Romantikus szerenád by Kinga

Romantikus szerenád




(Rosaile szemszöge)



Már alig vártam, hogy végre felkeljen a Nap, Ugyanis egy romantikus délutánt szerettem volna eltölteni az én Mackómmal, Emmettel. Carlisle kora reggel elment dolgozni, egy órával később pedig Esme is elment az árvaházba. Bella és Edward a rétjükön voltak. Mostanában elég sok időt töltenek ott, de…inkább hagyjuk. Jasper vadászni ment, de Alice még itthon volt és a gépe előtt ült. Már épp meg megakartam kérni, hogy menjen el, mert egy meglepetést tartogatok az én Mackómnak, de ekkor lerohant a nappaliba és a TV-t néző Emmett elé állt.



-Emmett, el kell velem jönnöd vásárolni most azonnal! –csicseregte Alice.



-Jaj, ne már, tudod, hogy utálok vásárolni! –morogta Emmett. –Különben meg miért nem kéred meg Roset, ő biztos szívesen elmenne veled! – mondta Emm kölyökkutya szemekkel.



-Nem, nem és NEM! –tiltakozott Alice. –Te jössz és kész! A vitát lezárom! –mondta a mi kis energiabombánk ellentmondást nem tűrve.



-Hát jó –mondta Mackó egy nagy sóhaj kíséretében. –De legalább Rose babytől had köszönjek el!



Kapsz egy percet! –vigyorgott Alice. –A kocsiban várlak.



Emmett felszaladt a lépcsőn és már szólásra nyitotta a száját, amikor közbevágtam.

-Mindent hallottam! –mondtam neki mosolyogva. –Nyugodtan menj, addig is lesz időm készülődni, mert egy meglepetést tartogatok neked!



-Hmmm, meglepetést? –kedvesem szemei felcsillantak.



-Igen, de siess, mert minél hamarabb indultok, annál hamarabb értek vissza –mondtam neki és egy csókot leheltem az ajkaira.



Szeretlek! –mondta Emm.



Én is! –suttogtam és még egyszer megcsókoltam.



Meddig várjak még? –kiabált Alice türelmetlenül. –Ha így haladunk, akkor az összes jó cuccot elviszik!



Jól van, megyek már! –mondta Mackóm szomorúan. –Később találkozunk –nézett a szemeimbe és most ő csókolt meg.



Azzal már szaladt is le, és már láttam is az ablakból a sárga porsche-t ahogy elhajtott. Én már rohantam is a szobába és elkezdtem készülődni. Megkerestem az arany színű párna és takaró huzatot. Felhoztam két kristályvázát és kimentem a kertbe két szál vörös rózsáért és beleraktam őket a kristályvázákba. Kerestem valamilyen romantikus zenét és a CD-t beraktam a hifibe. Leszaladtam a konyhába és kivettem a hűtőből egy kis mézet és egy kis tejszínhabot. Elhúztam a függönyöket, aztán gyorsan végiggondoltam, hogy minden a helyén van-e. Ekkor eszembe jutott a legfontosabb dolog, az illatos gyertya. Lerohantam a nappaliba és elővettem két gyertyát a szekrény mélyéről, amiket ilyen különleges alkalmakra tartogattam. Mikor úgy látszott, hogy mindent előkészítettem, akkor leültem a gép elé ruhákat tervezni.





(Emmett szemszöge)



A Nap lassan vánszorgott az égen. Jesszus! Mióta vagyok ennyire költői!? Mindegy.

A lényeg, hogy a Nap kezdett felkelni. Carlisle kora reggel dolgozni, Esme pedig egy órával később pedig az árvaházba ment. Bella és Edward a rétjükre mentek. Biztos megint huncutkodnak. Hát igen, volt kitől tanulnia az öcskösnek. Jasper elment vadászni, Alice pedig a gép előtt gubbasztott. Épp a TV előtt ültem, amikor a húgom megállt előttem.



-Emmett, el kell velem jönnöd vásárolni most azonnal! –csicseregte Alice.



-Jaj, ne már, tudod, hogy utálok vásárolni! –morogtam. –Különben meg miért nem kéred meg Roset, ő biztos szívesen elmenne veled! –mondtam neki kölyökkutya szemekkel.



-Nem, nem és NEM! –tiltakozott húgom. –Te jössz és kész! A vitát lezárom! –mondta a mi kis energiabombánk ellentmondást nem tűrve.



-Hát jó –mondtam neki egy nagy sóhaj kíséretében. –De legalább Rose babytől had köszönjek el!



Kapsz egy percet! –vigyorgott Alice. –A kocsiban várlak.



Felszaladtam a lépcsőn és már szólásra nyitottam a számat, amikor kedvesem közbevágott.



-Mindent hallottam! –mondta nekem mosolyogva. –Nyugodtan menj, addig is lesz időm készülődni, mert egy meglepetést tartogatok neked!



-Hmmm, meglepetést? – szemeim felcsillantak.



-Igen, de siess, mert minél hamarabb indultok, annál hamarabb értek vissza –mondta nekem és egy csókot lehelt az ajkaimra.



Szeretlek! –mondtam.



Én is! –suttogta és még egyszer megcsókolt.



Meddig várjak még? –kiabált Alice türelmetlenül. –Ha így haladunk, akkor az összes jó cuccot elviszik előlünk!



Jól van, megyek már! –mondtam szomorúan. –Később találkozunk –nézetem Rose szemeimbe és most én csókoltam meg. Azzal már szaladtam is le a lépcsőn, egyenesen ki a garázsba és már be is pattantam a sárga porsche-ba. Hála Alice vezetési stílusának, öt perc alatt beértünk a városba. Beállt a pláza előtti parkolóba és már rohant is befelé.



-Siess Emmett! –kiabálta. –Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb mehetsz haza Rose-hoz.



Mikor meghallottam, hogy mit mondott Alice, felcsillantak a szemeim és már mentem is utána.

-De akkor ugye nem fogsz bemenni az összes üzletbe? –kérdeztem a húgomat aggódó tekintettel.



Háááát, majd még meglátom –vigyorodott el a kis Duracell Nyuszi. –De komolyan mondtam, hogy siess! –és már be is rohant az ajtón.



Fél óra múlva már úgy néztem ki, mint egy málhás szamár. Alice az összes butikba bement és legalább öt szatyorral jött ki. És még nem is túloztam.



-Emm, itt egy kicsit várnod kell, mert terveztem pár ruhadarabot és most fogom

összeállítani a ruhakollekciót –mondta vigyorogva a húgom.



-Oké, de ne tartson sokáig! –néztem rá szigorúan.



-Rendben, olyan félóra múlva jövök! –csicseregte. –Addig foglald el magad!



Megforgattam a szemeimet, majd leültem a mögöttem lévő padra. Alice betartotta a szavát és egy félóra múlva boldogan ugrándozott ki az üzletből.



-Mehetünk? –kérdeztem unottan.



-Nem is vagy kíváncsi a ruhámra? –kérdezte szomorúan.



-Majd otthon megnézem! De most tényleg menjünk, mert már nagyon kíváncsi vagyok Rose baby meglepetésére! –mondtam neki az izgalomtól felvillanyozódva.



-Rendben, de még oda menjünk be! –kérlelt bociszemekkel és egy elektronikai üzletre mutatott.



-Jó, de ez az utolsó! –figyelmeztettem.



Köszi, köszi, köszi! – kiabálta boldogan és a nyakamba ugrott.



A húgom nem tudott dönteni egy citromsárga és egy zöld I Pod között. Mikor nagy nehezen sikerült kiválasztania a sárgát, akkor odajött hozzám.



-Mivel ilyen jól viselkedtél –mondta kuncogva- ezért kapsz tőlem valamit!



-És mit? –kérdeztem meglepődötten.



-Egy MP4-et –vigyorgott.



-Egy MP mit? –kérdeztem döbbenten.



-Egy MP4-et. A legtöbben arra használják, hogy zenét hallgatnak rajta, de lehet rajta videót és képeket is nézni.



-Rendben! –vigyorogtam.



Alice kifizette az I Podot és az MP4-et. Hazáig csak az MP4-el babráltam. Mindenféle zene volt rajta, rock, pop, rap és még sorolhatnám a végtelenségig.

Amikor hazaértünk, épp egy rock szám ment, felkaptam a felmosórongyot és elkezdtem gitározni. Rose hallhatta amikor megjöttünk, mert leszaladt a lépcsőn de a

döbbenettől le is fékezett hirtelen.



-Emmett te jól vagy? –nézett rám értetlenül.



-Persze! –mondtam neki mosolyogva. -Csak kaptam a húgomtól egy MP4-et!



-Örülök hogy örülsz –mosolyodott el futólag kedvesem- de most szeretném megmutatni a meglepetésemet!



-Rendben. Azonnal megnézem, csak még végighallgatom azt a számot –mondtam és ismét elkezdtem gitározni a felmosón.



-Hát jó –sóhajtott Rose -akkor majd fent találkozunk.



Azzal már fel is szaladt a szobába. Leültem a kanapéra és hála a vámpírmemóriámnak, a refrént már kívülről tudtam, ezért elkezdtem énekelni. Mikor vége lett a számnak, felszaladtam kedvesemhez, de mielőtt benyithattam volna, hirtelen megjelent az ajtóba.



-Nos, készen állsz? –kérdezte a legcsábítóbb hangján.



-Igen, vagyis nem -mondtam szomorúan –már egy hete nem vadásztam és most muszáj elmennem, mert ugye egy meglepetés akkor jó, ha mi is jól érezzük magunkat! –Istenem, ezt megint én mondtam!?



-Oké, de siess! –mondta Rose baby és megcsókolt.



-Majd igyekszem! –mosolyogtam és már ki is ugrottam az ablakon.

Igazából nem is vadászni akartam, hanem sejtettem, hogy kedvesem milyen meglepetéssel készül nekem. Ezért úgy döntöttem, hogy amíg „vadászok”, addig keresek valami romantikus számot és majd előadom Rosailenak. Épp egy olasz számot hallgattam, ami tökéletes volt a tervem megvalósításához, de amikor az énekes elénekelte az első sort, az elem lemerült. Na hát, csak én vagyok ilyen szerencsétlen! Nem baj, majd akkor ezt a sort fogom elénekelni Rosenak. Azzal már futottam is vissza a Cullen-házba.





(Rosaile szemszöge)



Épp a gép előtt ültem, amikor meghallottam a porshe hangját. Leszaladtam a lépcsőn, de a döbbenettől le is fékeztem hirtelen.



-Emmett te jól vagy? –néztem rá értetlenül. Mivel egy felmosórongyon gitározott.



-Persze! –mondta nekem mosolyogva. –Csak kaptam a húgomtól egy MP4-et!



-Örülök hogy örülsz –mosolyodtam el futólag - de most szeretném megmutatni a

meglepetésemet!



-Rendben. Azonnal megnézem, csak még végighallgatom azt a számot –mondta és ismét elkezdett gitározni a felmosón.



-Hát jó –sóhajtottam -akkor majd fent találkozunk. Azzal már fel is szaladtam a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyra Mikor vége lett a számnak, felszaladt hozzám, de mielőtt benyithatott volna, hirtelen megjelentem az ajtóba.



-Nos, készen állsz? –kérdeztem a legcsábítóbb hangomon.



-Igen, vagyis nem -mondta szomorúan –már egy hete nem vadásztam és most muszáj elmennem, mert ugye egy meglepetés akkor jó, ha mi is jól érezzük magunkat! –Istenem, ezt komolyan Emmett mondta!?



-Oké, de siess! –mondtam és megcsókoltam.



-Majd igyekszem! –mosolyogott és már ki is ugrott az ablakon.



Emmett nem szokott ilyen lenni –gondoltam magamban- ha megtudja, hogy lesz számára egy meglepetés, akkor elkezd az izgalomtól ugrálni és egész nap be nem áll a szája. De mondjuk mikor nem? Szóval ez a dolog most nagyon idegesít. Lehet, hogy az MP4 az oka! Sőt, biztos is! Óóó, csak egyszer kerüljön Alice a kezem közé! –mérgelődtem magamban, de ekkor kivágódott az ajtó és Emmett belépett rajta és elkezdett énekelni.



-Óóóó szóóleee míííjóóó! –énekelte egy kaján vigyor kíséretében.



-Istenem Emmett! –kiáltottam föl –Veled meg mi történt? Talán egy olyan medvét vadásztál le, aki bolondgombát evett? –kérdeztem tőle döbbenten.



-Nem! –vigyorgott rám- Hogy juthat ilyen az eszedbe? Nézd, nagyon sajnálom, hogy csak most jöttem megnézni, vagyis inkább részesedni a meglepetésből, de úgy gondoltam, hogy én is kedveskedem neked egy kis meglepetéssel! –mondta, s közben mélyen a szemembe nézett és újból elkezdett énekelni - Óóóó szóóleee míííjóóó! –énekelte és ismét vigyorogni kezdett.



-Csak ennyit jegyeztél meg belőle? –kérdeztem és most már én is nevettem.



-Hááát, sajnos igen, mivel az MP4-ben lemerült az elem –mondta csalódottan és az ajkait lebiggyesztette.



-Nem baj! –suttogtam neki, majd végigsimítottam az arcán –De most szeretném ha végre részesednél a meglepetésemből! –mondtam neki elcsukló hangon, majd egy szempillantás alatt az ölébe kapott és az ágyhoz vitt.