49. fejezet
Sziasztok! Ez még csak az első fele, de ma éjfélig még fent lesz a második is. Csak kicsit többet kell rajta dolgoznom, mint hittem. Amúgy a második fele Bellás lesz. Ehhez a bejegyzéshez ne is írjatok kommentett, mert hozni fogom a teljes fejit is. Igyekszem vele nagyon. Addig is jó szórakozást. Puszi, Drusilla
(Rosalie szemszöge)
Egyszerűen fantasztikusan alakult a délután anyával, Verával és Sallyvel. Azt sem tudtam, hogy hova kapjam a fejem. A frizurám egyszerűen kifogástalan volt, hiába próbáltunk ki három-négy féle kontyot és loknit is, nekem az első volt a tökéletes, egyszerűen felülmúlhatatlan költemény volt. A ruhámról nem is beszélve. Az valami elképesztő darab lett. Sally igazán kitett magáért. Ráadásul a csokrom is tökéletes lett. Finom, illatos virágok, egy cseppnyi zöld, és piros díszítéssel. Először azt hittem, hogy túlságosan is merész lesz a kombináció, de amikor megpillantottam készen egészen elképedtem. Csodálatos volt.
- Minden fantasztikus, köszönöm – pörögtem körbe boldogan. A ruha igazán előnyösre sikerült, ugyanis egy icipicit sem mutatott a pocakomból. Habár azok az emberek, akik közel álltak hozzám, már tisztában voltak az állapotommal, azért nem szerettem volna, hogyha mindenki észreveszi a dolgot. Természetesen büszke voltam a pocakomra, de azért mindenkinek nem kell tudnia még a leendő csemeténkről.
- Nincs mit, kicsim, a lényeg, hogy ez a nap tökéletes legyen a számodra – mondta anya boldogan mosolyogva.
- Igen, te vagy a fontos, az esküvő a menyasszony igazi, nagy napja – bólogatott hevesen Vera is.
- Mit mondhatnék még? – kuncogott Sally. – A boldog házasság kulcsa nálad és Emmettnél már megvan. A testi vágyakban egyáltalán nincs hiba.
- Ugyan már, nem csak az a lényeg – legyintett anya. – A lényeg, hogy meg tudd becsülni a férjedet, és ő is téged. A testi vágynál vannak fontosabb dolgok is. Persze az is fontos, de az idő múlásával lesznek majd más dolgok is, amik éppolyan fontossá válnak, mint a szeretkezés.
- Egyik elmélettel sem vitatkozom, de az én véleményem az, hogy mindkét szempont nagyon fontos – gondolkozott el Vera egy pillanatra. – Igen, határozottan szükség van mindkét dologra ahhoz, hogy jó legyen egy házasság.
- Mire is van szükség, hölgyeim? – hallottuk meg kedvesem hangját az ajtóból.
- Be ne gyere – sikoltottam fel, majd futni kezdtem a háló felé. Nem láthat meg ebben a ruhában. Egyáltalán mit keres itt most?
- Ugyan már, baby, te is tudod, hogy a mi kapcsolatunk babonák nélkül is tökéletesen működik – búgta az ajtó mögül.
- Igen, így van, de én szeretem a babonákat. Légy szíves, hogy viselkedj, és várd ki az esküvőnket. A kedvemért – vettem elő a legcsábosabb hangomat.
- Rendben van, meg vagyok győzve – sóhajtott fel Emmett. – Akkor vedd le a ruhád, nekem úgy is határozottan tetszel. Sőt, ami azt illeti…
- Emmett, anya, Sally és Vera még a házban vannak – pirultam el. A barátnőim és az anyukám előtt mégsem kéne ilyesmiket mondania.
- Ami azt illeti a hölgyek elmentek egy kis időre, mert Sally örömmel megmutatja nekik a környéket, és természetesen a lagzin színhelyét is. Egyébként bemehetek végre?
- Még várj egy kicsit – gomboltam ki gyorsan a ruhám. Majd egy szempillantás alatt kibújtam belőle. Gondosan felakasztottam a fogasra, majd elrejtettem a szekrény mögé.
- Aki bújt, aki nem… - nyitotta ki résnyire az ajtót.
- Megyek – tártam szélesre egy pillanat alatt, majd egy szempillantás alatt a nyakába ugrottam.
- Hm… ha mindig így fogadsz, akkor határozottan nem lesz okom a panaszra – markolt a fenekembe. Majd alaposan végigmérte a csupán fehérnemű által takart testemet. – Az öltözéked is igazán illik az alkalomhoz.
- Milyen alkalomhoz? – kérdeztem kíváncsian. Ez a ruha nem igen illik sehová a hálószobán kívül.
- Egy kellemesen eltöltött, közös estéhez – fektetett le gyengéden az ágyra.
- Biztosan nem jönnek vissza? – kérdeztem izgatottan. Valahogy tetszett a lehetőség, hogy rajtakaphatnak minket, de mégis valahogy kicsit félelmetes is volt egyben. Még sosem volt ilyen érzésem ezelőtt. Furcsa volt, de tényleg jó érzés.
- Melyik válasz tetszene jobban? Pontosabban melyik válasz izgatna fel jobban? – simított végig nevetve az arcomon.
- Nocsak, már ennyire rám szállt volna a észjárásod? – húztam fel a szemöldököm.
- Vagy éppen te rontasz el engem. Ebbe bele sem gondolsz – nézett rám pajkosan. – Te nagyon-nagyon rossz kislány vagy – mondta komolyan. – Először is nézzük meg ezt a ledér fehérneműcskét. Alig van rajtad valami. Azután gondoljunk csak bele, hogy ki akar folyton elcsábítani, kit? Egyértelműen rossz kislány vagy. Ehhez nem fér kétség. Márpedig a rosszasságot ki kell űzni belőled. Vagy inkább tovább kéne fokozni? Ezen még elgondolkodom.
- Na és hogyan tervezet a rosszaságom kiűzését? – kérdeztem kíváncsian.
- Nagyon egyszerűen és hatékonyan – vágta rá hatalmas vigyorral az arcán.
- Kicsit bővebben kifejtve?
- Meg foglak büntetni – búgta a fülembe. – Addig foglak büntetni, amíg van benned egy egészen apró szusz is. Ameddig használni tudod azt az édes kis szádat. Kicsókolom belőled az életet, hogy azután új erőre kapj belőlem. Addig foglak szeretni, amíg a vágytól elaléltan nem fogsz itt heverni a karjaimban.
- Már a szavaidtól is ég bennem a vágy – préseltem össze az ajkaimat. Hogyan tud már beszélni is úgy, hogy teljesen kikészüljek tőle? Egyszerűen elképesztő, hogy mit képes kihozni belőlem. Habár én sem panaszkodhatok a reakcióira. Gondoltam, amikor lepillantottam a már igencsak szűk nadrágjára.
- Nagyon helyes, ugyanis ez volt a cél – vigyorodott el elégedetten, majd az ajkaimra vetette magát. Szenvedélyes volt, de mégis gyengéd. Még véletlenül sem nehezedet rá a pocakomra, nehogy kárt tegyen a leendő kisbabánkban.
- Emmett, nem fogok összetörni – suttogtam a fülébe, amikor elvált tőlem egy pillanatra.
- Nem akarom kilapítani a kis lurkót. Rád fekszem és palacsinta lesz belőle – mondta kedvesem határozottan.
- De ez így nem olyan jó – szusszantottam fel. Nem gondolja, hogy itt fog rajtam fekvőtámaszozni, mert nem mer rendesen szeretkezni velem. A terhesség nem betegség, vagy valami hasonló.
- Sajnálom, de akkor sem vagyok hajlandó rád nehezedni egy kicsit sem – rázta meg a fejét Emmett. – Viszont te nyugodtan rám feküdhetsz – karolta át a derekamat, majd egy határozott mozdulattal magára húzott. – Na, így mindjárt más a helyzet. Sokkal, de sokkal jobb. Egyikünk sem ideges, te pedig érzed, hogy hogyan kényelmes neked rajtam lenni.
- Nekem például így most határozottan jó – fészkelődtem egy kicsit az ágyékán.
- Ami azt illeti nekem is határozottan jó, jó érzés, és gyönyörű kilátás – simított végig a kebleimen. – Nagyon jól áll neked a terhesség – kuncogott fel Emmett a majdnem kibuggyanó melleim láttán.
- Igen, tudom, hogy már majdnem kinőttem ezt – húztam el a számat. Már lassan semmi nem lesz jó rám.
- Oh, sose bánt – kacsintott rám pajkosan. – Eddig is gyönyörű voltál, ez pedig csak rátesz még egy lapáttal. Igazán semmi okom a panaszra. Sőt, dagadok a büszkeségtől – mozdította meg alattam a csípőjét.
- Én meg azt hittem, hogy a vágytól dagadsz – csaptam a mellkasára.
- Hékás, finomabban, asszony – dörzsölte meg az öklöm helyét. – Mondtam én olyat, hogy nem vagy kellőképpen kívánatos? – csapott a fenekemre.
- Nahát, mióta bántalmazol kismamákat? – kérdeztem tettetett sértődöttséggel. Igazából csak egy kicsit fel akartam bosszantani. Emmett mindig is imádta a tréfát. Én pedig azt hiszem, hogy kezdem megérteni miért.
- Azóta, amióta az a kismama bántalmazott engem – mutatott a kis rózsaszín foltra.
- Na ne nevetess, azért lett ott foltod, mert megdörzsölted, az én kezem nyoma nem is látszódott rajta – mondtam vádlón.
- Ha nem ütsz meg, akkor nem dörzsölöm meg – rántotta meg a vállát. – Egyre megy.
- Értem. Oh, te szegény, sanyarú sorsú, bántalmazott férfi – kezdtem el ironizálni. Mintha nem tudná tőlem megvédeni magát. – Adjak rá gyógyító puszit?
- Ez a minimum, amit meg kell tenned – biccentett elégedetten. Hát erre ment ki a játék. Egy kis játszadozást szeretne. Na majd adok én neki. Lassan hajoltam rá a kis foltra, miközben az ajkaimat ledéren megnyaltam. Majd amikor Emmett behunyta a szemeit gyorsan beleharaptam. – Te kis vadmacska – markolt bele a combjaimba. Azután pedig egy gyors mozdulattal véget vetett a fehérneműm pályafutásának.
- Hé, ez lehetett volna az esküvői fehérnemű garnitúrám is – néztem rá dacosan.
- Még össze tudjátok varrni addig, de mint mondtad, lehetett volna, de mégsem az volt.
- Jól van, ez jogos - forgattam meg a szemeimet.
- Na, akkor, azt hiszem, hogy mindent megbeszéltünk, amit meg kellett – villantott rám egy kisfiús mosolyt.
- Ami azt illeti… - kezdtem bele, de el is hallgattam, amikor megéreztem magamban a vágyát.
- Hogy mondod? – húzott le magához.
- Sehogy – motyogtam az ajkaira, majd lágy csókot nyomtam a szájára.
Miközben végigsimítottam a megharapott mellkasán. Ezúttal én diktáltam a tempónkat, és eszem ágában sem volt egy kicsit is gyorsítani, inkább csak élveztem az elnyújtott, gyengéd szeretkezést, amit Emmett azért néha próbált egy kicsit gyorsítani, de nekem most így volt jó. Ettől függetlenül persze imádtam a vad együttléteinket, de néha nagyon is jól esett ez a fajta szeretkezés is. Sőt, most olyan volt, mintha megint először lennénk együtt. A tempóm azért lassan, fokozatosan hevesebb lett, nem sokkal később pedig elégedett sikoltás hagyta el a számat, amikor Emmett is felkiáltott alattam.
- Ez egyszerűen fantasztikus volt – dőltem kedvesem mellkasára.
- Az nem kifejezés – simított végig a hátamon. – Ami azt illeti, kifejezetten jó kis gyakorlat volt ez így a nászéjszaka előtt. Ezt kell felülmúlnunk majd azon az éjszakán, amikor már férj és feleség leszünk.
- Hát nagy kihívás lesz, az biztos – bólintottam rá.
- Hm… azért mi majd megkíséreljük a dolgot – villantak meg a szemei.
- Az egyszer biztos – nevettem fel. Majd magunkra húztam a takarót, és lassan álomba szenderültem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése