155.
fejezet
(Anne
szemszöge)
Azt
hiszem, hogy jól alakulnak a dolgok. Bár Edward és anya még nem tökéletesen
bizakodó, de ők is úgy gondolják, hogy nagyon is jó esélyünk van nyerni, főleg,
mivel Demetri és Félix is velünk van már.
-
Min gondolkozol? – jelent meg szerelmem
hirtelen.
-
Azon, hogy talán mégiscsak jól alakulnak
majd a dolgok – mosolyogtam rá azonnal.
-
Na végre, kedvelem, amikor a családod
gyakorolja a pozitív hozzáállást – vágta rá elégedetten. – Amint pedig mondtam,
nem fognak megtalálni minket, méghozzá soha – vigyorodott el. – Aro nélkülem
vak.
-
Azért erre még ne vegyünk mérget. Elég
agyafúrtnak tűnik, legalábbis nekem – húztam el a számat. – Ráadásul apáékat
megtalálhatja.
-
Ez lenne a terv – állapította meg Dem.
-
Tessék? – kérdeztem kikerekedett
szemekkel.
-
A családod egyszer, s mindenkorra
szeretné befejezni a küzdelmet a szabadságáért. Ezért van Jaspernek olyan
pontos terve. Most viszont menj, és búcsúzz el Edward nagybátyádtól, mert ő is
elindul – simított végig a karomon.
-
Hogy érted azt, hogy ő is elindul? –
néztem rá kérdőn.
-
Edwardra szükségük lesz, hiszen más nem
tudja kiolvasni a gondolataikból, hogy pontosan mire készülnek – vágta rá
szerelmem.
-
Ezt most nem mondod komolyan – indultam
ki azonnal a szobámból. – Edward, ugye nem gondolod komolyan, hogy itt hagyod a
biztonságos házunkat, és elmész.
-
Minden részlet pontosan ki van dolgozva,
úgyhogy nincs miért aggódnod – ölelt magához hirtelen. – Demeteri vigyáz rátok,
és Félix is hamarosan itt lesz. Úgyhogy nincs miért aggódni.
-
Nincs rá szükség, ugyanis én is veletek
megyek – vágtam rá határozottan.
-
Ebbe most ne menjünk bele, jó? Csak
tedd, amit kérünk – nézett rám Edward komolyan.
-
Rendben – sóhajtottam fel.
-
Komolyan? – lepődött meg Edward, de, ha
jól láttam az arcokon, akkor nem csak ő, hanem mindenki más is.
-
Igen, komolyan – bólintottam rá. – Nézd
csak meg a fejemben, hogy nem gondolok semmi rosszra.
-
Tudom, hogy képes vagy átverni, már nem
egyszer megtetted – nézett rám felvont szemöldökkel nagybátyám. – Ígérd meg, hogy
nem mész annak a Cullen háznak a közelébe, ahová én készülök.
-
Ígérem – biccentettem azonnal.
-
Rendben, hazudni sohasem hazudtál még
nekem, úgyhogy hiszek neked – mosolyodott el Edward.
-
El is vártam tőled, hogy ne kételkedj –
állapítottam meg.
-
Hiányozni fogsz, kicsim – ölelt magához
még egyszer, én pedig boldogan bújtam az ölelésébe.
-
Te is nekem – szipogtam. – Kérlek, add
át a többieknek, hogy nagyon-nagyon szeretem őket – néztem rá kérlelőn.
-
Tudják ők azt, Anne, de mindenesetre
átadom – simított végig gyengéden az arcomon. – Rosalie, semmiképpen ne próbálj
meg utánam jönni, kell, hogy legalább te Anne mellett maradj – mondta
szigorúan.
-
Eszembe sem jutna magára hagyni a
lányomat – vágta rá anya ellentmondást nem tűrve.
-
Tudom, de Emmett megkért, hogy
mindenképpen mondjam el ezt neked – kacsintott rá Emmett.
-
Sejtettem, hogy üzent neked gondolatban
még mielőtt eljöttünk – csóválta meg Rose mosolyogva.
-
Csak annyit mondott, hogy mindenképpen
mondjam meg nektek, hogy szeret benneteket, és ugyanezt üzente Gabriel is.
-
Mi is nagyon szeretjük őket – mondtam
meghatottan.
-
Vigyázz rájuk, még az életednél is
jobban – nézett Demetrire határozottan.
-
Ne aggódj, biztonságban lesznek –
bólintott rá szerelmem.
-
Köszönöm – válaszolta Edward hálásan.
-
Ez természetes – vágta rá Dem. – Mindig
vigyáznék rá, és mindenkire, aki fontos neki.
-
Menj már, mielőtt meggondolom magam, és
nem engedlek el – sóhajtottam fel.
-
Jól van, már megyek – kacsintott rám
nagybátyám, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-
Ne aggódj, miattuk, képesek lesznek rá –
szorított magához Demetri.
-
Igazán? Akkor miért nem mehettem én is
velük? Miért nem mentünk mindannyian velük? – vontam fel a szemöldököm.
-
Anne, tudom, hogy most nem gondolkodsz
tárgyilagosan, de hidd el, hogy a terv tökéletes – mondta
Demetri határozottan. Majd gyengéd csókot nyomott a számra. – Ne aggódj,
tudjuk, hogy mit csinálunk.
-
Rendben van, felfogtam – mosolyodtam el,
miután elváltunk.
-
Helyes – biccentett szerelmem. – Na és
mit szeretnél csinálni ma? – kérdeztem kíváncsian.
-
Azt hiszem, hogy első körben vennék egy
lazító fürdőt – gondolkodtam el.
-
Máris készítem a vizedet – vágta rá
Demetri azonnal. – Esetleg veled tartsak én is? – kérdezte boldog vigyorral.
-
Megharagszol, ha most inkább szeretnék
egyedül maradni egy kicsit? – néztem rá az ajkamba harapva.
-
A gondolataidba merülnél? – komolyodott el.
-
Igen, szeretnék – bólintottam rá
azonnal. – Kérlek, ne haragudj.
-
Dehogy haragszom, kincsem – rázta meg a
fejét. – Több kellene ahhoz, hogy magadra haragíts.
-
Mennyivel több? – kérdeztem ezúttal én
vigyorogva.
-
Jóval több – vágta rá azonnal. – Pihenj egy
kicsit, öt perc múlva meglesz a fürdő – mondta komolyan. Majd egy gyors puszi
után már el is tűnt.
-
Köszönöm – szóltam utána, de nem tudom,
hogy hallotta-e még. Azután pedig elkezdtem feltűzni a hajamat, hogy ne legyen
vizes. Nagyjából öt perc múlva pedig tényleg megjelent.
-
Nagyon szívesen, már el is készült –
termett a hátam mögött, és elkezdte kibontani a ruhámat.
-
Nem arról volt szó, hogy egyedül
maradhatok egy kicsit? – vontam fel a szemöldököm.
-
Arról volt szó, én csak gondoltam segítek
neked kibontani a ruhádat, de ha szeretnéd, akkor visszafűzöm – nyomott csókot
a nyakam tövébe.
-
Dehogyis, nehogy visszafűzd – vágtam rá
határozottan. – Így sokkal könnyebb lesz kibújni belőle.
-
Gyakorlott vagyok a kérdésben – nevetett
fel.
-
Igen, ezt tudjuk – húztam el a számat.
-
Oh, bocsánat, tudod, hogy nem úgy
értettem – kért elnézést.
-
Ne aggódj, pontosan tudom, hogy csak vicceltél
– legyintettem. – Állítólag pedig az pont jó, hogyha egy férfi tapasztalt –
állapítottam meg pimaszul.
-
Erre a kérdésre még visszatérünk, amikor
kijöttél a fürdőszobából – csapott finoman a fenekemre.
-
Hm… már alig várom – kacsintottam rá.
Majd még mielőtt elérhetett volna becsuktam magam előtt az ajtót, és kizártam
szerelmemet.
-
Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad
– mondta kuncogva.
-
Nem is reménykedtem ilyesmiben –
mondtam, miközben belecsobbantam a vízbe. – Most viszont legalább fél óra
áztatás következik, úgyhogy addig kitervelheted, hogy milyen büntetést
szeretnél eszközölni rajtam.
-
Ez szerinted jó ötlet? – kérdezte, és
közben szinte láttam, ahogy ördögi mosoly van az arcán. Vajon mikor megy már a
dolgára? Nagyon itt lenne az ideje, mert az én időm viszont egyre kevesebb.
-
Szerintem nagyszerű ötlet, légy kreatív,
és lepj meg – mondtam határozottan.
-
Oké, meglesz – egyezett bele. – Fél óra
múlva itt vagyok, hogy kezdetnek megtöröljem a hátadat.
-
Úgy legyen – vágtam rá. Majd csendben
vártam, amíg a léptei egyre távolabbról hallatszottak. – Na végre – sóhajtottam
halkan. Majd a lehető leghalkabban letettem a törölközőt, hogy minél puhábban,
és halkabban tegyem le a lábam a padlóra. A ruháimat már tegnap bekészítettem
ide, amikor megneszeltem, hogy mire készülnek. Nem hangzott el konkrétan, hogy
ki fog a családunk után menni, de reméltem, hogy Edward, mert így nem fognak
kiszagolni. Mire megtudják, hogy elmentem, addigra elég messze járok már ahhoz,
hogy ne érjenek utol időben. Gyorsan felöltöztem, és az ablakhoz siettem. A
fákon át nem lesz nehéz eltűnni hangtalanul távozni, ráadásul a madarak elég
sokat mozgolódnak itt, úgyhogy egy-két hang sem adhat okot gyanúra. Nem is
tellett csupán két-három percre, és már pattantam is le egy távol eső részen a
fűbe. – Ez az – mosolyodtam el elégedetten.
-
Ügyes, de túl jól ismerlek – hallottam meg
egy hangot a hátam mögül.
-
Mióta tudtad? – húztam el a számat.
-
Pontosan azóta, amióta lekoptattad
Demetrit a fürdőben – rántotta meg a vállát Kathy.
-
Na és, hogy-hogy nem?
-
Hogy miért nem árultalak el? – kérdezte mosolyogva.
– Azért, mert veled megyek. Szerintem is ott a helyed a te képességeddel –
mondta barátnőm határozottan. – Ráadásul, mint legjobb barátnőd, azt hiszem,
hogy kötelességem téged támogatni.
-
Ez mondjuk így igaz – bólintottam rá
azonnal.
-
Oké, akkor ezt megbeszéltük, most
viszont spuri, mert az egészen biztos, hogy nem sokáig maradhat az eltűnésünk
észrevétlen.
-
Jól van, gyerünk – ragadtam kézen.
-
Hé, várj, egy pillanatot. A barátod a
világ legjobb nyomkeresője, úgyhogy most átverjük. Vetkőzz – mondta teljes
komolysággal.
-
Tessék? – néztem rá döbbenten.
-
Kell az illatod rám, és a cipőd, hogy el
tudjam terelni őket, különben utolér minket – magyarázta Kathy.
-
Oh, jó ötlet – kezdtem el lekapkodni a
ruháimat, és a cipőmet. Közben pedig Kathy is odadobálta nekem a sajátjait.
Amikor pedig hátat fordított még a szám is tátva maradt. – Ki tette ezt veled? –
kérdeztem elsápadva, amikor megláttam a hátán levő hatalmas heget.
-
Micsodát? – nézett rám kérdőn.
-
A heg a hátadon – mondtam idegesen. Ha
megtudom, hogy ki tette ezt, akkor elintézem, ez egészen biztos.
-
Fogalmam sincs – nézett rám döbbenten. –
Azt sem tudtam, hogy heg van a hátamon – mondta őszintén.
-
Oh, sajnálom – haraptam az ajkamba.
-
Mit? Nem hiszem, hogy te csináltad –
mosolyodott el.
-
Tudod, van néhány dolog, amit elfelejt
az ember, amikor átváltozik, illetve előfordul – magyarázkodtam.
-
Akkor sem a te hibád ez az egész –
mondta határozottan. – Na öltözz gyorsan, és most mondd meg, hogy merre indulsz
a házatok felé.
-
Keletre – vágtam rá azonnal.
-
Rendben, akkor én délkeletre indulok,
aztán hirtelen váltással elindulok másik irányba. Így átverhetjük Demetri,
hiszen logikus, hogy hová indultunk, nem igaz?
-
Jó ötlet – bólintottam rá azonnal. Majd
felhúztam Kathy lapos sarkú cipőjét, és megöleltem barátnőmet. – Köszönöm.
-
Nincs mit, de most tűnés – mondta
határozottan. – Ne aggódj, könnyedén el tudom terelni őket a te illatoddal.
-
Vigyázz magadra – néztem rá komolyan.
-
Mindig vigyázok – vágta rá azonnal. –
Most viszont tényleg gyerünk – kezdett el rohanni. Én pedig követtem a
példáját. Már csak abban bízom, hogy beválik a terv, és tényleg odaérek még,
mielőtt elkezdődik. Csak annyi a dolgot, hogy elkapom Jane-t és Alec-et, azután
pedig Arót, akkor vége a Volturi keménymagjának. Most minden csak az én
képességemen múlik, ha eddig eljutok, akkor a többiek már elintézik a még ránk
támadókat. Már csak azt remélem, hogy van esélyem eljutni legalább Jane-hez
mielőtt elkapnak.
(Rosalie
szemszöge)
-
Hogy a fenébe történhetett ez meg? Miért
nem figyeltél rá jobban? – támadnak neki azonnal Demetrinek. Nem figyelt eléggé
a lányomra, pedig megígérte, hogy figyel, amíg lefürdök én is.
-
Nem gondoltam, hogy hazudni fog nekem,
vagy Edwardnak – vágott vissza azonnal. – Egyébként pedig egyetlen egy neszt
sem hallottam a fürdőből, így nem is gondoltam, hogy elszökött, ráadásul a
jelek szerint Kathy is segített neki. Egyébként pedig nem értem, hogy miért
üvöltözünk itt egymással, ahelyett, hogy máris a keresésükre indulnánk. Fogd
be, és kövess – mondta határozottan. Majd kiugrott az ablakon, én pedig azonnal
a nyomába eredtem. Bár az az egy biztos, hogy azt, amit kapnak, amikor ez az
ügy megoldódik azt nem teszi zsebre sem Anne, sem Kathy, és Demetri sem. Ebben
egészen biztosak lehetnek.
-
Miért áltál meg? – kérdeztem azonnal,
amikor Dem hirtelen leblokkolt.
-
Egyszerű, itt kettéváltak – mondta határozottan.
-
Miért váltak volna ketté?
-
Elterelésként – vágta rá egyértelműen.
-
Na és melyik lesz, Anne? – kérdeztem kíváncsian.
– Te kövesd a lányomat, engem pedig indíts el Kathy irányába. Te gyorsabb vagy,
előbb megtalálod a lányomat.
-
Anne illata keletre húz, de Kathy illata
is. Egyértelműen meg akarnak téveszteni, de cipőnyomul egyértelmű. Kathy sosem
jár sarkas cipőben, Anne pedig állandóan.
-
Na és, ha megcserélték a cipőt?
-
Cipőt cserélhetnek, de Anne illata arra
erősebb – mondta határozottan.
-
Akkor te indulj arra, én pedig merre is?
– kérdeztem bizonytalanul.
-
Te pedig arra – mutatta meg az irányt.
-
Egy kicsit olyan, mintha tulajdonképpen
ugyanarra tartanának – gondolkodtam el.
-
Talán találkoznak majd, hamarosan –
bólintott rá Demetri. – Most viszont induljunk, meg kell találnunk őket.
-
Végre valamiben egyetértünk –
bólintottam rá, és már rohantam is Kathy után, ahogy csak bírtam. Demetri pedig
elindult a lányom után, akivel, hogyha újra találkozom, akkor megkapja élete
első, és életfogytig tartó szobafogságát. Ez egészen biztos…
Szia!
VálaszTörlésElolvastam eddig az összes fic-edet...Annyira jól írsz, annyira megfognak a történeteid, hogy napokon át szoktam olvasni őket és végre beértelek :DD vagyis, hogy mostmár a jelenben vagyok :) Csak annyit szerettem volna mondani, hogy baromi jól írsz és sose fejezd be :)) Jah és várom a következőt :D
Üdv.Allstars
Szia!
VálaszTörlésNem, természetesen nem titok, hogy milyen könyveket szeretek. Hát nagyjából mindenfélét. Bár azt hiszem drámát még nem olvastam, legalábbis az újfajtát még nem. De ez függ attól, hogy a tartalom mennyire fog meg, és hogy elolvasom e. Mert vannak olyan könyvek, amiket nem olvasok végig. Ennek az oka mindig más. Általában az unalom szokott lenni az oka.
Nem baj, nekem ennyi elég.
Ez a fejezet pedig nagyon jó lett.
Az elején viszont sejtettem, hogy Anne meg fog szökni. De Kathy-vel sikerült meglepned. Nem hittem volna, hogy követni fogja. Főleg azt nem, hogy segíteni is fog neki. Az elterelést még gyakorolni kell nekik.
Ez a fejezet nagyon jó lett. Várom a folytatást.
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésFurmányos leány ez az Anne, de miért érzem azt h ezzel nagyobb fog ártani h ha megjelenik, mintsem inkább maradt volna a hátsóján..
Az még hagyján h hazudott, és ügyesen, de h rá hozta a frászt Demetriékre az is biztos, kíváncsi vagyok, h mekkora "sikert" fog aratni a család többi tagjánál, h ha megjelenik.., biztos kemény lecseszés lesz, rövid idő alatt:)
Izgalmas és meglepő fejezet lett, de várom h mi fog kisülni belőle!
Melinda
Szia Allstars!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm. Nagyon örülök, hogy tetszenek a ficjeim :) Üdvözöllek az olvasóim között.
Puszi
Szia Abby!
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem az olvasmányaid jellegét :) Annak pedig nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :) Hamarosan hozom a folytatást. Már csak néhány fejezetünk van a végéig. Azt hiszem, hogy a 160. fejezet lesz a vége. Úgyhogy bepörögnek egy kicsit az események.
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást :D Hát, az egyszer biztos Anne és Kathy elindították a végkifejlet felé vezető utat :) Már csak pár feji van hátra a végéig :D
Puszi