101.
fejezet
(Nadine
szemszöge)
Meglehetősen
bosszantónak találtam, amikor a hármak kijelentették, hogy nem avatkozhatok
közbe, és a legkevésbé sem juthat eszembe, hogy elmenjek Rosalie-hoz, és még
annál is jobban kerüljem el a témát, hogy elmondom neki, hogy mi folyik itt.
Nem hiszem el, hogy már megint kezdődik a szűk látókörűség. Már éppen kezdtek
kilábalni ebből a mindig, mindennek menni kell a maga útján dologból, erre most
csömörből vödörbe kerültem. Ráadásul pont Rose-t nem hagyják, hogy kisegítsem.
Nem lehet, hogy Lucifer tönkretegye azt a világot, amit megérdemel. Azt
semmiképpen nem fogom hagyni. Akár még arra is hajlandó vagyok, hogy a hátuk
mögött tegyek dolgokat, de soha nem fogják tönkretenni ezt a lehetőséget. Ez
egy tökéletes valóság. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, hogyha konzultálok
Kathy-vel, hogy mit tehetnénk.
-
Nadine – jelent meg Nathan idegesen.
-
Igen? – néztem rá azonnal. – Valami baj
van?
-
Lucifer Edward után legyeskedik, és nem
tudom, hogy miért, mert amint megjelenek, ő azonnal eltűnik – mondta Nathan
idegesen.
-
Majd én kihallgatom. Én el tudok
rejtőzni előle – mondtam határozottan. – Te addig maradj itt. Hogyha valami
rosszban sántinkál, ami egészen biztos, akkor azonnal jelentjük Ezekielnek,
hátha akkor hajlandóak lesznek engedélyezni, hogy segítsünk.
-
Rendben, akkor én itt várok – egyezett
bele azonnal. Én pedig azonnal láthatatlanná váltam, és már mentem is a Cullen
házhoz. Edward éppen a szobájában volt, és olvasott egy könyvet. Lucifer pedig
háta mögött állt, és suttogott neki. Pontosan olyan dolgokat, amilyeneket nem
kellene.
-
Ugyan már, Edward – suttogta Lucifer a
fülébe. – Gondolkozz. Anne jószívű, gyönyörű, fiatal, és egy karnyújtásnyira
van tőled. A szépsége határtalan lesz egy örökkévalóságon át. Nincs olyan
gondotok, hogy a titkok elválasszanak, hiszen mindkettőtöknek közösek a titkai.
Nézz csak rá, üde, fiatal arc, selymes, hosszú haj, vérvörös ajkak, hófehér,
márvány bőr, kívánatos keblek, lapos, feszes has. Kerek, nőies idomok. Elég, ha
csak rá gondolsz, és máris érzed magadnak az adrenalint, és az extázis
kerülget. Csak képzeld el, ahogy ez az ártatlan, törékeny lány alattad remek a
kéjtől. Te is tudod, hogy erre vágysz. Ki ne vágyna egy ilyen lányra. Tedd a
magadévá, legyenek gyermekeitek. Miért is ne akarnál családot alapítani, ha
megteheted? Miért is ne lennél szenvedélyes szeretője, nem, szenvedélyes, és
óvó férje egy tökéletes nőnek? – mondta csábító hangon. Edward pedig hirtelen
megmerevedett, és felpattant. Még a könyvet is elhajította, és elindult az ajtó
felé.
-
Várj – álltam elé. Mire leblokkolt. – Te
nem akarod ezt. Anne még csak egy kislány. Ártatlan kislány. Ott voltál, amikor
megszületett, hogyan is lehetnél képes arra, hogy ilyen hirtelen rávesd magad?
Gondolkodj ésszerűen, ha összeilletek, akkor is szüksége van még időre. Hiszen
még csupán egy kislány. Még alig élt, most csak megijedt, és te megmentetted,
azért hiszi azt, hogy szerelmes beléd. Ez nem szerelem, hiszen olyan fiatal
még. Még csak nem is csókolozott. Sőt, még idegen férfi közelében sem nagyon
volt. Tényleg ezt akarod tenni? Tudod, hogy ez őrültség – mondtam neki
gyengéden. Biztos vagyok benne, hogy megfogja hozni a helyes döntést. Ő nem
ítél elhamarkodottan. A következő pillanatban pedig legnagyobb elégedettségemre
visszaült a kanapéjára, és tovább olvasta a könyvét. Lucifer pedig idegesen
szusszantott fel.
-
Az idegesítő, makacs mindenedet –
dühödött fel Lucifer. – Egyszer úgyis beadod a derekadat, és akkor megtörténik,
aminek meg kell történnie – mondta határozottan. Majd egy szempillantás alatt
köddé vált.
-
Tarts ki, Edward, csak tarts ki, kérlek.
Ne hallgass rá, tudod, hogy mi a helyes döntés – suttogtam a fülébe. Azután
pedig visszamentem a szobánkba, hogy beszámoljak Nathannek a történtekről.
-
Mi történt? – pattant fel Nathan azonnal
az ágyról.
-
Minden rendben. Lucifer megpróbálkozik a
szokásos trükkjeivel. Mint például a gondolat elültetése, de Edwardban erős az
ellenállás. Néhány perc alatt lenyugtattam Lucifer hosszadalmas, és roppant
idegesítő monológja után – mondtam mosolyogva.
-
Na és, ha megint próbálkozik? Nem figyelhetjük
minden egyes lépését – mondta határozottan.
-
Majd több angyal segítségét kérjük, és
megpróbálunk tenni az ellen, hogy elérje, amit akar – vágtam rá komolyan.
-
Nadine, a tanács téged hivat – jelent
meg Kathy hirtelen. – Attól tartok, hogy lebuktál – fűzte hozzá halkan.
-
Ajaj – haraptam az ajkamba. Lehet, hogy
most bajban vagyok. Vagyis nagyjából biztos, hogy nagyon csúnyán megkapom a
magamét. – Máris megyek, ti addig maradjatok itt, kérlek – sóhajtottam fel.
Majd már mentem is a tancsáterembe. – Hívattak , uraim – hajoltam meg előttük.
-
Mit mondtunk neked, Nadine? – nézett rám
kérdőn Malakiás.
-
Hogy ne avatkozzak közbe, amíg Lucifer
nem sérti a szabad akaratot – válaszoltam halkan.
-
Na és te mit csináltál? – kérdezte
azonnal.
-
Ellenjavaslatot tettem Edwardnak –
haraptam az ajkamba. – Nem befolyásoltam őt, ahogy Lucifer, csak segítettem
neki, hogy helyesen döntsön. Edward magától ült vissza a könyve mellé, én nem
befolyásoltam, csak felnyitottam a szemét.
-
Lucifer is ezt hiszi magáról, de
valamilyen szinten mégis befolyásolja a lelkeket – mondta Gabriel határozottan.
– Nincs ellenemre a tevékenységed, Nadine, de gondold át, hogy mikor, mit fogsz
cselekedni. Hogyha hibázol, akkor el kell vennünk tőled az ügyet.
-
Ezt hogy értitek? – nyeltem egy nagyot.
-
Úgy, hogyha hibázol, és úgy határozunk,
akkor át kell adnod Rosalie ügyét teljes egészében Kathy-nek.
-
Na álljon meg a menet – csattantam fel. –
Először nem is akartátok hagyni, hogy elvigyem Rose-t az utazásra, és milyen
jól sikerült. Most pedig elveszitek tőlem az ügyet, hogyha hibázom? Nem, mintha
sűrűn tennék olyat, de enyhe túlzásnak érzem, hogy ennyivel leírtok engem.
-
Nem írunk le téged, de tény és való,
hogy maximálisan érintett vagy, mert nem úgy tekintesz Rosalie-ra, mint
egyszerű védencre. Most befolyásolható vagy emiatt, és ezt a helyzetet csak
tiszta fejjel lehet megnyerni, úgyhogy akár most azonnal leválthatnánk, de úgy
gondoltuk, hogy megérdemelsz egy esélyt. Tehát gyakorlatilag már ezért is hálás
lehetsz – mondta Malakiás határozottan.
-
Hálás vagyok, csak nem értem, hogy miért
hátráltatna az, hogy kedvelem Rose-t, hiszen ez szerintem pont előnyömre válik.
-
Sajnos nem, mert az érzelmeid miatt az
ítélőképességet nem teljesen megbízható most. Sőt, egyáltalán nem megbízható –
vágta rá Gabriel. – Higgy nekem, én már csak tudom, hogy milyen az, amikor az
érzelmeink vezényelnek. Akármennyire is csodálatos, és magától értetődő dolog,
akkor sem tehetjük meg, mert akkor sebezhetővé válunk – magyarázta kedvesen. –
Nem vesszük el tőled az ügyet csak akkor, hogyha muszáj, de figyelni fogunk, és
ha mégis úgy határozunk, akkor meg kell tenned, hogy átengeded az ügyet –
nézett rám komolyan.
-
Rendben van – sóhajtottam fel megadóan.
Nagyon mást úgysem tehetek, ezt a dolgot most komolyan elhatározta a tanács,
így nincs mit tenni. Elfogadom, vagy sem, ők már döntöttek, és ez ellen semmit
nem tehetek.
-
Most elmehetsz, Nadine, de kérlek,
jelents nekünk minden nap – mondta Ezekiel kedvesen mosolyogva.
-
Természetesen – hajoltam meg. Majd egy
szempillantás alatt a szobámban termettem, ahol Nathan már türelmetlenül várt,
Kathy-vel együtt.
-
Na, mit mondtak? – termett előttem
azonnal kedvesem.
-
Egyelőre megtarthatom az ügyet, és
akadályozhatom Lucifer tevékenységét, de nem szólhatok semmit Rose-nak, és a legkevésbé
sem bukhatok le senki előtt – magyaráztam a helyzetet. – Azt hiszem, hogy
segítségre lesz szükségem – haraptam az ajkamba. – Semmiképpen sem szeretném
elrontani Rose csodálatos mostani életét, így Kathy, neked vállalnod kellene
egy kis megfigyelést, hogyha időd engedi a nővéred mellett.
-
Természetesen meg tudjuk oldani –
bólintott rá Kathy azonnal.
-
Köszönöm – szorítottam meg a kezét
hálásan.
-
Nathan, te pedig folyamatos felügyelet
mellett tartod Rosalie-t, hogy nehogy baja essen bármi miatt is.
-
Rendben – egyezett bele azonnal.
-
Remek, én pedig fokozottan fogom
figyelni Anne-t, és Edwardot, mert most ők ketten azok, akik leginkább ki
vannak téve Lucifer trükkjeinek. Megyek is és figyelem őket tovább – nyomtam gyors
csókot szerelmem ajkaira.
Majd
egy szempillantás alatt eltűntem, hogy felbukkanjak Anne szobájában.
Természetesen észrevétlenül. Anne éppen az ágyán ült, és zenét hallgatott.
Látszólag semmi jele nem volt annak, hogy Lucifer most itt lenne, de azért a
biztonság kedvéért még várok. Sosem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg.
Egyébként is állandóan figyel mindent, és mindenkit. Csak tudnám, hogy hogyan
csinálja. Egyszerűen felfoghatatlan.
-
Anne? – kopogott be Rose az ajtón.
-
Gyere be, anya – válaszolta azonnal.
-
Jól vagy, kicsim? Nem fáj a kezed már? –
kérdezte Rose gyengéden.
-
Már nyoma sincs – vágta rá Anne
zavartan. – Nem is kellett volna látnod, nem volt semmi komoly. Csak részeg
volt az a fiú. Meg tudtam volna védeni magam, de nem mertem megütni, mert
tudod, hogy néha nem érzem a saját erőmet, amikor megijedek. Már éppen tenni
akartam valamit, amikor megjelent Edward, és megmentett. Nagyon vigyázott rám, kedves
volt, és hazahozott. Bár te is pontosan tudod, hogy milyen. Mindig olyan kedves
és udvarias.
-
Édesem, tudom, hogy Edward megvédett
téged, de nem hiszem, hogy az, amit most érzel iránta, az valós lehet. Te még
nagyon fiatal vagy, kincsem, és az érzéseid játszanak veled. Gondold át ezt a
dolgot higgadtan.
-
Miért akarsz ennyire lebeszélni engem
Edwardról? Miért hiszed azt, hogy nem illünk össze. Idősebb? Igen, de ez
szerintem inkább csak előnyére válik. Ráadásul nem kell titkolóznunk egymás
előtt. Neki bármikor elmondhatok mindent, és szerintem igenis összeillünk. Csak
te és ő még nem látjátok át a helyzetet, de eljön még az ideje, amikor
rájöttök, hogy igazam van – mondtam határozottan.
-
Anne, nem szeretnék veled veszekedni,
inkább csak annyit kérek, hogy gondold át alaposan a dolgot, mielőtt még
végleges döntést hoznál bármivel kapcsolatban is – kérlelte Rose a lányát. –
Nem akarlak befolyásolni, csak féltelek téged, hiszen még alig éltél. Még
kellene tapasztalatokat gyűjtened. Természetesen el kell követned a saját
hibáidat, de nem szeretném, hogyha ennek súlyos következményei lennének.
-
Ne haragudj, anya, tudom, hogy csak
szeretsz, és féltesz engem, de néha egy kicsit túlzásba viszed a dolgot.
Viszont neked is el kell fogadnod, hogy kezdek érdeklődni a másik nem iránt, és
nem tudok tenni ellene semmit. Hidd el, próbáltam figyelmen kívül hagyni a
dolgot, de érdekelnek a férfiak. Kíváncsian figyelni őket. A beszélgetéseiket,
a lányokról alkotott képüket. A pasis történeteiket – ábrándozott Anne.
-
Drágám, tudtam, hogy egyszer eljön ez a
nap. Bár én azt hittem, hogy ennél azért egy kicsit több időm lesz mielőtt
megtörténik – sóhajtott fel Rose. – Tudod, még csak tíz éves sem vagy, nemhogy
tíz, még csak most múltatok el öt évesek az csudába is. Te még gyerek vagy.
-
A korom, és az értelmi képességem között
nem nagyon van összefüggés, mint tudod – mondta Anne kissé felháborodva.
-
Édesem, az egy dolog, hogy már mindent
értesz, de az, hogy érted a dolgok menetét, és már kialakult benned az
érdeklődés is, még nem jelenti azt, hogy elég érett is vagy hozzá – mondta Rose
gyengéden.
-
Van egy olyan érzésem, hogyha most
Gabriel beállítana egy lánnyal, akkor tárt karokkal fogadnátok – dühödött fel
Anne.
-
Anne, ez talán már túlzás – vágta rá
Rose kicsit hangosabban.
-
Miért? – makacsolta meg magát.
-
Mert te egy ifjú hölgy vagy – vágta rá
Rosalie határozottan.
-
Hölgy, mégis kislányként kezel mindenki –
forgatta meg a szemeit.
-
Na jól van, nem szívesen teszem, de ezt
most muszáj. Csomagolj, mert elutazunk – állt fel Rose határozottan.
-
Hova utazunk? – hökkent meg Anne.
-
Elmegyünk világot látni egy kicsit, hogy
legyen időd átgondolni a dolgokat helyesen, és megfontoltan – mondta Rosalie
ellentmondást nem tűrve.
-
Vagyis el akarsz távolítani egy időre
Edward közeléből – csapta le a könyvet az ágyra.
-
Még egyszer mondom, Anne, csomagolj. Egy
bőrönd elég lesz. Tegyél be fürdőruhát is – mondta Rose ellentmondást nem
tűrve. Majd kivonult a szobából. – Egy óra múlva indulunk – kiáltott még
vissza. Majd az ajtó újra kinyílt.
-
Anne – lépett be az ajtón Gabriel.
-
Gondolom, te nem jössz – mordult a
testvérére Anne azonnal.
-
Sajnos nem, pedig tuti kis kirándulásra
mentek – húzta el a száját. – Ha anya engem hívott volna, akkor én boldogan
vele tartottam volna.
-
Te férfi vagy, azt teszel, amit akarsz –
forgatta meg a szemeit.
-
Talán én még nem akarok felnőni, Anne,
és még neked sem kéne – vágta rá Gabriel. – Egyébként még érezhetően kislány
vagy, csak azt hiszed, hogy érett vagy már – fűzte még hozzá.
-
Ezt miből gondolod? – hökkent meg Anne.
-
Mert csak egy kislány gondolja, hogy
helyes, ha megpróbálja eltitkolni a gondjait, egy nő azonnal hozzám jött volna,
vagy apához, hogyha sérelem éri – mondta határozottan Gabriel.
-
Ezt most te sem mondod komolyan.
Egyébként pedig nem hiszem el, hogy anya képes volt elmondani mindenkinek, hogy
mi történt – fújtatott Anne.
-
Nem anya mondta el, hanem te magad. Éjszaka
sikoltoztál álmodban. Mind itt voltunk melletted. Anya mozdult először.
Befeküdt melléd az ágyba, és gyengéden magához ölelt. Azonnal megnyugodtál.
Utána döntött úgy, hogy jót tenne neked a környezetváltozás. Ezért akar
elvinni, nem pedig azért, hogy távol tartson Edward bácsitól – hangsúlyozta ki
a „bácsi” szót. – Lehetnél hozzá egy kicsit kedvesebb, ugyanis ő imád téged –
mondta határozottan.
-
Én is szeretem őt – szégyellte el magát
Anne.
-
Akkor talán mutasd is ki neki, hogy
mennyire szereted, mert az előző kis jelenet enyhén szólva is túlzás volt – mondta
Gabriel határozottan.
-
Hol van most? – kérdezte az ajkába
harapva.
-
Apával a szobájukban – válaszolta fivére
készségesen. – Eléggé kikészült, úgyhogy adj nekik néhány percet – fűzte még
hozzá.
-
Rossz ember vagyok, igaz? – sóhajtott fel
Anne.
-
Azt azért nem mondanám – rázta meg a
fejét Gabriel mosolyogva. – Inkább csak hisztis, ahogy a kamaszodó lányok
mindegyike az – rántotta meg a vállát. – Na gyere ide, te lökött nőszemély –
ölelte magához Gabriel kedvesen. Ettől pedig Anne is feloldódott. Istenem,
milyen gyönyörű férfi lett a kisfiúnkból. Egyszerűen káprázatosan néz ki. Remélem,
hogy neki is gyönyörű élete lesz. Már alig várom, hogy megtalálja élete
szerelmét és családot alapíthasson. Az lesz létezésem legboldogabb pillanata,
amikor kimondja majd azt a bizonyos „igent” a hitvesi csók előtt…
Szia!
VálaszTörlésNagyon nagyon tetszett, bár még szerencse h Nadinetól nem vették el az ügyet. Rose nagyon jó anya és Gabriel is hihetetlenül okos, jó h egy kicsit elbeszélget Anne-nel sokat segít!
Nadine anyai szeretete Gabriel iránt olyan kedves... ő is egy láthatatlan de büszke anya!:))
Jó h Edwardnak ilyen erős az önakarata és önuralma!Remélem h kitart muszáj lesz neki!
Melinda
Szia! Nagyon tetszett! Nem azért, de szerintem Annenak teljesen igaza volt abból a szempontból hogy akkoriban a nőket nem tisztelték annyira mint a férfiakat. Ami tuti hogy engem is felidegesített volna. Gabriel nagyon aranyos volt! Lucifer szemét, Edward pedig jól döntött. Kíváncsi leszek hogy hova megy Anne és Rose. Jó lenne ha mennének Olaszországba, de enm hinném hogy fognak, a Volturi miatt. Jól gondolom? Vagy majd úgy is kiderül? Vagy a Volturinak már elég idősek? Remélem :P És am Emmett is megy? Mert nem hinném, hogy egyedül hagyják Gabrielt, de azt sem, hogy el tudna szakadni Rose-tól. Na mindegy, gondolom majd minden kiderül, tetszett várom a folytatást.
VálaszTörlésSzia Melinda!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igyekszem a folytatással, a következő fejezet elég laza lesz, nem lesznek benne nagy dolgok, inkább csak átvezető jellegű lesz :)
Puszi
Szia Aileen!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett :D Igen, Anne-nel ilyen szinten valóban nem lehet vitatkozni. Akkoriban a lányokra más szabályok vonatkoztak. :S A következő fejezetből pedig választ kapsz minden kérdésedre :D Vagyis majdnem mindegyikre. :D
Puszi