The Beauty and the Bear - 140. fejezet

140. fejezet

(Nadine szemszöge)

Kíváncsian jelentem meg Kathy és Gabriel jelenlegi otthonában, és amit ott találtam nagyon is tetszett. Kathy és Gabriel valami megmagyarázhatatlan oknál fogva éppen egymást csókolták. Talán Kathy végre hallgat rám egyszer az életben.

-          Egészen biztos vagy benne? – kérdezte Gabriel idegesen. – Ha bármi balul sül el, akkor én…

-          Nem lesz semmi baj, bízz bennem – vágta rá Kathy határozottan.

-          Én ennyire nem vagyok biztos benne – húzta el a száját Gabriel. Mi a fene folyik itt? Itt hagyom őket néhány órára, és már valami, valószínűleg veszélyes hülyeségre adta a fejét a barátnőm, amit láthatólag Gabriel elég kétesélyesnek él meg.

-          Csak hidd el, hogy képes vagyok rá, és ez nem csak mindkettőnk érdekét szolgálja, hanem az ügyünkét is, ezt te is tudod – simított végig Gabriel arcán.

-          Kathy, mi a fenét művelsz? – jelentem meg hirtelen.

-          Megteszem azt, amit meg kell tennem – vágta rá. – Most kérlek, távozz, Alice és Jasper mindjárt itt lesz.

-          Miért jönne ide Alice és Jasper? Hát nem küldted még el őket? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-          Nem, még nem küldtem el őket – mosolyodott el. – Gabriel és a tanács beleegyezett a tervemben. Sajnálom, hogy kikerültelek, de te sosem hagytad volna – ölelt magához egy pillanatra.

-          Gabriel, mi folyik itt? – fordultam most az égi vezető felé.

-          Ne aggódj, hamarosan megtudod, most pedig tényleg menj, és engem is vigyél vissza magaddal együtt. Én itt végeztem – sóhajtott fel Gabriel. - Most erősnek kell lennünk. Nekem is, és neked is.

-          Megijesztetek – vált a hangom hisztérikussá.

-          Mindent meg fogsz tudni, hamarosan – tette a vállamra a kezét Gabriel.

-          Na, de Kathy…

-          Csak vigyél fel, légy szíves – parancsolt rám kicsit erélyesebben.

-          Ahogy kívánod – szusszantottam dühösen. Ezt még meg fogja keserülni Kathy az egészen biztos. Hogyha belehal a magánakciójába, akkor én megölöm.

-          Ne haragudj rá, zseniális az ötlete, több szempontból is – fogta meg a kezeimet Gabriel. – Most viszont gyerünk, már itt vannak.

-          Igenis – adtam meg magam. Alice és Jasper nem láthatnak meg engem. Fentről viszont figyelni fogom, hogy mi történik. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, ami odafönt várt ránk. Már mindkét vezető a gyászruhájában volt, és Gabrielen is az jelent meg, ahogy rajtam is, és mindenki máson. – Mi folyik itt? – kérdeztem Ezekiel felé fordulva. Kezdtem már hisztérikussá válni.

-          Angyalt búcsúzhatunk, ismered a szertartást – válaszolta halkan.

-          Hát persze, hogy ismerem, de ezt csak olyankor alkalmazzuk, ha valaki úgy dönt közülünk, hogy visszatér a földre, hogy újra élhessen emberként – suttogtam vissza.

-          Nos, most is ez történik, kedvesem, de ezúttal nem emberként fog tovább élni az illető, hanem vámpírként – mondta komolyan.

-          Vámpírként? Mi? Alice és Jasper, és Kathy. Nem – kiáltottam fel. – Ezt nem hagyhatjátok – indultam meg a hármak felé. – Mihez adtál engedélyt, Gabriel. Ha vámpír lesz, akkor sosem fog meghalni, sosem fogod őt visszakapni.

-          Ha vámpír lesz, akkor tud segíteni odalent Anne-nek, ha pedig véget ért a küldetése, és úgy dönt, hogy visszatér közénk, akkor te is tudod, hogy onnantól kezdve soha többé nem mehet le emberként, csakis feladatvégzés céljából. Vagyis teljes jogú égivé válik – vágta rá Gabriel.

-          Na és, ha jól érzi magát, és nem akar visszajönni hozzád?

-          Akkor örömmel fogom nézni a boldogságát, de ez sosem fog bekövetkezni – vágta rá határozottan.

-          Na és, ha Lucifer megkörnyékezi, mint a legtöbb újszülöttet? – tettem fel a következő kérdést.

-          Nem fogja, mert Alice és Jasper vigyázni fognak rá. Valamint megkapja tőlünk a végtelen önuralmat, hogy vámpírsága alatt is önmaga maradhasson. Ráadásul pedig uralni tudja majd a földet, ami Aro érdeklődését nyilván fel fogja kelteni – válaszolta Malakiás teljes nyugalommal.

-          Alice és Jasper mennyit tud?

-          Csak annyit, hogy Kathy valahonnan tudomást szerzett a vámpírok létezéséről. Ez jelenleg elég ahhoz, hogy hajlandóak legyenek átváltoztatni, főleg úgy, hogy rásegítettünk egy látomással Alice-nél is. A lány fogja átváltoztatni, méghozzá önként teszi mindent, mert Kathy így akarja.

-          Ez a terv több, mint beteges – nyögtem fel.

-          Talán, de egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon hatékony is lesz – tette a kezét a vállamra Gabriel.

-          Szerintem viszont őrültség – vágtam hozzá a szavakat. – Miattad veszítettük el, ezt ne feledd – böktem mellkason.

-          Figyeljetek, mindjárt megtörténik, zárjuk be a kört, hogy a lélek kiszabaduljon az égi kötelékből – nyújtotta ki a kezét Malakiás, majd a többiek is, és néhány pillanattal később bezártuk a kört. A következő, amit hallottunk az Kathy fájdalmas sikoltása volt. Hát elkezdődött a három napon át tartó kín, ami a barátnőmet a földhöz fogja szegezni mostantól.

-          Te tudtál erről? – kérdeztem Nathant a szertartásunk végén.

-          Csak az utolsó pillanatban tudtam meg én is, különben nyilván lebeszéltem volna – vágta rá azonnal.

-          Nem értem, hogy Gabriel hogy volt képes ezt engedni – mondtam ingerülten. – Ez nagyon kockázatos. Hogyha Kathy jól érzi magát vámpírként, akkor örökre elveszítheti őt.

-          Erre elég kicsi az esély, főleg mivel azért tette, mert így a halála után van esélye Gabriellel együtt lenni.

-          Remek gondolat volt tőle, hogy széttépeti és elégedteti magát, ha végzett a küldetéssel. Szerinted ki fogja megtenni a Cullenek közül?

-          Ki mondta, hogy a Cullen családdal fogja elvégeztetni a feladatot? – vonta fel a szemöldökét Nathan. – Mint tudjuk, elég felháborítani a vámpírok uralkodó családját.

-          Mert Aro majd lemond egy ígéretes tehetségről a gyűjteményéből csak azért, mert lázadozik – forgattam meg a szemeimet. – Inkább egyszerűen megbünteti, vagy kínoztatja, amíg engedelmességet nem tanul.

-          Vagy Anne eléri, hogy a Volturi dühös legyen rá, és bosszút állnak Kathy-n – ajánlotta a lehetőséget ismét kedvesem.

-          Az jót fog tenni Anne lelki világának – mondtam cinikusan.

-          Ha rákerül a sor, hogy megtörténjen, akkor meg fogjuk oldani – nyögött fel Nathan. – Fogadd el, hogy Kathy szabad akaratából döntött így. Bármelyik angyal akkor távozik újra a földre, amikor akar. Ő most döntött így. Kár ezen rágódni. Koncentráljunk a küldetésre, utána pedig megoldjuk Kathy problémáját is.

-          Persze, ráér az egyik legkedvesebb barátunk sorsa – legyintettem még mindig idegesen. – Inkább hagyjuk, most nem tudok ésszerűen gondolkodni. Inkább visszamegyek és figyelem Anne-t és Demetrit – mondtam nagyon sóhajtva, majd már el is tűntem, hogy néhány pillanattal később a kisházban tűnjek fel…

-          Csak egyetlen nap, de addig is, jobban örülnék, hogyha nem lennél egyedül – mondta Demetri kissé idegesen. – Utólagos engedelmeddel idehívtam valakit, hogy vigyázzon rád, mert nem merlek csak így itt hagyni.

-          Ne haragudj, de nincs kedvem a családodból senkihez – húzta el a száját Anne.

-          Ezt valahogy sejtettem, ezért is hívtam ide valakit a te családodból, most, hogy már biztos lehetek benne, hogy nem veszélyes rám nézne – kuncogott fel.

-          Edward? – lepődött meg Anne.

-          Igen, ha valaki, akkor ő nagyon is képes lesz kellőképpen vigyázni rád – mondta határozottan Dem.

-          Nahát, ez nagyon kedves – harapta be az ajkait Anne.

-          Igyekeztem – nyomott gyengéd puszit Anne szája szegletébe Demetri. Hm… ért a csábításhoz, az egyszer biztos. – Reggelre itt lesz.

-          Köszönöm – nyomott puszit Anne Demetri arcára.

-          Nincs mit, de ha nem gond, akkor az estét még kiélvezném veled, na és persze a holnapi napot is sötétedésig.

-          Dehogy gond, csak elmegyek fürdeni, és már ott is vagyok nálad – pirult el Anne.

-          Egészen biztos, hogy szeretnéd? – kérdezte Demetri kissé bizonytalanul.

-          Hát persze, miből gondolod, hogy nem szeretném?

-          Csak annyi az egész, hogy olyan zavarban vagy. Érzem az illatodon, és látom is rajtad.

-          Egy már csak lehet zavarban, ha először alszik együtt egy férfival, aki nem az apja – állapította meg Anne nevetve.

-          Szóval én leszek az első, akinek bebújsz az ágyába? Ezt mindenképpen meg kell hálálnom valahogy, és már ötletem is van, hogy hogyan – villantak meg Demetri szemei.

-          Akkor sietek a fürdéssel, mert kíváncsivá tettél – vigyorodott el Anne. Bár az arcán azért látszott, hogy nem kicsit ideges az éjszaka miatt. Nagyon aranyos kislány, ezt nem vitathatja senki.

-          Nadine – hallottam meg Kathy sikoltását a fejemben. – Fáj.

-          Tudom, kicsim, tarts ki – termettem azonnal mellette, és megszorítottam a kezét.

-          Segíts – kérlelt két sikoly között.

-          Hamarosan elmúlik – simítottam végig az arcán.

-          Nathan, miért csupa vér a teste?

-          Elgázolta egy autó – vágta rá Nathan.

-          Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.

-          Valahogy meg kellett rendezni, hogy baleset legyen, így Aro nem fog gyanakodni. Edward hátulról kilökte egy jármű elé. Senki sem tudta, hogy ezt tervezik. Bár a méreg gyorsan gyógyítja a sérüléseit.

-          Melyikük harapta meg?

-          Alice vállalta a feladatot. Menj csak vissza Anne-hez és Demetrihez, majd én vele maradok.

-          Enyhíted a fájdalmát? – néztem rá kérlelőn.

-          Tudod, hogy nem tehetem. Hitelesnek kell maradnunk – húzta el Nathan a száját. – Menj vissza, vigyázok rá, ne aggódj. Anne és Dem nem maradhat egyedül Luciferrel.

-          Tudom – nyomtam puszit Kathy kezére. Majd azonnal visszamentem Anne-hez, aki éppen a fürdőkádból szállt ki.

-          Na most vajon melyiket vegyem fel? A fekete vad, és nőies, ahogy a vörös is, de a fehér és az almazöld jobban tükrözi a jelenlegi stílusomat. Azt hiszem, hogy a zöldet választom – bújt bele végül a könnyű kis hálóingbe, majd rávette a köntösét, és néhány mélyebb lélegzetvétel után már szaladt is Demetri szobája felé. Ahol azonnal be is kopogtatott, az ajtó pedig kitárult.

-          Már azt hittem, hogy meggondoltad magad – mosolygott rá Dem kedvesen.

-          Dehogy gondolom meg magam, hiszen megígértem – mondta Anne mosolyogva.

-          Csak azért jöttél át, mert megígérted? – kérdezte Demetri kissé csalódottan.

-          Nem csak azért – vágta rá Anne. – Örülök, hogy áthívtál magadhoz. Holnap este úgyis elmész egy napra.

-          Nem muszáj elmennem – állapította meg. – Ha kitalálsz más fogadási alapot, akkor nem megyek. Vagy egyszerűen csak elkönyveljük, hogy úgyis nyertem volna.

-          Harc nélkül nem adom fel – mosolyodott el Anne, egy kissé Emmettes stílusban.

-          Ahogy én sem – kuncogott fel Dem. – Látod, hasonlítunk egymásra. Esetleg nem jössz beljebb? Kényelmetlen lesz egész éjjel itt ácsorogni.

-          Még nem nagyon láttam a szobádat. Esetleg körbevezetsz?

-          Gyors kör lesz, mert nem túl nagy – állapította meg halkan. – Gyere – ragadta meg Anne kezét, majd az egyik ajtóhoz húzta. – Ez itt a gardrób.

-          Öhm… ez inkább egy miniatűr gardrób.

-          Nos, mivel nem vagyok hölgy, így a ruháim jóval kevesebb helyet foglalnak.

-          Összesen három fekete inged, és két nadrágod van? – vonta fel a szemöldökét Anne.

-          A köpeny alá nem mindegy? – rántotta meg a vállát Demetri.

-          Gondolom, nem viselsz mindig köpenyt.

-          Láttál már engem köpeny nélkül? – nézett rá Dem kérdőn.

-          Ami azt illeti, most, hogy így mondod, nem – húzta el a száját Anne. – Elég egyhangú viselet, nem?

-          Sosem voltam egy divatkedvelő. Bár úgy vélem, hogy a fekete mindig is divatos árnyalat lesz.

-          Ebben mondjuk, egyetértünk – bólintott rá Anne. – Szerintem menjünk tovább, a szekrényedet kellőképpen áttanulmányoztam.

-          Gúnyolódik Ms. Cullen? – vigyorodott el Demetri.

-          Talán egy egészen kicsit – kuncogott Anne pimaszul.

-          Hm… oldódik a hangulat, ez tetszik – villantak meg a szemei.

-          Igen, nekem is tetszik – bólintott rá Anne már sokkal felszabadultabban.

-          Ez itt a fürdőszobám – nyitott be egy másik helyiségbe.

-          Ez hatalmas – ámult el Anne, és őszintén szólva én is. Majdnem akkora volt, mint maga a szoba.

-          Igen, szeretek fürdeni, és lazítani, amikor itt vagyok – biccentett Demetri.

-          Van, amiben egyezik az ízlésünk, ez nagyon jó jel – állapította meg Anne.

-          Igen, nekem is tetszik a helyzet – csúsztatta finoman egyik kezét a lány derekára. Majd egy hirtelen mozdulattal a karjaiba kapta Anne-t. – Látom, fáradt vagy – fektette le gyengéden az ágyra, majd betakarta, és mellé feküdt.

-          Elég késő van már – fordult Demetri felé Anne. Majd kissé bizonytalanul a mellkasára húzta magát. – Nem zavar?

-          Dehogy, kifejezetten tetszik – simította gyengéden a kezét Anne hátára, majd cirógatni kezdte. – Aludj csak.

-          Nem, még nem szeretnék – rázta meg a fejét Anne konokul. – Azt hiszem, megyek, és megmosom az arcom. Az majd felébreszt.

-          Ne, a világért sem szeretném kihagyni, hogy lássalak alvás közben – szorította magához Demetri kicsit erősebben, nehogy kicsusszanjon a kezei közül.

-          Nem szoktam sokat aludni, csak néhány órát – mondta Anne határozottan.

-          Én ráérek – rántotta meg a vállát Dem. – Bőven van még időnk beszélgetni, és egyébként is fárasztó napod volt.

-          Akkor egy kicsit elszenderedek. Jó éjszakát – nyomott gyors puszit Demetri nyakára. Amitől a férfi megdermedt. – Valami rosszat tettem? – nézett fel Anne aggódva.

-          Nem, pont, hogy nagyon jót – mondta a férfi mosolyogva. – Köszönöm.

-          Mit, a puszit?

-          Nem, azt, hogy ennyire bízol bennem.

-          Mért ne bíznék? Sosem bántanál. A múltkor is megálltad.

-          Előbb öletném meg magam, minthogy ártsak neked – mondta teljes meggyőződéssel.

-          Reméljük, arra sohasem kerül sor – válaszolta Anne ijedten.

-          Igen, ezt én is remélem – motyogta Dem, de ezt már Anne nem hallhatta meg, mert egy szempillantás alatt elaludt.

-          Nadine? – jelent meg hirtelen Nathan.

-          Igen?

-          A tanács hívat téged, amíg felmész, addig én itt maradok velük.

-          Rendben, megyek – bólintottam rá azonnal. – Kathy?

-          Szenved, de egyre jobban viseli, rendben lesz.

-          Akkor jó – sóhajtottam fel megkönnyebbülten. – Hamarosan visszajövök – nyomtam gyors csókot szerelmem szájára. Majd elindultam a hármak elé, bár fogalmam sincs, hogy mit szeretnének, mert minden jel szerint nem nagyon kérik ki a véleményemet, nagyjából soha…