg – mondtam határozottan.

-          Oké, meglesz – egyezett bele. – Fél óra múlva itt vagyok, hogy kezdetnek megtöröljem a hátadat.

-          Úgy legyen – vágtam rá. Majd csendben vártam, amíg a léptei egyre távolabbról hallatszottak. – Na végre – sóhajtottam halkan. Majd a lehető leghalkabban letettem a törölközőt, hogy minél puhábban, és halkabban tegyem le a lábam a padlóra. A ruháimat már tegnap bekészítettem ide, amikor megneszeltem, hogy mire készülnek. Nem hangzott el konkrétan, hogy ki fog a családunk után menni, de reméltem, hogy Edward, mert így nem fognak kiszagolni. Mire megtudják, hogy elmentem, addigra elég messze járok már ahhoz, hogy ne érjenek utol időben. Gyorsan felöltöztem, és az ablakhoz siettem. A fákon át nem lesz nehéz eltűnni hangtalanul távozni, ráadásul a madarak elég sokat mozgolódnak itt, úgyhogy egy-két hang sem adhat okot gyanúra. Nem is tellett csupán két-három percre, és már pattantam is le egy távol eső részen a fűbe. – Ez az – mosolyodtam el elégedetten.

-          Ügyes, de túl jól ismerlek – hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

-          Mióta tudtad? – húztam el a számat.

-          Pontosan azóta, amióta lekoptattad Demetrit a fürdőben – rántotta meg a vállát Kathy.

-          Na és, hogy-hogy nem?

-          Hogy miért nem árultalak el? – kérdezte mosolyogva. – Azért, mert veled megyek. Szerintem is ott a helyed a te képességeddel – mondta barátnőm határozottan. – Ráadásul, mint legjobb barátnőd, azt hiszem, hogy kötelességem téged támogatni.

-          Ez mondjuk így igaz – bólintottam rá azonnal.

-          Oké, akkor ezt megbeszéltük, most viszont spuri, mert az egészen biztos, hogy nem sokáig maradhat az eltűnésünk észrevétlen.

-          Jól van, gyerünk – ragadtam kézen.

-          Hé, várj, egy pillanatot. A barátod a világ legjobb nyomkeresője, úgyhogy most átverjük. Vetkőzz – mondta teljes komolysággal.

-          Tessék? – néztem rá döbbenten.

-          Kell az illatod rám, és a cipőd, hogy el tudjam terelni őket, különben utolér minket – magyarázta Kathy.

-          Oh, jó ötlet – kezdtem el lekapkodni a ruháimat, és a cipőmet. Közben pedig Kathy is odadobálta nekem a sajátjait. Amikor pedig hátat fordított még a szám is tátva maradt. – Ki tette ezt veled? – kérdeztem elsápadva, amikor megláttam a hátán levő hatalmas heget.

-          Micsodát? – nézett rám kérdőn.

-          A heg a hátadon – mondtam idegesen. Ha megtudom, hogy ki tette ezt, akkor elintézem, ez egészen biztos.

-          Fogalmam sincs – nézett rám döbbenten. – Azt sem tudtam, hogy heg van a hátamon – mondta őszintén.

-          Oh, sajnálom – haraptam az ajkamba.

-          Mit? Nem hiszem, hogy te csináltad – mosolyodott el.

-          Tudod, van néhány dolog, amit elfelejt az ember, amikor átváltozik, illetve előfordul – magyarázkodtam.

-          Akkor sem a te hibád ez az egész – mondta határozottan. – Na öltözz gyorsan, és most mondd meg, hogy merre indulsz a házatok felé.

-          Keletre – vágtam rá azonnal.

-          Rendben, akkor én délkeletre indulok, aztán hirtelen váltással elindulok másik irányba. Így átverhetjük Demetri, hiszen logikus, hogy hová indultunk, nem igaz?

-          Jó ötlet – bólintottam rá azonnal. Majd felhúztam Kathy lapos sarkú cipőjét, és megöleltem barátnőmet. – Köszönöm.

-          Nincs mit, de most tűnés – mondta határozottan. – Ne aggódj, könnyedén el tudom terelni őket a te illatoddal.

-          Vigyázz magadra – néztem rá komolyan.

-          Mindig vigyázok – vágta rá azonnal. – Most viszont tényleg gyerünk – kezdett el rohanni. Én pedig követtem a példáját. Már csak abban bízom, hogy beválik a terv, és tényleg odaérek még, mielőtt elkezdődik. Csak annyi a dolgot, hogy elkapom Jane-t és Alec-et, azután pedig Arót, akkor vége a Volturi keménymagjának. Most minden csak az én képességemen múlik, ha eddig eljutok, akkor a többiek már elintézik a még ránk támadókat. Már csak azt remélem, hogy van esélyem eljutni legalább Jane-hez mielőtt elkapnak.

(Rosalie szemszöge)

-          Hogy a fenébe történhetett ez meg? Miért nem figyeltél rá jobban? – támadnak neki azonnal Demetrinek. Nem figyelt eléggé a lányomra, pedig megígérte, hogy figyel, amíg lefürdök én is.

-          Nem gondoltam, hogy hazudni fog nekem, vagy Edwardnak – vágott vissza azonnal. – Egyébként pedig egyetlen egy neszt sem hallottam a fürdőből, így nem is gondoltam, hogy elszökött, ráadásul a jelek szerint Kathy is segített neki. Egyébként pedig nem értem, hogy miért üvöltözünk itt egymással, ahelyett, hogy máris a keresésükre indulnánk. Fogd be, és kövess – mondta határozottan. Majd kiugrott az ablakon, én pedig azonnal a nyomába eredtem. Bár az az egy biztos, hogy azt, amit kapnak, amikor ez az ügy megoldódik azt nem teszi zsebre sem Anne, sem Kathy, és Demetri sem. Ebben egészen biztosak lehetnek.

-          Miért áltál meg? – kérdeztem azonnal, amikor Dem hirtelen leblokkolt.

-          Egyszerű, itt kettéváltak – mondta határozottan.

-          Miért váltak volna ketté?

-          Elterelésként – vágta rá egyértelműen.

-          Na és melyik lesz, Anne? – kérdeztem kíváncsian. – Te kövesd a lányomat, engem pedig indíts el Kathy irányába. Te gyorsabb vagy, előbb megtalálod a lányomat.

-          Anne illata keletre húz, de Kathy illata is. Egyértelműen meg akarnak téveszteni, de cipőnyomul egyértelmű. Kathy sosem jár sarkas cipőben, Anne pedig állandóan.

-          Na és, ha megcserélték a cipőt?

-          Cipőt cserélhetnek, de Anne illata arra erősebb – mondta határozottan.

-          Akkor te indulj arra, én pedig merre is? – kérdeztem bizonytalanul.

-          Te pedig arra – mutatta meg az irányt.

-          Egy kicsit olyan, mintha tulajdonképpen ugyanarra tartanának – gondolkodtam el.

-          Talán találkoznak majd, hamarosan – bólintott rá Demetri. – Most viszont induljunk, meg kell találnunk őket.

-          Végre valamiben egyetértünk – bólintottam rá, és már rohantam is Kathy után, ahogy csak bírtam. Demetri pedig elindult a lányom után, akivel, hogyha újra találkozom, akkor megkapja élete első, és életfogytig tartó szobafogságát. Ez egészen biztos…