The Beauty and the Bear - 34. fejezet

34. fejezet

SZIASZTOK! ELSŐKÖRBEN FIGYELMEZTETLEK TITEKET, HOGY EZ NEM EGY VIDÁM FEJI, MÁSODSZOR PEDIG EZ AZ ALTERNATÍV KÖVETKEZMÉNY NEM FÉR BELE EGY FEJEZETBE, ÚGYHOGY TÖBB RÉSZBEN FOG MEGÉRKEZNI HOZZÁTOK, MERT EZT A LEHETŐSÉGET NEM LEHET ELSIETNI, MERT ELÉG ÖSSZETETT LESZ A HELYZET. NA, EZ MOST JÓL MEGASZONTAM, DE REMÉLEM, HOGY AZÉRT ÉRTITEK A LÉNYEGET :D PUSZI, DRUSILLA

(Rosalie szemszöge)

Amint elaludtam, máris Nathan szokásos kiindulópontján találtam magam. A szobában, ahonnan tovább fogunk utazni egy újabb alternatív valóság felé. Aminek viszont nagyon örültem, hogy Nadine is itt volt. Ezek szerint velünk jön ő is, ami csakis jót jelent az én számomra. Nadine jobban kezeli az érzelmi kitöréseket, mint Nathan, úgyhogy mindenképpen megnyugtató lesz barátnőm jelenléte.

-         Felkészültél az utazásra? – kérdezte Nathan.

-         Nem tudom, nem sok jóval kecsegtettél eddig, de inkább essünk túl a dolgon – haraptam az ajkamba.

Igazság szerint valahogy inkább nem akartam tudni, hogy mi történik odahaza, mert akkor szinte biztos, hogy nem leszek képes elvakultság nélkül dönteni az életem felől.

-         Ezt megértem, akkor menjünk – nyújtotta a kezét Nathan, én pedig elfogadtam. Majd megfogtam Nadine kezét is.

Egy pillanat volt az egész, és egy repülőn találtam magam. Valószínűleg Edward és Bella jött hazafelé a nászútjáról. Bella arcán rémület és kétségbeesés tükröződött, míg Edward csak bámult maga elé keserű, önmarcangoló arckifejezéssel.

-         Ne félj, kicsim, gyorsan meg fogunk oldani mindent – fordult Bella felé Edward.

-         Megoldani? – húzta fel Bella a szemöldökét.

-         Igen, csak bízz bennem. Nem lesz semmi baj – mondta határozottan. – Carlisle már vár bennünket. Próbálj meg aludni egy kicsit, addig is, amíg odaérünk.

-         Persze, nem lesz semmi baj – biccentett Bella is, a kezét pedig a hasára helyezte.

 Majd lehunyta a szemeit, de engem nem tudott átverni úgy, mint Edwardot. Látszott rajta, hogy sántikál valamiben, csak azt nem tudtam, hogy miben.

-         Drágám, ébredj, leszálltunk – simogatta meg Edward felesége arcát.

Bella pedig egy szempillantás alatt kinyitotta a szemeit. Tudtam én, hogy nem alszik. Azt viszont még mindig nem tudom, hogy mit tervez, de biztosan sántikál valamiben, és ez csakis jó jelenthet Nessie szempontjából. Edward felkapta a kézipoggyászokat, majd átölelte kedvese derekát, és elindultak a bőröndökért. Amikor a futószalagokhoz értek Bella azonnal Edward felé fordult.

-         Muszáj kimennem a mosdóba – harapott az ajkába.

-         Rosszul vagy? – kérdezte bátyám azonnal aggódva.

-         Nem, csak nagyon kell pisilnem – mondta Bella kicsit bosszúsan.

-         Ne haragudj, kedvesem. Csak aggódom miattad – nyomott lágy csókot a homlokára. – Menj csak, én addig megvárom a bőröndjeinket – mondta gyengéden.

-         Sietek vissza – biccentett Bella, majd elsietett a mosdó irányába. Amint beért az ajtón már húzta is elő a mobilját, és tárcsázott. – Jacob? Segíts rajtam. Edward és a családja az akaratom ellenére akar abortuszt végezni rajtam.

-         Hogy mit? – kiabált bele a telefonba Jake. – Te teherbe estél attól a vérszopótól? Tudtam, hogy meg kéne ölnöm még mielőtt elvesz téged. A fenébe is Bella, nem tudod, hogy mit hordasz a szíved alatt.

-         Nem gonosz, érzem, hogy szeret engem, és én is őt – vágta rá Bella dühösen.

-         Bella, az a valami nem ember, talán kivételesen igaza van Edwardnak és a családjának, és csirájában kell elfojtani azt a valamit – válaszolta Jacob.

 Oh, Istenem, ennyi idiótát egy rakáson. Senkit nem érdekel, hogy Bella mit akar? Ez az ő teste, az ő döntése.

-         Oké, akkor máshogy kérdezem. Rájuk akarod bízni az életem, és a gyermekem életét anélkül, hogy megbizonyosodnál róla, hogy igazam van-e? Lehet, hogy egy ártatlan csecsemőt készülnek meggyilkolni. Elviselné a lelkiismereted, hogy nem segítettél nekem? A legjobb barátodnak. Mindig azt mondtad, hogy ott leszel, ha szükségem lesz rád. Most szükségem van rád – győzködte könnyes szemekkel.

-         Jól van, meggyőztél. Mi a terved? – kérdezte Jacob.

-         Mire mi odaérünk a Cullen házhoz, addigra te is oda tudsz érni? Most fogunk indulni a reptérről – kezdett bele.

-         Igen, ezzel nem lesz gond – válaszolta Jake.

-         Remek, akkor gyere oda, és vigyél el La Pushba. Ott biztonságban leszek a kisbabámmal együtt – sóhajtott fel Bella.

-         Bells, én nem hiszem, hogy ott biztonságos lesz a számodra. Sam nem valószínű, hogy jó szemmel nézné, amint egy vámpírivadékot hordasz ki – vetette ellen Jake. A hülye kutya. Legalább most nem kéne vitatkoznia Bellával.

-         Csak egy-két napra van szükségem, amíg kitalálom, hogy hogyan tovább. Addig titokban is tarthatnánk a dolgot – váltott Bella megint könyörgőre.

-         Rendben, ott leszek, ne izgulj – adta meg magát Jacob. Na, legalább valaki hajlandó segíteni Bellának.

-         Köszönöm, Jake. Akkor hamarosan. Szia – mondta megkönnyebbülten.

Majd letette a telefont, és kisietett a mosdóból, ahol már Edward állt halálra vált arckifejezéssel.

-         Mi történt? Legalább negyed órát voltál bent – kérdezte kissé idegesen.

-         Csak megszédültem egy kicsit, és le kellett ülnöm – vágta rá Bella.

-         Értem, akkor inkább menjünk. A többiek már kint várnak ránk – karolta át Edward felesége derekát.

-         Rendben – indult el Bella engedelmesen.

Amikor kiértek négy aggódó szempár szegeződött rájuk azonnal. Esme az ajkába harapva nézte Bella pocakját. Carlisle szigorú orvosi tekintettel mérte végig Edward feleségét. Jasper látszólag az éppen dúló érzelmekkel küszködött, míg Alice félelemmel vegyes bűntudattal nézte legjobb barátnőjét. Valószínűleg Alice azon tanakodott magában, hogy Bella mellé kellene-e állnia vagy Edward mellé. Már akkor is keményen küzdött magával, amikor Emmett és én is a családhoz tartoztunk. Nem tudta, hogy melyik a helyes. Ha Bella mellé áll Edwarddal szemben, és talán elveszíti a barátnőjét, vagy hogyha Edward mellé áll, és megmenti Bella életét, ugyanakkor lehet, hogy elveszíti a számára legbecsesebb barátságot. Nem lehetett könnyű a helyzete.

-         Sziasztok – ölelte magához Edwardot és Bellát Esme. – Hogy vagy, kedvesem? – simított végig fogadott lánya arcán.

-         Nincs semmi baj, csak egy picit émelygek – válaszolta Bella halványan mosolyogva. – Gondolom, ez az első trimeszterrel jár – fűzte hozzá vállrándítva.

-         Azért megvizsgálnálak, ha megengeded – ajánlotta Carlisle kimérten.

-         Csak vizsgálat? – húzta össze Bella a szemeit.

-         Először csak egy vizsgálat, utána pedig megbeszéljük a továbbiakat – mondta mélyen a szemeibe nézve.

Viszont a bal szeme megrándult. Ezt csak olyankor teszi, amikor nem őszinte. Létezésem során talán, ha kétszer láttam ezt a reakciót, és ez nem jelent semmi jót. Meg akarják győzni Bellát róla, hogy csak egy vizsgálat, de igazából átverik őt, és elveszik a babáját.

-         Belegyezel, kicsim? Szeretném, ha Carlisle megvizsgálna téged alaposan – kérlelte Edward is.

-         Rendben, legyen – bólintott rá végül Bella.

A fenébe. Az a legnagyobb baj, hogy vakon megbízik Edwardban, pedig tudhatná, hogy ebben a kérdésben megmakacsolta magát. Remélem, hogy Jacob időben odaér majd, és megmenti a bevésődését, és Bellát.

-         Akkor igyekezzünk, hogy mielőbb meglegyenek az eredmények – szökkent Bella mellé Alice. Majd belekarolt barátnőjébe, aki engedelmesen követte őt.

Mind beszálltak az autókba, és már száguldottak is a Cullen ház felé. Amikor leparkoltak a ház előtt, Jake már a tornácon állt emberi formában. Bella azonnal elmosolyodott, amikor meglátta barátját, és megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-         Bella? – nézett kérdőn Edward a kedvesére. – Miért hívtad ide őt? – bökött Jake felé dühösen.

-         Biztosíték – válaszolta Bella komoran. – Szóval Carlisle, ugye csak egy vizsgálat az egész. Akkor nem baj, hogyha Jacob is jelen van.

-         Ami azt illeti, annyira nem örülnék neki, hogyha túlzsúfolt lenne a vizsgáló – mondta Carlisle nyugodtan.

-         Nem is lesz túlzsúfolt. Csak te, én és Jake. Három ember nem olyan sok, igaz? – kérdezte mélyen fogadott apja szemeibe nézve.

-         Én szerettem volna inkább bemenni veled – morogta Edward.

-         Hogy gyorsabban eltávolítsátok belőlem azt a valamit, ahogy te nevezted a kisbabánkat? – kérdezte Bella dühösen. – Tényleg csak vizsgálatokat akart Carlisle végezni, vagy csak fogta volna magát, és akaratom ellenére elvégezte volna az abortuszt rajtam, veled karöltve?

-         Bella, én…

-         Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek – csattant fel Bella. – Mondd a szemembe, hogy csak vizsgálatok, és én hiszek neked – emelte fel férje fejét.

-         Csak vizsgálatok – mondta határozottan Edward.

-         Jó, akkor Jake nyugodtan bejöhet – biccentett Bella. – Mehetünk, Jacob?

-         Persze – nyújtotta a kezét Jake azonnal Bella felé.

-         Nem bízol bennem? – kérdezett utánuk Edward.

-         Úgy rémlik, mintha már a szemembe hazudtál volna egyszer, méghozzá szemrebbenés nélkül – fordult vissza egy pillanatra Isabella. – Ő is bejön a vizsgálatokra velem – jelentette ki határozottan.

-         Jól van, menjünk, ha Bella így nyugodtabb, akkor találunk helyet Jacob számára is – nézett Carlisle jelentőségteljesen Edwardra.

Ez nem jelent semmi jót, megint csak. El fogják intézni, hogy Carlisle elvégezhesse a műtétet Bellán. Jake kevés ennyi vámpír akarata ellen. A következő pillanatban már a vizsgálóban voltunk, és Bella éppen felfeküdt az asztalra, hogy Carlisle megnézhesse a picit ultrahanggal. Ami persze hatástalan lesz, de ezt ők még nem tudják.

-         Eszedbe se jusson, Edward – fordult meg Jake hirtelen. Még én sem vettem észre külső szemlélőként, hogy Edward egy injekcióval közelít éppen Jacob felé. – Miért nem tartod tiszteletben Bella akaratát?

-         Nem tudja, hogy mit csinál. Nem gondolta át. Őszintén, Jake, szerinted belőlem születhet valami jó? – mutatott végig magán feldúltan. – Az az izé meg fogja ölni, ne most játszd a hősszerelmest, hanem segíts megmenteni őt.

-         Nem tudod, hogy mi van benne. Az a lény igaz, hogy egy rész belőled, de egy rész Bellából. Hogyha Bells az erőteljesebb, akkor egy gyermeket készülsz megölni. A sajátodat.

-         Inkább elvesztek egy valamit, és bizonytalanságban élek tovább, hogy mi lett volna, ha, semmint elveszítsem az életem értelmét – válaszolt Edward.

-         Szerinted, hogyha az akarata ellenére hagyod Carlisle-nak, hogy megműtse, és kivegye a magzatát, akkor összevissza fog puszilgatni hálából? – húzta fel a szemöldökét ezúttal Jake.

-         Nem, de akkor lesz esélyem, hogy valaha elnyerem a bocsánatát, és ahogy felépül a műtét után, azonnal átváltoztatom, hiszen mindig is ezt akarta – válaszolta Edward higgadtan.

-         Érdekes elmélet – mondta Jake gunyorosan. Majd a következő pillanatban összeesett.

-         Tudod ezt tartani? – kiabált le Edward.

-         Legfeljebb húsz percig – válaszolt Jasper. A fenébe, hogy hagyhatta ezt Alice, és Esme? Nekik tudniuk kellett volna, hogy ez nem helyes.

-         Esme, hozhatod a steril készletet – mondta Carlisle határozottan.

-         Mi? Ne, nem… - sikoltott Bella. Majd felpattant az asztalról és futni próbált, de Edward egy szempillantás alatt elkapta. – Eressz el – kapálózott kétségbeesetten.

-         Nem lesz semmi baj, kicsim. Nyugodj meg – csitította Edward.

-         Nem, nem akarom. Nem ölhetitek meg őt. Ő az én kisbabám – sírta el magát.

Majd Carlisle beadott neki valamit, amitől azonnal elaludt, vagy inkább elájult, nem tudtam pontosan megmondani, hogy melyik.

-         Css… nyugodj meg, Rose – szorította meg a kezem Nadine.

Észre sem vettem, hogy mikor kezdtem el sírni, de nem bírtam felfogni, hogy tényleg képesek ezt megtenni Bellával. Hogyan volt szívük így elárulni őt. Hiszen mégis csak a család tagja, és nálunk mindenki akarata számít, nem csak egyvalakié. Meg sem hallgatták rendesen. Még csak nem is szavaztak, pedig Alice és Esme egyáltalán nem volt biztos benne, hogy helyesen cselekszik. Még csak esélyt sem kapott rendesen.

-         Egész biztosak vagytok benne, hogy ez helyes? – kérdezte Esme idegesen. – Mi van, ha Bellának van igaza?

-         Anya, tudom, hogy mit csinálok – mondta Edward határozottan.

-         Mi lenne, ha megpróbálnám még megvizsgálni? Hátha mégis mi tévedünk? – ajánlotta Carlisle is.

-         Garantálod, hogy életben marad, ha még várunk, hogy mi sül ki a dologból? – kérdezte Edward komolyan.

-         Nem garantálok semmit, de te sem tudod biztosan, hogy nem Bellának van igaza – gondolkozott el Carlisle.

-         Apa, kérlek, ne vitatkozzunk. Egyszer már megmondtad, hogy nem hagyhatod meghalni őt, mert úgy döntöttem, hogy nem létezem tovább nélküle. Kérlek, tedd meg ezt értünk. Ki fogom engesztelni egyszer a bűneimért – fogta Edward kérlelőre.

-         Akkor menjetek ki – sóhajtott fel Carlisle. Mire Esme és Edward is villámgyorsan elhagyta a szobát. Carlisle pedig bemosakodott és beöltözött a beavatkozáshoz.

-         Azt hiszem, hogy ezt nem kell végignéznetek – fogta meg a kezünket Nathan.

A következő pillanatban pedig lent találtuk magunkat a nappaliban, ahol a többiek ültek, és meredtek maguk elé.

-         Biztos, hogy ez volt a helyes döntés? – kérdezte Esme egy párnát szorongatva.

-         Nem látom, hogy mi lett volna. Nem láttam a jövőjét a lénynek, ami Bella hasában volt.

-         Kicsi az esély, hogy Bella emberi teste túlélte volna a megpróbáltatást – szólt hozzá Jasper is.

-         Ez volt a helyes döntés – mondta Edward határozottan. Néhány pillanattal később pedig Carlisle jött lefelé a lépcsőn gondterhelt arccal.

-         Mi történt? – kérdezték azonnal a nappaliban lévők.

-         Bella jól van – mondta ki a legfontosabb szavakat. – Viszont a magzat túlságosan is beágyazódott a méhébe, így ha ki akartam venni a babát, okoznom kellett egy-két sérülést is a méhén. Úgyhogy mostantól kezdve csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fog tudni teherbe esni.

-         Istenem – kapta a szája elé a kezeit Esme. – Ehhez nem volt jogunk – rázta a fejét, most már határozottan.

-         Mindig is vámpír akart lenni, pontosan tudta, hogy ezzel lemond az anyaságról is – vetette fel Edward.

-         Az még azelőtt volt, hogy kiderült, hogy lehet tőled kisbabája – szólt közbe Alice.

-         Jacob hová lett? – kérdezte Carlisle körbenézve a nappaliban.

-         Visszavittem a határig, onnan pedig már Sam intézett mindent. Sam szerint is el kellett távolítani a magzatot, úgyhogy nem lesz konfliktus belőle, hogy elaltattuk Jacobot – válaszolt Jasper.

-         Mikor fog Bella felébredni? – kérdezte Edward aggódva.

-         Néhány óra, ha akarsz, akkor felmehetsz hozzá – mondta Carlisle. Még be sem fejezte a mondanivalóját, Edward már fent is volt Bella mellett.

Edward elgyötört arccal nézte szerelme arcát, ami most nem mondta a nevét álmában, és el sem mosolyodott, mint ahogy régen. Pedig mennyit áradozott róla a bátyám, hogy Bella még álmában is rá gondol. Viszont az általában boldog, nyugodt arc, most keserű fintorba torzult. Majd lassacskán kinyitotta a szemeit.

-         Bella? Hogy érzed magad? – kérdezte Edward azonnal.

-         Mit csináltatok velem? – kérdezett vissza Bella.

-         Kicsim, csak a te érdekedben…

-         Mit csináltatok velem? Hol van Jacob? – kezdett el hisztérikussá válni.

-         Jacob már otthon van, de még biztosan nem ébredt fel. Jasper rendesen kiütötte.

-         Gratulálok hozzá. Ennyit ér a szabad akarat, amiről annyit áradoztatok – nyögött fel Bella.

-         Ki kellett vennünk belőled azt a valamit, hogy ne essen bajod. Bella, meg kell értened, hogy én csak miattad…

-         Miattam? – csattant fel Bella. – Mi történt itt valaha is miattam? Állítólag a saját érdekemben hagytál el, azután miattam házasodtunk össze, hogy el ne veszítsem a jó hírem, a lelkem miatt nem változtatsz át, és megint csak miattam kellett megölnötök a gyermekemet is, a gyermekünket? – kiabálta lélekszakadva. Majd teljes erejéből akkorát sózott Edward arcára, ami még egy vámpírnak is tiszteletére vált volna. A baj csak az volt, hogy az ütéssel együtt hallottam egy hatalmas reccsenést is. – A francba – lábadt könnybe Bella szeme.

-         Megnézhetem? – lépett be Carlisle óvatosan a vizsgálóba.

-         Ne gyere a közelembe – morgott rá Bella. – Bemegyek a kórházba, majd ott ellátnak – jelentette ki határozottan.

-         Sajnálom, Bella, de egyelőre nem kelhetsz fel. Bevérezhetsz, és az halálos is lehet a számodra. Kérlek, hadd lássalak el – lépett közelebb.

-         Mert ha nemet mondok, akkor beadsz valami altatót, és azt csináltok velem, amit akartok, amíg nem vagyok magamnál? – kérdezte dühösen.

-         Csak engedd meg, hogy megvizsgáljam, és többé nem érek hozzád – lépett még egy lépést felé Carlisle óvatosan. – Csak a te érdekedben.

-         Az én érdekemben? – üvöltött fel Bella. – Hogy ti mindig mindent csak az én érdekemben tesztek. Milyen megható – rúgta le magáról a takarót ingerülten. Majd megpróbált felállni, de abban a pillanatban el is terült volna a földön, ha Edward nem kapja el ösztönösen. – Vedd le rólam a kezed – sziszegte a fogai között.

-         Rendben – mondta Edward nyugodtan. Majd visszaültette az ágyra, és eltávolodott tőle, egészen a szoba sarkáig. – Szükséged van valamire? Bármire, amit elfogadsz tőlem?

-         Egy ügyvéd jól jönne – fordult egy pillanatra felé Bella.

-         Minek neked ügyvéd? Ugye nem? – kerekedtek ki Carlisle szemei.

-         El akarok válni – jelentette ki ellentmondást nem tűrve.

-         Bella, kérlek…

-         Egy ügyvédre van szükségem. Te kérdezted. Tőled már soha semmi nem kell többé, csak néhány aláírás, hogy újra Isabella Marie Swan lehessek – csattant újra Bella hangja.

-         Beszéljük ezt meg – fogta Edward könyörgőre.

-         Én is kértem, hogy beszéljük meg a kisbabánk ügyét, de mintha téged sem érdekelt volna – vágta rá Bella. Mire Carlisle felszisszent, ahogy a többiek is a földszinten. Edward pedig megadóan lehajtotta a fejét.

-         Rendben, ahogy akarod. Azonnal telefonálok – indult ki a szobából Edward.

-         Nézd, kedvesem – lépett még közelebb Carlisle.

-         Nézd meg a kezem, ha annyira akarod, lásd el, és tűnj innen – fordult most fogadott apja felé. – Mikorra leszek szállítható állapotban?

-         Talán holnapra – válaszolt Carlisle készségesen.

-         Jó, akkor felhívom apámat, hogy holnap este jöjjön értem – bólintott rá.

-         Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte Carlisle szomorúan.

-         Nem, még ma el akarnék menni innen szívem szerint, de nem tehetem. Hacsak nem szolgáltatsz egy mentőt a számomra, ami hazavisz. Vagy nem viszel haza te magad – nézett rá Bella kérdőn.

-         Szívesebben tartanálak ma még megfigyelés alatt – válaszolta óvatosan.

-         Akkor holnap – biccentett Bella.

-         Nem tört el, csak megrepedt – állapította meg Carlisle. – Teszek rá egy kötést, és ha gondolod, adok egy fájdalomcsillapítót is.

-         Kösz, de mostantól inkább távol tartanám magam a kezeléseidtől – nézett rá Bella szúrós szemekkel. – A kötést elfogadom, de más nem kell.

-         Rendben, nem erőltetem – hajtotta le a fejét Carlisle.

-         Mást ne erőltettél volna néhány órája, akkor még egy család lennénk – fordult el tőle Bella. A könnyei pedig megint kicsordultak.

-         Te mindig a család része leszel – mondta lágyan.

-         Sosem voltam igazán a család része, mivel engem meg sem hallgattatok. Nem érdekelt senkit, hogy én mit akarok. Szerinted ez normális egy családon belül? – nézett rá Bella kisírt szemekkel. – Megölted őt – tette az ép kezét a hasára. – Egy életet vettél el. Te, aki mindig is azt mondtad, hogy nincs fontosabb, mint az élet, megölted a saját unokádat. Hogy nézett ki? Rendellenes volt a magzat, amit kitéptél belőlem?

-         Nem, kicsit nagyobb volt, mint az átlag, de nem volt rendellenes – suttogta halkan.

-         Az unokád volt, a gyermekem volt. A család tagja volt, de ti, akik annyira családcentrikusak vagytok egyöntetűen a megölése mellett voksoltatok, ellenem – köpte a szavakat Bella.

Ilyen gyűlölettel még soha senkivel sem hallottam beszélni. Teljesen kifordult önmagából. Bár nem tudtam hibáztatni érte. Azt hiszem, hogy én sem viselkedtem volna másként, hogyha ezt teszik velem merültem a gondolataimba. Majd hirtelen megint Nathan kiindulópontján találtam magam.

-         Hamarosan reggel van, itt volt az ideje, hogy visszahozzalak – mondta Nathan halkan. – Este újra eljövök értetek. Addig is – tette a kezét egy pillanatra a homlokomra.

-         Mi történt? Nem emlékszem – ráztam meg a fejem.

-         Ha legközelebb megérintelek, akkor visszatérnek az emlékeid – mosolyodott el Nathan. – Szeretném, ha szép napod lenne – fűzte még hozzá.

-         Köszönöm, azt hiszem – ráncoltam össze a szemöldököm.

-         Nincs mit, az összkép lesz a lényeg – biccentett Nathan.

-         Gyere, visszateszlek a testedbe – húzott maga után Nadine.

-         Rendben – válaszoltam kábán.

Furcsa, hogy egész éjszaka figyeltem egy lehetséges jövőképet, és most mégsem emlékszem semmire az egészből, de biztosan az én érdekemben tette ezt Nathan. Legalábbis nagyon remélem.