The Beauty and the Bear - 38. fejezet

38. fejezet

(Rosalie szemszöge)

Az éjszaka Emmettel egyszerűen kábító volt, és szó szerint alig álltam a lábaimon, amikor ismételten Nathan szobájában találtam magam elalvás után. Nadine csak szégyenlősen lesütötte a szemét, míg Nathan elnézően mosolygott rám.

-         Khm… mennyit láttatok? – kezdett el bizseregni az arcom.

-         Nekem a vége is elég intenzív volt, jobb, hogy nem láttam az egészet – mondta Nadine fülig vörösödve.

Oh, hát persze, Nadine még ártatlan. Nathant viszont nem úgy látom, mintha zavarba hoztam volna. Hm… érdekes fordulat. Felhúzott szemöldökkel néztem Nathant, de ő csak megrázta a fejét, és felkuncogott.

-         Öhm… tudod az én időmben az apák gondoskodtak róla, hogy a fiaik megismerjék időben a női nem rejtelmeit – magyarázta el a helyzetet.

-         Oh… - világosodtam meg. Gondolhattam volna, hogy ő már korán túl volt a tűzkeresztségen.

-         Na jó, inkább hagyjuk témát – szólt közbe Nadine. – Azért járni még tudsz? – kérdezte aztán kuncogva.

-         Leszállnátok rólam? Miért leselkedtetek rám egyébként is? – kérdeztem morcosan.

-         Nos, ami azt illeti, már majdnem aludtál, amikor megint beindultatok a pároddal – nézett rám Nathan bocsánatkérően.

-         Na jó, ez sajnos, jogos – sóhajtottam fel. Na nem, mintha megbántam volna a dolgot egy pillanatra is. Micsoda éjszaka, te jó ég, majd reggel folytatjuk a tanítás előtt. 

-         Szerintem inkább haladjunk, mert Emmett nem fog sokáig hagyni aludni – kuncogott fel Nadine.

-         Csak még egy kérdés – emeltem fel a kezem.

-         Igen, kisbabát vársz – mosolyodott el barátnőm. Majd a nyakamba vetette magát. – Gratulálok még egyszer.

-         Akárcsak én – mosolyodott el Nathan is.

-         Köszönöm – húztam magamhoz mindkettőjüket egy ölelésre.

-         Most viszont, tényleg indulnunk kell – mondta Nathan komolyan.

-         Oké, menjünk – bólintottam rá, majd megfogtam mindkettőjük kezét.

-         Oh, egy pillanat – érintette meg Nathan a homlokomat, és így megint tisztába kerültem azzal kapcsolatban, hogy hol is hagytuk abba a legutóbb.

A következő pillanatban megint Bella szobájában találtam magam. Még mindig az ágyán feküdt, szinte holtsápadt volt, és a legkevésbé sem nyújtott szívderítő látványt. Jacob pedig éppen ekkor lépett be a szobába.

-         Bells, nézd, kicsim, ideje lenne egy kicsit összekaparnod magad – simogatta meg az arcát Jake. – Kiváltottam neked a görcsoldót. Kérsz most egyet?

-         Igen, azt hiszem, hogy máshogy nem tudnék felkelni innen – bólintott rá Bella. Jacob pedig azonnal kivett egy pirulát, majd barátja kitátott szájába helyezte, hogy utána ittason vele néhány korty vizet is.

-         Vedd fel a fürdőruhád, és megfürdetlek – cirógatta meg az arcát.

-         Oké – bólintott rá Bella. – Ideadod? Felső fiók, jobb sarok, a legtetején lesz – hadarta el gépszerűen.

-         Már jön is – kapta ki a fiókból, és azonnal letette az ágyra. – Engedek vizet, ameddig átöltözöl – fűzte még hozzá, majd eltűnt.

A következő pillanatban pedig vízcsobogás hangja töltötte be a szobát. Isabella pedig ügyetlenül kikecmergett az ágyból, és nagy nehezen magára rángatta a fürdőruháját, de amikor fel akart állni, azonnal vissza is hanyatlott az ágyra. Ha Jake nem kapja el, akkor talán azzal a lendülettel le is gurul, mint egy rongybaba.

-         Semmi bajom – szögezte le Bella azonnal.

-         Látom, még a lábadon sem bírsz állni egy percig – morogta Jacob. – Ha nem maradsz nyugton, akkor legközelebb kénytelen leszek megkötözni téged, amíg el nem készítem a fürdővizedet – dorgálta meg finoman. – Hm… na ez határozottan jó ötlet. Te az ágyhoz kötözve, egy szál bikiniben – vigyorodott el Jacob, mire kintről hangos morgás tört be. Hát persze, hogy a feldúlt bátyám ücsörgött megint a faágon, tökéletesen rálátva a helyzetre.

-         Azt hittem, hogy elküldted – fordította arra azonnal a fejét Bella.

-         Én el is küldtem, de visszajött, mint a mellékelt ábra is mutatja – sóhajtott fel Jake. – Elég makacsfajta egy pióca. A jelek szerint nem ért a szép szóból. Akarod, hogy meggyepáljam, vagy nagyobb őrséget hívjak a házatok köré?

-         Nem, csak segíts oda az ablakhoz – sóhajtott fel fáradtan Isabella. Majd, amikor az ablakhoz értek kitárta azt. – Edward, kérlek, menj el, hiába szobrozol itt.

-         Szerintem pedig nem hiába. A korcs még fiatal, veszélyes lehet, több értelemben nézve is – mérte végig dühösen Jacobot. Vámpírféltékenység, azt hiszem, hogy Edward lassan támadni is képes lesz, ha Jake sokáig táncol az idegein. Még hogy megkötözi Bellát. Ez egy meglehetősen erotikus fenyegetésnek hat a mi világunkban. Emmett is bepróbálkozott egy párszor, de nem igazán járt sikerrel. Ahhoz komolyabb láncokat kellett volna szereznie. Még, hogy majd megkötöz engem. Édes próbálkozás volt, tényleg. Na meg persze vicces is. Viszont most, akár még meg is tudna ténylegesen kötözni, hogy valóban ne mozduljak. Vagy én őt. Csábító gondolatok.

-         Rose, te nem is figyelsz – kuncogott Nadine. – Lelkileg is az ágyban maradtál?

-         Bocsi, koncentrálok, ígérem – fordítottam vissza a tekintetem

-         Először is, Jake a barátom, és nem korcs, hanem farkas. Másodszor pedig, mintha mindig azzal jöttél volna, hogy te vagy veszélyes rám nézve – vágott vissza Bella.

-         Természetesen rám is igaz, de én tudom kontrollálni magam, mivel abszolút úriembernek neveltek, ezzel szemben a ku… Jacob a hormonjainak él jelen pillanatban. Ha momentán érdekel már a bikinid felsője sincs rajtad a lelki szemei előtt, sőt, semmi – morgott Edward.

-         Az én gondolataimban turkálsz, vagy a sajátodban, pióca? Eszem ágában sincs levetkőztetni Bellát a szememmel. Engem jelen pillanatban az érdekel, hogy felépüljön, nem pedig a gyönyörű teste, amitől te látszólag el sem bírsz szakadni. Tűnj el innen, ahogy Bells kérte, amíg szépen mondja.

-         Nem vagy az apja, majd ha Charlie küld el, akkor távozom – mondta Edward határozottan.

-         Na és, ha én mondom? – kérdezte Bella kíváncsian.

-         Neked bármit, közvetlen azután, hogy a kutya távozott a házatokból. Addig nem szándékozlak szem elől téveszteni téged, mert bármi megtörténhet. Ha Charlie hazajött és biztonságban leszel a szeszélyes, hangulatingadozásos farkastól, akkor elmegyek én is, hogy nyugodtan tudj pihenni – mondta makacsul. – Ha kell, akkor ehhez a fához láncolom magam, de nem megyek sehová.

-         Gyerekesen viselkedsz – sóhajtotta Bella.

-         Nem, én csak elővigyázatos vagyok – rántotta meg a vállát Edward. – Neked szükséged van arra, hogy biztonságban legyél, főleg most, hogy lábadozol, úgyhogy nem tágítok innen. Nem megyek be a házba, esküszöm, és nem zaklatlak, de nem hagyom el a ház környékét, amíg Charlie haza nem ért – mondta ellentmondást nem tűrve.

-         Azért maradsz itt, mert ez a meggyőződésed, vagy kifogásokat keresel, hogy maradhass, annak ellenére, hogy nem akar látni téged? – kérdezte Jacob.

-         Meggyőződésem, hogy nincs biztonságban veled kettesben – válaszolta Edward. – Az esküvőn sem tudtál uralkodni az ösztöneiden – fűzte még hozzá.

-         Az más helyzet volt. Akkor még azt hittem, hogy szerelmes vagyok Bellába – vágta Jake.

-         Miért, most már nem vagy belé szerelmes? – húzta fel a szemöldökét Edward.

-         Nem, azt hiszem, hogy nem is voltam. Egyszerűen csak a barátja vagyok – válaszolta Jacob őszintén.

-         Remek – húzta el a száját Bella. – Amíg ti megbeszélitek a fontos dolgokat, amik rólam szólnak, inkább beülnék a kádba, hogy felfrissüljek. Addig beszéljetek csak ki, és forgassátok még a kést bennem – fejtegette le magáról Jake kezeit. Majd lassan, mindenre rátámaszkodva, ami a keze ügyébe akadt elkezdett kiügyeskedni a fürdőbe.

-         Bells, tudod, hogy én… - ment volna utána Jacob.

-         Hagyd csak, már én sem szeretném magamat, ha annak a gyerekét vártam volna, akit gyűlölök, értek én mindent, nem kell magyarázkodnod – csapta be a fürdőajtót Jake orra előtt. Majd elfordította a kulcsot is, hogy mindenki hagyja békén.

-         Öhm… azt hiszem, hogy lemaradtam – gondolkodtam el egy pillanatra. – Mióta nem szerelmes Jacob Bellába?- fordultam kíváncsian Nathan és Nadine felé.

-         A te idődben sem volt szerelmes belé, csak félreértelmezte a jeleket, ha emlékszel – válaszolta Nathan. – Azért akarta bármi áron megvédeni és maga mellett tartani, mert a bevésődését kellett kihordania Bellának. Most viszont, hogy Nessie már nincs, és Bella döntése alapján nem is lesz másik gyermek a helyzet merőben megváltozott. Jake már nem érzi azt, hogy huszonnégy órás őrző-védő szolgálatot kell tartania Bella mellett. Barátjaként mellette szeretne lenni, és vigyázni rá, de már nem gondolja azt, hogy a kapcsolatuk többre hivatott – magyarázta hevesen. Nos, tulajdonképpen így végiggondolva a helyzetet, logikus az egész. Bár furcsa, de logikus.

-         Majd én megmutatom nekik, azt hiszik, hogy mindig ők tudják jobban, hogy mi kell nekem. Hát most majd rájönnek, hogy mire képes egy nő, ha feldühítik. Bebizonyítom az egész Cullen családnak, hogy tévedtek, és nem fog érdekelni senki és semmi, nekem már úgyis minden mindegy. Elválok Edwardtól, felépülök, és utána már pontosan tudom is, hogy hova fog vezetni az utam, bár még nem tervezem el konkrétan, hogy hová és mikor megyek. Előtte még beszélnek kell Alice-szel, hogy garantáltan ne kíváncsiskodjon bele az én dolgomba, miután elválnak az útjaim a családjuktól. Nem tudják, hogy mire képes egy megbántott nő. Rá fognak jönni, hogy mekkorát tévedtek, és megöltek egy ártatlan védtelen gyermeket. Egy családtagot. Egy igazi kis csodát. Olyan leckét kapnak tőlem mindannyian, amit soha életükben nem fognak elfelejteni. Ebben egészen biztosak lehetnek. Nem fogok finomkodni velük egyetlen pillanatig sem. Elegem van belőle, hogy mindig én vagyok a szerencsétlen kis Bella. Mostantól a kezembe veszem a sorsom alakulását, és megmutatom mindenkinek, aki nem hitt bennem, hogy sokkal több a spiritusz ebben a gyenge emberi testben, mint amennyit el tudnának képzelni álmaikban – csapott dühösen a vízbe. Majd hátradőlt és lehunyt szemekkel próbált lazítani egy kicsit.

-         Bells, kérlek, engedj be. Ne haragudj, nem akartalak megbántani, de te mindig is azt szeretted volna, ha csak a barátomként tekintek rád. Most mi a baj azzal, hogy végre képes vagyok teljesíteni a kérésedet? – kérdezte értetlenül.

-         Azzal még nincs semmi baj, csak azzal, hogy mindezt, „Mr. Én aztán mindent tudok mindenről, és tudom, hogy mi a jó neked Úr” előtt hangoztattad ennyire. Van még valaki a környéken, aki helyettem kíván dönteni, vagy meg kíván alázni? Itt a lehetőség, rúgjatok még belém – nevetett fel hisztérikusan.

-         Bella, mi a baj? Nem vagy önmagad – lett ideges Jacob.

-         Ez valószínűleg az eddig felgyülemlett feszültség, vagy stressz, esetleg a feltörő depresszió hatása lehet. Hatalmas sok hatás érte, ráadásul még a szervezete is gyenge. Csak lassan lesz képes újra mindent a régi kerekvágásba helyezni. Már vártam, hogy mikor tör ki, de őszintén szólva, azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz a helyzet – magyarázta Edward Jacobnak.

-         Ha befejezted a roppant épületes pszicho-blablát, akkor leszállhatnátok a kibeszélésemről. Emlékeztetnélek, hogy miattad és a családod miatt vagyok most olyan állapotban, amilyenben vagyok. Ne tegyetek úgy, mint a régi barátok, akik a közös ismerősükért aggódnak, mert átlátszó, és undorító trükk, ráadásul be sem fog válni. Már nem vagyok olyan hiszékeny, mint amikor megismertelek – mondta dühösen.

-         Igazad van – adta meg magát Edward azonnal.

-         Hm… fordított pszichológia? Ügyes próbálkozás – forgatta meg a szemeit Bella. – Bocsi, de ez sem jött össze – fűzte még hozzá.

-         Bells, higgadj le, és engedj be – mondta Jacob mérgesen. – Edward, te pedig tűnj el a környékről, amíg lehiggad. Nem tesz jót neki, hogy még jobban felhúzod, mint amennyire már egyébként is fel van spannolva. Rosszabbak vagytok, mint az ötven éves házasok.

-         Mi már nem leszünk ötven éves házasok soha, egy hónapig sem tartott – morogta Bella az orra alá.

-         Edward, tényleg tűnj el, mert csak hergelitek egymást – mondta Jacob újra.

-         Elmegyek, de ezt még nem fejeztük be, Bella. Ez nem te vagy, és ezt mindketten tudjuk. Te nem vagy ilyen rideg, és érzéketlen – mondta komolyan.

-         Általában te sem vagy az, mégis megtetted – pityeredett el Bella.

-         Kicsim, kérlek… - lágyult el Edward hangja.

-         Menj el – kiáltott rá Bella. Majd az első keze ügyébe akadó tusfürdőt hozzávágta az ajtóhoz.

-         Nyugi, Bells, már elment – pöccintette be Jacob az ablakot.

-         Már a saját fürdőszobámban sem lehetek egyedül? – kérdezte Bella idegesen.

-         Dehogynem, de mindketten tudjuk, hogy nem akarsz egyedül lenni – guggolt le mellé és megsimogatta az arcát. – Figyelj, nem tudom, hogy mi ütött belém az előbb, hogy Edward előtt mondtam azt, hogy már nem vagyok szerelmes beléd, de egyébként is meg szerettem volna beszélni. Mindig is azt szeretted volna, hogyha csak barátodként, vagy bátyádként szeretlek. Megváltozott valami benned? – kérdezte kíváncsian.

-         Nem, én csak, nyilvánvaló, hogy azért nem akarsz már engem, mert Edward gyermekét vártam, és így már kedved sincs hozzám érni. Tisztátalan lettem a szemedben, és ez eléggé fáj a lelkemnek – harapott az ajkába.

-         Na, ugyan már, ne butáskodj, Bella. Tényleg azt hiszed, hogy ilyen könnyen elhidegíthetsz magadtól? Sosem fogsz megszabadulni tőlem – nyomott puszit a homlokára. – Most pedig csusszanj előrébb, még tartozom egy fürdetéssel – kapkodta le magáról a ruhákat az alsót kivéve.

-         Wow – kerekedtek el Nadine szemei.

-         Emmett dögösebb – vágtam rá azonnal.

-         Na de lányok, szégyelljétek magatokat – forgatta meg a szemeit Nathan.

-         Csak megállapítottam, hogy engem is megfürdethetne – vigyorodott el Nadine.

-         Én hű maradok a macimhoz – fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt.

-         Koncentrálnátok a lényegre a srác izomzatán túljutva? – morgolódott Nathan.

-         Jól van már na, csak féltékeny vagy rá – nyafogtunk egy kicsit barátnőmmel.

-         Nők, ki érti őket? – kérdezte morogva. – Szóval, szakadjanak el hölgyeim a fiatalembertől, és térjenek vissza az utazásunk lényegéhez.

-         Oké – sóhajtottunk fel. Pedig szerintem vicces volt, ahogy Nadine elámult Jake teste láttán.

-         Csússz még egy kicsit előrébb – tolta odébb Jake a fenekénél fogva Bellát. – Most pedig lazíts – csúsztatta a vállára a kezeit, hogy finoman masszírozni kezdje.

-         Hm… ez jó, kézrátétellel gyógyítasz? – mosolyodott el Bella.

-         Téged bármikor – simított végig a karjain.

-         Akkor most jöhet a fürdetés, amit ígértél, mert nagyon koszosnak érzem, például a talpamat – fordult vele szembe Bella, majd a lábait Jake felé nyújtotta.

-         Jól van, kapsz egy talpmasszázst, de csak mert ilyen ártatlan szemekkel nézel – kuncogott fel Jacob.

-         Köszi – harapott az ajkába Bella. Majd kényelmesen hátradőlt a kádban, és csukott szemmel élvezte, ahogy Jake elhalmozza a szeretetével, és finom masszázzsal is. Hm… masszázs, ez kell Emmettnek egy fárasztó nap után. Na majd holnap megkapja a magáét.

-         Azt hiszem, hogy ideje lenne kiszállnod, és pihenni egyet, amíg én személyesen készítek vacsorát – mondta Jacob komolyan.

-         Te fogsz főzni? – nevetett fel Bells. – Még egy szendvicset is képes vagy elszúrni. Emlékszem még arra a mogyoróvajas, lekváros, szalámis-sajtos szendvicsre – fintorodott el.

-         Az az első átváltozásom után nem sokkal történt, és meg kell, hogy mondjam, hogy akkor még a vasszöget is boldogan rágcsáltam volna, úgyhogy teljesen mindegy volt, hogy mi kerül a kenyérbe, csak az volt a lényeg, hogy sok legyen – morgolódott Jacob.

-         Jól van, tudom, de tényleg borzalmas volt – nevetett fel Bella. Úgy látszik, hogy Jake jó hatással van a lelki világára, de Edwardot valahogy most nem tudja elviselni, még akkor sem, ha szereti.

-         Megnyugodtál? – kérdezte Jacob miközben kiszállt a kádból, és Bellát is kisegítette. Majd gyengéden megtörölgette, és a karjaiban vitte vissza az ágyhoz.

-         Igen, már sokkal jobb, sajnálom az előbbit – motyogta Bella, de nem nézett Jake szemébe. Készül valamire, már megint. Teljesen kiszámíthatatlanná vált a számomra ez a lány, amióta elvették tőle a babáját. Női praktikák, agresszió, csupa olyan tulajdonság, amik nem illetek Bella jelleméhez.

-         Ugyan, ez most azt hiszem, hogy teljesen normális. Ahhoz képest, hogy mekkora dühkitörésekre számítottam te csak egy egészen kicsit produkáltál végül, úgyhogy ne aggódj miatta. Már el is van felejtve – legyintett nagyvonalúan. Istenem, a férfiak néha annyira ostobák. Sikít Belláról, hogy tervez valamit, és egészen biztosan nem élete legbölcsebb döntése lesz, és ha nem veszi észre senki, akkor még nagy galiba is lehet itt.  

-         Köszi – bújt hozzá Jacobhoz. – Egyébként mit akarsz főzni? Mert akkor gyorsan adok útmutatást, hogy hogyan kéne elkészülnie – ajánlotta nevetve.

-         Igazából egy mesteri telefonhívásra gondoltam, hogy felhívjam a pizzázót, és rendeljek három, vagy négy óriás pizzát, természetesen én fizetem.

-         Jól hangzik. Kérek egy panna cottát is, lehetőleg áfonya öntettel – csillant fel Bella szeme.

-         Oké, egye-fene, akkor én is eszek desszertet – sóhajtott fel színpadiasan.

-         Tényleg szörnyű gyötrelem lehet ez a számodra – bólogatott Bella is. – Apu a sajttortájukat szereti – fűztem még hozzá.

-         Rendben – biccentett Jacob. – A pizzára valami kívánság?

-         Igen, az egyiken mindenképpen legyen bőséggel pepperoni, és szeretnék még sonkát is, azt hiszem, hogy más igényem nincs – gondolkozott el.

-         Rendben, akkor az egyik olyan lesz. Az apukád mit szeret?

-         Ő a kukoricás, sonkás pizzát szereti, kétféle sajttal – vágta azonnal Bella. – Neked pedig gondolom, hogy mindennel lesz a pizza, igaz? – kérdezte vigyorogva.

-         A mogyoróvajat kihagyom inkább ezúttal, és talán a lekvárt is – kacsintott rá Jake. – Na de most megyek és rendelek vacsit, te addig szépen bújj bele a pizsamádba, és pihenj, én pedig hamarosan tálalom a pizzát.

-         Oké – biccentett rá azonnal.

-         Helyes, akkor én megyek is – bólintott Jake.

-         Azért vegyél fel száraz ruhát, mert a pizza futár vagy elájul, vagy megrémül tőled – kiáltott utána Bella nevetve. Majd levette a fürdőruháját, és felvette a pizsamáját, hogy visszabújjon az ágyba.

-         Azért Jacobtól el kéne búcsúznom, de akkor nem engedne el. Nem, inkább csak majd eltűnök szépen, ha felépültem. Olyan sok helyet nem láttam még a földön. Itt az ideje, hogy világot is lássak – sóhajtott fel halkan.

-         Itt az ideje, hogy visszamenj, Emmett ébredezik, és téged sem fog hagyni aludni – kuncogott fel Nathan.

-         Nem fárasztó, hogy ti mindig? – kérdezte Nadine ártatlanul.

-         Nem, egyáltalán. Ez kellemes fáradtság. Sokkal inkább bizsergető, és szenvedélyes, mint fárasztó, és terhes.

-         Hm… jól hangzik – harapott az ajkába Nadine. Szerintem nagyon is ki szeretné próbálni a dolgot. Vajon egy végzet angyalának van lehetősége, hogy szeretkezzen? Habár, kivel tehetné meg? Mondjuk, Nathan talán pont megfelelne a célra. Egyébként is látszik rajtuk, hogy még mindig nem közömbösek egymás iránt. Talán egy kis romantikus rásegítéssel megoldhatnánk a dolgot.

-         Inkább visszaviszlek titeket gyorsan, amíg nem késő. A lányos csevejből inkább kimaradnék, ha nem bánjátok – morogta az orra alá.

-         Nem is vennénk be a lányos társalgásba, az ilyesmi nem tartozik férfiakra – mondtam határozottan.

-         Mi ütött belétek?

-         Terhességi hormonok? – kérdeztem kuncogva.

-         Na jó, megbocsájtom – nevetett fel Nathan. Majd a következő pillanatban már a szobájában voltunk. – Kellemes ébredést, Rose – vigyorodott el. Majd puszit nyomott a homlokomra, és az álmomban történtek köddé váltak.

-         Köszönöm – kacsintottam rá. – Szia, Nadine – fordultam barátnőm felé.

-         Én még azért visszaviszlek a testedbe – fogta meg a kezem Nadine, hogy egy szempillantás alatt visszategyen a helyemre. Emmett karjaiba, oda, ahová tartozom…