The Beauty and the Bear - 26. fejezet

26. fejezet

Sziasztok! Itt az első kicsit Cullenes rész. A többi sokkal jobban ki lesz fejtve, ez most csak ízelítő jellegű :) Jó olvasást hozzá. Puszi, Drusilla

(Rosalie szemszöge)

Miután Emmett elköszönt, hogy elmenjen a holmikért, amiket a rétnél hagytunk, én elkezdtem megsütni a tortákat. Nem nagyon csináltam még ilyesmit, de mindig is lelkesen sündörögtem a dadám mellett, amikor sütött, így némi tudás rám is átragadt. Először leszáraztam a gyümölcsöket, azután pedig alaposan megmostam és lecsöpögtettem őket. Ezt követően pedig nekiláttam a tésztagyúrásnak, amiben Alex és Sally aktív segítőtársam lett. Bár Alex sokkal inkább a szamócák elcsenése miatt sündörgött körülöttünk, de egyáltalán nem bántam.

-         Azért nem bánom, hogy Lionel Emmettel tartott – sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor Sally rám mosolygott.

-         Még egyszer Emmett sem hagyja el a puskáját, jó lecke volt a legutóbbi baleset – legyintett barátnőm. – Ilyen balesetek néha előfordulnak felénk. A medvék is védik a területüket, és mi is. A vadon törvénye.

-         Mindig is ilyen jól kezelted ezt a helyzetet? – kérdeztem hitetlenül.

-         Dehogy – rázta meg fejét Sally. – Lionel is megsérült már nem is egyszer, de tudom, hogy vigyázz magára, mert sosem hagyna egyedül. Emmett is mindent megtenne, hogy visszajöjjön hozzád, ráadásul talán a legjobb lövőnk a vidéken. Nem kell aggódnod miatta – simított végig a karomon. – Inkább emiatt a tészta miatt aggódnék, ami még mindig nem állt össze – húzta el a száját. – Valami hiányzik – gondolkodott el. – Víz van benne, és liszt is, meg cukor. Vajat tettél bele? – nézett rám kíváncsian.

-         Igen, vajat igen – bólintottam rá.

-         Tojást? – folytatta az érdeklődést.

-         Ajaj, lehet, hogy tojás nincs benne – pirultam el.

-         Hát pedig az nem ártana a tésztába – kuncogott fel Sally.

-         Azt hiszem, hogy elég ügyetlen vagyok, talán nem volt jó ötlet, hogy elkezdtem a sütést – szontyolodtam el.

-         Dehogy, remek lesz, most szépen ütünk bele néhány tojást – adta hozzá a tésztához a kifelejtett hozzávalót. – Most pedig gyors, és határozott mozdulatokkal forgasd össze – magyarázta barátnőm. – Ez az, most gyúrd át addig, amíg le nem válik a tál széléről – adta ki a következő utasítást. Néhány perc múlva pedig sikerült is megtennem, amit Sally mondott. Kivettem a tésztát a tálból, méghozzá úgy, hogy egyetlen morzsája sem maradt a falán. – Nagyszerű, Rose. Akkor most mehet az előkészített tortaformába – nyújtotta elém a formát, én pedig beleigazgattam a tésztámat, azután pedig elkezdtük megsütni.

Ameddig sült az első tortalap, addig én már el is kezdtem gyúrni a másodikat is. Eközben Sally elment, hogy megfürdesse és lefektesse Alexet, hiszen hosszú nap volt, és ideje volt a pöttömnek aludni menni. Most van a legmegfelelőbb időpont arra, hogy Nathant szólítsam és beszéljek vele.

-         Itt vagyok, Rose – termett mellettem Nathan. Én pedig ijedtemben kis híján elejtettem a tálat, ami a kezemben volt. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – szabadkozott azonnal. – Hallottam, hogy egyezséget szeretnél velem kötni, és azért jöttem, hogy megtudjam mit is takar ez. Ne félj, Nadine addig egy kicsit el lesz foglalva, amíg mi tárgyalunk, ugyanis halaszthatatlan dolga akadt az égiekkel. Mivel hallottam, hogy szükséged lesz rám, ezért kértem egy kis segítséget, a lényeg csak annyi, hogy majd azt mondd neki, hogy nem találkoztam veled – rántotta meg a vállát.

-         Te még élvezed is ezt, igazam van? – kérdeztem dühösen. – Én egyáltalán nem élvezem, hogy be kell őt csapnom. Ő törődik velem – gurultam dühbe.

-         Először is, én egyáltalán nem élvezem sem azt, hogy át kell vernünk Nadine-t, sem pedig azt, hogy az a dolgom, hogy útjába álljak a tökéletes életednek, de az én dolgom most az, hogy a másik fél érdekeit nézzem. A másik félét, akik történetesen a családod, a vámpírcsaládod. Szükségük van rád a boldogsághoz – mondta komolyan. – Tehát, még egyszer vegyük onnan, hogy mik a feltételeid. Nekem is jobb, hogyha nem kell elrabolnom téged, hanem magadtól jössz velem. Úgyhogy kíváncsian hallgatlak.

-         Rendben – sóhajtottam fel. – Nagyon szeretnék még itt maradni, de kíváncsi vagyok arra is, hogy mi van a többiekkel. Ezért arra gondoltam, hogy éjszakánként vihetnél el egy-egy utazásra, és mikor Emmett ébredezik, akkor visszatehetnél a testembe. Így senkinek nem tűnne fel a dolog, és mind megkapnánk, amit akarunk. Nem akarom elhagyni Emmettet és ezt a világot egyelőre. Igazság szerint imádok itt lenni, és nem akarok még lemondani erről az érzésről – néztem rám kérlelőn. Lehetőség szerint soha nem akarok lemondani erről az életről. Fűztem hozzá gondolatban.

-         Végül is kivitelezhető – gondolkodott el Nathan. – Annyi a hátránya, hogy mindig időben ki kell szakítanom téged az aktuális lehetőségből, különben lebukunk. Így viszont nem egyszerre fogod megtudni, hogy pontosan mi történik. Ha vállalod ezt, akkor megegyezhetünk.

-         Vállalom, hogyha mindig időben itt leszek újra – nyújtottam neki kezet.

-         Ez esetben megegyeztünk – szorította meg a kezemet. – Akkor miután elaludtál érted jövök, de kérlek, ezúttal ne rettegj tőlem. Megígértem, hogy vissza is foglak hozni, és ez így is lesz – mondta komolyan. Én pedig egy kicsit megnyugodtam, mert teljesen őszintének tűnt.  

-         Én nem félek tőled – mondtam dacosan.

-         Ez egészen hihető volt, de annyira nem, hogy be is vegyem. Mindenesetre jó kezdet. Akkor este találkozunk – biccentett, majd eltűnt.

Én pedig visszafordultam a süteményeim felé. Az első tortalapom már igencsak illatozott, így ki is vettem, azután pedig azonnal betettem sülni a második lapot. Addig, amíg a hűlésre várakoztam kikevertem a krémet. Hirtelen ötlettől vezérelve a krém egyik felét szamócásra készítettem, míg a másikat csokisra. Az első réteg tésztára csokoládés krémet tettem, míg a másodikra szamócásat, és utána az egészet bevontam a maradék csokival. A második tortát pontosan fordítva készítettem. Ott az első réteg szamóca volt, a második csoki, és szamócás krémmel vontam be az egészet. A harmadik pedig maradt teljesen szamócás. Így sütöttem egyet ide is, Lionelnek, Sallynek, és Alexnek, az egyiket most felvághatjuk, míg a harmadikat el tudjuk vinni Emmett szüleinek egy kis kedvességként. Elégedetten dőltem hátra, miután el is mosogattam a rengeteg mosatlant.

-         Ezt nevezem – lépett be Emmett és Lionel.

-         Köszi, igyekeztem – mosolyogtam rájuk.

-         Mekkora rá az esély, hogy meggyőzzelek, hogy fel is vágjuk az egyiket? Mennyei illata van – csillantak fel Emmett szemei.

-         Tulajdonképpen egyet felvághatunk, mert szándékosan ezért sütöttem hármat – mutattam a torták felé.

-         Oké, és melyiket szántad hozzánk? – kérdezte kíváncsian.

-         A bal oldalit – mutattam a szamócával bevont tortára, aminek a belseje csokit is rejtett.

-         Oké, akkor legyen a középső – kapott Emmett egy kést a kezébe. Sejtettem, hogy a csokisat fogja választani. Édesszájú, az már biztos. – Ugye ti is kértek? – vett elő öt kistányért és villát.

-         Alex már alszik – lépett be a konyhába Sally.

-         Rendben, akkor négy tányér és villa – bólintott rá kedvesem, és egyet visszatett a helyére. – Majd kap reggelire tortát.

-         Reggelire tortát? Emmett, te normális vagy? – csapta vállon barátnőm. – Nem adunk egy kisgyereknek tortát reggelire. Neki tápláló, és egészséges reggeli kell, azután kaphat süteményt is, ha még fér belé – mondta Sally szigorúan.

-         Jól van, majd a sajátjainkat rontom el – kacsintott rám Emmett. Mire Lionel és Sally felkuncogott, de én egy pillanatra megdermedtem. A sajátjainkat. Kisgyerekeket, akik belőlem és Emmettből vannak. Istenem, milyen csodálatos lenne, hogyha valóban lehetne akár több gyermekünk is. Rosszcsont kisfiúk, mint Emmett, és dacos, gyönyörű kislányok, akik olyan bosszantóak, mint én. Milyen szép is lehetne.

-         Valaki nagyon beleélte magát – térített magamhoz Emmett simítása az arcomon. – Ez több, mint hízelgő – húzott az ölébe. Majd egy villára szúrt tortafalat került a szám elé. – Ez egyszerűen mennyei lett, kóstold meg a művedet – biztatott. Én pedig kinyitottam a számat, és elfogadtam a felajánlott süteményt.

-         Tényleg jó lett – mosolyodtam el, miután lenyeltem a falatot. – Életem első tortái – mondtam elégedetten.

-         Tényleg? – döbbentek meg a fiúk.

-         Akkor őstehetség vagy, édesem – nyomott Emmett maszatos csókot a számra. – Na és nagyon jól áll a csoki krém – nyalta le a számról, és az ajkam sarkából, amit ő csókolt rá.

-         Emmett – húzódtam el egy kicsit.

-         Ne izgulj, már rég magunkra hagytak minket – suttogta a fülembe. – Elmentek… hát mondjuk, hogy aludni, de a tortád azt hiszem, hogy kijelenthetjük, hogy afrodiziákum, és ezzel mindent elárultam – vágott még egy szeletet magának. – Egyszerűen fantasztikus – habzsolta tovább a süteményt.

-         Örülök, hogy ennyire ízlik – bújtam hozzá. A fejemet pedig a nyakába fúrtam.

-         Fáradt vagy? – simított végig a gerincemen.

-         Kicsit – karoltam át a nyakát.

-         Sally készített fürdőt neked is, még meleg – mondta gyengéden. – Mindjárt csatlakozom hozzád, csak még megeszem ezt a szeletet – kaptam egy puszit az arcomra.

-         Rendben – egyeztem bele azonnal.

Majd felkeltem Emmett öléből, és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lekapkodtam a ruháimat és belemerültem a még szinte forró vízbe. Behunyt szemmel élveztem a kényeztetést, és próbáltam minél jobban ellazulni a ma éjszakai kalandom előtt, mikor hirtelen egy gyengéd kéz simított végig az arcomon, majd egyre lejjebb haladva a kebleim felé.

-         Esetleg beférek még én is a kádba? – kérdezte szerelmem halkan.

Én erre nem szóltam egy szót sem, csak egy kicsit előrébb csusszantam, hogy beférjen mögém. Csak egy halk csobbanás jelezte, és a meleg bőre, ami a hátamhoz simult, hogy beszállt mögém. Én pedig azonnal a mellkasának dőltem, és felsóhajtottam, amikor a szivaccsal mosdatni kezdett. Olyan kedves, és lágy volt, de mégis pajkos, és vadóc. Tökéletes, mint mindig.  

-         Mit is csináltunk délután? – kérdeztem a fejemet hátradöntve.

-         Nem mondod, hogy nem emlékszel? – kérdezte tetetett morcossággal.

-         Talán emlékeztetned kéne – fészkelődtem egy kicsit, hogy érzékeny ponthoz dörgölőzhessek.

-         Ne játssz a tűzzel – simította kezét legérzékenyebb pontomra.

-         Miért? Talán megéget? – simítottam tenyerem a tarkójára, hogy magamhoz húzzam egy szenvedélyes csókra.

-         Már meg is égetett – emelte meg egy kicsit a csípőmet, hogy magáévá tehessen.

-         Nem baj, szeretem, ha éget – nyögtem fel elégedetten.

Majd felvettem szerelmem ritmusát. Néhány hosszú gyönyörteljes perc után pedig fáradtan hanyatlottam a mellkasára.

-         Szeretlek, én pajzán kis szirénem – puszilt a nyakamba. Majd a talpamra állított, és a karjaiba emelve kilépett velem a kádból. Gyorsan megtörölgetett, majd én is őt, és ismét a karjába kapva az ágyunkhoz sétált, azután pedig lefektetett rá, hogy a hátamhoz simulva magához ölelhessen. – Aludj, kicsim, holnap hosszú napunk lesz, ez biztos. Anya rosszabb, mint egy kis diktátor – mondta komolyan.

-         Nem baj, én nagyon is kedvelem – nyomtam puszit az arcára.

-         Az jó, mert még sokat fogsz vele csacsogni, az biztos. Igazi kis szószátyár – kuncogott fel Emmett.

-         Az jó, én is tudok fecsegni – vigyorodtam el.

-         Igen, ezt tudom, az is a lehengerlő személyiséged része – paskolta meg a fenekemet. – Most viszont tényleg aludj. Álmodj szépeket.

-         Köszönöm, neked is jó éjszakát – fészkelődtem be még jobban a karjaiba.

Majd behunytam a szemem, de igazából minden porcikám tiltakozott az alvás ellen. Féltem, hogy mit fogok látni, hogyha Nathan megjelenik. Nem biztos, hogy akarok tudni róla, hogy mi fog történni. Dehogynem, hiszen ezért hívtam magamhoz Lehetőséget. Tudnom kell, hogy mi történt. Nem tehetem meg a családommal, hogy szemet hunyok a sorsuk felett, történjék bármi is. A szemeim már nem voltam képesek tovább nyitva maradni, és lassan elnyomott az álom.

Még csak néhány pillanattal ezelőtt aludhattam el, de máris abban a szobában találtam magam, amiben legutóbb is voltam. Nathan pedig mosolyogva lépett elém.

-         Remélem, hogy nem veszed zokon, de nem akartam, hogy meztelenül kelljen előttem parádéznod – vigyorodott el. Én pedig azonnal lenéztem magamra, és megkönnyebbült sóhajtással vettem tudomásul, hogy van rajtam egy farmer, és egy felső.

-         Köszönöm – biccentettem.

-         Nincs mit – legyintett. – Szóval, mit szeretnél először látni? Én azt javaslom, hogy előbb nézd meg azt a világot, amiben először jártál. Azt, amikor Anne, Edward, Esme és Carlisle volt a családod. Megmutatom neked, hogy milyen volt a jövőjük nélküled – nyújtotta felém a kezét.

-         Boldogok voltak, Nadine megmutatta – néztem rá döbbenten.

-         Valóban boldogok voltak, de valami mégis hiányzott az életükből, úgyhogy nézzük csak meg, hogy hogyan is történtek a dolgok, miután te elmentél – mondta határozottan.

-         Rendben – adtam meg magam. A kezemet pedig a kezébe csúsztattam.

A következő pillanatban Edward szobájában találtam magam. Edward az ágyon hevert, és a családi fényképalbumunkat nézegette. Csupa boldog pillanat, amikor együtt volt Anne-nel és velem. Az arca talán még soha nem volt ennyire fájdalmas.

-         Ez mikor van? – kérdeztem nagyot nyelve.

-         A temetésed után öt évvel – válaszolta Nathan azonnal. – Nem igazán talált magára miután elveszített titeket. Sem Esme, sem Carlisle nem tudta egy kicsit sem felrázni. Vadászni csak akkor jár, hogyha már végképp muszáj volt, egyébként pedig csendben szenvedett a szobájában, és nézegette a boldog emlékeiteket. Talán egy kicsit haragudott is rád, amiért nem hagytad, hogy átváltoztasson, de megértette, hogy miért akartál a lányod után menni. Alice és Jasper némiképp felrázta, amikor csatlakoztak, de nem igazán tért vissza az „élők” sorába. Pedig Alice vérpezsdítő stílusát nem könnyű figyelmen kívül hagyni – kuncogott fel. Talán ismeri Alice-t? Erről még ki kell kérdeznem később.

-         Lehet, hogy most szomorú, de ha találkozik Bellával, akkor minden megváltozik, és újra boldog lesz. Na és ott lesz mellette Renesmee is. Meggyógyítják a lelkét, és engem szép lassan elfelejt.

-         Ez egy nagyon szép elmélet, de akkor ugorjunk egy kicsit, ha már így előreszaladtál – fogta meg megint a kezem, és a következő pillanatban már a réten találtam magam, ahol baseballozni szoktunk.

Esme, Carlisle, Jasper, Alice és Edward védte Bellát, James csapatától. Csak két vámpír volt a fölényük, de legnagyobb örömömre ettől függetlenül meghátráltak.

-         Elmentek – sóhajtottam fel mosolyogva. - Nincs is baj.

-         Valóban nincs. Ugorjunk egy órát – találtam magam ismét Edward szobájában.

 Nem igazán értettem, hogy miért jöttünk már megint ide, de biztosan megvan ennek is a maga oka. Úgyhogy türelmesen vártam, hogy kiderüljön, hogy miért vagyunk itt.

-         „Biztos vagy benne, édesem? – gördült Bella fölé Edward.

-         Igen, nem fogom hagyni, hogy elszakítson tőled bármi, vagy bárki, mi összetartozunk – simított végig húgom Edward hátán. – Tedd meg, és akkor nem kell félnünk Jamestől többé – fordította oldalra a fejét.

-         De elveszíted az édesanyádat, és az édesapádat. Nem mehetsz többé a közelükbe, vagy legalábbis évekig biztosan nem – nézett rá Edward fájdalmas arccal. Mire Bella ismét felé fordította a tekintetét. – Ki fogod bírni?

-         Majd te figyeled őket a kedvemért, és vigyázol rájuk. Utána pedig majd lesem őket valahonnan – mondta Bella. Bár a hangja már nem volt annyira nyugodt.

-         Nem vagy biztos benne - húzódott el tőle egy kicsit Edward.

-         Életveszélyben vagyok, és ti is. Jelenleg csak abban vagyok biztos, hogy veletek akarok lenni, és ki fogom bírni azt az időt, amíg várnom kell, hogy újra lássam az emberi családomat – határozta el magát Bella.

-         Ez a végső döntésed? Ha megteszem, akkor soha többé nem lesz visszaút – bizonytalankodott még egy kicsit Edward.

-         Igen, veletek maradok – bólintott rá Bella. Majd ismét oldalra fordította a fejét.

-         Nem kell félned. Carlisle figyel minket, ha bármi is történne, akkor Esme és Carlisle le tud cincálni rólad, na meg persze Alice is figyel.

-         Nem félek – suttogta fogadott húgom behunyt szemmel. – Kérlek, tedd meg.

-         Bocsáss meg, de nem élném túl, ha elveszítenélek téged is – nyomott gyengéd csókot Bella nyakára, majd átszakítva a nyaka vékony bőrét megmérgezte őt. Húgom pedig néhány pillanattal később keservesen felsikoltott, és vonaglani kezdett a fájdalomtól.”

Döbbenten néztem Edward és Bella párosát. Edward, aki mindig is maximálisan az átváltoztatás ellen volt, önszántából megharapta Bellát, hogy megvédje Jamestől. Eszébe sem jutott, hogy vigyázzanak rá, mint amikor Emmett és én is a családhoz tartoztunk.

-         Mélyen beléivódott a veszteség, amit Anne és a te elvesztésed okozott. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy újra boldog lehet, és mivel Bella akarta a vámpírságot veled ellentétben, ezért megtette, amikor a szeretet nő élete veszélybe került – magyarázta Nathan.

-         Várjunk csak, ha Bella most átváltozik, akkor Renesmee…

-         Ahogy mondod, Renesmee még csak kósza gondolat sem lesz soha. Mivel Bella és Edward soha nem is gondolkozott el gyermeken, mert tudták, hogy nem lehet nekik, így nem okoz gondot a hiánya számukra, hiszen nem tudják, hogy valaha is létezett. Viszont valaki más határozottan érzi a hiányát.

-         Jacob – kaptam a szám elé a kezem. Nem csak a Cullen családra van hatással a döntésem. Sosem törődtem a farkasok lelki világával, de ha Nessie nem születik meg, akkor Jacob…

-         Igen, Jacob – bólintott rá útitársam. – Jake ötszáz éven át volt alfa, mire feladta a várakozást, hogy emberi életében megtalálja a boldogságot, és a szerelmet. Végignézte ahogy minden barátja bevésődött, boldogan élt, gyermekeket nemzett, majd megöregedett, és megtért az őseihez. Ötszáz év alatt elég sok falkát tanított be, és vezetett. Tette a dolgát, de évszázadok múltán annyira elkeseredett, hogy farkassá változott, és többé nem is változott vissza. Beleőrült abba, hogy soha nem talált rá a társ, akire vágyott, így elvesztette az emberi önmagát, és végképp elállatiasodott. Már amikor akart sem volt képes visszaváltozni emberré, és farkasként végül néhány évvel a végleges átváltozása után, elérte a halál. Egy sötét barlangban lehelte ki a lelkét, egyedül, és magányosan, fájdalmas vonyítások közepette – mondta Nathan együtt érzően. – Jobbat érdemelt volna, nem gondolod?

-         Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de valóban jobbat érdemelt volna, sőt, jobbat érdemel – mondtam határozottan.

-         Akkor most már érted, hogy miért nem választhatod ezt az utat? – kérdezte Nathan.

-         Igen, azt hiszem, hogy megértettem. Akármennyire is csodálatos volt megszülni, és egy ideig nevelni a kicsi Anne-t, nem tehetem meg a családom érdekében – hullott le egy könnycsepp a szememből.

-         Sajnálom, Rose, de sok lehetőséged nyílik még az életben – ölelte át a vállamat egy pillanatra.

-         Nadine szerint az égiek azt mondták, hogy csakis vámpírként létezhetek – hajtottam le a fejem.  

-         Valóban, de mint láthatod, nem csak egy út létezik. Vámpírrá válni is lehet többféleképpen – simított végig karomon.

-         A lényeg mindig ugyanaz marad – sóhajtottam fel. – Egy vámpír nő teste nem változik, és nem lehet majd kisbabám.

-         Hé, ne keseredj neki azonnal. Ez még csak az első alternatív lehetőség következménye volt – tértünk vissza abba a furcsa szobába, ahonnan indultunk. – Nem lesz mindig ilyen sötét a jövőképed – mondta vigasztalón. – Most pedig visszateszlek a testedbe, hogy a kedvesed karjaiban ébredhess fel – mosolyodott el. – Talán Emmett meg tud nyugtatni egy kicsit.  

A következő pillanatban pedig valóban a testemben voltam, és Emmett gyengéd simogatására, gőzölgő teaillatra, és tojásrántottára ébredtem. A rosszkedvemet egy szempillantás alatt elfújta Emmett boldog mosolya, amit azonnal viszonoztam. Majd a lágy csókkal, amit aztán el is mélyített végképp elfeledtette velem a borzalmas éjszakát, amit átéltem. Újra itthon voltam. Ott, ahová úgy érzem, hogy tartozom, még akkor is, hogyha ez következményekkel jár. Boldog leszek ebben a világban, ameddig csak lehetek, és kihasználok minden egyes pillanatot. A mának fogok élni, és Emmettnek. Nem fogom hagyni az égieknek, hogy csak úgy elválasszanak a boldogságot jelentő élettől. Nadine azt mondta, hogy Lehetőség csak egy alternatívát mutat, nem feltétlenül az fog történni. Azt hiszem, hogy kénytelen leszek mégiscsak beavatni Nadine-t is ebbe az egészbe, hogy tisztán lássak mindent. Még megvan a lehetősége, hogy Nathan elferdíti az alternatív valóságokat.