120.
fejezet
(Rosalie
szemszöge)
Hajnal
volt már, amikor hallottam Anne-t elsétálni a szobánk előtt. Próbált lopakodni,
éppen ezért volt annyira hangos. Mindig ezt csinálja. Hogyha nem koncentrál,
akkor tökéletesen és hangtalanul suhan, akárcsak mi, de hogyha megpróbál halkan
elsurranni, annak egészen biztosan katasztrófa lesz a vége. Gondoltam magamban
a következő pillanatban pedig már hallottam is a halk sikkantást, és egy váza
szilánkokra törését.
-
Oh, hogy a macska rúgja meg –
sopánkodott halkan. Nekem pedig muszáj volt kuncognom rajta. – Hogy az
mennydörgős…
-
Kicsim, jól vagy? – suhantam az ajtóhoz.
-
Semmi gond, csak nem akartalak zavarni
titeket – emelte égnek a tekintetét.
-
Te sosem zavarsz, édesem – simítottam
végig az arcán. – Na és, hová tartasz?
-
Őszintén szólva a konyhába, hogy csenjek
egy kis ételt – harapott az ajkába.
-
Éhes vagy, ilyenkor? – lepődtem meg.
-
Éhes és szomjas – vágta rá. – Az az
igazság, hogy eddig táncoltunk Edwarddal, aztán lefürödtem, és aludni akartam,
de egyszerűen nem bírok elaludni, olyan éhes vagyok – magyarázta a száját
rágcsálva.
-
Értem, veled menjek? – kérdeztem
azonnal.
-
Nem, dehogy is, maradj csak apával –
rázta meg a fejét lányom. – Csak készítek valami harapnivalót és már megyek is
a szobámba.
-
Biztosan? – kérdeztem rá még egyszer. –
Ne főzzek neked egy kakaót?
-
Nem, köszönöm, csak egy szendvics, és
egy pohár víz kell. Pihenjetek, jó éjt – nyomott puszit az arcomra.
-
Mintha olyan sokat aludnánk – forgattam
meg a szemeimet.
-
Tudod, hogy hogyan értem – legyintett
Anne. – Na és, hol van, apa? – kérdezte kíváncsian.
-
A fürdőben van, elment megmosakodni, és
átöltözni. Lehet, hogy elmegyünk vadászni. Itt az ideje – mondtam a szemeimre
mutatva.
-
Hát igen, már eléggé feketék – bólintott
rá azonnal.
-
Na menj, és egyél valamit, gyorsan –
paskoltam meg a fenekét, ahogy régen is.
-
Oké, megyek, jó éjt – kaptam egy gyors
puszit.
Majd
egy szempillantás alatt eltűnt. Tudtam, hogy Anne nemet mondott nekem, amikor
megkérdeztem, hogy főzzek-e neki egy kakaót, de mégis úgy éreztem, hogy meg
kell tennem. Hiszen mindig is imádta ezt a forró italt, és sokkal jobban
szokott aludni utána.
-
Drágám, főzök Anne-nek és Gabrielnek egy
adag kakaót – szóltam be Emmettnek a fürdőbe.
-
Menj csak, kicsim, hamarosan jövök én is
– vágta rá azonnal.
-
Rendben – mondtam mosolyogva. Azután
pedig Anne nyomába szegődtem.
-
Sajtot? – hallottam meg Demetri hangját.
-
Igen, mindenképpen, és azt hiszem, hogy
egy paradicsomot is kérek – válaszolta Anne.
Tehát
ezért nem akarta, hogy kakaót főzzek neki? Nem gondoltam volna, hogy a saját
lányom valaha is megpróbál engem kijátszani. Most mi lenne a helyes? Törjek
rájuk, vagy holnap beszéljek vele. Nem, most nem törhetek rájuk, mert akkor
Anne megint megbántódik, és akkor nem tudjuk majd megbeszélni.
-
Valaki van még itt – szólalt meg
hirtelen Demetri.
-
Én nem érzek semmit – tiltakozott Anne.
-
Nem is érezheted, mert túl közel vagy az
ételekhez, de hidd el, hogy nem vagyunk egyedül – mondta határozottan.
-
Mindjárt megnézem, hogy ki az – nyelt
egy nagyot lányom. Én pedig hirtelen ötlettől vezérelve bebújtam egy félreeső
sarokba. Nem kell, hogy bármit is félreértsen. Az is lehet, hogy Anne nem
tudta, hogy Demetri itt van, vagy a férfi egyszerűen csak követte őt. Nem
tudhatom, amíg nem kérdeztem meg róla a lányomat személyesen. – Nincs itt
senki, Demetri – mondta Anne nevetve. – Talán már rémeket látsz? Illetve érzel?
-
Azt erősen kétlem – vágta rá Demetri. –
Bár az meglehet, hogy tényleg csak elsétált valaki a konyha előtt. Csak tudod,
nem sokan használják ezt a részt.
-
Furcsállom is, hogy egyáltalán van
konyhátok, amikor senki sincs, aki használja – állapította meg Anne.
-
Szoktak jönni vendégek – motyogta
Demetri halkan.
-
Vendégek? – lepődött meg lányom. – Öhm…
vannak emberi szövetségeseitek, vagy barátaitok? – kérdezte kíváncsian.
-
Nem éppen – mondta zavartan.
-
Akkor? – tette fel a lányom a következő
kérdést.
-
Mondjuk, hogy olykor megfordulnak itt
hölgy vendégek – válaszolt végül.
-
Oh – csúszott ki Anne száján a döbbenet.
– Te is szoktál ilyen hölgyvendégeket fogadni? – kérdezte remegő hangon.
-
Volt már rá példa, igen – válaszolta
őszintén. Hm… legalább őszinte. Ez igazán szimpatikus hozzáállás.
-
Értem, tehát ide hozod a nőidet, hogy
lenyűgözd őket mielőtt… ezt inkább nem is akarom tudni. Ez még nem is sokkolna
talán, de az, hogy engem is idehoztál. Mi volt a terved? Most azonnal gerincre
vágsz itt az asztalon, vagy szobádig még eljutunk? Vagy talán inkább nálam,
mert akkor csak eltűnsz, ha végeztél? – fakadt ki Anne.
-
Anne, én soha… mármint, igen, megfordult
már a fejemben, hogy mennyire gyönyörű vagy, de te más vagy, mint a többi nő.
Neked nem csak a tested akarom, hanem téged. Jól érzem magam veled, humoros
vagy, ártatlan, és bájos. Még sosem találkoztam hozzád hasonló lánnyal. Kérlek,
hidd el nekem, ez most tökéletesen őszinte vallomás volt – mondta Demetri
komolyan.
-
Még átgondolom, talán – válaszoltam
lányom megtörten. – Azt hiszem, hogy elment az étvágyam. Jó éjszakát – vágta a
férfi fejéhez. Majd egy szempillantás alatt kiviharzott a konyhából. Olyan
gyorsan, hogy még engem sem vett észre.
-
Most boldog lehetsz, Rose – sétált ki
Demetri megtörten.
-
Egy anyát sem tenne boldoggá, hogyha a
lánya csalódna egy férfiban – mondtam határozottan. – Viszont azt értékelem
személy szerint, hogy őszinte voltál hozzá.
-
Nem szeretném hazugságra alapozni az eddig
kialakult barátságunkat – vágta rá határozottan.
-
Ez esetben a lányom is rá fog jönni,
hogy nincs miért hibáztatnia téged – biccentettem. Na várjunk csak. Miért is
akarom én elhessegetni Demetri bűntudatát? Nem is kedvelem, ráadásul a lányom
körül ólálkodik.
-
Ez most igazán jól esett, köszönöm –
simított végig a karomon. – Ha nem haragszol, én most megyek is a szobámba. Nem
hiszem, hogy Anne szeretné ma még találkozni velem ezek után.
-
Azt hiszem, hogy ezt nagyon bölcsen
teszed – bólintottam rá azonnal.
-
Esetleg főzhetnél neki egy kakaót. Sokat
hallottam már a híres nyugtató kakaódról, amit csak te tudsz úgy elkészíteni,
hogy tökéletes legyen – mosolyodott el.
-
Nos, igen, egyébként csak annyi a titka,
hogy én készítem, és beleteszek minden anyai szeretetet, amit csak lehetséges –
mondtam határozottan.
-
Anne és Gabriel szerencsés – biccentett
Demetri, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-
Hm… ez a fickó vagy őszinte, és a lányom
tényleg elbűvölte, vagy a legjobb színész, akit valaha is láttam – gondolkodtam
hangosan.
Majd
elővettem egy nagy adag tejet, cukrot és kakaóport. Na meg egy nagy tábla
csokoládét is. Azt hiszem, hogy ehhez az ügyhöz a lehető legtöbb édes dologra
van szükség, ami csak akad a konyhában. Még van néhány szelet a piskótából is,
amit Esme készített délután. Miután pedig mindennel készen voltam, azonnal
tálcára tettem, és elindultam a gyermekeim szobája felé. Először Gabrielhez
kopogtattam be.
-
Igen? – nyitotta ki az ajtót fiam
kíváncsian. – Hohó, igen, köszönöm – kapta le az egyik tányért a sütivel, majd
az egyik bögre kakaót is, azután puszit nyomott az arcomra, és már el is tűnt.
Én pedig csak vigyorogva néztem a csukott ajtót néhány pillanatig. Majd tovább
indultam a lányom szobája felé. Ettől a találkozástól egy kicsit jobban
tartottam. Leginkább attól, hogy milyen állapotban találom a lányomat. Amikor
odaértem halkan bekopogtattam az ajtón.
-
Hagyj békén, soha többé nem akarlak
látni – kiabált ki zokogva.
-
Még akkor sem, hogyha kakaót és sütit
hoztam? – kérdeztem vissza. Próbáltam elviccelni a dolgot, bár sejtettem, hogy
ez most nem fog sikerülni.
-
Anya? – lepődött meg.
-
Igen, én – vágtam rá azonnal. – Én
bemehetek? – kérdeztem bizonytalanul. Talán jobb lenne, hogyha inkább békén
hagynám? Talán nincs kedve most beszélgetni.
-
Gyere, anyu – nyitotta ki az ajtót
könnyes szemekkel. – Mennyit hallottál? Mindent? – kérdezte az ajkába harapva.
-
Nem hallgatóztam – vágtam rá azonnal.
Talán túl gyorsan is. Így nehézkes lesz elhitetni vele a dolgot. Habár nem kéne
hazudni neki, mert arra nagyon is érzékeny. – Vagyis, nem szándékosan – fűztem
hozzá végül.
-
Igen, gondoltam – mosolygott rám. – A
kakaó miatt jöttél utánam a konyhába, de nem jöttél be, amikor ott voltam,
vagyis voltunk.
-
Nem akartam megzavarni a
beszélgetéseteket – mondtam halkan.
-
Anya, te sohasem zavarsz – simított
végig a karomon. – Bejössz egy kicsit azzal a kakaóval és sütivel együtt?
Mármint, vagy kedved leülni egy kicsit velem a szobában?
-
Hát persze, édesem – vágtam rá azonnal.
-
Na és aludhatok ma veled, és apával? –
tette fel a következő kérdését. Most mit mondhatnék erre? Nem mondhatom, hogy
bután néz ki tinédzser testben, amikor az apjához bújik, de inkább megtartom
ezt az információt magamnak.
-
Hát persze, kicsim – válaszoltam
mosolyogva.
-
Várj, inkább csak ketten aludjunk, nem
akarom, hogy apa így lásson, és butaságot csináljon – mondta Anne
elgondolkodva.
-
Szeretnél beszélni róla? – kérdeztem
tapintatosan.
-
Nem is tudom – sóhajtott fel. –
Tulajdonképpen tudtam, hogy nem éppen nekem tartogatta magát, mármint szerelmi
értelemben, de azért az, hogy ilyen profi módon készít szendvicset, és
otthonosan mozog a konyhában, nem sok jót ígér. Mármint, nemhogy nem volt még
asszony az életében, hanem legalább száz is volt.
-
Kicsim, Demetri vámpír – simítottam
végig a karján.
-
Na és? Ez semmit sem magyaráz meg, ti is
mind vámpírok vagytok, mégsem álltatok össze fűvel-fával – vágta rá lányom.
-
Mi máshogy éltük meg a vámpírságot. Én
például már szerelmes voltam az apádba, amikor átváltozott, sőt, már házasok
voltunk. Az érzelmek pedig csak erősödnek, hogyha átváltozik az ember. Nálunk
merőben más a helyzet – magyaráztam.
-
Akkor vegyük, mondjuk Edwardot – vágta
rá lányom. – Nem volt senkije, amikor átváltozott, mégsem kezdett el csapongó
életet élni.
-
Mert egy olyan család vette körül, akik
szerették, és nem akarták elveszíteni. Demetri pedig nyilván unatkozott, aztán
csak úgy volt, és így élte ki magát.
-
Hát ez igazán megnyugtató – fintorodott
el lányom. – Csak az itt a gond, hogy nem akarok én lenni a százötöske, vagy ki
tudja, hogy mi a sorszámom.
-
Drágám, lehetne végre egy kis
önbizalmad. Te sosem lehetnél „százötöske”, te sokkal, de sokkal különlegesebb
vagy ennél.
-
Mitől lennék különleges? Attól, hogy Aro
külön megkérte Demetrit, hogy tartson itt bármi áron?
-
Nos, perverz módon ez is bizonyítja,
hogy különleges vagy – mosolyodtam el keserűen.
-
Juj, de jó – kiáltott fel lányom. –
Mindig különleges akartam lenni egy gyűjtő számára, és sokadik trófea is. Ez olyan
romantikus – forgatta meg a szemeit.
-
Úgy látom, hogy ma nem tudlak
kizökkenteni a negatív hozzáállásból – csóváltam meg a fejem.
-
Ne haragudj, anya, igazán értékelem a
próbálkozást, de kicsi rá az esély, hogy ez ma sikerüljön – kortyolt bele a
kakaójába. Majd majszolni kezdett szelet sütit. – Hm… ez még mindig nagyon
finom. Sőt most különlegesen finom – sóhajtott fel behunyt szemmel. – Azt
hiszem, hogy most pontosan erre van szükségem.
-
Reméltem,
hogy ettől majd egy kicsit jobb lesz a kedved – mosolyodtam el őszintén.
-
Anya, hiszen tudod, hogy a te kakaódnál
nincs jobb orvosság – kortyolt még egyet a csészéből. Majd ásított egy nagyot.
Annyira aranyos volt ilyenkor. Néhány korty meleg kakaó este, és már
gömbölyödik is össze, mint egy kiscica, és alszik legalább másnap reggelig.
-
Megyek, szólok apádnak, hogy ma itt
alszom veled – mondtam, amikor ismét rám nézett.
-
Biztosan nem gond? – nézett rám kérdőn.
– Én tudom, hogy már nagylány vagyok, de most olyan jól esne veled aludni.
-
Nem hiszem, hogy apádnak bármi kifogása
is lenne az ellen, hogy itt legyek veled ma éjjel – mondtam határozottan.
-
Akkor jó – mosolyodott el lányom. –
Kérlek, add át neki, hogy nagyon szeretem, és puszilom.
-
Rendben, kicsim, megmondom –
bólintottam.
Majd
elindultam az ajtó felé, és már mentem is a szobánkhoz. Közben pedig a
lányommal való eddigi beszélgetésemen gondolkodtam. Én most tényleg,
önszántamból megvédtem Demetrit? Nem is értem, hogy ez milyen indítatásból
történt. Bár tényleg olyan elveszettnek tűnt az a férfi, amikor Anne otthagyta.
Bár a lányom természetesen jogosan cselekedett. Ehhez nem férhet kétség. Én is
csalódott lennék, ha kiderülne, hogy Emmett egy igazi nőcsábász volt mindig is,
na jó, tényleg nőcsábász volt, de nem olyan, mint az átlag. Ráadásul, ha engem
ugyanott akart volna meghódítani, ahol az előző szeretőit, akkor egészen
biztos, hogy én is nagyon dühös lettem volna. Ez azért némiképpen sértő.
Legalábbis női szemmel nézve. Bár nem egészen értem jelenleg saját magamat sem,
hiszen én nem kedvelem ezt a ficsúrt, most valamiért mégis megsajnáltam, de
haragszom is rá. Ez eléggé ellentmondásos érzés.
-
Rosalie? – hallottam meg Demetri
hangját.
-
Igen? – fordultam felé azonnal.
-
Hogy van? – kérdezte aggódva.
-
Feldúlt – vágtam rá azonnal.
-
Sejtettem – sóhajtott fel. – Most kaptam
feladatot, úgyhogy egy ideig nem lát engem, talán jobb is lesz így. Átadnál
neki egy levelet? – mutatott fel egy borítékot.
-
Semmi olyasmi nincs benne, amivel
bánthatnád? – kérdeztem kíváncsian.
-
Nem, semmi olyasmi nincs benne, esküszöm
– mondta teljes komolysággal.
-
Rendben, átadom neki – bólintottam rá.
Majd átvettem a borítékot.
-
Köszönöm – nézett rám hálásan. – Néhány
hét, talán három, és itt vagyok, ha esetleg kérdezné – fűzte még hozzá, majd
eltűnt. Én pedig folytattam utamat Emmett felé a szobánkba…
Szia!
VálaszTörlésEjha ejha... Zajlik itt is az élet!:)
Szegény Anne jól kiborult de legalább Demetri őszinte volt, kíváncsi vagyok h mi állhat a levélben.:)
Kathy pedig nagyon cseles és ügyes volt, remélem h minden jól fog alakulni de miért érzem azt h Lucifer nagy dobása még hátra van?Remélem h Bellát nem fogjuk elveszíteni!!És végre Lucifer békén hagyja majd Cullenéket..:)
Rose pedig jó anya, igazán jó anya
Melinda
Szia! Érdekes fejezet volt... Anne szépen kiborult, de meg is értem. Az viszont tetszett hogy Demetri annyira őszinte volt. Jobb is mintha hazudott volna és később derül ki mindez. De kíváncsi vagyok arra a levélre! Nagyon tetszett a fejezet és várom a folytatást.
VálaszTörlésSzia Melinda!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hát persze, hogy zajlik az élet. Azért most már közeledünk a vége felé. Hamarosan hozom a folytatást. Igen, Lucifer nagy dobása még valóban hátravan :D
Puszi
Szia Aileen!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igyekszem a folytatással. Hamarosan hozom is :)
Puszi
tényleg nagyon jó fejezet volt
VálaszTörlésimádom ezt a történetet és minden héten türelmetlenül várom a csütörtököt..:DD