The Beauty and the Bear - 95. fejezet

95. fejezet

(Nadine szemszöge)

Elégedetten figyeltem, ahogy Rosalie és Emmett boldogan élnek a többiekkel. Éppen most érkezett meg hozzájuk Alice és Jasper. Ez még nem lesz egyszerű szituáció. Már alig győzöm kivárni, hogy Jazz hogyan fog reagálni a félvérek illatára. Renesmee illata nem zavarta, de akkor már bőven volt tapasztalata Bella mellett. Így nem volt meglepő, hogy nem volt gond, de most még nagyon kezdő, és bár a félvérek illata nem annyira csábító, mint az embereké, de azért, hogyha valaki szomjas, akkor nagyon is jó az illatuk.

-         Mit csinálsz, Nadine? – jelent meg mellettem Nathan.

-         Csak egy kicsit meglesem, hogy mi történik odalent – mosolyodtam el.

-         Igen, én is láttam, hogy most érkezett meg Alice és Jasper – vágta rá azonnal.

-         Hm… szóval nem csak én kísérem figyelemmel az odalenti helyzetet – mondtam nevetve.

-         Még szép, hogy figyelem őket, hiszen Rose a barátunk, és a kisfiúnkat hordta a szíve alatt, így azt hiszem, hogy nem megdöbbentő, ha érdekel a sorsuk alakulása – ölelt át kedvesen.

-         Na és Kathy hogy van? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nagyszerűen, boldog, hiszen visszakapta a testvérét – mondta szerelmem határozottan.

-         Na és mi a helyzet Gabriellel? – kérdeztem kíváncsian. – Mármint az égivel – fűztem még hozzá gyorsan. – Továbbra is makacsul tartja magát ahhoz, hogy távol tartja magát Kathy-től?

-         Ami azt illeti, ezt határozottan ellenzi továbbra is – mondta komolyan. – Téged is arra kér, hogy tartsd a szádat. Tudja, hogy nagyon nehezedre esik, de ez az ő élete. Az ő döntése – mondta Nathan ellentmondást nem tűrve.

-         Nyugi, megígértem mindhárom éginek, hogy nem szólok egy szót sem Kathy-nek erről az egészről. Bár továbbra sem értek egyet azzal, hogy Gabriel csak szenved ebben a helyzetben, de az ő döntése – mondtam komolyan.

-         Helyes, nekem ennyi éppen elég is. Gabriel tudja, hogy égi vezetőként nem lehet szerelme, mert a lány egész létezése során Lucifer céltáblája lenne, és Gabriel nem tudna foglalkozni a világ ügyeivel, hogyha Kathy miatt kellene aggódnia minden percben. Hidd el, hogy helyesen dönt, még akkor is, hogyha ez most nehéz neki – kelt Gabriel védelmére Nathan.

-         Elismerem, hogy van igazság abban, amit mondasz, és amit Gabriel hisz és érez, de akkor is szomorú, hogy nem éli rendesen az életét. Mármint, mindenkinek joga van a boldogsághoz – mondta kissé szomorúan.

-         Valóban mindenkinek joga van hozzá, de Gabriel attól a tudattól is boldog, hogy Kathy jelenleg tökéletesen jól van, és mindent elkövet, hogy a testvére szívében a bosszú leghalványabb emlékét is elhalványítsa.

-         Ami azt illeti, szerintem Kathy is táplál gyengéd érzelmeket Gabriel felé, még ha nem is tudja, hogy valaha egymáséi voltak – mondtam határozottan. – Várjunk csak, Kathy és Gabriel vajon tényleg? – gondolkodtam el.

-         Nem hiszem – rázta meg a fejét Nathan.

-         Na és te honnan vagy ilyen biztos benne? – kérdeztem vissza kíváncsian.

-         Kathy soha nem beszél ilyesmiről, és nem is gondol rá szerintem, hiszen akkor annak lennének jelei – mondta kedvesem határozottan.

-         Hát, nem tudom. Hiszen Kathy elvileg nem is emlékezhetne rá, ha meg is történt az eggyé válásuk – vetettem ellent.

-         Oh, ez jogos – vágta rá szerelmem azonnal. – Gondolom Gabrielt nem kéne megkérdeznünk erről – fűzte hozzá pimasz vigyorral az arcán.

-         Nos, ami azt illeti, tényleg nem kéne firtatni a dolgot – biccentettem rá. – Inkább figyeljük még egy kicsit a rosszcsontokat – kuncogtam fel.

-         Na már megint mit csinált a kisfiúnk? – kérdezte Nathan a szemeit forgatva.

-         Csak olyasmit, amit Emmettől tanult – mondtam nevetve.

-         Miért van olyan érzésem, hogy Anne volt a célkeresztben? – kérdezte szerelmem.

-         Talán azért, mert előszeretettel kötekedik az ikertestvérével – állapította meg vigyorogva. – Az a múltkori alkalom nagyon gonosz volt, amikor Anne belezuhant abba a méretes gödörbe, és csupa kosz lett. Gabriel pedig próbálta elhitetni a húgával, hogy semmi köze hozzá.

-         Igen, hihető is volt, hiszen Anne egy hatalmas matracra zuhant rá, ami nyilván magától került oda a gödör aljára, hogy nehogy megüsse magát – kuncogtam fel. – Vajon akkor is ilyen rosszcsont lett volna belőle, hogyha mi vagyunk a szülei? Mármint, hogyha mi neveltük volna fel? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nem tudom, ez egy nagyon jó kérdés – gondolkodott el Nathan. – Hát az egyszer biztos, hogy nem lett volna jó kisfiú, de talán ennyire nem lett volna kreatív a hölgyekkel.

-         Hát ezt nagyon remélem – bólintottam rá. – Az akkori hölgyek egy kicsit nehezebben viselték volna az efféle tréfákat – mondtam komolyan. Az akkori lányok már attól is kiakadtak, hogyha meghúzták a copfjukat.

-         Na és ha én meghúzom a copfod? – rántotta meg finoman az egyik tincsemet.

-         Ezért még megkapod a magadét – ugrottam a hátára egy határozott mozdulattal. Majd az ágyra taszítottam, és egy szempillantás alatt az ágyrácshoz kötöztem a kezeit.

-         Ajaj, csak nem játszani szeretnél egy kicsit? Ilyen játékot még nem játszottunk – nézett rám villámló szemekkel.

-         Csak nem tetszik a helyzet? – kérdeztem pajkosan.

-         Ami azt illeti, nagyon is tetszik. Még belegondolni is izgató, hogy mi mindent tehetsz így velem – nyalta meg a száját.

-         Nathan, ne legyél ilyen kis perverz – csaptam finoman a mellkasára.

-         Hé, nem éppen ilyen elbánást várnék tőled. Ennél sokkal, de sokkal kellemesebb kínzásokra gondoltam, amikor hagytam, hogy idekötözz – mondta lelkesen.

-         Mondjuk valami ilyesmire – simítottam végig a férfiasságán gátlástalanul.

-         Igen, például ez egy tökéletes mozdulat – nyögött fel.

-         Vagy talán, ehhez hasonló dolgokra gondoltál? – haraptam bele finoman a nyakába.

-         Egyre jobban alakul ez a kikötözés – mondta elfúlóan.

-         Na és ez csak a kezdet – villantak meg a szemeim.

-         Alig várom a folytatást – húzódott kedvesem szája kaján vigyorba.

-         Na és ki mondta, hogy lesz folytatás? Most azt is megtehetném, hogy itt hagylak az ágyon, és megyek a dolgomra – mondta gonoszan.

-         Arra te nem lennél képes, Nadine – rázta meg a fejét Nathan.

-         Na és mi van, ha mégis? – kérdeztem vissza.

-         Akkor kiszabadulok, de ha megtalállak, akkor lesz nemulass – mondta kissé fenyegetően.

-         Jaj, tudod, hogy csak vicceltem – kuncogtam fel – Nem tennék veled olyat, hogy nem foglalkozok a vágyaiddal – búgtam a fülébe.

-         Helyes, ezt szerettem volna hallani – bólintott rá elégedetten. Majd egy szempillantás alatt maga alá fordított, és szorosan hozzám simult.

-         Hé, te csaltál – róttam meg mosolyogva.

-         Arról nem volt szó, hogy nem szabadulhatok ki. Hiszen mindig is ügyes szemfényvesztő voltam. Ezért nem is meglepő, hogy gyorsan kiszabadítottam a kezeimet. Most viszont – kötözte az ágyhoz villámgyorsan az én kezeimet.

-         Ügyes trükk, nagyon ügyes – ismertem el.

-         Még szép. Csak arra vártam, hogy kedvet kapj te is a játékokhoz – mondta lelkesen.

-         Csak szólnod kellett volna, és már régóta játszhatnánk ilyeneket – kacsintottam rá.

-         Nos, most, hogy zöld utat adtál a játéknak, azt hiszem, hogy előállok majd az ötleteimmel – kacsintott rám. Majd ajkaival azonnal az én ajkaimra tapadt…

(Rosalie szemszöge)

Miután alaposan megtörölköztünk, és megszárítottuk a hajunkat, Anne és én gyorsan felöltöztünk, és már siettünk is lefele, mert már nagyon kíváncsiak voltunk mindketten az újdonsült családtagjainkra. Amikor leértünk a nappaliba Alice azonnal széles vigyorral fogadott minket. Míg Jasper inkább megfeszült, és visszatartotta a lélegzetét.

-         Ne aggódj, Jasper, nem fogod bántani őt – simított végig Alice a karján. – Csak lassan, nyugodtan vegyél levegőt, és nem lesz semmi baj. Szokd az illatát. Hamarosan már észre sem fogod venni, hogy nem teljes vámpír – mondta nyugtatóan. Majd visszafordult felénk. – Sziasztok, én Alice vagyok – mondta lelkesen.

-         Én pedig Rosalie, és a kishölgy pedig Anne – simítottam végig kislányom gyönyörű tincsein.

-         Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek benneteket – nyomott puszit az arcomra Alice. Majd Anne-nek is adott egy gyengéd puszit. – Ne félj tőlünk. Jasper is nagyon kedves, és szereti a gyerekeket, csak most még bizonytalan.

-         Nem én vagyok itt az egyetlen, ahogy látom – mutatott felém Jazz. – Neked sem régen váltottak az íriszeid pirosról borostyánra – állapította meg.

-         Azért már egy ideje ilyen, csak lassú a folyamat – vágtam rá.

-         Ezt sajnos el kell ismernem – szusszantotta Jasper. – Ha még csak lassú lenne, de nehéz is – nyelt egy nagyot.

-         Hozzá lehet szokni – rántottam meg a vállam. – Egyszer neked is tökéletesen fog menni – mosolyogtam rá biztatóan.

-         Bár már ott tartanánk – sóhajtott fel. – Még a városba sem tudok bemenni Alice-szel anélkül, hogy ne akarnék megenni néhány embert.

-         Csak még egy kis idő, és nem lesznek ilyen gondok – legyintettem. – Utána már azon fogsz szurkolni, hogy ne kelljen neked is bemenni a városba vele vásárolni.

-         Hé, ilyet még csak hallani sem akarok – csípett Alice a karomba játékosan.

-         Nyugi, csak vicceltem – nevettem fel hangosan.

-         Ez egyáltalán nem volt vicces, én divatguru leszek, illetve már vagyok is. Nehogy azt hidd, hogy ebben bármi, vagy bárki is megakadályozhat – mondta felhúzott orral.

-         Nyugi, nehogy túlságosan felpörögj – vigyorogtam rá.

-         Mi ez a jókedv, fiatalok? – kérdezte Emmett, miközben a fiúnkkal a karjában jött lefelé a lépcsőn.

-         Csak Rose éppen vicces kedvében van – állapította meg Edward.

-         Az jó, ha az én kis tigrisemnek jókedve van, akkor minden rendben – kacsintott rám Emmett.

-         Jaj, apu – pirult el Anne azonnal.

-         Ez jó beszólás volt, apu – mondta elégedetten Gabriel.

-         Köszi, fiam, te legalább értékeled apád humorát – dobta fel a fiúnkat. Majd el is kapta. Gabriel imádta ezt a játékot. Engem viszont a szívroham kerülgetett tőle. Tudtam, hogy nem valószínű, de akkor is féltem, hogy véletlenül elterelődik a figyelme, és nem kapja el valamiért.

-         Tudjátok, hogy ezt nem szeretem – mondtam halkan.

-         Bocsánat – nézett rám Emmett bocsánatkérően.

-         Semmi gond, csak ne csináljátok – mondtam mosolyogva.

-         Mehetünk vásárolni? – kérdezte Anne lelkesen. – A nagyi már át is öltözött – mutatott a lépcső felé, ahonnan Esme jött le egy kényelmes ruhában.

-         Én inkább vadászni megyek – mondta Jasper azonnal. – Biztonságosabb lenne. Kettőtök illata már meglehetősen csábító.

-         Akkor már mehetünk is – lépett elő Edward. – Emmett velünk tartasz a biztonság kedvéért? Jasper még nem biztos magában. Nem lenne jó, ha turista járna az erdőben, és egyedül lennék vele, mert nem biztos, hogy egyedül vissza tudom fogni, hogyha baj van.

-         Apu megígérte, hogy velünk jön – mondta Anne panaszosan.

-         Tudom, kicsim – térdelt le elé Edward. – Csak az a helyzet, hogy apának most segíteni kellene nekem, hogy biztosan ne legyen semmi baj. Vadászat után pedig azonnal indulna utánatok. Szerintem gyorsan beér titeket – magyarázta neki kedvesen.

-         Megígéred, hogy azonnal utánunk küldöd, ahogy visszaértetek? – nézett a nagybátyjára, miközben kinyújtotta a pici mutatóujját is felé.

-         Igen, ne aggódj, esküszöm, hogy azonnal utánatok küldöm, amint visszaértünk – ígérte meg Edward.

-         Apu, te is megígéred nekem, hogy utánunk jössz? Azt mondtad, hogy veszel nekem egy új ruhát, táskát, cipőt, és még hajpántot is – nézett kislányunk komolyan az apukájára.

-         Ne aggódj, úgy lesz minden, ahogy megígértem – termett előtte Emmett. Majd finoman magához ölelte.

-         Rendben, akkor induljatok, és mi is indulhatunk – adta ki az utasítást a kis diktátor. Azt hiszem, hogy Alice-szel nagyon is egy hullámhosszon lesznek. Talán még annál is jobban, mint ahogy velem szoktak.

-         Helyes, szerintem is menjünk. Már alig várom, hogy láthassam az itteni boltokat. Vajon milyenek a butikok? Sok helyet ismersz? Mármint olyan helyeket, ahol csinos ruhákat, és szexi fehérneműket lehet vásárolni? – kérdezte Alice izgatottan.

-         Alice, ő még kislány – suttogtam halkan.

-         Mi az, hogy szexi? – pillogott fel rám kislányunk ártatlanul.

-         Upsz, bocsi – harapott az ajkába Alice.

-         Semmi baj – legyintettem. – Tudod a szexi, az nagylányosan csinos – magyaráztam el neki.

-         Oh, tehát olyasmi, mint amilyen hálóingben aludni szoktál? – csillantak fel kislányunk szemei.

-         Igen, mindenképpen ahhoz hasonlítható a helyzet – biccentettem rá.

-         Akkor már értem. Ez esetben biztosan vannak olyan boltok is, Alice – mondta komolyan Anne. – A terv a következő – kezdett bele lelkesen. – Először elmegyünk azokba a boltokba, ahol ti tudtok vásárolni anyával, és a végére hagyjuk az én boltjaimat, mert akkor apu is utolér minket biztosan.

-         Ez egy nagyon jó terv, drágám – mosolygott rá Esme. – Viszont még szeretnék egy helyre bemenni, hogyha nem gond.

-         Dehogy gond, nagyi. Na és hova szeretnél még bemenni? – kérdezte kíváncsian.

-         Szeretnék betérni a süteménykellékes boltba, hogy vásároljak egy új tortaformát. Elvileg meghozták a maciformájú tortaformát, amit rendeltem néhány hete – mondta Esme boldogan. Már nagyon várta ezt a sütiformát, mert mindkét gyermek imádja a macikat, és ezt a nagymamájuk nagyon is jól tudja.

-         De jó, holnap sütünk bele sütit? Én pedig majd kidíszítem – kezdett el Anne ugrálni örömében. Néha kitör belőle a túlzott lelkesedés, de ezt egyáltalán nem bánom. Annyira életvidám és boldog mindkét gyermekünk, hogy már csak rájuk nézni is boldogság.

-         Mi lenne, ha én is majd utánatok mennék? – próbálkozott be Gabriel.

-         Felőlem rendben, de akkor lemaradsz a cukrászdáról, mert az lesz az utunk első állomása – mondtam neki komolyan.

-         Meggondoltam magam, inkább veletek megyek – nyelt egy nagyot Gabriel.

-         Rendben van, akkor már indulhatunk is – csapta össze Alice a kezeit. Amitől mindenkiből kuncogás tőrt ki. Tényleg igazi kis diktátor, de ezt azt hiszem, hogy senki sem bánja, mert üde színfoltot hoz a családunkba…