The Beauty and the Bear - 131. fejezet

131. fejezet

(Nadine szemszöge)

Bár még fogalmam sem volt, hogy pontosan hogyan fogok segíteni Kathy-n és Gabrielen, de abban biztos voltam, hogy valahogy megoldom, előtte mégis Rose és a családja ügye járt a fejemben. Tudtam, hogy akármikor dönthetnék úgy, hogy egyszerűen visszaviszem a rétre őt, és soha nem emlékezne semmire sem abból, ami történt vele, de én őszintén hittem, hogy Rosalie valóban édesanyának született, és meg is érdemli, hogy az legyen, úgyhogy mindenképpen meg fogom találni a megoldást, ez nem is lehet kérdés. Előbb viszont még felmerült bennem egy kérdés, méghozzá az, hogy miért figyeltették meg Kathy-t. Ugyanis végre megtudtam, hogy Demetri volt, akit árnyként Kathy többször is látott. Bármennyire is különös volt, Aro valamiért érdeklődött a barátnőm után, ami egyáltalán nem tetszett nekem. Ugyanis, hogyha átváltoztatják, amíg ember, akkor nem tudom majd visszahozni ide. Most emberként van a testében, és ez bizony kockázattal jár. Mindenesetre utánanézek a dolognak.

-          Mi a baj, szívem? – jelent meg Nathan mellettem.

-          Demetri volt az, aki kémkedett Kathy után – vágtam rá határozottan.

-          Ugyan már, miért tenne ilyet? – lepődött meg szerelmem.

-          Hát ez egy nagyon jó kérdés – állapítottam meg. – Mindjárt ki fogjuk deríteni a dolgot – fogtam meg a kezét, majd a trónteremben termettem. Ahol Demetri már a hármak előtt állt.

-          Sikerrel jártál? – kérdezte Aro, és mikor Demetri bólintott mohón nyújtotta a kezét az embere felé. – Oh, szóval ez az a lány, aki a kis Anne barátnője lett. Nagyon jó. Vannak állandó szokásai? – kérdezte Aro.

-          Minden nap kisétál a parkba, és mezítláb megy körbe a füvön, mindegy, hogy milyen meleg, vagy éppen hűvös van, a lényeg csak az a számára, hogy a szabadban lehessen. Egyébként nagyon szerény, és kedvesnek látszik. A minap nagyon jól érezték magukat Anne-nel az informátorom szerint – válaszolta Demetri készségesen. – Igazi barátnők lettek.

-          Ez remek – villantak meg Aro szemei. – Hétvégére elutazol a kislánnyal a nyaralóházba, méghozzá kettesben lesztek. Hála az égnek Anne láthatóan érdeklődik az irányodba. Szerencsére volt olyan ostoba, hogy itt maradjon azok után, hogy elengedtem a családját. Bár, ha nem maradt volna magától, akkor a családja sem jutott volna messzire, így viszont egyáltalán nem bánom, hogy eltűntek, mert kevesebben figyelik így a lányt. Carlisle szerint még nem nemzőképes, de lehet, hogy egyszer az lesz, úgyhogy erre is figyelned kell mostantól, és ha megtörténik, akkor mindenképpen ki kell derítenünk, hogy mi lesz egy félvér és egy vámpír együttlétéből.

-          Mester, elnézésed kérem, de én egy hölggyel sem voltam együtt akarata ellenére, és nem is akarok bántani egy nőt sem. Főleg nem őt.

-          Ki mondta, hogy bántanod kell? Láthatóan ő is akarja, hogy közel kerüljetek egymáshoz, neked csak rá kell erre segítened. Hogyha pedig nem megy egyszerűen, akkor most már pontosan tudjuk, hogy mivel lehet ösztönözni őt, hogy jobb belátásra térjen. A családtagjai meg tudják védeni magunkat ellenünk, ha eltűnnek, de a kis ember barátja még jól jöhet. Remek zsarolási alap.

-          Nem fogom bántani Anne egyetlen barátnőjét – csattant fel Demetri.

-          Jane? – fordult felé Aro. Demetri pedig a következő pillanatban kínok közt vonaglott, amit a vezetők csak percekig néztek, miközben a kis hárpia vigyorgott Dem szenvedésén. – Kedvesem, elég lesz, egyelőre – intett neki Aro. – Ezt az engedetlenségedért kaptad. Egyébként pedig neked semmit sem kell tenned Anne barátnőjével. Majd Jane, vagy esetleg Félix elszórakoztatják, hogyha szükséges. -  Most pedig távozz, és ne kelljen csalódnom benned, mert ahogy másnak, úgy neked sem jár többször második esély.

-          Mester – hajolt meg Demetri alázattal. Majd fájdalmas grimaszok között vette az irányt az ajtó felé.

-          Ez egy szadista vadállat, és legszívesebben a képére fagyasztanák ezt a bamba vigyort, ami állandóan ott van a száján – mondta Nathan indulatosan.

-          Igen, abszolút egyetértek, de nekünk most nem rá kell koncentrálnunk, hanem sokkal inkább Rosalie-ra, és Anne-re természetesen. Aróval most nem kell foglalkoznunk. Vagyis, nem kell rá koncentrálnunk, a lényeg, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogy ő szeretné.

-          Ez azért nem lesz olyan egyszerű dolog – sóhajtott fel szerelmem. – Főleg, hogy láthatóan nagyon jól kitervelt mindent.

-          Nagyon jól kitervelt mindent, de azt nem vette figyelembe, hogy Kathy egy angyal, amikor eljön az ideje visszahívom, még mielőtt baja esne, addig biztosra veszem, hogy elvégzi a küldetést.

-          Jó gondolat – vigyorodott el Nathan. – Komolyan mondom, hogy néha félek tőled.

-          Nagyon helyes, erre minden okod meg is van – kacsintottam rá. – Figyelni fogom Aro minden lépését.

-          Nézd – mutatott egy pontra Nathan Aro mögött.

-          Egy árnyék – húztam el a számat azonnal.

-          Bizony, valaki súg neki – állapította meg szerelmem.

-          Na, vajon ki lehet az? – forgattam meg a szemeimet.

-          Attól tartok, hogy ugyanarra a gazemberre gondolunk – szusszantott fel Nathan.

-          Szép estét, fiatalok – jelent meg mellettünk azonnal. – Undorítóan fényes volt erre felé az aura. Eléggé felháborít, hogy elvesztettem miattatok Demetrit. Nagyszerűen ment neki a gyilkolás, és a csábítás is. Igazán, hogy is mondjam csak, vad volt, és szenvedélyes, de amióta a ti kis Kathy angyalkátok kitalálta, hogy összeboronálja egymással Anne-t, és Demetrit, azóta teljesen kikészült a fickó. Most mondjátok meg, egy vámpír férfi, aki szerelmes dalokat hebegne egy félvér korcsnak. Eléggé elborzasztó ez a helyzet.

-          Hogyha nem tetszik, akkor egyáltalán nem muszáj végignézned. Békén is hagyhatod egészen nyugodtan őket, és ez esetben nem zavar téged, hogy mit csinál Demetri – ajánlottam a lehetőséget.

-          Nos, ez igazán kedves tőled, de azt hiszem, hogy inkább szórakozom még egy kicsit. Látszik rajtad, hogy szíveden viseled ennek a családnak a sorsát, és pontosan ettől lettek olyan izgalmasak. Téged zavar, hogy szeretnék egy kicsit játszani, és ez nekem nagyon, de nagyon tetszik. Ezt a csatát én fogom megnyerni, ez egészen biztos, a kis vőlegényedet már megnyerted a következő játszma az enyém – mondta szikrázó szemekkel.

-          Nathan sosem tartozott hozzád igazán – vágtam rá határozottan.

-          Az öngyilkosság, az öngyilkosság – rántotta meg a vállát Lucifer. – Vannak szabályok, amelyek nem változnak.

-          Hidd csak ezt, hogyha annyira odavagy az egyetlen indokért, amivel olyan lelkeket szerezhetsz magadnak, akiket könnyen megkínozhatsz. A főangyalodnak mi volt a bűne? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nos, ő igen érdekes eset – vigyorodott el. – Igazából nem akarta megölni magát, csak rá akart ijeszteni a férjére, de annyira jól sikerült, hogy csak öngyilkos lett. Egyébként a kicsike egy nagyon, de nagyon hívő lélek volt, és azt hiszem, hogy kellőképpen meg is erősítettem a hitét.

-          Talán túlságosan is – húztam el a számat. Szegény lány. – Jézusom – kaptam a szám elé a kezem. – Miért van olyan érzésem, hogy erőteljesen benne voltál abban, hogy szegény véletlenül öngyilkos lett.

-          Én nem mondtam semmit, és nem is utasítottam semmire – mondta határozottan.

-          Tudom, te is csak sugallsz, ahogy mi is tesszük – állapítottam meg.

-          Valóban, csak néha én jobban csinálom, ennyi. Vagyis, szerencsére általában jobban csinálom.

-          Az állás hetven, harminc az én javamra, hogyha jól emlékszem – vágtam rá.

-          Egyelőre, de éppen most fogok feljönni hetven, harminckettőre – kacsintott rám. Majd egy szempillantás alatt eltűnt.

-          Ezt vajon, hogy értette? – nézett rám szerelmem kérdőn.

-          Fogalmam sincs – ráztam meg a fejem elgondolkodva. – Most vagy arra gondolt, hogy megszerzi magának Anne-t és Demetrit, vagy Anne-t és Rose-t, vagy Bellát és Rose-t? Egyszerűen fogalmam sincs. Túlságosan is sok mindenkiről szól ez az utazás.

-          Nos, ez valóban így van – vágta rá szerelmem. – Viszont ez egyáltalán nem rossz dolog. Így sok lelken segíthetünk egyszerre.

-          Na és, hogyha elveszítünk valakit? – kérdeztem aggódva.

-          Ez is benne van a pakliban, de azt hiszem, hogy képesek leszünk együtt mindenkinek a legjobb alternatív lehetőséget kihozni.

-          Te tényleg hiszel benne? – húztam fel a szemöldököm.

-          Még szép, hogy hiszek benne. Mi együtt bármire képesek vagyunk – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Akkor menjünk és intézzük el ezt az alvilágit – mondtam teljes meggyőződéssel. Igaza van szerelmemnek. Szó sem lehet róla, hogy akár csak egy pillanatig is megrendüljön a hitem. Képesek vagyunk rá, hogy Rosalie-t egy hatalmas, boldog család egyik szerencsés tagjává tegyük. – Első körben azt hiszem, hogy meg kellene néznünk, hogy mi történik Anne és Dem között most. Mert az nyilvánvaló, hogy meglátogatja őt Rose után – néztem komolyan szerelmemre.

-          Igen, egyetértek veled – bólintott rá azonnal.

-          Akkor kivételesen leskelődjünk egy kicsit – vigyorodtam el. Nem szerettem másokat kilesni, de a bimbózó románcnál sem imádtam jobban semmit. Márpedig Anne és Demetri között alakult valami, még annak ellenére is, hogy nem akartam ezt. Ám még mielőtt bemehettünk volna Anne szobájába Edward megállásra késztette Demetrit.

-          Ugye nem gondolod komolyan, hogy csak úgy hagyni fogjuk, hogy ellopd a szívét és az ártatlanságát? – kérdezte komolyan Demetri szemébe nézve.

-          Ami azt illeti, egyelőre egyáltalán nem akarom ellopni az ártatlanságát – vágta rá Demetri. – Egyszerűen csak köszönni szerettem volna.

-          Gondolom – rázta meg a fejét hitetlenül Edward. – Eddig is tetted neki a szépet, és a gondolataid szerint is messzire kívánsz engem innen, mert én vagyok az egyetlen, aki megakadályozhat téged a sikeredben – mondta határozottan.

-          A történet csak egyetlen egy helyen sántít – állapította meg Demetri.

-          Na és szerinted hol? – vonta fel a szemöldökét Edward.

-          Ott, hogy Anne egyáltalán nem táplál gyengéd érzelmeket az irányodba – mondta magabiztosan.

-          Ezt nem tudhatod – vágta rá Edward. – Gyermek még, bőven van ideje eldönteni, hogy mit akar majd az élettől.

-          Valóban gyermek még, pontosan ezért ingott meg egy kis időre az irányodba, miután megtámadták, hiszen te voltál az, aki a segítségére sietett. Ki ne hinné azt, hogy szerelmes a hős megmentőjébe?

-          Elmondta neked? – lepődött meg Edward. Majd koncentrálni kezdett.

-          Most már te magad is láthatod, hogy a nagybátyjaként imád téged, de nem szerelmes beléd.

-          Nos, egyelőre a jelek szerint valóban nem, de ez még változhat – mondta Edward magabiztosan. – Nem fogom hagyni, hogy itt maradjon veled. Ez a hely nem neki való.

-          Na látod, legalább van valami, amiben egyetértünk. Volterra vára valóban megfojtaná őt, és ezt én is tudom.

-          Akkor miért akarod itt tartani? Elvileg szereted, nem?

-          Nem csak elvileg szeretem, hanem tiszta szívemből – vágta rá Demetri határozottan.

-          Szépen csengő szavak, de nekem előtte még bizonyítanod kell, és nem én vagyok az egyetlen, aki nem bízik benned – mondta Edward határozottan. – Ha bántani mered akár csak egy szóval is, akkor gondolkodás nélkül megöllek. Azt pedig még csak véletlenül se hidd, hogy ennyivel feladtam. Boldoggá tudnám tenni én is.

-          Edward, nézz magadba. Azért akarod elcsábítani, mert szereted, vagy azért, mert úgy gondolod, hogy vele mindig biztonságban élne, boldogan, még akkor is, hogyha te nem táplálsz iránta gyengéd érzelmeket, legalábbis szerelemmel nem.

-          Ne próbálj meg ármánykodással hatni rám. Az én boldogságom teljesen másodlagos, nekem ő sokkal többet számít annál.

-          Már meg is válaszoltad a kérdésemet az iránta érzett szerelmet illetően. Te is csak az unokahúgodat látod benne. Akkor szerintem nincs értelme szenvedned – mondta Demetri győzelemittasan.

-          Sosem szenvednék mellette, ebben teljesen biztos vagyok – vágta rá Edward.

-          Hidd el nekem, hogy egyáltalán nem jó út a boldogsághoz az egyszerű szereted. Még valamennyire emlékszem az emberi életemre, és a nők már akkor sem szerették, hogy a férjük másik nőre vágyik. Mit tennél, hogyha megjelenne valamikor számodra az igazi, de Anne már a feleséged lenne?

-          Azt tenném, ami a helyes, természetesen. Mellette maradnék, és elköltöznék annak a nőnek a közeléből – mondta komolyan.

-          Megint csak jól hangzik, de Edward, te is férfi vagy. Talán régimódi, ami még imponál is a hölgyeknek, de elárulok egy titkot. A férfiak, hogy is mondjam, nem csak a szívükkel gondolkoznak. Egy másik testrészünk sokszor dominánsabb. Ezt én tudom garantálni neked.

-          Ez a véleményed, és még csodálkozol, hogy nem bízunk benned? – vonta fel a szemöldökét.

-          Ezek tények, kedves barátom, és majd egyszer bizonyosan megtapasztalhatod, hogy így van – nevetett fel Demetri. – Most viszont, ha megbocsátasz, szeretném köszönteni a hölgyemet.

-          Már elaludt – állt elé Edward ismét, amikor ki akarta kerülni őt Demetri.

-          Nos, valóban? Elég szapora kis szívverést hallok odabentről. Nincs nyugalmi állapotban.

-          Valószínűleg álmodik – vágta rá Edward.

-          Vagy csak át akarsz verni, hogy minél később találkozhassak vele – állapította meg Demetri.

-          Így is csőbe húztátok már Anne-t – állapította meg Edward. – Veled kell töltenie a hétvégét, mert a Mestered nagyon furmányosan csavarja a szálakat.

-          Nem voltam itt, amikor ez történt, és nem is állt szándékomban ilyet tenni – vágta rá Demetri. – Az pedig, hogy a Mester mit ármánykodik egyáltalán nem az én felelősségem. Bár tény, hogy nem bánom, hogy élvezhetem Anne társaságát néhány napig.

-          Azt mindjárt gondoltam – húzta el a száját Edward. – Csak, hogy tisztában legyél a korlátaiddal, szólok, hogy figyelni foglak titeket.

-          Ez valahogy sejtettem – forgatta meg a szemeit Demetri. – Jól gondolom, hogy ma úgysem jutok be Anne-hez? – nézett ismét az ajtó felé.

-          Nagyon jól gondolod – bólintott rá Edward.

-          Rendben, elfogadom – sóhajtott fel Demetri. Majd elindult a saját szobája felé.

-          Hm… ez nem volt semmi – állapította meg Nathan.

-          Hát az biztos, hogy nem lesz egyszerű ennek a dolognak a megoldása – biccentettem. – Gyere, menjünk, és találjunk ki valamit.

-          Ez jó ötlet – egyezett bele szerelmem azonnal. Majd egy szempillantás alatt a szobánkban termettünk…