156.
fejezet
(Rosalie
szemszöge)
Egyszerűen
szétvetett az ideg, ahogy rohantam Kathy után az erdőben. Hogy a fenébe
képzelték ezt az egészet? Ez elképesztő. Fogalmam sincs, hogy ki volt az
értelmi szerző, de az egészen biztos, hogy hatalmas nagy bajt hoztak a fejükre,
mert nem fogom kímélni azt a lányt se, aki segédkezett. Bár lényegében,
mindketten a szobájukban lesznek mostantól kezdve, nagyjából örökké. Már ha
végre utolérem. Várjunk csak, ez már majdnem a házunk környéke. Ez nagyon, de
nagyon nem jó. Akkor azt hiszem, hogy én üldözöm éppen Anne-t, és Demetri Kathy
nyomában van.
-
Anne – kiáltottam utána, de meg is
dermedtem, amikor megláttam, hogy hol vagyunk. Ez a tisztás széle, ami Alice
szerint a várható találkozó színhelye, méghozzá a Volturival – Állj meg –
mondtam könyörögve.
-
Soha – hallottam meg lányom hangját. A
következő pillanatban azonban már a földön találtam magam.
-
Te itt maradsz, és meg sem mozdulsz –
mordult rám Emmett ellentmondást nem tűrve.
-
Anne – próbáltam felkelni.
-
Nem, itt maradsz – taszított vissza a
földre. – Anne-t már nem tudtam megállítani, de meg fogom menteni, de te addig
fedezékben maradsz, megértetted? – kérdezte szerelmem ellentmondást nem tűrve.
-
Együtt fogjuk végigcsinálni – mondtam
határozottan. Teljesen kizárt, hogy most itt maradjak, és szurkoljak, hogy majd
csak túlélik a szeretteim ezt az egészet.
-
Rose – morgott rám Emmett. Ilyet még
soha nem tett, de most nem volt időm ezen gondolkozni.
-
Velem mész vissza a többiekhez, vagy
nélkülem? – kérdeztem tőle dühösen. – Mert más alternatív lehetőség nincs. A
lányunk és a fiúnk nélkül úgysem leszek hajlandó elmenni innen, úgyhogy akár
segíthetnénk is nekik.
-
Miért nem tartottad vissza Anne-t? –
kérdezte tőlem, miközben a hajába túrt.
-
Szerinted nem tartottam volna vissza,
hogyha tudom, hogy mire készül? Átvert – vágtam rá.
-
Ha nem gond, akkor most már nyugodtan
hagyjátok abba a csevegést, mert gyakorlatilag úgyis mindegy – jelent meg
Demetri is.
-
Te meg szép kis nyomkövető vagy,
mondhatom. Két kis csitri semmi pillanat alatt átvágott téged – állapítottam
meg a szemeimet forgatva.
-
Nos, tény, hogy ilyen még soha nem
történt eddigi életem során, de teljesen mindegy lett volna, hogyha követem
Anne-t, akkor sem állt volna meg, túlságosan nagy volt az előnyük velünk
szemben.
-
Jobban kellett volna figyelnünk rájuk –
temettem az arcom a kezeimbe.
-
Most már kár emészteni magad – simított
végig Emmett a karomon. – Koncentráljunk arra, hogy hogyan hozzuk vissza őket.
Anne nem ostoba, nem fut a Volturi karjaiba, és Kathy sem. Talán, ha nem veszik
észre, hogy jövünk, akkor még meg lehet őket állítani. Alice majd megmondja,
hogy hol jár a Volturi most.
-
Közel járnak, közelebb, mint gondolnátok
– szippantott mélyet Demetri a levegőből.
-
Ettől tartottam én is – sóhajtott fel
szerelmem. – Gyertek, menjünk vissza a többiekhez. Jobb, ha most nem maradunk
sokáig kis csoportokban. Ráadásul ilyen messzire még Sarah pajzsa sem ér el, és
nem ártana behúzódni alá, hogy biztonságban legyünk.
-
Sarah pajzsa? Ő nem a Volturi embere? –
kérdeztem döbbenten.
-
A Volturihoz került inkább, de nem
ragaszkodik, hogy ott is maradjon, sőt, kifejezetten szeretne megszabadulni a
kedves családjától – mondta szerelmem vigyorogva.
-
Vagy úgy – biccentett Rose. – Miért is
bízunk meg benne tulajdonképpen? – nézett rám kérdőn. – Amennyire emlékszem
erre a lányra, abszolút logikus lett volna ideküldeniük, hiszen Edward nem lát
bele a gondolataiba, így bármit elhitethet velünk.
-
Edward valamiért ösztönösen megbízik
benne – vágta rá szerelmem. – Sőt, megkockáztatom, hogy szívesen huncutkodna is
egyet a kisasszonnyal.
-
Ezt miből gondolod? – lepődtem meg.
-
Azért, mert amióta Sarah itt van, azóta
le sem lehet szedni őket egymásról – vágta rá Emmett.
-
Remek, Edwardból is most bújt elő a
szerelmes vámpír, a legjobb időkben – forgattam meg a szemeimet.
-
Hé, örülj neki, hogy legalább előbújt –
állapította meg kedvesem. – Most viszont indulás, mert hamarosan ideérnek.
Jasper az előbb már érezte a szagukat, és én is.
-
Na és Anne? – néztem rá idegesen, amikor
felhúzott a földről.
-
Anne nagylány, és biztosan van valami
terve. Kizárt, hogy fejjel rohant a falnak, és a Volturi karjaiba sétált.
Egészen biztosan kitaláltak valamit Kathy-vel – mondta komolyan kedvesem.
-
Én viszont attól tartok, hogy mint
mindig, Anne most is inkább fejjel megy a falnak – húzta el a száját Dem. –
Talán, ha megmondanánk Arónak, hogy összeházasodunk, és visszatérünk a
Volturihoz?
-
Na arról szó sem lehet – morgott fel
szerelmem. – Nem fogjátok kalitkában, kísérleti nyúlként tartani a lányomat,
ezt egészen gyorsan felejtsd el. Anne nem illik bele a Volturi képébe.
-
Akkor legalább biztonságban lenne, még
akkor is, hogyha nem illik oda – állapította meg Demetri.
-
Ebbe most ne menjünk bele – mondta
Emmett komolyan. – Gyertek, ha már itt vagytok – fűzte még hozzá, majd elindult
a ház felé. Mi pedig követtük. Néhány perc múlva pedig már ott is voltunk
mindannyian.
-
Arról volt szó, hogy vigyázol rájuk –
ütötte le Edward Demetrit, még mielőtt átléphette volna a ház ajtaját.
-
Higgadj le, fiam – mondta Carlisle
nyugtatóan. – Te is tudod, hogy Anne sokkal furmányosabb tud lenni bárkinél,
hogyha el akar érni valamit.
-
Ezért tartottam én szigorú megfigyelés
alatt – morogta az orra alá.
-
Na és tőlem mit vártál? Talán rá kellett
volna tapadnom? – morgott fel Dem. – Neked ott van ilyen célra a
gondolatolvasás, de én csak nem kötözhetem az unokahúgodat a hátamra, hogy
mindig tudjam, hol van, és mit csinál. Egyébként pedig nem gyerek már. Meghozta
a döntését…
-
A döntést, amibe valószínűleg belehal –
vágott a szavába Edward.
-
Ennél jobban is megbízhatnál az
unokahúgodban – rázta meg a fejét Demetri. – Sokkal okosabb, mint hiszitek –
mondta ellentmondást nem tűrve. – Ráadásul Aro élve akarja.
-
Okos, de forrófejű – forgatta meg a
szemeit Alice. – Ha pedig bárki is hajlandó meghallgatni, akkor elárulom, hogy
Anne egy fa tetején tanyázik, széliránynak megfelelően ahhoz, hogy ne vegye
észre a Volturi, hogyha odaérnek hozzá. Egyszerűen át fognak sétálni alatta,
hogyha elég ügyes.
-
Ez eddig nagyszerű, és utána mit akar
csinálni? Mert azt erősen kétlem, hogy azért szökött meg, hogy csak nézze a
tárgyalásunkat a Volturival – mondtam idegesen.
-
Az egészen biztos, hogy le akarja nekünk
fegyverezni Jane-t, és Alecet – válaszolta Alice azonnal.
-
Nem, arról szó sem lehet, hiszen az
öngyilkosság – indultam meg az ajtó felé.
-
Az is öngyilkosság, hogyha most
odarohansz hozzá – kapott el Gabriel. – Nem rossz a terve, hogyha tudja
kivitelezni. Márpedig segítséggel képes lesz rá – mondta fiam vigyorogva.
-
Hogy? Na nem – kaptam el a karját. – Nem
fogsz te is odamenni.
-
Bízz bennem – nézett rám gyengéden. –
Csak én tudom felerősíteni a képességét. Márpedig, ha felerősítem, akkor nem
kell közel menni az áldozatához, tehát a fa tetejéről is segíthetünk nektek,
méghozzá észrevétlenül. Legalábbis egy ideig észrevétlenül.
-
Már késő – szólalt meg hirtelen Jasper,
majd a fejével a közeledő Volturi had felé bökött.
-
A francba, pedig az ötlet nagyszerű volt
– húzta el a száját fiam.
-
Azért engem ez most egy kicsit
megnyugtatott. Legalább te itt maradsz mellettem – sóhajtottam fel. – Várjunk
csak, Demetri, hol van Kathy?
-
Valószínűleg valahol
Anne környékén. Egy idő után hirtelen egymás felé indultak. Szerintem alaposan
kitervelték.
-
Gondolod? – vontam fel a szemöldököm.
-
Igen, határozottan így gondolom – vágta rá
azonnal.
-
Várjatok, mindjárt megpróbálok az ő
jövőjébe is bejutni – kezdett el koncentrálni Alice. – Igen, Kathy el akar
jutni Anne-hez, hogy segíthessen neki, nagyon ügyes, mindjárt oda is ér –
mondta mosolyogva.
-
Most, hogy kiaggódtátok magatokat, talán
koncentráljunk a harcra, legalábbis szerintem – állapította meg unottan a nő.
-
Már ne is haragudj, de te ne szólj bele,
egyáltalán ki vagy te?
-
Az vagyok, aki megmenthet téged, és az
egész családodat. Egyébként pedig a nevem, Sarah – morgott rám. – Még megmenthetitek
a két csitrit, nekem hála, úgyhogy hálás lennék némi tiszteletért. Nem kívánok
többet, csak annyit amennyi jár – mondta ellentmondást nem tűrve.
-
A mi oldalunkon áll – csitított Edward
is. – Bár nem hallom a gondolatait, de érzem, hogy jó és tiszta. Ha neki nem is
hiszel, kérlek, higgy nekem – mondta Edward gyengéden.
-
Te beleszerettél egy ismeretlen Volturi
vámpírnőbe? – dörrentem rá. – Mi van, hogyha pont ez a cél? Téged is akar Aro,
ez tökéletesen egyértelmű – morogtam fivéremre. Pont most akar szerelembe esni?
-
Hogyha veszélyes lenne ránk nézve, akkor
érezném – állt mellé Jasper. – Őszintén segíteni akar – mondta komolyan.
-
Rendben, úgy látom, hogy az egész
családom feltétel nélkül megbízik benne, akkor nincs már választásom, minthogy
én is megbízom – sóhajtottam fel. – Sarah, kérlek, bocsáss meg – néztem rá
őszintén.
-
Elfogadva – mosolyodott el. – Én is
vigyáznék rájuk, hogy ilyen családom lenne – fűzte még hozzá kedvesen.
-
Itt vannak, azt hiszem, hogy ideje lesz
kimenni – mondta Carlisle komolyan.
-
Na és a barátaink? Még mindig nem értek
ide – harapott az ajkába Esme.
-
Talán meggondolták magukat. A Volturival
kevesen mernek szembeszállni – mondta Emmett. – Majd rájönnek, hogy egyszer el
kell kezdeni – állapította meg szerelmem.
-
Honnan veszed, hogy nem jövünk? Sosem
féltem az elnyomóktól – jelent meg hirtelen Garrett. Várjunk csak, emlékszem,
mindenre emlékszem. Nadine, Nathan, alternatív életek…
-
Köszöntelek barátom – nyújtotta felé
azonnal a jobbját Carlisle. – Hálásak vagyunk érte, hogy eljöttél.
-
Valóban eljöttem, méghozzá nem is
egyedül – mondta büszkén. – Útközben igen kellemes társasággal találkoztam –
mondta vigyorogva. Majd megjelent mögötte a Denali klán. Igazán csinos hölgyek,
na és persze itt van Eleazar is.
-
Milyen kedves, hogy engem is említettél
a szép hölgyek mellett – nevetett fel az említett.
-
Hát kicsi csapat, de talán elég lesz
ennyi vámpír, hogy meghallgassanak – állapította meg szerelmem. – Egy próbát
mindenesetre megér, és hátha jön még néhány jó barát.
-
Jó lenne, ha öt percen belül ideérnének –
állapítottam meg magamban.
-
Carlisle, a családoddal együtt, kérlek,
jöjjetek ki a házból – hallottuk meg Aro hangját. – Békés szándékkal jöttünk,
úgyhogy nincs mitől tartanotok – mondta beédelgő hangon.
-
Azonnal megyünk – válaszolta Carlisle.
-
Nyugodtan kimehetünk, felkészültek
leszünk, ne aggódj – vigyorodott el Garrett. – Legalábbis a terv szerint.
-
Neked van terved?
-
Több is – bólintott rá Garrett.
-
Akkor nincs is min tovább gondolkozni -
indultam meg határozottan. – Hiszem, hogy minden rendben lesz – fűztem még
hozzá. Garrett nagyon megbízható, és rendes vámpír, az egyik legjobb, akit
ismerek, úgyhogy, ha azt mondja, hogy nem lesz baj, akkor nem is lesz…
(Nadine
szemszöge)
Bármennyire
is rizikós volt a küldetésem, és akármennyire is féltem, hogy nem fog
sikerülni, mégis képes voltam megcsinálni. Kathy megkapta az ajándékot, amit Gabriel
szánt neki, és így a megfelelő pillanatban emlékezni fog, és tudni fogja, hogy
mi a teendő. Legalábbis ez a cél. Bár szerintem a terv tökéletes, amit Gabriel
kieszelt, úgyhogy nem lesz semmi gond. Már csak az a fontos, hogy mindenki ép
bőrrel megússza a Cullen családból ezt az utolsó találkozót Aróval és a
Volturival, azután pedig vége ennek a küldetésnek, és Kathy hazajöhet, Sarah
társaságában, Rose pedig megkapja a boldog életet, ami jár neki. Talán már csak
néhány perc választ el minket a teljes győzelemtől…
-
Nem unod még, hogy állandóan a rózsaszín
boldog végért küzdesz? Elég unalmas lehet így tengetni egy egész
örökkévalóságot – jelent meg Lucifer. Na persze, a változatosság kedvéért itt
ólálkodik akkor is, amikor nem kéne.
-
Nem unod még, hogy állandóan a sötét
befejezésért harcolsz? – forgattam meg a szemeimet.
-
Ez mindig csak nézőpont kérdése –
rántotta meg a vállát. – Adok neked még egy utolsó lehetőséget, hogy megpróbálj
legyőzni. Majd meglátjuk, hogy sikerül, vagy nem sikerül – állapította meg.
-
Én nem aggódom – rántottam meg ezúttal
én a vállam. – Pontosan tudom, hogy mit csinálok, most már rájöttem a
megoldásra – vigyorodtam el. - Ha most megbocsátasz, akkor itt sem vagyok –
mondtam elégedetten, a következő pillanatban pedig már el is tűntem. Azt
hiszem, hogy most már mindent értek. – Nathan – szólítottam lelkesen
szerelmemet.
-
Hát visszatértél, kedvesem? – jelent meg
azonnal. Majd a karjaiba kapott.
-
Igen, és azt hiszem, hogy a megoldásra
is rájöttem – vágtam rá boldogan. - Gyere, és út közben minden elmesélek –
nyomtam gyors csókot a szájára. Majd egy szempillantás alatt a földön termettem
szerelmemmel együtt…
Drusilla ne csináld ezt velem!! Leütik őket vagy mi? Ne már, ezt nem teheted, a franc essen Luciba, de most komolyan fogadja el a tényt, hogy Nadine-ék győztek, és vonuljon vissza a pokol bugyraiba. Remélem Kathy és Anne nem buknak le. Ez a Sarah olyan furcsa nekem, mintha nem is akarna segíteni, pedig Angyal ő is. Csak nem Lucifer környékezte meg, és tett neki ajánlatot amit Sarah elfogadott?! Tűkön ülve várom a folytatást. Ne kínozz!! :)
VálaszTörlésÜdv: Solya :)
Szia!
VálaszTörlésTetszett ez a fejezet is. Még a Nadine-os rész is tetszett egy kicsit. Bár azt én egyelőre nem értem, miért éppen most kapta vissza az emlékeit. És tuti, hogy lesz itt még valami. Nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen megkapja majd ezt a valóságot, aztán mindenki él boldogan. Sarah nekem is furcsa egy kicsit. Meg Anne terve sem tűnik valami jónak. Na mindegy, majd kiderül.
Izgatottan várom a folytatást.
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésHogy mi a fene van most?De most komolyan?
Remélem, h Nadine terve be fog válni, mert amilyen szemét Lucifer, tuti h rá tesz majd még egy lapáttal...
Demetri mekkorát kapott már Edwardtól, egy hatalmas jobb horgost:))
Remélem, h minden rendben lesz körülöttük
Melinda
Szia Solya!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást, ami igencsak mozgalmas lesz, és néhány dolog kiderül belőle :D
Puszi
Szia Abby!
Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hát igen, egy picit még megbonyolítom a végét, de nem túlságosan. Mindenesetre nem lesz egyszerű megkapni azt, amit szeretnének, az egyszer biztos :)Na persze, ha egyáltalán megkapják majd :P
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :) Hamarosan hozom a folytatást :) Remélem, hogy az is tetszeni fog :)
Puszi