Romantikus szerenád by Niky

Romantikus szerenád


(Rosalie szemszöge)

Reggel amikor felkeltem az ágyamból, odasétáltam a naptárhoz. Február 14.-e. Ez az egyik kedvenc napom az évben. Persze ezt a többiek nem igazán tudják, legfeljebb Edward, mert nem igazán mutatom ki az érzelmeimet.



Emmett nem volt a szobában. Remélem kitalált valami meglepetést Valentin nap alkalmából. Gondoltam megkeresem. Emberi tempóban lesétáltam a nappaliba. Mindenki ott volt, kivéve Emmettet. Családtagjaim mindegyike a párjával volt elfoglalva.



- Sziasztok!- köszöntem mindannyiuknak.- Emmett merre van?



- Szia Rosalie. A férjed elment vadászni. Azt mondta, hogy még délelőtt visszaér.- válaszolt Alice, majd visszatért Jasperrel való csókolózáshoz. Körbenéztem a párokon. Esme és Carlisle kedves szavakat suttogtak egymás fülébe. Most visszafogták magukat, hiszen ők a szüleink, de néhányszor már fültanúik voltunk vad szeretkezéseiknek, amit persze illedelmesen elhallgattunk előlük. Edward és Bella az Alice- Jasper pároshoz hasonlóan csókolóztak, úgy, hogy közben a lányok férjeik ölében ültek. Nem bírtam ezt tovább nézni, szóval kimentem a konyhába.



Ott az asztal tele volt rakva különféle virágcsokrokkal, amiknek csodás illata volt. Megnéztem mindegyiknek a kis levélkét, ami hozzá volt rakva. Esme egy csokor vadvirágot kapott, Alice egy hóvirágokkal teli vázával büszkélkedhetett, míg Bellának egy cserepes orchidea volt címezve. Azonban egyik se volt az enyém. Ez eléggé elszomorított. Emmett elfelejtette volna, hogy ma van Valentin nap? Házasságunk alatt ez egyszer sem fordult elő. Lehet, hogy csak valami meglepetésre készül? Ajánlom neki.



A délelőtt folyamán olvastam a magazinokat, és azt vártam, hogy mikor toppan be Emmett. Fél három volt, mikor meghallottam mackós hangját a földszintről. Lerohantam hozzá, és a nyakába ugrottam.



- Hello baby! Hiányoztál!- mondtam, majd megcsókoltam. Válla fölött átnéztem, és kerestem a virágokat, amiket nekem hozott. Azonban sehol nem láttam semmit.

Leszálltam a földre, és csalódottan vettem észre, hogy üres kézzel jött. Emmett tényleg elfelejtette volna hogy milyen nap van ma? Vagy egyszerűen csak nem érdekelte? Tényleg ennyire megváltozott volna Emmett tavaly óta? Akkor 100 rózsából álló csokrot kaptam tőle.



Mikor Emmett elkezdett poénkodni Edwarddal és Jasperrel, leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Minden csatornán szerelmes filmeket adtak. Még a zenecsatornán is kizárólag szerelmes dalokat játszottak le. Máskor szívesen nézem az ilyeneket, de most Emmett elrontotta a kedvemet.



Felrohantam a szobánkba, és bezártam magam után az ajtót. Beugrottam az ágyunkba, a fejemre húztam a takarót és párnát, és magamban dúltam-fúltam. A földszintről hallottam egy kis susmogást, de nem tudott érdekelni. Emmett felidegesített. Máskor érdekelt volna, hogy miről beszélnek, és feltételeztem, hogy rólam van szó, de ma nem.



Nem tudom, mennyi ideig duzzoghattam már a takaró alatt, de amikor előbújtam, már sötét volt. Hallgatóztam, hátha meghallom a többieket a nappaliból, de semmit nem hallottam. Mindenki elment?



Kinyitottam az ajtót, és leesett az állam. Az egész folyosó vörös rózsaszirmok voltak szórva. Kijjebb léptem, és a sziromhalmokon át elsétáltam a lépcsőig. Minden egyes lépcsőfokon volt két-két gyertya, a fok jobb és bal oldalán. Más fényforrás nem volt, csak a mécsesek mutatták az utat. Lementem a nappaliba, és ha lehet még jobban meglepődtem. Az egész nappaliban csodás rózsaillat volt, és mindent elleptek a szebbnél szebb vörös rózsák.

Ha képes lennék rá, akkor most biztosan sírnék. Körbenéztem, de Emmettet nem láttam sehol. Lehet, hogy nem is nekem szánták ezt a meglepetést? A vörös rózsa a kedvenc virágom. És a családból senki más nem kapott rózsát. Akkor valószínűleg ez nekem szól.



Miközben ezen töprengtem, észrevettem egy képeslapot a sok virág közepette. Odasétáltam, és elolvastam mi van ráírva



Menj fel a szobába, és nézz ki az erkélyen!



Csak ez az egy sor volt ráírva a papírra, viszont az Emmett írásával. Felrohantam a szobánkba, kinyitottam az erkélyajtót, és kiléptem. A látvány gyönyörű volt. Az egész kert tele volt rakva világító, színes lampionokkal, és a füvön gyertyákkal ki volt rakva egy szív, benne a nevemmel. A fű is tele volt szórva rózsaszirmokkal. Még kijjebb álltam, és megláttam Emmettet, amint régi francia jelmezben áll, és felfelé, rám néz. Mosolyognom kellett, mert elég viccesen nézett ki, ahogy ott feszített buggyos nadrágban.



Elkezdett énekelni egy francia szerelmes dalt. Nem is tudtam, hogy tud franciául. Szépen énekelt. Éneklés közben nem nézett fel, sőt, még a szemét is becsukta. Ez egy nagyon romantikus szerenád volt részéről. Már majdnem a dal végére ért, mikor én beszaladtam a fürdőbe, majd pár pillanat múlva már kint is voltam. Szerintem észre se vettem, hogy néhány másodpercre eltűntem. Mikor egy hosszú hanggal befejezte a dalt, felnézett rám, és kíváncsian várta a véleményemet.



Nem várattam meg, lehajoltam, és egy vödör jéghideg vizet zúdítottam a nyakába. A meglepettségtől, és a víz hőmérsékletétől felkiáltott. Én csak nevettem rajta, mert nagyon viccesen festett, ahogy ott állt víztől csöpögő ruháktól.



- Na várj csak Rosalie Hale.- mondta játékos-fenyegető hangon, és a következő percben már fent is volt a szobában, kezében egy vödörrel. Felsikoltottam, hiszen tudtam, mit tervez. Rám öntötte a vizet.



- Emmett Cullen! Tönkretetted a hajamat! Én…- folytattam volna, de a száját rátapasztotta az enyémre, belém fojtva ezzel a szót. Vad, de egyben érzéki csókcsatába kezdtünk. Emmett elkezdett hátrálni az ágy felé, magával húzva engem is. Én egy pillanatra megálltam.



- Emmett, a többiek hol vannak?



- Ne törődj te azzal Rose baby, nem fognak minket megzavarni.- mondta, majd ledöntött a hatalmas franciaágyra. Elkezdte feljebb tolni a pólómat, de közben folyamatosan csókolgatott. Segítőkészen felemeltem a karjaimat, ezzel segítve ügyködését. A feleslegessé vált ruhaneműt ledobta az ágy mellé. Egy pillanatra megszakította a csókunkat, és megpróbálta levenni a ruháját, de mivel nem igazán sikerült neki a sok gomb miatt, ezért letépte magáról.



- Kölcsönzős ruha, de majd kifizetem.- mondta hanyagul, és elkezdte simogatni és puszilgatni a nyakamat, a melleimet, a hasamat, így haladva egyre lejjebb és lejjebb. Elkezdte lehúzni a nadrágomat, miközben elégedetten megjegyezte:

- Hmm cicanaci. A kedvencem. Kiemeli a formás feneked.



Miután lehúzta a nadrágomat, és eldobta, levette a sajátját is. Már tolta volna le a boxerét is, de én megállítottam a kezét. Nem adom meg magam ilyen könnyen. Igaz, hogy gyönyörű szerenád volt, és meseszép meglepetés, de azért mégis csak egy picit megbántott. Kicsit kiidegelem, persze élvezhető módon.



Meglöktem, ezzel átfordítva őt a hátára. Úgy láttam, ez tetszett neki. Ráültem a csípőjére, és éreztem egyre jobban merevedő férfiasságát. Elkezdtem simogatni a mellkasát, és a hasát, és itt-ott kicsit megkarmoltam, mert tudom, hogy azt imádja, és csak jobban felizgatja. Szexisen és lassan levettem a melltartómat és a bugyimat, majd megszabadítottam a boxerétől is. Férfiassága jelezte, hogy teljes izgalmi állapotban van, és láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal belém hatolna. Pár percig még bírta, ám ekkor egy kicsit felülkerekedett az állati ösztöne, a hátamra fektetett, és testünk összeforrt. Emmett vad tempót diktált, de én tartottam a ritmust. Nem sokkal később mindketten eljutottunk a csúcsra, és fáradtan hanyatlottunk a párnákra.



Pár percig nem szólt egyikünk se, csak szapora lihegésünket lehetett hallani. Végül Emmett volt az, aki megszólalt először.



- Na, hogy tetszett az idei Valentin nap?



- Az eleje nagyon szörnyű volt, de a vége határozottan tetszett. – mondtam mosolyogva.



- És a szerenádról mi a véleményed?



- Nem is tudtam drágám, hogy tudsz franciául. Meg hogy ilyen jól tudsz énekelni.



- Tudod milyen régóta készülök erre a napra? Elmentem nyelvtanárhoz, és énektanárhoz, hogy tökéletessé tegyem neked ezt a napot. És a nap fénypontjaként van még egy meglepetésem. Egy pillanat alatt felpattant, és kivett valamit az éjjeliszekrény fiókjából. Kíváncsian felültem. Emmett elém térdelt.



- Rosalie Hale, hozzám jössz újra feleségül?- kérdezte, és felém nyújtott egy csodaszép gyűrűt.



- Emmett Cullen, nagyon szívesen.- válaszoltam mosolyogva.



Újbóli eljegyzésünket egy újabb szeretkezéssel pecsételtük meg, és végül kijelenthettem, hogy ez volt életem legszebb és legromantikusabb Valentin napja.