The Beauty and the Bear - 110. fejezet

110. fejezet

Sziasztok! Előre is elnézést, de a jövő héten megint lesz egy kis szünet, mert nem leszek itthon, de jövő hét utáni héten folytatódik a történet :D Ezért is nem hagytam függővéget :) A La Push vámpírján azonban lesz hétfőn friss menetrend szerint. Puszi, Drusilla

 

(Rosalie szemszöge)

Kíváncsian vártuk, hogy mikor robban be az ajtón Alice, mögötte természetesen Jasperrel, majd pedig Esme, Carlisle és Edward is. Nem tudtam, hogy mi lenne a jobb, hogyha Edward inkább otthon marad, és ott vár bennünket, vagy inkább az, hogyha itt van, és támogatja Anne-t. Ez azért egy meglehetősen nehéz kérdés. Hiszen Anne és Edward kapcsolata nem a legjobb dolog, ami történhet a családunkkal. Talán mégiscsak jobb lett volna, hogy otthon marad.

-          Öhm… köszönöm, hogy így gondolod, bár értékelem az őszinteségedet, főleg, amikor tudtad, hogy hallótávolságon belül vagyok – jelent meg Edward kicsit csalódottan.

-          Ne haragudj, de ahogy neked sem örülök a lányom körül, úgy egy férfinek sem örülnék – vágtam rá őszintén.

-          Igen, ezzel tisztában vagyok, bár jól esne, hogyha legalább annyira bíznál bennem, hogy tudd, soha nem rontanám meg a lányodat, aki még nagyon is fiatal ahhoz, hogy egy férfié legyen – mondta Edward komolyan.

-          Szabad megtudnom, hogy mi a probléma? – kérdezte Esme értetlenül.

-          Rose nem kifejezetten örül nekem – vágta rá Edward.

-          Ez így nem igaz – vetettem ellent. – Örülök, hogy itt vagytok, neked is nagyon örülök, csak szerintem Anne mellé még nincs szükség sem férfira, sem pedig udvarlóra. Edward pedig mostanában egyértelműen furcsán viselkedik – magyaráztam a helyzetet.

-          Nem viselkedem furcsán – vágta rá Edward.

-          Ami azt illeti, már egy ideje saját magaddal harcolsz – állapította meg Jasper. – Érzem az érzéseidet, Edward, mint tudod, és egy ideje mindig mást érzek felőled. Egyszer még odavagy Anne-ért, és minden áron meg akarod szerezni magadnak. Aztán eldöntöd, hogy Anne még csak egy kislány, és nem szabad sürgetned. Vagy pedig elhatározod, hogy csak a barátja leszel, a nagybátyja, aki mindig is voltál, és soha, de soha nem fogsz rá nőként tekinteni. Ezek azért elég kusza, és ellentmondásos érzések.

-          Nem kértem érzelmi elemzést, de azért köszöjük, Jasper – forgatta meg Edward a szemeit.

-          Tudom, hogy nem kérte senki, de gondoltam mégiscsak elmondom a véleményem. Mivel nem hiszem, hogy több személyiséged lenne, és néha nagyon éles a váltás, ergo, valaki, vagy valami befolyásol téged – következtett Jasper. Hát igen, a katonai múltja és az érzékei a régiek.

-          Talán ez már kicsit túlzás – állapította meg Edward. – Legfeljebb csak magam hergelem magam, amióta Anne-t megtámadták. – Egyszerűen csak úgy érzem, hogy meg kell őt védenem – mondta bátyám határozottan. – Talán ez bűn lenne? – kérdezte aztán rám nézve.

-          Nem, dehogyis, ez nem bűn, sőt, ez egy nagybácsi dolga, de a hangsúly itt pontosan a nagybácsin van – mondtam határozottan.

-          Szerintem most nem ez a fontos – vágott közbe Alice. Majd a nyakamba ugrott. – Hiányoztál, Rose. Képzeld, senki nem volt, aki hajlandó lett volna velem eljönni vásárolni. Tudod, hogy milyen nehéz volt ez a néhány nap? Esme nem ért rá, a fiúk pedig hajthatatlanok voltak, pedig mindent megpróbáltam bevetni, de folyamatos ellenállásba ütköztem – mondta lebiggyesztett ajakkal.

-          Hát ezek a férfiak már csak ilyenek – helyeseltem mosolyogva. Meg is lepődtem volna, hogyha valaki azt mondja, hogy elmegy vele. Alice imádnivaló, de ettől függetlenül nem egyszerű vele a vásárlás, bár én személy szerint nagyon is élvezem. Hiszen ki más lenne türelmes, amikor én órákon keresztül nézelődöm, és próbálgatok.

-          Nekem mondod, amint Anne felébred el kell mennünk, hogy vegyek néhány francia modellt. Nekem is kell olyan fűző, amilyeneket ti vetettek. Tudod, azok a színes fajták – kacsintott rám. – Utána pedig irány Olaszország, ahol megintcsak különleges modellekhez juthatunk – magyarázta lelkesen.

-          Öhm… drágám, azt hiszem, hogy jobb lenne, hogyha előbb Aróhoz mennénk, vásárolni ráértek azután is, hogyha már tisztáztuk a helyzetet – mondta Esme aggódva.

-          Nem lesz semmi baj, kedvesem. Semmiféle törvényt nem szegtünk meg, és ezt Aro is be fogja látni – mondta Carlisle határozottan. – Gondoljátok csak végig logikusan. Rosalie ugyan még ember volt, amikor tudomást szerzett rólunk, de már nem az, átváltozott, tehát már tudhat rólunk, és nem szegtünk törvényt, mert senki sem tud rólunk, aki ember. A gyerekek, Anne és Gabriel, mindketten félvámpírok, akikre eddig még soha nem volt példa, de a lényeg, hogy ők sem emberek, és nem is átváltoztatott gyermekek. Tehát legfeljebb a gyerekek érdekelhetik a vezetőket, de nem mondhatják, hogy bármiféle törvényt szegtünk velük, hiszen az ember és vámpír közötti vonzalmat soha nem tiltotta meg senki, ebből pedig egyértelműen az következik, hogy megintcsak nem történt törvényszegés. Hogyha érvekkel és bizonyítékkal érkezünk meg, akkor semmiképpen sem veszíthetünk. Ráadásul Demetri Volturi maga is látta, hogy Anne egyáltalán nem veszélyes, hiszen nagyon vigyáz nehogy lebukjon. Tehát nyert ügyünk van, és nincs miért aggódni – érvelt Carlisle. Nekem pedig határozottan tetszett az érvelése.

-          Bántani semmiképpen nem fog minket, vagy a gyerekeket, de abba is gondolj bele, hogyha nagyon megtetszik neki Anne és Gabriel, akkor még elcsábíthatja őket, hogy csatlakozzanak a Volturihoz – állapította meg Edward.

-          Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan, hiszen Anne és Gabriel ilyet biztosan nem tenne – vágtam rá határozottan.

-          Lehet, hogy maguktól nem tennének ilyet, de hogyha megfenyegetik őket, akkor gondolkodás nélkül megteszik értünk – gondolkodott el Jasper.

-          Ugyan miért tennének ilyet? Hiszen Carlisle-t a barátjuknak tartják, és mint ilyen, biztosan nem ártanának neki – mondta Esme komolyan.

-          Igen, tudom, hogy Carlisle-t elvileg a barátjuknak tekintik, de ha jól hallottam, akkor Aro szenvedélyes és hajthatatlan gyűjtő hírében áll, ami nem tesz jót a helyzetünknek – mondta Jasper határozottan.

-          Ne fesd az ördögöt a falra, drágám – szólt rá finoman Alice.

-          Én csak próbálok tényekkel érvelni – vágta rá Jazz. – Szerintem egyértelmű, hogy Aro meg fogja próbálni elcsábítani legalább Anne-t, mert ő meglehetősen különleges. Már csak a külsejét, és a varázslatos hangját tekintve is. Ráadásul, ha Alice jól látta, akkor Demetri Volturi sem közömbös iránta éppenséggel – fűzte hozzá Jasper. A fenébe is. Túlságosan sok örök érvényű igazságot taglal már megint, ezt nem tudom vitatni. Gondolkodtam el.

-          Na és akkor mégis mit javasolsz, Jasper? Meneküljünk életünk végéig? Vagyis tulajdonképpen örökké? Ez a megoldás? – kérdezte Emmett kissé idegesen. – Nem várhatod el a családtól, hogy elbújdosson, vagy, hogy örökké fusson.

-          Nem is várom el a családtól. Én csak azt mondom, hogy legyünk inkább gyanakvóak és körültekintőek, minthogy rosszul jöjjünk ki ebből a helyzetből.

-          Nos, azt hiszem, hogy Jaspernek igaza van. Bár Aro, Marcus és Caius a barátjának tart engem, azért megvan a magukhoz való eszük, és szenvedélyük, ez egészen biztos. Talán tényleg az lenne a legjobb, hogyha nyitva tartanánk a szemünket – vágott közbe Carlisle. – Aro szenvedélyes gyűjtő, Caius pedig a legmegkeseredettebb, leggyanakvóbb vámpír, akit ismerek. A leginkább meggyőzhető hármójuk közül talán Marcus. Neki nincs semmilyen káros szenvedélye, csupán ő is a vezetőség tagja – gondolkodott el fogadott apánk.

-          Akkor kövessük Jasper tanácsát, de lehetőség szerint feltűnés nélkül – mondta Esme gyengéden.

-          Nos, ez egy remek terv – bólintottam rá.

-          A terv remek, csak ezt majd úgy kell megosztani Anne-nel és Gabriellel, hogy eszükbe se jusson butaságot csinálni akkor sem, hogyha Aro nagyon meggyőző, és fenyegető érvekkel áll elő amellett, hogy csatlakozzanak a Volturihoz – állapította meg Edward. – Úgy viszont elég nehéz lesz figyelni rájuk, és Aróra, hogyha Rose azt szeretné, hogy tartsam távol magam a lányától – állapította meg Edward sértetten.

-          Én egy szóval sem mondtam, hogy nem örülök, hogy itt vagy – vágtam rá komolyan. – Örülök, hogy itt vagy, és hálás vagyok érte, hogy ennyire vigyázol a gyermekeimre, és hidd el, őszintén mondom, hogy nem akartalak megbántani, de még korainak érzem, hogy Anne-nek bárki is udvaroljon, még akkor is, hogyha olyan nagyszerű férfi, mint amilyen te vagy – mondtam komolyan.

-          Nem akarok udvarolni a lányodnak – szusszantott Edward.

-          Nem akarsz? – húztam fel a szemöldököm.

-          Legalábbis egyelőre, ameddig még ilyen fiatal. Tiszteletben tartom az ártatlanságát – mondta ellentmondást nem tűrve. – Így megfelel neked a helyzet? Várjunk még néhány évet, és majd meglátjuk – mondta határozottan.

-          Nos, azt hiszem, hogy ez az ajánlat már maximálisan elfogadható – bólintottam rá. Végülis, ez tökéletesen tisztességes ajánlat, olyan, ami úriemberhez méltó.

-          Na végre, már éppen itt volt az ideje, hogy megbeszéljétek ezt a kis nézeteltérést – veregette hátba Emmett Edwardot.

-          Na és nekem nincs beleszólásom a dologba? – jelent meg hirtelen egy nagyon álmos tekintetű Anne.

-          Hát te miért nem alszol? – kérdeztem döbbenten.

-          Talán azért, mert meghallottam, hogy megjöttek a többiek, és ezért elindultam, hogy köszönjek, csak meghallottam, hogy már megint az én sorsomat beszélitek meg a hátam mögött. Miért nem kérdeztek meg engem is arról, hogy mi a véleményem? – kérdezte morcosan.

-          Jogos, ne haragudj, kicsim – kértem elnézést. – Neked mi a véleményed a helyzetről? – kérdeztem kíváncsian. Talán az a legjobb, ha mindent megbeszélünk vele, mert akkor érezni fogja, hogy nem kisbabaként tekintünk rá.

-          Nekem is megfelelnek így a dolgok, ahogy ti megbeszéltétek – vágta rá elégedetten. Majd megindult Carlisle és Esme felé, akik azonnal a karjaikba zárták az unokájukat.

-          Na mi ez a lármázás már az éjszaka közepén. Már egy ideje nem aludtam ki magam, úgyhogy jó lenne, hogyha csöndben ölnétek meg egymást, köszi – intett a családnak Gabriel. Majd, ahogy jött, úgy el is tűnt a másik szobában.

-          Miért kellett ennyire kihajtanod a fiúnkat? – kérdeztem Emmettet felhúzott szemöldökkel. – Szegénykém teljesen kikészült – mondtam határozottan.

-          Ő akarta velem tartani a tempót Anne miatt, jöhetett volna a családdal is, de hát mit tehetnék, ha a fiunk ilyen tökös legény. Képes volt tartani a tempót még egy vámpírral is a húga miatt. Ez aztán a valami, nem? – kérdezte büszkén.

-          Nem semmi, az száz százalék – biccentettem.

-          Köszi, de ne magasztaljatok az égig, mert még elpirulok, és nem szeretnék, mert az kicsit ciki lenne, legalábbis azt hiszem – szólt ki Gabriel. Amin mindenki jót nevetett.

-          Szerintem holnap még pihenjünk egy kicsit, azután pedig induljunk útnak. A holnapi napon viszont a lányok korlátlanul vásárolhatnak a kontómra – mondta Carlisle mosolyogva. Alice pedig azonnal boldogan a nyakába ugrott.

-          Köszönjük, ez annyira jó – mondta nevetve.

-          Nagyon szívesen – kuncogott fel fogadott apánk.

-          Gyere, foglaljuk el a lakosztályunkat – fogta kézen kedvesét Jasper. Alice pedig azonnal követte szerelmét.

-          Szerintem mi is hagyjuk magukra a gyerekeket. Anne-nek és Gabrielnek most pihenésre van szüksége – mondta határozottan Esme. – Gyere, drágám, kíváncsi vagyok, hogy Alice mit szerzett meg nekünk. Jól hangzott az a nászutas lakosztály.

-          Jól van, már én is kíváncsi vagyok erre a lakosztályra – biccentett Carlisle is.

-          Azt hiszem, hogy én inkább sétálok egyet a városban, és megnézem, hogy Demetri valóban távozott-e a városból – mondta Edward.

-          Ugyan, Edward – vágta rá Esme. – Gyere te is, már mondtam, hogy tiéd a nappali.

-          Nem, köszönöm, én most szívesebben sétálnék egyet – mondta fogadott bátyám határozottan. – Szerintem nem árt, hogyha egy kicsit körbenézek, és megbizonyosodom róla, hogy senki nem figyeli Anne-t. Demetri jobban érdeklődött iránta, mint ahogy azt még illik.

-          Nem hiszem, hogy itt maradt volna – vágtam rá. – Demetri még egészen normális is volt, amikor segített megtalálni Anne-t az este. Én nem aggódnék miatta. Nem érzem úgy, hogy ártani akar a lányomnak.

-          Ártani nem is, de elcsábítani, azt viszont igen – vágta rá Edward. – Nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is hozzáérjek bárki is az unokahúgomhoz. Még túlságosan fiatal és ártatlan – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Jól van, fiam, ha ez téged megnyugtat, akkor legyen úgy – biccentett Carlisle.

-          Edward, én köszönöm – nyomtam puszit az arcára. Igazából nagyon is hálás vagyok neki azért, amiért ennyire törődik a lányommal. Látszik rajta, hogy imádja őt, és ez így van már a születése óta. Talán bele kéne törődnöm a helyzetbe, és hagyni, hogy az események csak menjenek a maguk medrében.

-          Ilyenre még csak ne is gondolj – hallottam meg barátnőm hangját.

-          Azt hiszem, hogy akkor megyek is – mondta Edward. – Egyébként pedig, nagyon szívesen – szorította meg a kezemet, majd egy szempillantás alatt eltűnt az ajtó mögött.

-          Még a végén megbékélsz a ténnyel, hogy Edward és Anne? – kérdezte Emmett felhúzot szemöldökkel.

-          Nem tudom – válaszoltam halkan. – Nem lenne különös kapcsolat? – kérdeztem mélyen a szemébe nézve.

-          Nem tudom. Az biztos, hogy eleinte leszakaszt az öcskös néhány kivilágítatlan pofont, de az biztos, hogy jól bánna a lányunkkal. Bár sosem lehet tudni, Anne fog dönteni a sorsáról, így nem tudhatjuk ma, hogy mi lesz holnap. Viszont egy dolog biztos. Mégpedig az, hogy Anne helyesen fog dönteni. Azt az utat fogja választani, ami neki a lehető legjobb – mondta kedvesem határozottan.

-          Ebben reménykedem én is – sóhajtottam fel.

-          Ne aggódj, én tudom, hogy így lesz – ölelt magához lágyan. Majd egymáshoz bújva sétáltunk vissza a hálóba, hogy kivárjuk a reggelt, amikor is Alice rám és Anne-re veti magát. Ebben az egyben tökéletesen biztos vagyok. Hiszen, ha a boltok kinyitnak, akkor mi már ott leszünk ez egészen biztos. Alice-t sok mindenben meg lehet győzni, de ha vásárlásról van szó, akkor hajthatatlan…