The Beauty and the Bear - 127. fejezet

127. fejezet

(Rosalie szemszöge)

Még mindig a levél alatti sokk hatása alatt voltam, amikor lányom hirtelen felpattant mellőlem, és járkálni kezdett a szobában körbe-körbe. Látszott rajta, hogy mennyire ideges, és mennyire megdöbbentették az olvasott információk, ahogy engem is. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem most. Demetri szavai őszintének tűntek, de mi van, ha ez csak egy trükk, hogy teljesíteni tudja a küldetését? Ez esetben nagyon jól játssza ki a kártyáit, hogy a lányom, ha más miatt nem is, de bűntudatból hozzámenjen. Na, de várjunk csak, a lányom nem is biztos, hogy tud gyermeket szülni, hiszen még csak nem is menstruált még soha, bár még nagyon fiatal hozzá, de az sem biztos, hogy valaha képes lesz rá, és ez esetben Aro nem számíthat újabb különleges jövevényekre.

-          Anya figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte lányom kissé idegesen.

-          Bocsánat, kicsim, csak elgondolkodtam – kértem elnézést.

-          Igen, ahogy én is – vágta rá. – Szóval, szerinted ez őszinte vallomás volt, vagy csapda? – szegezte nekem a kérdést.

-          Nem tudom, édesem, de ki fogjuk deríteni, ez egészen biztos – mondtam határozottan.

-          Mégis hogyan akarod kideríteni? Nem fogom hagyni, hogy Demetri esetleg miattam haljon meg – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Ilyesmi még csak eszembe sem jutott, Anne, de van valami, ami az eszembe jutott és talán megpróbálhatnánk – fűztem még hozzá.

-          Na és mi lenne az? – kérdezte kíváncsian.

-          Elmegyek Aróhoz, és felteszek neki néhány kérdést – villantak meg a szemeim. – Nekik van a világ legnagyobb könyvtáruk, ha ők nem tudnak valamit, akkor az gyanús.

-          Te is gyanús leszel, és mit teszel, ha Aro bele akar nézni a fejedbe? – kérdezte lányom bizonytalanul.

-          Jogos, a fenébe – dobbantottam a lábammal. Pedig az ötlet nem volt rossz. Mert így kiderülhetne az igazság. Főleg, ha Edward is hallgatózik valahol a közelben.

-          Mi lenne, hogyha nagyapát kérnénk meg rá? Orvosi jellegű kérdéseket keresnél?

-          Hát ez egyszerűen remek ötlet, édesem – csillantak fel a szemeim. Carlisle-ra nem lenne miért gyanakodniuk, hiszen ő tisztán orvosi alapon is kíváncsi lehet ilyen dolgokra. – Zseniális vagy – nyomtam puszit az arcára.

-          Igyekszem – rántotta meg a vállát.

-          Ha nem haragszol, akkor én most egy kicsit magadra hagynálak, el kell intéznem valamit – indultam meg Carlisle és Esme szobája felé. Amikor pedig odaértem, egy kicsit vártam, amíg lehiggadok, majd kopogtattam és azonnal benyitottam.

-          Rosalie, valami baj van, kedvesem? – kérdezte Esme rögtön aggódva.

-          Felmerült bennem egy érdekes kérdés, és szeretném Carlisle segítségét kérni az ügyben – válaszoltam rögtön.

-          Ez esetben gyere beljebb, Rose – ült le a fotelbe Carlisle érdeklődve. – Miben lehetek a segítségedre?

-          Anne mostanában kérdezgeti, hogy neki is lehet-e majd gyermeke, ahogy nekem és Emmettnek sikerült, és az érdekelne, hogy mivel ez itt a világ legnagyobb könyvtára, esetleg nem tudnál utána nézni, hogy volt-e már a világon hasonló eset? – mondtam el egy szuszra a kérdést.

-          Hm… érdekes felvetés – gondolkodott el azonnal a problémám. – Valóban nyilvánvaló kérdés ez Anne esetében, és utána is fogunk nézni. Abban biztos vagyok, hogy Gabriel képes gyermeket nemzeni, hiszen Emmett is az volt, de Anne más eset. Ugyan változik a teste, mint az embereké, bár látszólag már megállt a növekedésben, vagy lassított rajta, de, hogy képes-e életet fogadni a méhébe, az egy nagyon jó kérdés. Mindjárt kérek is engedélyt a vendéglátóinktól, hogy átnézhessen a könyvtárat tények után kutatva.

-          Köszönöm – néztem rá hálásan.

-          Igazán nincs mit, kedvesem. Már nekem is eszembe juthatott volna a dolog – állapította meg komolyan. Majd felpattant és már sietett is a nagyterem felé.

-          Mi a gond, Esme? – néztem rá kérdőn az ijedt tekintetét látva.

-          Ugye semmiféle butaságot nem forgat az unokám a fejében? – kérdezte idegesen.

-          Mire gondolsz? – néztem rá döbbenten.

-          Terhesség felöl érdeklődig ilyen fiatalon? – harapott az ajkába. – Ugye nem akar még Demetrivel, vagy Edwarddal? Bár Edward nem is lenne még hajlandó, de…

-          Nem, anya, ne aggódj. Nem készül semmiféle butaságra, csak felvetődött benne a gondolat, ennyi az egész. Végül is, ő is nő, és ahogy minden lány egy napon ő is szeretne majd családod.

-          Igen, ez igaz – biccentett fogadott anyám.

-          Úgy érzem, hogy nem sikerült téged maradéktalanul megnyugtatnom – állapítottam meg.

-          Egy nagymama aggódhat az unokájáért, nem igaz? – mosolyodott el egy kicsit.

-          Dehogynem, a nagymamának ez egy nagyon fontos feladata – bólintottam rá azonnal.

-          Akkor jó, örülök, hogy nem zavar téged – mondta vidáman.

-          Miért zavarna? Én csak örülök, hogy mind itt vagytok neki, hogy mind itt vagytok nekünk – mondtam hálásan.

-          Ez csak természetes, kincsem – ölelt magához gyengéden. – Éppen vacsorát készítek az unokáimnak, vagyis ez a tervem. Van kedved esetleg velem tartani?

-          Természetesen – vágtam rá azonnal. Mindig is élveztem az Esmével közös perceinket a konyhában.

-          Helyes, akkor menjünk is – karolt belém lelkesen, majd elsétáltunk a konyha irányába…

(Nadine szemszöge)

Elégedetlenül néztem az eseményeket, amik kezdenek kialakulni. Lucifer sajnos nagyon is jól forgatja a lapjait, talán átlagon felülinek mondható az, amit csinál. Rose bizonytalan, Anne egyre jobban húz Demetri, és a maradás felé. Kathy és Gabriel valaki miatt folyamatos veszélyben van. Én pedig lassan érzelmi roncs vagyok, pedig engem aztán nehéz felhúzni.

-          Mi a gond, Nadine? – jelent meg hirtelen mentorom.

-          Nem tudom, hogy hogyan cselekedjem azt, ami helyes – sóhajtottam fel.

-          Én a legősibb módszerre szavaznék, amit mindig is preferáltam, amióta csak létezem.

-          Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-          Egyszerű, hallgass a szívedre. Ha van dolog, ami soha nem fog becsapni téged, akkor az a szíved – mondta határozottan.

-          Itt most észérvek kellenek, hogy meggyőzzem Rosalie-t arról, hogy én vagyok a barátja, anélkül, hogy lebuknék – fakadtam ki.

-          Nem, nem észérvek kellenek, hanem az, hogy az legyél neki, aki mindig voltál, a barátnője. A dolgok nem olyan bonyolultak, mint amilyennek te olyan gyakran hiszed – fűzte még hozzá.

-          Viszont nem is egyszerű – állapítottam meg.

-          Ha egyszerű lenne, akkor nem téged választottunk volna a feladat elvégzésére – mondta teljes komolysággal.

-          Ez igazán hízelgő, mégsem tudom, hogyan tudnám megoldani a kialakult helyzetet mindenki számára kedvező módon – sóhajtottam fel.

-          Talán hallgatnod kéne valakire, aki szintén kedveli a védenceidet, de tárgyilagosabban gondolkodik jelen helyzetben, mint te – javasolta.

-          Uram, már megint rébuszokban beszél – forgattam meg a szemeimet.

-          Nos, ez az én esetemben igen gyakori – tárta szét a karjait. – Tudod, nem befolyásolhatlak, csak vezethetlek a helyes irányba. Emlékszel?

-          Igen, tudom, hogy nem befolyásolhatjuk egymást, de ha egyszer számomra mindig bonyolultak a rébuszok, amiket feladnak nekem.

-          Mert te nagyon egyenes ember voltál mindig is, ami a szíveden, ami a szádon. Ezt igazán értékeli itt mindenki. Az őszinteség nagyon szép, és fontos tulajdonság – mondta kedvesem. – Mindenesetre gondolkozz el rajta, hogy mi az értelme annak, amit mondtam – mondta komolyan, majd eltűnt.

-          Hallgatnom kéne valakire, aki szintén kedveli a védenceimet, de tárgyilagosabban gondolkodik, mint én – ismételtem meg a mondandóját. – Ez a valaki csakis Nathan lehet. Azt hiszem, hogy este gyorsan ki is kérdezem róla, hogy mi a véleménye. Most viszont megnézem, hogy mi a helyzet Kathy és Gabriel háza táján, azután pedig visszamegyek Rose-hoz, mielőtt még Lucifer megint kitalál valami tervet arra, hogy megtévessze Rosalie-t.

-          Szia – nézett rám Nathan azonnal, amikor megjelentem mellette.

-          Szia – viszonoztam a mosolyát. – Mi a helyzet?

-          Minden rendben van. Kathy nagyon elégedett a mai teljesítményével, és igazán jól érezte magát Anne-nel. Éppen ezt ecseteli már egy ideje Gabrielnek, aki mosolyogva hallgatja a beszámolót. Aranyosak.

-          Aranyosak bizony, csak makacsak – forgattam meg a szemeimet.

-          Csak Kathy-nek vannak fenntartásai, de megérthetnéd őt – mondta Nathan határozottan. – Ha belegondolsz, akkor ő is oly régi lélek, mint te. Mondjuk azzal a különbséggel, hogy te nem maradtál meg azon a szinten, hogy nem adod az ártatlanságod az esküvőig, míg Kathy határozottan tartja magát – állapította meg.

-          Te most komolyan…

-          Nem, ne értsd félre, el akarlak venni természetesen, és annak is örülök, hogy bíztál bennem, de Kathy más tészta, mint te. Egyáltalán nem vagytok egy természet.

-          Nem hiszed komolyan, hogy Kathy és Gabriel nem szeretkezett, amikor Gabriel lent volt a földön – fejeztem be a mondatomat, bár jól esett a vallomás.

-          Nem hiszem, hanem tudom – vágta rá.

-          Mégis honnan? – néztem rá kíváncsian.

-          Onnan, hogy Kathy fülig pirul már attól is, hogyha Gabriel hozzáér – válaszolta egyértelműen.

-          Ez még nem bizonyíték – forgattam meg a szemeimet.

-          Szerintem pedig nagyon is az, ugyanis te is mindig zavarba jöttél az ilyen gesztusoktól, úgyhogy fogadd el a tényeket, és hagyd, hogy megoldják ezt a saját gondolataik és érzéseik alapján.

-          Jól van, feladom, hallgatok rád, de azért drukkolok nekik – sóhajtottam fel. Hogyha Kathy nem akarja, akkor úgysem tudom meggyőzni őt. Bár nagyon remélem, hogy Gabriel azért sikerrel jár, mert szerintem egész jó úton halad. Vagy talán mégis rásegíthetnék egy kicsit? Ha Gabriel veszélyben érzi Kathy-t, akkor kénytelenek lennének egy szobában aludni, és Kathy sosem hagyná, hogy Gabriel kényelmetlenül legyen, ezért egy ágyba kényszerülnének. Oh, ez egy nagyon-nagyon jó terv.  Már csak Nathan-től kell egy kicsit megszabadulnom. – Drágám, ma figyelem én Kathy-t és Gabrielt, te el tudnál menni Rose-hoz? – kérdeztem ártatlanul.

-          Természetesen – vágta rá egyből. – Már megyek is.

-          Jól van, reggel találkozunk – bólintottam rá. – Hogyha kell segítség, akkor pedig nyugodtan vigyél magaddal még néhány angyalt, hogy biztosan ne tudja Lucifer újra megkörnyékezni Rosalie-t.

-          Rendben van, úgy lesz – vágta rá azonnal.

Majd el is tűnt. Én pedig árkus szemekkel figyeltem Kathy-t, hogyha veszélybe kerülne, akkor azonnal mellette lehessek, és szólhassak Gabrielnek is. Talán még nincs minden veszve semmilyen szinten sem. Az este nyugodt hangvételben telt el Kathy és Gabriel között, miután megvacsoráztak leültek sakkozni egyet, és közben beszélgettek. Nagyon kedvesek és aranyosak voltak, de mindkettőjük arcán láttam a vívódást, hogy vágynak a másikra, még akkor is, hogyha nem vallják be. Pontosabban csak Kathy akarja megtagadni az érzelmeit, Gabriel nyíltan vállalja, hogy mi jár a fejében valójában. Volt egy olyan érzésem, hogy az előtte ülő nőért bármit megtenne, hogyha újra megkaphatná a szerelmét. Értékeltem, hogy ennyire nyílt, és mégis ennyire szolid marad egyszerre. Nem szerette volna Kathy-t kellemetlen helyzetbe hozni, de mégis szerette volna érzékeltetni vele, hogy itt van mellette, és kész újra a kedvese lenni. Még soha életemben nem láttam ilyen romantikus lelket. Na jó, talán egyet, vagy kettőt létezésem során, de ez akkor is annyira gyönyörű. A játszma után Kathy elment fürdeni, Gabriel pedig nagyot sóhajtva rogyott le a kanapéra. Én pedig úgy éreztem, hogy meg kell próbálnom támogatni őt, úgyhogy lementem hozzá.

-          Nadine, mi járatban? – kérdezte meglepetten.

-          Gondoltam hátha szeretnél beszélgetni – mosolyogtam rá kedvesen.

-          Köszönöm, de minden rendben van. Kathy mindig is ilyen volt, és pontosan ez az egyik dolog, amit imádok benne.

-          A makacsság? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nem, a határozottság, és a végtelen tisztaság, ami benne lakozik – vágta rá Gabriel.

-          Nos, ezek is fő erényei, azt nem lehet vitatni - egyeztem bele azonnal.

-          Ne aggódj, miattunk, legutóbb is beletelt néhány napba, amíg hajlandó volt elfogadni a közeledésemet, pedig akkor is nyilvánvaló volt, hogy nagyon is tetszem neki – mondta büszkén. – Pontosan ettől ilyen izgalmas ez az egész. Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő elteltével is képes vagyok-e rá olyan hatással lenni, mint amilyennel akkor voltam – mondta elszántan. – Remélem, hogy van még esélyem.

-          Ebben én egy pillanatig sem kételkednék a helyedben – vágtam rá határozottan.

-          Nos, legyen igazad – vigyorodott el. Hm… még nem is láttam Gabrielt vigyorogni, de ami azt illeti, határozottan jól áll neki a dolog.

-          Biztosan igazam lesz, Kathy sem tartja magát örökké – villantottam meg a szemeimet.

-          Hé, csak semmi befolyásolási kísérlet – vágta rá Gabriel rosszallóan.

-          Nem, ilyesmiben egyáltalán nem is gondolkodnék – intettem le. Legfeljebb csak egy kicsit segédkezem, hogy egy szobában aludjanak. A többi pedig majd megy magától, abban biztosan nem lesz hiba.

-          Helyes – biccentett. – Most viszont, kérlek menj, és figyelj minket fentről, mert úgy hallom, hogy Kathy elzárta a csapot. Vagy esetleg szeretnél tőle is valamit?

-          Nem, vele majd holnap úgyis beszélek. Tisztáznunk kell a további lépéseket – mondtam komolyan.

-          Ez esetben, jó éjszakát, Nadine – mondta kedvesen.

-          Jó éjt, Gabriel – viszonoztam a gesztust, majd visszamentem a saját kis lakosztályomba…