The Beauty and the Bear - 99. fejezet

99. fejezet

(Nadine szemszöge)

Egyszerűen nem értettem, hogy mit akar még Lucifer. Nyertünk, nem sikerült Rose-t rossz útra térítenie, akkor meg miért nem hagyja már békén. Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha békén hagyná, és mi is nyugodtan élhetnénk még egy kicsit. Legalábbis addig, amíg nem keresünk magunknak másik védencet.

-          Már vártunk, Nadine – néztek rám a hármak, amint megérkeztem.

-          Sejtettem, hogy már tudjátok, hogy mi történt – bólintottam rá.

-          Lucifer csak szokásához híven játszadozni kezdett, Nadine. Ez várható volt – vágta rá Malakiás.

-          Miért volt várható? Rosalie választott. Ezután már nem avatkozunk bele – vágtam rá.

-          Nem, Rosalie kapott magának egy saját valóságot, amiben rengeteg lehetőség van. Ebben a világban még semmi sem eleve elrendeltetett, így megvannak benne a Lucifer számára megfelelő lehetőségek. Tudod, hogy minden változhat, és hogyha bárki másfelé indul el a családból, mint ahogy ti elterveztétek, akkor a jövő is változni fog – magyarázta Gabriel.

-          Na és mi mit tehetünk? – kérdeztem harciasan. Nem fogom hagyni, hogy tönkretegyék azt, amit elértünk. Szó sem lehet róla.

-          Mi megfigyelhetünk, de Rose-nak és a családjának mindenképpen saját maguknak kell megmaradniuk az eredeti valóságnál. Ha másképp döntenek, akkor másképp döntenek. Nem tehetünk semmit. Ha Lucifer megszegi a szabályokat, akkor léphetünk, addig csak figyelünk.

-          De hát, majdnem rájuk uszította a Volturit – mondtam idegesen. – Azt mutatta az egyik vámpírnak, hogy halhatatlan gyermekek vannak velük.

-          Lehet, hogy ezt mutatta, de a vezetők látták volna, hogy hazudott, hiszen a gyerekek már tinédzsernek néznek ki. Egyszerűen csak bosszantani akart téged, és persze tudtani, hogy még nem adta fel a versenyt – magyarázta a helyzetet mentorom.

-          Ez akkor sem normális. Valahogy csak megállíthatjuk – csattantam fel.

-          Amíg nem sérti meg a szabad akaratot, addig nem tehetünk semmit – mondta Malakiás határozottan.

-          A csudába a szabad akarattal – morogtam rájuk.

-          Nadine, tudod, hogy mire esküdtél fel – szóltak rám azonnal.

-          Hát persze, hogy tudom – forgattam meg a szemeimet.

-          Nadine, maradjunk annyiban, hogy figyelhetsz, és ha Lucifer túlságosan felpörögne, akkor beavatkozhatsz a megfelelő határokon belül, de folyamatos jelentést hozol nekünk a helyzetről – mondta Malakiás higgadtan.

-          Rendben – egyeztem bele. Úgy sem fognak ennél többet megengedni nekem. Viszont ez is több, mint a semmi. Legalább figyelhetek, és vigyázhatok rájuk. – Köszönöm – mondtam határozottan. Majd egy gyors meghajlás után már ott sem voltam. A legjobb lesz, hogyha azonnal elkezdem a vigyázást.

-          Mi történt, kicsim? – termett előttem Nathan.

-          Lucifer biztosan unatkozik, és nincs jobb dolga, minthogy Rose-t és a családját zaklassák – mondtam morcosan.

-          Oh, hát, ez tulajdonképpen annyira nem is meglepő fordulat – gondolkodott el.

-          Sajnos ezzel egyet kell értenem. Valóban nem túl meglepő fordulat – bólintottam rá. – Mindenesetre megyek, és megnézem, hogy Rosalie és a többiek éppen hol vannak – mondtam határozottan.

-          Rendben, én pedig megpróbálok kicsit utánaleskelődni, hogy mire is készülhet – mondta szerelmem.

-          Jó terv – nyomtam gyors csókot a szájára.

Majd egy szempillantás alatt eltűntem. Néhány pillanattal később pedig már a bálon is voltam. Emmett és Rose éppen táncolt, ahogy Esme és Carlisle is, és természetesen Alice és Jasper is. Na és Anne is. Hogy ez a kislány milyen csodálatos ifjú hölggyé cseperedett. Na és, Gabriel. El sem hiszem, hogy ilyen jóképű és nagy fiú lett  belőle ilyen rövid idő alatt. Ki gondolta volna, hogy ilye gyorsan fognak fejlődni. Na jó, azért sejtettem, de ez mégiscsak villámgyors. Elégedetten nézelődtem, és boldog voltam, hogy ilyen szép látvány tárul elém, amikor Lucifer hirtelen megjelent egy fiatal, és meglehetősen jóképű férfi mellett. Majd suttogni kezdett neki valamit. Nem sokkal később pedig a srác elindult Anne felé, és lekérte. Nagyon nem tetszett nekem ez a dolog.

-          Miben sántikálsz? – kérdeztem halkan.

Tényleg fogalmam sem volt, hogy miért kérdeztem hangosan magamtól, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mit ér el azzal Lucifer, ha egy srácot Anne-hez küld. Milyen sötét gondolat vezérelhette? Nem sokkal később azonban megláttam a bajt. Anne és a férfi kefelé indultak. Ez semmi jót nem jelenthet. Sőt. Ráadásul, amikor Edward felkapta a fejét, és kifelé indult utánuk. Az már mindennek a teteje volt. Hogy merészelt valakit arra buzdítani, hogy bántsa Anne-t? Ennek utána kell járnom. Még mielőtt ezt átgondolhattam volna, már ott is voltam. Edward éppen emberi erővel vágta állon a férfit, és Anne-t a karjaiba kapva indult el visszafelé. Anne pedig szorosan hozzábújt.

-          Na mit szólsz? Milyen szép látvány? – jelent meg mellettem vigyorogva az az őrült.

-          Micsoda? Az, hogy hála neked most már Anne-nek van oka rettegni a férfiaktól? – kérdeztem idegesen.

-          Nem, ennél sokkal jobb dolog történt ma – kacsintott rám, majd eltűnt. Sokkal jobb dolog? Mi a fenéről beszél ez az idióta?

-          Edward, köszönöm – nyomott puszit Anne Edward arcára. Csakhogy ez a puszi nem amolyan kislányos puszi volt, amilyenre számítottam, hanem sokkal inkább másra emlékeztetett. Főleg, hogy Anne még bele is pirult.

-          Anne, drágám, ne gondolj ilyenekre, ez butaság – szólt rá Edward hirtelen.

-          Miért butaság? – kérdezett vissza ártatlanul.

-          Azért, mert te még nagyon fiatal, és nagyon tapasztalatlan vagy. Az, amit most érzel, és amit most gondolsz csak az ijedség miatt van – mondta Edward gyengéden.

-          Pontosan tudom, hogy mit érzek – vágta rá dacosan.

-          Édesem – kezdett bele megint Edward.

-          Nem, gondolj bele, nem csoda, hogy téged szeretlek – harapott az ajkába. – Hiszen nincs párod, és hasonló vagy hozzám. Mindkettőnknek titkai vannak a világ előtt, de egymás előtt nem kell titkolóznunk. Te igazi lovagias férfi vagy, és szeretsz is engem, hiszen már olyan sokszor mondtad is.

-          Valóban szeretlek, Anne – vágta rá Edward. – Imádlak, mint a kislányomat, mint az unokahúgomat. Szeretlek, mint minden családtagot, és minden egyes pillanatban vigyázni fogok rád, amíg meg nem találod az igazit, de hidd el, hogy nem én vagyok az, akit keresel – simított végig az arcán. Majd gyengéd puszit nyomott Anne arcára. – Bizol bennem, kincsem? – ölelte magához gyengéden.

-          Hát persze, hogy bízom benned – vágta rá Anne azonnal.

-          Akkor hidd el, hogy nem én vagyok a számodra megfelelő férfi – nyomott puszit ezúttal a homlokára. – Gyere – nyújtotta a karját, amit Anne azonnal el is fogadott. – Felkérhetlek egy táncra? – kérdezte miután unokahúga belekarolt.

-          Egy tánc, azután hazaviszel? – kérdezte félénken.

-          Hát persze, de az anyukád társasága nem lenne jobb, most? – kérdezte Edward gyengéden.

-          Nem, nem szeretném, ha megtudná – rázta meg a fejét Anne ijedten.

-          Szerintem azért neki tudnia kéne róla – próbálkozott finoman Edward.

-          Hidd el, hogy nem kéne – tiltakozott határozottan. – Ez csak egy részeg srác volt. Előbb is eszembe juthatott volna, hogy nem kéne kimennem vele beszélgetni.

-          Anne, ez a férfi nem volt részeg. Akkor éreztük volna az alkoholszagot, és láttuk volna a jeleket rajta, de ennek semmi jele nem volt.

-          Akkor talán csak pillanatnyi elmebaj volt – gondolkodott tovább hangosan. – Nem hiszem, hogy így akart bemutatkozni. Talán csak tett egy próbát, hátha könnyű vérű lány vagyok.

-          Vagy csak simán túl sokat képzel magáról, mint manapság elég sok suhanc – vetette ellen Edward.

-          Miért is kezdtünk el vitatkozni ezen? – nevetett fel Anne.

-          Igazából fogalmam sincs – kezdett el kuncogni Edward is. – Na gyere, ragaszkodom a táncomhoz – húzta be magával a terembe. Anne pedig boldog mosollyal az arcán követte.

-          Kezded már kapizsgálni, angyalkám? – jelent meg ismét Lucifer.

-          Mit, hogy megőrültél? – forgattam meg a szemeimet. – Edward sosem nyúlna hozzá az unokahúgához.

-          Gondolod? Szépséges, mint Rosalie, de nagyon szerény, visszahúzódó, zene és könyvimádó, mint Bella. Nem gondolod, hogy tökéletes alany ahhoz, hogy Edwardot boldoggá tegye?

-          Természetesen Anne tökéletes bármelyik tisztességes férfi mellé, de Edwardnak más rendeltetett – vágtam rá.

-          Miért? Hol van ez megírva? – húzta fel a szemöldökét Lucifer. – Az a baj, hogy te nem látod a távlati lehetőségeket. Csakis egyetlen egy dologra figyelsz. Mégpedig arra, ami előtted van. Na de mondd csak, ki mondta, hogy Anne és Edward nem lehetnek egy pár? Miért ne illenének össze? Hasonló érdeklődési kör, két gyönyörű lény. Ez elég abszurd, de most azt kell mondanom, hogy még az ég is egymásnak teremtette őket.

-          Ez a te szádból meglehetősen szörnyen hangzik – szusszantottam dühösen.

-          Hidd el, nekem is fáj a torkom ettől a nyálas kijelentéstől. Vagy nem is, ez inkább öklendezés? Te szentséges kínkamra, hát mindjárt rosszul leszek – mondta színpadiasan.

-          Mire jó neked az, hogyha ők egy pár lesznek? – kérdeztem kíváncsian.

-          Arra, hogy akkor Bella jó eséllyel az enyém lehet – vágta rá elégedetten. – Tudod, még mindig nincs feleségem, és ő is elég jó alanynak tűnik. Bár még kicsit szende, de vadíthatok rajta, sőt, kifejezetten jól állnának neki a fekete szárnyak.

-          Attól még, hogy Anne-t és Edwardot megpróbálod összeboronálni Bella még nem fog kötélnek állni – vágtam rá.

-          Ki tudja, ha James véletlenül átváltoztatja, és nem megöli, és mondjuk nem lesz, aki segítsen neki rászokni az állati étrendre, ami megjegyzem, tökéletesen természetellenes a vámpíroknál, akkor még bármi megtörténhet. Például elcsábulhat, hogyha kap egy lehetőséget tőlem – mondta el az elméletét vigyorogva.

-          Edward soha nem fog kötélnek állni, úgyhogy ezt akár már most rögtön fel is adhatod – mondtam határozottan.

-          Tudod, elég ügyes vagyok, ha valakinek bogarat kell ültetni a fülébe. Elég egy szenvedélyes éj, amikor Anne termékeny, és Edward már becsületből sem fogja őt soha elhagyni – magyarázta lelkesen. – Egy apró baleset, ami mindent megváltoztat, amit ismertél.

-          Mintha azt mondtad volna nemrég, hogy én nyertem, és nem fogod őket többé zargatni – húztam fel a szemöldököm.

-          Valóban így hittem, még akkor, de azóta remek ötletem támadt, és ki akarom próbálni, hogy valóságba tudom-e ültetni a dolgot – csillantak fel a szemei.

-          Már most megmondom neked, hogy nem tudod, legfeljebb csak szeretnéd – vágtam rá határozottan.

-          Azt majd meglátjuk, te kis üdvöske. Attól, hogy általában sikerrel nyersz a kis játékaink kapcsán, még nem biztos, hogy minden csatát is megnyersz. Egyébként is, ha néhány csatával vezetsz is, a háborút még megnyerhetem.

-          A fenébe is, ez nem egy stratégiai játék, hanem emberek élete forog kockán – csattantam fel.

-          Te kezdett a játékot, Nadine, amikor segítettél egy embernek a helyes úton maradni – vágta rá Lucifer. – Ha nem ütnéd bele az orrod mindenbe, akkor én sem… várj, nem, ez hazugság lenne. Mert ha nem tennéd, én akkor is mindig megpróbálnék keresztbetenni neked.

-          Menj a pokolba – sziszegtem a fogaim között.

-          Az nekem nem büntetés – mondta nevetve, majd megint eltűnt.

Hihetetlenül idegesítő. Komolyan mondom, ha tehetném, tényleg eltörölném a föld színéről. Viszont, ha ezt nem is tudom megtenni, akkor sem fogom hagyni, hogy tönkretegye a Cullenek életét. Minden a terv szerint fog zajlani, ahogy én elterveztem. Pontosan úgy lesznek boldogok, ahogy megálmodtam, és kész. Sosem adtam még fel, és nem most fogom elkezdeni.

-          Köszönöm a táncot, Anne – szakított ki Edward hangja a merengésemből.

-          Én köszönöm – nyomott csókot nagybátyja arcára.

Edward pedig mosolyogva viszonozta a gesztust, amibe Anne bele is bizsergett. Szinte látni lehetett a szikrákat a szemeiben, amivel Edwardot figyelte. Szegénykém, olyan fiatal még. Nem szép azt mondanom, hogy még egy tapasztalatlan kis fruska, de ez az igazság, ráadásul tombolnak a hormonjai, így nem is volt nehéz Lucifernek bogarat ültetni a fülébe, hogy szeressen bele a nagybátyjába. Nem a kislány hibája, de neki kell rájönnie valahogy az érzések, amiket érez, nem valósak. Valahogy el kell intéznem, hogy Anne kiábránduljon Edwardból. Csak még azt nem tudom, hogy hogyan fogom megvalósítani, de meg fogom, ez egészen biztos.

-          Na mi a helyzet? – jelent meg mellettem Nathan.

-          Lucifer még mindig játssza a kis játékait – mondtam a szemeimet forgatva.

-          Ezen meg sem lepődök. Na és mit tervez? Valamit sikerült megtudnod? – kérdezte kíváncsian.

-          Próbálja úgy intézni, hogy Anne és Edward egy pár legyenek, és akkor Bella már nem tudja meghódítani Edward szívét.

-          Hm… furmányos gondolat – állapította meg Nathan.

-          Sajnos nem rossz az ötlete, ha az ő szemszögéből nézzük, de mindketten tudjuk, hogy nem fog neki sikerülni – jelentette ki határozottan.

-          Még jó, hogy nem – vágtam rá azonnal. – Menjünk fel, azt hiszem, hogy itt az ideje nekünk is kidolgoznunk a haditervet, és megbeszélni a hármakkal, hogy Rose-t bevonjuk-e a dologba.

-          Rosalie kockázatos lenne, hiszen Edward rajta keresztül mindent megtudna – vetette ellen Nathan.

-          Na és az feltétlenül baj szerinted? – mondtam mosolyogva.

-          Nadine, ezt nem teheted – nézett rám mérgesen. – Nem befolyásolhatod Edwardot emlékképekkel. Azt tiltják a szabályaink.

-          Na és mi lenne, ha most az egyszer mi is fittyet hánynánk a szabályokra, és inkább csak segítenénk, ahol tudunk? – kérdeztem komolyan.

-          Menjünk fel a szobánkba, nem vagy önmagad. Pontosan azt akarja, hogy lesüllyedj az ő szintjére.

-          Talán – gondolkodtam el.

-          Nem talán, biztos – vágta rá. – Gyere, higgadj le, és utána beszélünk az égiekkel.

-          Rendben – sóhajtotam fel megadóan. Tudtam, hogy igaza van…