The Beauty and the Bear - 112. fejezet

112. fejezet

(Rosalie szemszöge)

Miután elkészültünk mindannyian Alice már ki is rontott a szoba ajtaján minket is maga után húzva. Természetesen a fiúk nem nagyon lelkesedtek az ötletért, hogy vásárolni jöjjenek, Edward mégis úrrá lett a vásárlás iránti gyűlöletén, és eljött velünk, hogy vigyázzon ránk. Na nem, mintha ne tudná megvédeni magát ennyi vámpír, és egy félvér, de azért értékeltem, hogy ennyire aggódik a lányomért.

-          Edward, te ezt most teljesen komolyan gondolod? Felelősséged teljes tudatában cselekszel, vagy a lányom valami bájitalt kevert a vacsorádhoz? – kérdezte Emmett szemforgatva.

-          Képzeld, teljesen önszántamból megyek velük – vágta rá Edward. – Egyébként annyira csak nem lehet szörnyű. Legfeljebb körbenézek kicsit a városban. Itt mégiscsak van látnivaló.

-          Ahogy gondolod – rántotta meg a vállát Emmett. – Gabriel és én inkább körbenézünk egy kicsit, vásárlásmentesen.

-          Én is csatlakozom hozzátok – bólintott Carlisle.

-          Én pedig egy kicsit felderítem a terepet – vágta rá Jasper. – Ahol egy Volturi van, ott több is lehet, attól tartok.

-          Én nem találtam semmit, de ha gondolod, akkor nézz körül te is. Végül is, de sokkal jobban értesz a felderítéshez, mint én valaha is fogok – mondta Edward határozottan.

-          Akkor mindenki a dolgára – csapta össze a kezeit Alice. Mi pedig engedelmesen elindultunk utána. Edward természetesen felajánlotta a karját Anne-nek, ahogy mindig is, ő pedig boldogan elfogadta azt.

-          Ne maradjatok le – emeltem fel az ujjam komolyan.

-          Itt vagyunk mögöttetek, ne aggódjatok – mondta Edward szemforgatva. – Megígértem, amit megígértem, nem igaz? – nézett rám kérdőn.

-          Jól van, bocsánat – néztem rá bocsánatkérően. Nem kellene ennyit kötekednem vele, hiszen tudom, hogy csak a lányom érdekeit tartja szem előtt.

-          Jó lenne, ha ezt végre tényleg belátnád – állapította meg Edward kissé csípősen.

-          Miről folyik a szó? – nézett ránk Anne értetlenül. – Attól, hogy belekaroltam Edwardba még nem mondtam neki igent semmire, a kíséreten kívül – nézett rám lányom morcosan, amikor leesett neki, hogy miről folyik a szó.

-          Tudom, abbahagytam – emeltem fel a kezeimet védekezően. Isten látja lelkem, hogy nem akarom szegényeket bántani, de egyszerűen nem tudom elképzelni a közös jövőjüket. Bár tény, hogy Demetrivel sem tudom elképzelni a lányomat.

-          Miért, van férfi, akivel el tudod képzelni? – kuncogott fel Edward halkan.

-          Igazából egyenlőre nincs – biccentettem rá. Tényleg túlzásba viszem az anyai aggódást, de valahogy leszokom róla, legalábbis idővel biztosan.

-          Elég lesz a lelkizésből, ide bemegyünk, méghozzá most azonnal – állt meg Alice egy fehérneműbolt előtt. – Öhm… Edward, ott van egy nagy tér, biztosan lesz rajta valami látványosság. Félóra múlva itt találkozunk – kezdte el Alice lökdösni a testvérét.

-          Jól van, értem, megyek már – nevettet fel Edward. – Aztán szép fűzőket vegyetek – fűzte még hozzá. Mire Anne azonnal elpirult, mi pedig csak megráztuk a fejünket Alice-szel.

-          Na jól van, befelé – tessékelt be minket Alice. – Ó te jó ég, ez az – villant meg a szeme, amikor meglátott egy kissé rikító királykéket, ami fekete csipkével volt diszítve. – Ezt mindenképpen megveszem. Esme mikor ér ide? – kérdezte aztán kíváncsian.

-          Nem biztos, hogy ideér egyáltalán, tudjátok, hogy hogy elveszti az időérzékét az árvaházakban – vágta rá Anne.

-          Igaz – bólintottunk rá.

-          Segíthetek, hölgyek? – lépett oda hozzánk egy eladónő.

-          Igen, én ebből a királykék-feketéből szeretnék felpróbálni. A nővérem a bordó-feketéből kérne, míg a húgunk a rózsaszín-feketéből szeretne – beszélt Alice a nevünkben is.

-          Oh, értem, azonnal segítek is méretet választani – bólintott a lány.

Majd eltűnt, néhány perc múlva pedig egy hatalmas halom ruhával tért vissza. Nem csak abból hozott, amit Alice kért, hanem különféle mintázatú változataiból is. Miután mind elvettük a nekünk szánt árnyalatokat eltüntünk egy-egy próbafülkében, és belekezdtünk az egy napos vásárlókörútba. Ahogy pedig Edward ígérte, fél órával később ott várt ránk az ajtó előtt, és azonnal elvette a csomagjainkat, hogy ő hozza helyettünk.  

-          Belefértetek két szatyorba? – húzta fel a szemöldökét. – Ennél azért többet vártam tőled, Alice – nézett pimaszul fogadott testvérére.

-          Örülni fogsz Edward Anthony Masen Cullen, hogyha este még el fogod bírni a szatyrainkat – mondta Alice szinte már fenyegetően.

-          Már félek – vigyorodott el Edward.

-          Nagyon helyes – mondta Alice elégedetten. – Megjegyzem, hogy nem csak félned kellene, hanem egyenesen rettegned.

-          Hidd el, hogy ismerlek már annyira, hogy tudjam mi a helyzet – vágta rá Edward. – Bár szerintem azért megbírkózok a csomagjaitokkal.

-          Valóban? – villantak meg Alice szemei. – Ez felhívás keringőre?

-          Természetesen – villant meg Edward szemében is a tűz.

-          Ajaj, ha ezek ketten elkezdik, akkor jaj lesz nekünk – kuncogott fel Anne. Hát igen, ezt már egyszer eljátszották, csak akkor Alice akarta cipelni Edward lemezeit. Abból is igencsak kegyetlen harc alakult ki. Viszont azt hiszem, hogy ez most sem lesz másképp.

-          Hé, ti csak ne beszéljetek ki minket a hátunk mögött – mondta Alice morcosan.

-          Nem a hátatok mögött beszélünk ki, hanem teljesen nyíltan, ha engem kérdezel – vágtam rá nevetve. – Végül is, nem titkoltuk egy pillanatig sem, hogy rólatok folyik a szó.

-          Ez is igaz – bólintott rá Edward.

-          Na, gyerünk, még egy bolt belefér ebéd előtt, hogyha sietünk – ajánlotta lányom.

-          Akkor igyekezzünk, mert sok dolgunk van még – indult el Alice azonnal a belváros legeslegbelső zugaiba. Ahol először a hétköznapi ruhák rengetegébe kerültünk, azután pedig az estélyi ruhák rengetegébe mentünk át. Közben csak egy gyors ebéd volt engedélyezve Anne számára. Már szatyrunk volt, hogy Edward ki sem látszódott alólluk, de azért még mindig hősiesen fogadta a többi csomagot, amit Alice ráaggatott.

-          A fenébe – csettintett Alice már estefelé.

-          Mi a baj? – kérdeztem meglepetten.

-          Elfogytak a boltok a környéken, Edward pedig még mindig elbírja az összes szatyrot – mondta morcosan.

-          Azért ez nem a világvége – nevetett fel Anne.

-          Nem, de azt hittem, hogy ki tudok fogni rajta – mondta kissé csalódottan.

-          Talán, hogyha segítünk egy kicsit, hogy vámpír létére ügyetlen legyen – vigyorodott el Anne. Majd Edward mögé ugrott, és csiklandozni kezdte.

-          Ez csalás – mondta Edward próbálva visszatartani a nevetését, majd hirtelen elejtette a szatyrokat, és megragadta Anne-t, hogy viszonozza a csiklandozást.

-          Micsoda modortalanság – suttogta egy középkorú nő nem messze.

-          Miért nem tesz valamit a leány kísérője? Így hagyni, hogy elkanászodjon – hallottam meg egy másik szörnyülködőt.

-          Gyerekek, ebből elég lesz – szóltam rájuk, amikor Anne már egy falhoz préselődött, Edward pedig túlságosan is szorosan állt előtte.

-          Ezt csalásnak minősítem, mert Anne miatt ejtettem el a szatyrokat – lihegte Edward még mindig a falhoz nyomva a lányomat. Aki csak pirulva sütötte le a szemeit mióta ebben a helyzetben voltak.

-          Ugyan már, ne törődj néhány begyöpösödött idős nőszeméllyel, akiknek valamin muszáj csámcsogni – karolt belém Alice. – Edward, a csomagokat, ha lennél szíves. Elvileg azt ígérted, hogy te hozod őket vissza egészen a szállásig, méghozzá egyedül.

-          Úgy is lesz, ahogy ígértem – mondta Edward féloldalas mosollyal az arcán, amibe Anne térdei bizony tagadhatatlanul beleremegtek.

-          Hajaj, mi lesz még itt? – kérdezte Alice nevetve. – Edzenem kell az unokahúgomat a férfiak ostromai ellen.

-          Az egyszer biztos, mert most még túlságosan is gyorsan belepirul mindenbe – vágtam rá azonnal. – Egy kicsit meg kell tanulnia kéretnie magát.

-          Kicsit? Inkább nagyon, de nagyon – javított ki Alice nevetve.

-          Nem kell kibeszélni már megint a hátam mögött, ugyanis sok mindent hallok a mivoltomnak köszönhetően – mondta Anne sértetten. – A fogadást pedig felbontom, méghozzá most azonnal. Edward tedd le a csomagokat.

-          De hát – tiltakozott Edward azonnal.

-          Nem érdekel a hülye fogadásotok, tedd le a csomagokat most, különben egyedül megyek várost nézni – csattant fel Anne.

-          Anne – szóltam rá határozottan.

-          Igen? Még egyszer el akarjátok mondani egymásnak, hogy csak egy naiv kislány vagyok? Csak nyugodtan, de ha nem vagyok a közelben, akkor legalább nem hallom, és nem idegesít. Tehát cipekedés közben remekül átbeszélhetitek, hogy mennyire szerencsétlen kis fruska is vagyok valójában – mondta dühösen.

-          Kicsim, én…

-          Mehetünk, Edward? – nézett kérdőn nagybátyjára. Edward pedig kétségbeesve pislantott felém. Én viszont bólintottam egy aprót. Annak semmi értelme, hogyha még jobban összeveszek a lányommal a jelenlegi helyzetben.

-          Igen, mehetünk, hölgyem – nyújtotta karját a lányomnak. Majd el is indultak a város egyik legnagyobb látványossága felé.

-          Öhm… szerinted túlságosan is rossz anya lennék? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-          Egyáltalán nem vagy rossz anya, Rosalie. Egyszerűen csak az van, hogy Anne kamaszodik. Igaz, hogy a kora szerint még nem kéne, de a természete egyértelműen ezt mutatja mindannyiunk szerint. Ergo, mostanában lesz lázadás a részéről bőségesen.

-          Hát, nem tudom, Gabriel egyáltalán nem lázad ellenem – mondtam tanácstalanul.

-          Nos, erre csak annyit tudok mondani, hogy mint mindig, ezúttal is a leánygyermek érik előbb. Inkább örülj, hogy nem egyszerre tört rájuk az őrület, akkor aztán aggódhatnál – ölelt át Alice. – Na gyere, Edward vigyáz rá, ne aggódj. Mi meg cipeljük haza a csomagokat.

-          Hát jól van, legyen – sóhajtottam fel. Majd elkezdtem a szatyrokat felvenni, amennyit csak elbírtam.

-          Ez a beszéd – kacsintott rám Alice. Majd ő is felvette a még földön maradt csomagokat, és már indult is a szálloda felé, én pedig követtem. Mikor visszaértünk már mindenki ott volt Edwardot és Anne-t leszámítva.

-          Hát a többiek? – kérdezte Esme meglepetten.

-          Azt hiszem, hogy a változatosság kedvéért megsértettem Anne érzéseit, és ezért most elvonult egy kis időre Edwarddal, hogy lenyugodjon.

-          Oh, a kamaszodás – szisszent fel Esme.

-          Igen, Alice-nek is ez a véleménye – bólintottam rá.

-          Ne csüggedj, kincsem, ez nem a te hibád. Minden gyerek átesik ezen egyszer – simított végig a karomon kedvesen fogadott anyám.

-          Néha nem tudom, hogy mi tévő legyek. Olykor, ha nem gondoskodom róla eleget, akkor azért sértődik meg, hogyha túlságosan aggódom érte, akkor azért sértődik meg. Hogyha éppen a középutat próbálom megtalálni, akkor az a baj. Amióta megtámadta az az alak én egyszerűen nem tudok jót tenni – fakadtam ki. Anyának lenni nehéz, még akkor is, hogyha nagyon, de nagyon imádom a gyermekeimet.

-          Ne vedd a szívedre, te nagyon jó anya vagy, és Anne is imád téged, csak mostanában érthető okokból érzékenyebb.

-          Szerintem itt az ideje egy kis zabolázásnak – állapította meg Emmett. – Eddig mindig szép szóval próbáltuk megoldani a kitöréseit, szerintem viszont most itt az ideje, hogy előjöjjenek a régi módszerek.

-          Mire gondolsz? – kérdeztem meglepetten.

-          Némi büntetés, például szobafogság, vásárlás megvonás, stb…

-          Nem túlzás az? – kérdeztem idegesen. Nem akarom, hogy a lányom úgy érezze, hogy nem fogadjuk el őt feltétel nélkül.

-          Egyáltalán nem túlzás – vágta rá Emmett. – Itt az ideje, hogy felébredjen és rájöjjön, hogy az ő érdekében cselekszünk.

-          Az én érdekemben? – csattant lányunk hangja. A fenébe, ha nagyon belebonyolódunk a beszélgetésbe, akkor sosem vesszük észre, hogy mikor kell befogni. – Én kérek elnézést, hogy zavart, hogy a nagynéném és az anyám a fülem hallatára éppencsak nem hülyézett le.

-          Ezt bővebben, ha kérhetném – nézett rám Emmett kérdőn.

-          Attól tartok, hogy kissé naivnak, és túlságosan pirulósnak neveztük – sóhajtottam fel.

-          Kissé naívnak? Ha jól emlékszem edzenetek kell engem amiatt, hogy még csak próbálgatom a szárnyaimat. Na, mikor kezdjük az edzést? Kivel fogunk szórakozni? Edwarddal? – villantak meg a szemei. Majd egy szempillantás alatt Edward nyakába ugrott, és megcsókolta ott mindenki szeme láttára. A meglepetéstől meszólalni sem tudtam. Bár nem csak én voltam így ezzel, hanem mindenki más is. – Ne haragudj – kért elnézést, amikor elengedte fogadott bátyámat. – Na, elpirultam? – kérdezte mérgesen.

-          Hát nem éppen – vágta rá Emmett tátott szájjal.

-          Remek, akkor ezennel a leckét lezártnak tekintem – mondta könnyes szemekkel. Majd egy szempillantás alatt bevágta maga mögött a szobája ajtaját és magára is zárta azt.

-          Ez meg mi a fészkes fene volt? – állt fiam a szoba másik végén, még mindig tátott szájjal.

-          Edward? – néztem rá dühösen. – Miért csókoltál vissza?

-          Miért, mit kellett volna tennem? Meg is gyilkolhatom a lányod önbizalmát, ha gondolod, mert, ha visszautasítom élete első csókját, akkor nyilvánvalóan eléggé csalódott lett volna. Még ennél is sokkal inkább – vágta rá Edward. Oh, te jó ég. Tényleg. Anne-nek ez volt az első csókja, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem éppen ilyen körülmények között képzelte el. Ez is csak az én hibám.

-          Utána megyek – mondtam határozottan, majd meg is indultam a szobája felé.

-          Szerintem, most éppen te vagy erre a legalkalmasabb személy – kapta el a karomat Emmett. – Én megyek utána.

-          De hát, te…

-          Én nem bántottam meg az érzéseit. Ne haragudj, kicsim, de nem hiszem, hogy most te vagy a legjobb megoldás a helyzet megoldására.

-          Attól tartok, hogy Emmettnek igaza van – bólintott rá Esme, és Carlisle is.

-          Rendben, akkor én azt hiszem, hogy visszavonulok egy kicsit – indultam el a szobánk felé.

-          Én is megyek, és átöltözöm – tűnt el Edward is. Remek, így legalább tanácskozhatok végre Nadine-nal, mert megkockáztatom, hogy Lucifer nemcsak Edwarddal, hanem Anne-nel is a bolondját járatja. Legalábbis erre igen nagy az esély a mostani viselkedése alapján. Vannak hangulatváltozásai egy kamasz, lázadó gyereknek, de ez azért már mindenen túltesz…